Prezentáció az enkáról, az egyik legnépszerűbb japán zenei műfajról.

Sok országban vannak különleges egészségmegőrzési gyakorlatok. Például Indiában a jóga, Kínában a tajcsi. Japánban is van néhány olyan különleges szokás, ami segít az egészség megőrzésében. Ebben az írásban ezek közül kettőt mutatok be.

Az egyik a rádiótorna. Azért nevezik rádiótornának, mert eredetileg egy rádióműsor volt. Ebben a műsorban zongorakíséretet és egy hangot hallhatunk, ami megmondja nekünk, hogy hogyan kell mozogni. A rádió torna három részből áll. Az első rész a leghíresebb, minden japán ismeri. A második részt is ismerik. De a harmadikat viszont kevés ember ismeri. Ez nagyon bonyolult és nehéz mozgás. Ezért ha rádiótornát mondunk, akkor általában az az első részt jelenti. Az alábbiakban csak az első részről írok. Az első rész 13 mozgásból áll. Például olyan mozgásokból, hogy a testünket előre és hátra döntjük vagy a karunkat fölfelé és lefelé nyújtjuk. Közben mélyen lélegzünk. Nagyrészt egyszerű mozgások, ezért kisgyerekek és öregek, férfiak és nők, mindenki tudja csinálni. És sok helyen végzik. Az iskolai tornaórán először ezt csináljuk, hogy ne sérüljünk meg az óra közben. A gyárakban is csináljuk reggel. És mostanában nem csak az egészségért, hanem fogyókúraként is végezzük.

A másik japán egészségmegőrzési szokás a fürdés. Szerintem a japán fürdés különleges, különösen Európához képest. Amikor Magyarországon voltam, voltam gyógyfürdőben, de azt gondoltam, hogy az más, mint a japán fürdők, mert a japánok szeretnek nagyon meleg vízben fürdeni. És meglepett, hogy a barátaim otthon gyakran csak zuhanyoznak. A japánok nemcsak zuhanyoznak, hanem gyakran fürdenek is. Mert azt gondoljuk, hogy a fürdés jót tesz az egészségünknek. Például enyhíti a vállfájást. És fürdés közben sokat izzadunk, az is jó a bőrnek. Az egészségért és a szépségért gyakran egy különleges port vagy folyadékot teszünk a vízbe. (Ezeket nem szappanként használjuk.) Ez tovább javítja a fürdés minőségét. Ettől még jobb lesz az egészségünk és szebbek leszünk.

Ezek a japánok különleges egészségmegőrzési szokásai. Szerintem minden országban különbözik, hogy mi tesz jót az egészségnek. Ezért nem tudom, hogy a japán szokások tényleg jók-e. De ezeket hosszú ideje fontosnak tarják az emberek, ezért jó lenne, ha továbbra is fennmaradnának ezek a szokások.

Prezentáció a japán WC fejlődéséről a Dzsómon-korszaktól napjainkig.

Miközben a világon utaztam, azt éreztem, hogy minden országban valamennyire más az étrend és az étkezés. Ezek a dolgok érdekelnek engem. Mivel az órán az egészségről tanultam, ebben a szövegben három országot összehasonlítva az étrend különbségét szeretném bemutatni. Ezeket az országokat mutatom be példaként: Guatemala, Magyarország és Japán. Azért választottam ezeket az országokat, mert tavaly 4 hónapig Guatemalában, 5 pedig hónapig Magyarországon tartózkodtam, Japánban pedig állandóan lakom.

Először nézzük meg a mai helyzetet. Az fenti ábrák a túlsúlyos emberek arányát és az országok e szerinti sorrendjét mutatják. A WHO statisztikája szerint a túlsúlyos emberek száma tekintetében a három ország közül Magyarország az első, Guatemala második, Japán pedig az utolsó. Mivel sok minden okozhatja ezt a helyzetet, igazából minden lehetőséget át kell gondolni. De ez alkalommal az étrend szempontjából szeretném megvizsgálni, mi okozhatta ezt az eredményt.

Mindenki tudja, hogy az egészség nagyon fontos. De az egészségügyi problémák nélküli élet túl természetes számunkra és ritkán vesszük észre azt, hogy a normális életünket élni nagy boldogság.

Kiskoromtól nagyon szerettem sportolni, úgyhogy amikor 10 éves voltam, elkezdtem röplabdázni. Majdnem mindennap reggel és este gyakoroltunk a barátaimmal. Én nem vagyok olyan magas, ez azt jelenti, hogy magasabbra kell ugranom, ha úgy akarok játszani, mint a többi, magas játékos. Lehet, hogy ez megerőltető volt, mert amikor 15 éves voltam, elszakítottam a térdszalagomat. Az orvos azt mondta, hogy a térdem nem tud magától meggyógyulni, és ha megint röplabdázni akarok, operációra van szükség. De féltem tőle, és azt hallottam, hogy két hétig a kórházban kell maradni. A középiskola harmadikos diákoknak nincs ilyen sok idejük, mert  szorgalmasan kell tanulniuk a felvételi vizsgára és nem akartam hiányozni az óráról. Úgyhogy azt választottam, hogy nem operáltatom meg a lábamat.

Mielőtt én elszakítottam a térdszalagomat, néha nem akartam röplabdázni, szinte utáltam a röplabdát, mert az edzőnk nagyon szigorú volt, és mindennap megszidott engem. És nem volt szabadidőm, mert minden nap volt edzés. De miután nem volt szabad röplabdáznom, észrevettem, hogy mennyire szeretek röplabdázni, és milyen nagyszerű a csapattársakkal együtt röplabdázni. Ha lehet, vissza akartam kapni ezt a lehetőséget. Én úgy döntöttem, hogy miután egyetemista leszek, meg fogom operáltatni a térdemet. Amikor gimnáziumba jártam, mindennap csak tanultam. Éreztem, hogy az élet sport nélkül nagyon unalmas, de türelmes voltam.

Miután átmentem az egyetemi felvételi vizsgán, az orvossal megbeszéltük és eldöntöttem, hogy az egyetem második évében, a tavaszi szünetben lesz a műtét. De nem tudtam várni és menedzserként beléptem az egyetemi röplabda klubba. Aggódottam amiatt, hogy kicsit unalmas csak összeszedni a labdákat, vagy vizet adni a játékosoknak, de ez nem volt probléma. Nagyon jól éreztem magam, amikor mindenki együtt gyakorolt és segíteni tudtam a játékosoknak. Legalább valami olyan dolgot csináltam, ami kapcsolatban volt a röplabdával, így boldog voltam. Egy évvel később megoperálták a térdemet, úgyhogy most tudok sportolni （persze óvatosan kell). De ez a tapasztalat emlékeztet engem arra, hogy mennyire szeretek röplabdázni. Még látszik a műtét nyoma a térdemen, de szerintem ez is az életem nyoma.

Az órán mostanában az egészséggel kapcsolatos témákkal foglalkoztunk. Nekem tetszettek azok a témák, amelyek nagyon fontosak, de amelyeket az emberek nem vesznek komolyan. Az órán a depresszióról és az alkoholról beszélgettünk, és azt hiszem Japánban is hasonló a helyzet, különösen ami a depressziót illeti. Ebben a szövegben egy hasonló problémáról, az evészavarról szeretnék írni, ami az egyik legkomolyabb betegséggé vált Japánban, főleg a fiatalok között.

Mi az evészavar? Ez egy lelki betegség. Az embernek nincs testi problémája, mégse tud enni, vagy túl sokat eszik és utána hány. Ilyenkor az ember nem tud uralkodni az idegein. Az egyik adat szerint száz vagy százötven ember közül egy ember evészavarban szenved Japánban. Azt hiszem, hogy ez nagy szám, mert azt jelenti, hogy ha egy egyetemi nagyelőadóban megvizsgálnám, lenne egy olyan ember, aki evészavarban szenved. Ráadásul az ilyen betegségek esetében nehéz pontosan megmondani a betegek számát, így a valóságban akár több is lehet.

Mi lehet az oka az evészavarnak? Az evészavar betegei többségükben nők. Azt mondják, hogy az evészavart a stressz okozza és ez egy függőség. Elsősorban a fiatalok körében jelentős. Hilde Bruch, egy német pszichiáter szerint ez a betegség nem az étvágyhoz kapcsolódik, hanem az ember lelkével van kapcsolatban. Ez a szakértő azt gondolja, hogy az evészavaros betegek érzékenyek arra, hogy hogyan gondolkodnak a saját külsejükről. Azt hiszem, hogy az evészavar szoros kapcsolatban van a fogyókúrával. Mondanom sem kell, hogy mostanában elterjedt az a gondolat, hogy a vékony lányok a szépek. A média nagy hatást gyakorol erre a gondolatra. Mindenki mondja, hogy az elhízás nem jó az egészségnek, de azt ritkán hallani, hogy a fogyás sem jó. És nagyon nehéz vonalat húzni, hogy meddig szép és honnan túl sovány valaki.

Japánban népszerű a "három testsúly számítás" módszere. Az első a „szabvány testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 22), a második a „szépség testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 20), a harmadik a „modell testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 18). Én 152 cm magas vagyok, szóval a „szabvány testsúlyom” 51 kg, a „szépség testsúlyom” 46 kg és a „modell testsúlyom” 42 kg. Ebből is láthatjuk talán, hogy az emberek túl érzékenyek a testsúlyra.

Végül azt hiszem, hogy az evészavar a családi körülményekkel is kapcsolatban van. Mostanában egyre kevesebben ebédelnek. Az apa későn érkezik haza, az anya is dolgozik, sok gyereknek nincs testvére sem,  sokan egyedül laknak stb. Ha a családban a családtagok figyelnek egymás étrendjére, talán jobb lesz a helyzet.

Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.

A kedvenc színdarabom A denevér. Ez egy világhírű operett, amit ifj. Johann Strauss írt. 1874. április 5-én mutatták be először ezt a színdarabot Bécsben, majd Magyarországon, az Operaházban 1895. május 10-én mutatták be.

A denevér a bosszúról szól, de egyáltalán nem szomorú vagy ijesztő. A színészek inkább nevettetik a nézőket, mert ez egy operett. A darab Bécsben játszódik, 1874. december 31-én. Ezért szilveszterkor gyakran játsszák Ausztriában és Németországban. A főszereplők Eisenstein, Rosalinda (Eisenstein felesége), Falke (Eisenstein barátja) és Alfréd (Rosalinda csodálója). Falke és Rosalinda bosszút akarnak állni Eisensteinen. A második felvonásban van egy érdekes és fontos jelenet. Egy álarcosbált rendeznek. Az álarcosbálban felbukkan egy álarcos magyar grófnő. Mindenki kételkedik benne, hogy ő valóban magyar. A magyar grófnő pedig csárdást énekel, és bebizonyítja, hogy ő tényleg magyar. A magyar grófnő igazából Rosalinda, és a bosszú miatt tetteti ezt. Nagyon szeretem ezt a jelenetet, mert a dal nagyon szép. A dal Magyarországról szól, de sajnos Rosalinda nem magyarul, hanem németül énekel. A jelmezek is nagyon szépek és pazarak.

A zene is nagyon híres. Különösen az operett nyitánya nagyon híres, és koncerteken gyakran játsszák. Amikor fúvószenekarban játszottam, én is játszottam. Tévében és filmekben is sokszor hallottam. Nekem jobban tetszik a zene, mint a történet.

A denevér a kedvenc színdarabom, de színházban még nem láttam. Remélem, hogy jövőre színházban is meg tudom nézni, mert szilveszterkor Európában leszek.

Az alábbiakban arról szeretnék gondolkodni, hogy milyen kapcsolat van az egészség és a házasság között. Azért választottam ezt a témát, mert Japánban van egy olyan mondás, hogy ha valaki boldog lesz, akkor elhízik, úgyhogy azt gondoltam, hogy biztos van kapcsolat az egészség és a házasság között.

A Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 2007-ben végzett kutatása szerint 20 évvel ezelőtt a negyvenes éveikben járók között az elhízás aránya a nők és a férfiak körében ugyanakkora, körülbelül 22 százalék volt, de mostanában nagyobb lett a különbség: a nők 16,3 százaléka, a férfiaknak pedig 33 százaléka elhízott. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a nők jobban figyelnek az egészségükre, mint a férfiak.

Vannak okok, amelyek miatt valaki elhízik, miután megházasodik. Az első, hogy miután két ember összeházasodik, segítenek egymásnak főzni vagy vásárolni, ezért nem kell sokat mozogni a főzés vagy a vásárlás miatt, és ha együtt vannak, együtt esznek. A nőtlen férfiak gyakran nem esznek mindennap háromszor, de miután megházasodnak, a feleség gyakran rendszeresen főz és együtt esznek. A hajadon nők pedig miután megházasodnak, ugyanazt eszik, mint a férjük, úgyhogy lehet, hogy többet esznek, mint az átlag. Emellett ha a gyerekek meghagyják az ételt, a szülők megeszik a maradékot. Egy másik ok, hogy miután az emberek összeházasodnak, autót vesznek a gyerek vagy munkába járás miatt, úgyhogy kevesebb lesz az alkalom mozogni.

Azonban gyakran mondják, hogy a házasok egészségesebbek, mint a szinglik. Ennek is vannak okai. Ha egyedül van, sok ember nem veszi észre, hogy orvoshoz kell mennie, vagy ha észreveszi, akkor sem megy orvoshoz. De ha van családja, gyakran valamelyik családtagja javasolja, hogy menjen orvoshoz, vagy ha nincs szükség orvosra, a család gyakran akkor is figyel, hogy a család egyik tagja elhízott, túl sokat eszik stb.

Nagyon fontos, hogy valaki más javasolja, hogy az ember egészségesen éljen. Bár nem csak az fontos, hogy az embernek legyen családja, hanem fontosabb az hogy boldogan éljen a családdal. Ha van család, de nagyon stresszes, az sok rossz tünetet okoz. Például a pulzusszám vagy a vérnyomás emelkedik, gyengül az immunrendszer, vagy akár meddőséget is okozhat a stressz.

Persze szeretnék egy jó családot felépíteni, de arra is kell figyelni, hogy mások hogyan változnak a környezetünkben. Ha valaki megházasodott, de úgy látjuk, hogy nagyon stresszes, akkor segíteni kell neki.

Prezentáció az ocsúgenról és az oszeibóról, azaz a nyári és a téli ajándékozásról.