Az órán beszélgettünk a szerelmi kapcsolatról és úgy éreztem, hogy sok különbség van a japánok és a magyarok gondolatai között. De azt is érzem, hogy a múlthoz képest sokat változtak a japán szerelmi kapcsolatok. Mostanában sokan keresztény stílusú esküvőt tartanak. Azt hiszem, hogy ennek a döntésnek nincs vallási összetevője, csak a külföldi filmek, sorozatok elterjedése miatt lett egyre népszerűbb. Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, hogyan házasodtak régen Japánban.

Sokan azt hiszik, hogy a sintó esküvő a hagyományos japán esküvő, de igazából ez inkább új dolog. A sintó esküvő az 1900-as trónörökösi esküvőből származik. Azt mondják, hogy addig nem volt olyan esküvő, mint ahogyan most elképzeljük.

A népi esküvőt csak otthon tartották, és egy szertartása volt. Az első lépés a házasságközvetítés volt. Ekkor a szülők kiválasztották, hogy kivel házasodik a fiuk vagy lányuk. A fiatalok nem tudtak szabadon járni egymással, így a házasság előtti fokozat a házasságközvetítés volt. A találkozót a lányos házban tartották, és az volt a szokás, hogy eközben a fiú kinyilvánítja a szándékát. Amikor jött a fiú és a násznagy, a lány családja teát és süteményt hozott. Ha a fiúnak tetszett a lány, megitta a teát vagy hazavitte a süteményt. Vagy ott hagyta a legyezőjét és ezzel mutatta, hogy akarja a lányt.

Ha nem volt ellenvetésük egymással szemben, következett az eljegyzés. A vőlegény családja ajándékot adott a menyasszony családjának. Egy szerencsés napon a vőlegény főnöke vagy rokona, vagy egy ismerős, aki jól ismeri az illemszabályokat, elment a menyasszony hazába, hogy ajándékot adjon, az ajándékok jegyzékével együtt. A menyasszony családja pedig a vendéget ételekkel kínálta és emléktárgyat adtak nekik.

És végül jött az esküvő. Az esküvőt is egy szerencsés nap estéjén rendezték. A vőlegényes házban tartották. Amikor a menyasszony elindult, a menyasszony a férfi testvérével, gyaloghintóval ment. Utána következtek a csomagok. A vőlegény családja pedig a kapu előtt tüzet égetve várta a menyasszonyt. Először a menyasszony ült le, azután a vőlegény, majd  ugyanabból a szakéból ittak. Először a vőlegény iszik háromszor, majd a menyasszony háromszor, végül megint a vőlegény háromszor. Régen a menyasszony ivott először. Aztán ettek, ittak, majd a menyasszony átöltözött fehér ruhából egy színes ruhába, amit a vőlegénytől kapott és végül megvacsoráztak.

A házasságot általában ellenkező neműek kötik. De vannak azonos nemű párok is. A mai japán törvények tiltják az azonos neműek házasságát. Ha ellenkező nemű pár köt házasságot, akkor lehet örökölni, és eltartottként felmentést kapni az adó alól. De az azonos nemű pároknak nem engedik ezt, így ők problémákkal szembesülnek.

De a közelmúltban nagy változás történt. A tokiói Sibujában 2015. november 5-dikén elkezdtek „párkapcsolati igazolást” kiállítani az azonos nemű párok számára. Ez a dokumentum igazolja, hogy az azonos neműek párok olyan kapcsolatban vannak, amely nem különbözik az ellenkező nemű párok kapcsolatától. Ennek köszönhetően az azonos nemű pároknak lehet életbiztosítást kötni és jelzálogkölcsönt felvenni, ha a cégek is engedik. És az igazolás más lehetőséget is ad. Az azonos nemű pároknak eddig nehéz lehetett házat bérelni, mert az azonos nemű pár nem család. De az igazolvány talán ezt is megkönnyíti.

Ellenzők is vannak. Például van olyan ember, aki azt mondja, hogy ha megengedik az azonos neműek házasságát, akkor az problémákat okoz a gyerekekkel kapcsolatban. Az azonos neműeknek nem lehet közös gyerekük, a mai Japánban pedig egyre kevesebb lesz a gyerek. Ha több lesz az azonos nemű pár, akkor még kevesebb lesz a gyerek. És ha egy olyan pár egy másik férfitől vagy nőtől kap spermiumot vagy petesejtet és gyereke lesz, akkor a gyereknek nem lesz apja vagy anyja a családban. Azt mondják, hogy emiatt a gyerek szenved.

De olyanok is vannak, akik azt gondolják, hogy a „párkapcsolati igazolás” jó ötlet. A mai Japánban még mindig van előítélet az azonos nemű párokkal szemben. De nekünk muszáj elfogadni a kisebbséget. Ez a „kapcsolati igazolás” az egyik nagy és jó változás az előítéletek ellen.

A „párkapcsolati igazolás” még nem enged örökölni, és eltartottként felmentést kapni az adó alól és más problémák is maradnak. De azt gondolom, hogy a szerelemben nincs különbség az ellenkező neműek és az azonos neműek között. Jó lenne, ha a „párkapcsolati igazolásnak” köszönhetően kevesebb azonos nemű pár szenvedne az előítéletektől és könnyebben lehetne élniük a mai Japánban.

Források:

https://www.city.shibuya.tokyo.jp/est/oowada/partnership.html

http://emajapan.org/ssmqaa

http://mainichi.jp/articles/20151214/org/00m/100/018000c

http://www.huffingtonpost.jp/2015/11/04/lgbt-couple-shibuya-setagaya_n_8475140.html

Valószínűleg Japánban egyre fontosabbak és komolyabbak a házassággal és a válással kapcsolatos problémák. A múlthoz képest azt érezzük, hogy a házasságról való gondolataink és a házasélettel kapcsolatos érzéseink változnak. Erről a problémáról szeretnék gondolkodni.

Először a házassággal kapcsolatos problémákról szeretnék írni. Mostanában növekszik azoknak a létszáma, aki későn házasodnak meg vagy az életük végig sohasem házasodnak meg. Ennek az oka, hogy sok ember inkább a munkájára akar koncentrálni, mint a szerelemre, több saját szabadidőre vágyik, úgy gondolja, hogy a házasélet nagyon nehézkes, és nincs elég pénze egy családhoz stb. Úgy érezzük, hogy a legutóbbi időben az emberek szeretnének a saját életükre koncentrálni, és nem akarnak rengeteg pénzt és erőfeszítést szánni a családra.

Ez a tendencia kapcsolódik a születési ráta csökkenéséhez. A késői házasság és a házasság elmaradása miatt kevesebb gyerek születik, mert az emberek nem akarnak rengeteg pénzt költeni, és gyerek nélkül akarják élvezni az életüket.

A következő probléma a válás. Az állam szerint Japánban a válások száma és aránya 2000-től rohamosan növekedett, és 2003-ban volt a legnagyobb. Azóta apránként csökken. A válások okaként lehet említeni, hogy a pár tagjainak nincs elég pénzük, túl elfoglaltak, különbözik a gondolkodásuk, eltérőek az érzéseik és már nem szeretik egymást stb.

Azt gondolom, hogy ha a párnak van gyereke, ő nagyon szomorú lesz és szenved a mindennapi életében, ha neki hiányzik az egyik szülője. Ezért a szüleinek gondolkodni kell a nagy teherről, amit a válás jelent a gyereküknek. A válás nem csak a szülőknek probléma, hanem a gyereknek is. Nem szabad könnyelműen dönteni erről.

Az ilyen házassággal és válással kapcsolatos problémákban van néhány rossz dolog. Azt gondolom, hogy ezek a problémák rossz változást jelentenek az életünkben. A legkomolyabb probléma az, hogy ez kapcsolódik a születési ráta csökkenéséhez. Ez az egész országnak nagyon fontos téma, mert jelentős társadalmi probléma, hogy különösen mostantól a lakosság csökkenni fog. A házasság és a válás nagyon fontos pont az életükben, ezért körültekintően kell gondolkodni és dönteni.

Ebben a bejegyzésben a vegyes házasságról szeretnék gondolkodni. Azért választottam ezt a témát, mert amikor első éves voltam, egy angol órán beszélgettünk a osztálytársaimmal, hogy mennyire nehéz egy külföldi emberrel összeházasodni. A véleményem szerint a legnehezebb dolog a nyelvi probléma. Ha egy párnak az egyik tagja jól tudja mindkét nyelvet, még akkor is nagyon nehéz neki, hogy a saját érzéseit pontosan és részletesen tudja kifejezni. Különösen amikor veszekednek, általában az anyanyelvünkön akarnak vitatkozni, de ha nem lehet, néha azt érzik, hogy nem tudják pontosan közölni a saját véleményünket. És ha a pár másik tagja nem tudja azt a nyelvet, amit a házastárs beszél, akkor nagyon nehéz a pár családjával jó kapcsolatot fenntartani.

A pár mindkét tagjának folyamatosan és szorgalmasan kell nyelvet tanulni, illetve a szokásokat és a kultúrát is. Például eszembe jut egy esemény, amit egy barátomtól hallottam. A barátom barátnője amerikai volt, és amikor a barátom szüleihez jött a barátnője, nem hajolt meg, hanem nagyon barátságosan köszönt nekik. Miután a barátom barátnője hazament, a szülei nagyon mérgesek voltak. Ha a szülei tudták volna, hogy a lány amerikai és ott mások a szokások, természetesen akkor is azt érezték volna, hogy egy kicsit udvariatlan volt, mert a szülőknek egész életükben természetes volt, hogy mindenki meghajol. A másik dolog, hogy a párnak az a tagja, aki külföldön lakik, nem tud gyakran találkozni a saját családjával vagy rokonaival. Ha a családjában valaki beteg lesz vagy valami probléma történik, nem lehet gyorsan menni a családjához. Még a munkával kapcsolatban is lehet, hogy lesz néhány probléma. Például Japánban általában a külföldieknek elég nehéz munkát találni. Ha a pár mindkét tagja akar dolgozni, akkor az egyiknek kitartóan kell próbálni munkát találni, vagy fel kell adnia azt, hogy dolgozzon.

Ahogy eddig írtam, nagyon sok probléma van a vegyes házasságokban, de én valamiért gyerekkoromban azt reméltem, hogy a gyerekem félig japán és félig külföldi lesz. Mostanában nem annyira gondolok erre, mert nekem a másik ember személyisége fontosabb, mint az állampolgársága. Japánban elég kevés a vegyes házasság, de ha növekszik a száma, akkor lehet, hogy globálisabb lesz a világ. De ha valaki szenved egy vegyes házasságban, mindenképpen megpróbálnék segíteni neki.