Magyar szakosok Japánban


A biciklizésről

Emlékszem arra az időre, amikor megtanultam biciklizni. Kiskoromban tricikliztem a ház előtt, aztán pótkerekes biciklivel jártam. Mielőtt elkezdtem az általános iskolát, az apukámmal elmentem egy parkba és ott gyakoroltam a pótkerék nélkül. Amikor féltem, nem tudtam tovább menni, rögtön megálltam. Amikor először tudtam egyedüli biciklizni, nem féltem, mert azt hittem, hogy az apám fogja a biciklit. Ebből megtanultam, hogy ha nem félek, tovább tudok menni.

Legjobban a tavaszi napos időben szeretek biciklizni. Biciklizés közben érzem a meleg szelet és látom az új leveleket és virágokat. Nem szeretek a téli havas időben biciklizni. Amikor a középiskolába biciklivel jártam, télen gyakran volt hóvihar és felfagyott a betonút. Nem tudtam messzire ellátni és nagyon kellett figyelni, hogy ne csússzak el.

A leghosszabb biciklitúrám a Simanami kaidó volt. A Simanami kaidó Hirosima megyét és Ehime megyét köti össze Japánban. A két megye között tenger van és hét szigeten és nyolc hídon keresztül juthatunk el az egyik megyéből a másikba. Ez a bicikliút egy kb. 70 kilométeres út. Nem lehet eltévedni, mert az úton van egy kék vonal és mutatja, hogy merre kell mennünk, és fehérrel rá van írva az, hogy hány kilométert tettünk meg, és még hány kilométer van hátra.

img_0377.jpg

Az egyetemi nyári szünetben egyszer biciklivel végigmentem a Simanami kaidón egy barátommal. Az első nap egy Hirosimai városból indultunk, este egy szigeten egy panzióban aludtunk, és másnap érkeztünk az ehimei Imabari városba. Amikor indultunk, esett az eső és mennydörgést hallottunk. A biciklikölcsönzős azt ajánlotta, hogy busszal menjünk, de biciklivel mentünk, esőkabátban, mert azért jöttünk, hogy biciklizzünk. A tenger melletti úton mentünk. Nemsokára elvonultak a felhők és elállt az eső. Feltűnt a szivárvány, és aztán végig szép napos idő volt, mintha nem is lett volna eső. Minden híd előtt van egy hosszú emelkedő. Ezek nagyon fárasztóak voltak, de miután felértünk, gyönyörű tengeri látvány tárult a szemünk elé. Akkor a fáradtság rögtön elment.

Úgy érzem, hogy a biciklizés olyan, mint az élet. Vannak emelkedők, lejtők, napos idő és havas idő, de mindennek vége van előbb vagy utóbb.                               

Legalább az ünnepeken éljünk boldogan!

Japánban sok ünnep van. Most évente összesen 16 ünnep van, és ez a legnagyobb szám a fejlett országok között. Az 1960-as évek óta fokozatosan növekszik ez a szám. Ennek az oka az, hogy a munkaőrült Japánban szinte egyáltalán nem lehet fizetett szabadságot kapni. Sok ünnepet hoztak létre, hogy legálisan lehessen pihenni. Így Japánban azon kívül, hogy pihenni lehet, nincs fontos jelentése a legtöbb ünnepnek. Mondjuk, tavaly a Hegyek napját azért hozták létre, hogy az emberek elmehessenek a hegyekhez és köszönetet mondhassanak, de szerintem nem sokan mennek a hegyre, nem ünnepelnek semmit, inkább alszanak vagy csavarogni mennek. Nem csak a Hegyek napján, hanem a Zöld napon, a Gyerekek napján, a Tenger napján, sőt még a Sportnapon is alszanak, heverésznek és csajoznak. Sajnos az az igazság, hogy akik a szolgáltatóiparban dolgoznak, nem tudnak pihenni az ünnepeken, mert olyankor többen használják a szolgáltatásokat. Igazából én is dolgozom. Sőt, nincs más munkaszüneti nap az ünnepnapokon kívül. Úgyhogy szerintem az emberek nem is tudják, hogy mikor milyen ünnep van. Igazából nem tudom megmondani, hogy jól működnek-e a japán ünnepek.

Persze van olyan ünnep, amikor majdnem mindenki tud pihenni és amit mindenki ismer. Ez az újév, a legfontosabb ünnep Japánban. Olyankor a rokonok összegyűlnek, és a templomba mennek. Ott boldogságot, egészséget, gazdagságot, vagy bármi mást kívánnak. Én mindig azt kívánom, hogy az egész világról eltűnjön a háború, mindenki boldog legyen, és én legyek a legizmosabb az egész naprendszerben. Ennek köszönhetően minden évben egyre békésebb lett a világ. Ha békés lett a világ, az emberek hazamennek a templomból és buliznak. Különleges és egy kicsit fényűző ünnepi ételeket és italokat esznek és isznak. Ez az ünnepi étel csodálatosan nagy adag, hogy az év első három napján ne kelljen főzni a háziasszonyoknak, de általában a kisgyerekeknek nem ízlik és az öregeknek veszélyes, mert a rizstorta (mocsi) ragacsos. Igazából a gyerekeknek minden mindegy. Nekik a legfontosabb dolog az, hogy rokonoktól sok zsebpénzt kapnak. Hirtelen jó gazdagok lesznek, azután egy pillanat alatt leégnek. Én most már nem kapok egy forintot se. Ellenkezőleg mindjárt adnom kell. Erről eszembe jut, hogy már öreg vagyok.

A második legfontosabb ünnep a Sportnap, mert mostanában egyre inkább elterjed az a gondolat, hogy az izmokat karban kell tartani. Aznap mindenkinek muszáj konditerembe menni, nem szabad heverészni. Azok, akik konditeremben dolgoznak, nagyon gazdagok lesznek, így persze én is. A sörivók a gyúrás után a kocsmába mennek megmozgatni a rekeszizmokat, a heverészők pedig a túlvilágra kerülnek. Ha nincs fájdalom, nincs nyereség. Győzzük le önmagunkat!

Ha létrehozhatnék egy új ünnepet, a Zenenapot hoznám létre. Ez olyan jó nap lenne, amin a városban mindenhol zenélnek, minden koncertre ingyen lehet bemenni, ráadásul a hangszereket és a zenét nagy kedvezménnyel lehet vásárolni. Én egy dobot, egy zongorát, és egy gitárt vennék, és egész nap fesztiváloznék. Ha nincs zene, nincs élet. Robbantsuk fel a művészetet!

Sajnos az emberek annak ellenére nagyon elfoglaltak, hogy sok ünnep van. De jól akarjuk érezni magunkat. Legalább az ünnepeken éljünk boldogan!

A japán újévről

Nekem nagyon tetszik az év utolsó napja és az újév ünnepe. Japánban december 31-e és január elseje nagyon csendes. Magyarországon szilveszterkor az emberek általában a barátaikkal buliba mennek és várják az újévet, a japán emberek pedig otthon a családjukkal töltik ezt a az estét. Általában tévét néznek. Például szilveszterkor a Kóhaku utagasszent nézik. Ez egy nagyon híres és kicsit hagyományos japán zenei műsor. Minden szilveszterkor nagyon népszerű énekesek és énekesnők egy piros és egy fehér csoportra oszlanak és versengenek, hogy melyik csoport zenéje jobb.

Újévkor pedig sok ember szentélybe megy és imádkozik. A szentélyben az emberek azért imádkoznak, hogy az újév jó legyen. Aztán az egész család összejön. Otthon együtt oszecsit esznek. Az oszecsi japán hagyományos ünnepi ételeket jelent, amelyek szerencsét és hosszú életet jelentenek. Az emberek amazakét is isznak. Az amazake japán hagyományos édes rizsbor. Néha a szentélyben is lehet amazakét kapni. Nagyon szeretem az amazakét. A gyerekek pedig otoszidamát kapnak. Az otoszidama régebben mocsi volt, de most pénz. A gyerekek nagyon örülnek ennek. Általában játékot vesznek belőle. Január harmadikán pedig az emberek a Hakone váltófutást nézik a tévében. Nagyon szeretem a Hakone váltófutást nézni. Ezen a versenyen a versenyzők Hakonétől Tokióig futnak. A csapatok különböző egyetemeket képviselnek.

hakone.jpg

Magyarországon az emberek a szilvesztert és az újévet a barátokkal töltik és ezek nagyon vidám ünnepek. Japánban pedig az év utolsó napja és az újév nagyon fontos ünnepek. Ha valaki messze lakik, ezt az ünnepet akkor is okvetlenül a családjával tölti. Ezek az ünnepek nagyon fontosak a japán családoknak.

Színházban Oszakában: Elisabeth

Ebben a bejegyzésben a színházba járásról szeretnék írni.

A nyári szünetben elmentem egy színházba, ami Umedában van. Valójában az anyukám ment volna, de ő beteg volt, így helyette én mentem. Őszintén szólva az előadás előtt nem voltam kíváncsi a musicalre. De kiskorom óta szoktam hallgatni musical CD-ket az anyukám mellett a kocsiban, mert az anyukám és a testvérem nagyon szeretik a musicalt. Például A nyomorultakat, Az operaház fantomját és az Elisabethet.

A színházban végül élveztem az Elisabethet. Ez volt az első darab, amit láttam, és nagyon meghatódtam. Ez egy Erzsébet császárné és királyné életén alapuló musical. Ezt a musicalt 1992-ben mutatták be a bécsi Theater an der Wienben és más országokban is nagy sikert ért el, például Svédországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában és persze Japánban. Japánban először 1996-ban mutatták be.

Ez a musical Elisabeth életéről szól, de a halálisten mindig kerülgeti Elisabethet. A halálisten beleszeretett a császárnéba és sokszor próbálta elvezetni őt a halálba. Először azt gondoltam, hogy ez a musical egy tragédia, mert Elisabeth halála a vége. De később azt kezdtem gondolni, hogy a vége szép volt, mert szerintem Elisabeth meg akart halni az egyedülléte és elkeseredése miatt. Nekem nagyon tetszett ez a történet, a tánc és a zene. Szeretném még egyszer megnézni, ha van rá alkalom.

A nomikai, azaz a japán kocsmázás

Japánban sok különleges kulturális jelenség van. Akkor tudjuk különösen erősen érezni ezt, amikor egy külföldi kultúrát tanulunk. Amiről ebben a dolgozatban szeretnék írni, az a japános buli. Ezt a bulit nomikai-nak hívjuk. Ennek a bulinak van néhány szabálya, ami a külföldieknek furcsa (sőt néha a japánoknak is az). Ezeket a szabályokat és a problémákat is bemutatom.

Először is bemutatom a nomikai-t. Amikor nomikai-t szervezünk, általában japános kocsmában tartjuk, amit izakaja-nak hívnak. Ebben a kocsmában sokféle italt tudunk inni, például sört, bort, szakét, koktélt stb. Az ételek is különlegesek. Az izakaja-ban kis ételeket rendelünk, amit ocumami-nak hívnak. És ezek között nem csak főételek, hanem olyan ételek is vannak, mint az előételek, például sült burgonya, hideg paradicsom stb.

A nomikai szabálya a következő. Amikor nomikai-on vagyunk, elsősorban arra kell figyelni, hogy hová kell leülni. A nomikai-on mindenkinek van olyan hely, ahová illik leülnie, és ez a hely az életkortól és a pozíciótól függ. Az asztal esetében az úgy lesz, mint az alábbi képen. Ezen a képen az első helyre a legidősebb vagy legmagasabb pozíciójú embernek illik leülni. A jobb alsó sarokban van a kijárat. Minél alacsonyabb számú egy hely, annál idősebb vagy magasabb pozíciójú ember ül oda. Azt mondják, hogy ez azért van így, mert régen, amikor egy fegyveres vagy valaki bejött, az első hely volt a legbiztonságosabb.

nk.jpg

Persze amikor valaki a barátaival megy nomikai-ra, általában nincs ilyen szabály. Csak amikor a vállalati főnökével vagy kollégájával megy kocsmába. És arra is kell figyelni, hogy hogyan kell önteni az alkoholt a pohárba. A címkét fölfelé fordítva kell önteni. Nem tudom pontosan miért. Azt mondják, hogy azért kell mutatni a címkét, hogy tudni lehessen, milyen fajta az alkohol.

És sajnos van probléma, vagyis rossz szokás is. Gyakran van olyan ember, aki a nomikai-on az alkoholt (főleg sört) egy húzásra issza meg. Ezt ikkinomi-nak hívják. Ezt azért csinálják, hogy a nomikai hangulata jobb legyen vagy szórakoztassák a résztvevőket. De igazából nem így lesz, hanem mindenki aggódni fog az illetőért, mert ez nagyon veszélyes. A testben az alkohol sűrűsége hirtelen túl magas lesz. Meg is lehet halni. És az a helyzet, hogy minden évben sokan meghalnak, közülük a legtöbben az egyetemisták. Ezért nekünk is figyelni kell. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hányan haltak meg 2008-ban a különböző életkorú emberek között. A táblázatból kiderül, hogy a huszonévesek halnak meg legtöbben alkohol miatt.

gr.gif

Ilyen a buli Japánban. Ez a téma kulturális és gasztronómiai szempontból nagyon érdekes, nemcsak a külföldieknek, hanem a japánoknak is.

Források:

http://www.innovade.co.jp/gr/bounenkai/manner-enseki.html

http://www.kirin.co.jp/csv/arp/health/acute.html

 

Milyen rossz a lakásom!

Most egyedül lakom Oszakában egy albérletben. Amikor gimnazista voltam, azt gondoltam, hogy nagyon klassz lesz, ha egyedül lakhatok. De most tudom, sajnos ez nem igaz. Most szeretném elmagyarázni, hogy milyen rossz az én lakásom.

Először is túl kicsi! Csak 4,5 tatami (1 tatami=1,62 négyzetméter). Ez borzasztó. Nem lehet sok embert meghívni! Tehát az én lakásomban nem lehet bulizni! Nagyon szeretek bulizni, így ez nagyon rossz (tudjátok, a japán lányok nagyon szeretnek bulizni, de a buli kicsit más az európai bulikhoz képest. Például takojaki bulit, nabe bulit stb. rendezünk).35482492_624.jpg

Ráadásul a lakásom nagyon sötét, hiszen az épület, amiben lakom, nagyon alacsony, de körülötte magas épületek vannak, így a nap nem tud besütni a szobámba. Mindig, reggel és délután is, villanyt kell kapcsolni. Minden reggel azt gondolom, hogy ma biztos rossz az idő, mert nagyon sötét a szobám. De amikor kimegyek az utcára, szépen süt a nap! Ez nagyon vicces.

Az utolsó rossz dolog, hogy a lakásom zajos! Minden közel van a lakásomhoz. Például non-stop, szupermarket, állomás, és karaoke-bár. Először azt hittem, hogy ez fantasztikus, mert Ehimében semmi sincs a házam körül. De sok ember jön a lakásom környékére karaokézni vagy alkoholt inni, és még éjjel is elég sok ember van az utcán! Sokkal rosszabb, mint gondoltam.

A kicsi, sötét és zajos lakásom nem tetszett nekem, de mostanában kicsit jobb lett. Vettem új függönyt, szőnyeget és ágyat! És egy nagyon jó dolog is van. Nagyon könnyű takarítani! Nagyon lusta vagyok, így ez tök jó!

süti beállítások módosítása