Mostanában Japánban sok lakás betonból van, és egyre kevesebb az eredeti hagyományos japán lakás. A hagyományos japán lakás általában fából készül, és az alakja teljesen más, mint az európai lakásé. Szerintem különösen a szoba más. A hagyományos japán szobát wasicunak mondjuk. Ennek van néhány jellemzője. Ezekről fogok írni.

Az első jellemző a tatami. A wasicu padlója nem fapadló, hanem tatami. A tatami az igusza nevű növényből készített négyszög alakú anyag. Egy szobában néhány tatamit használunk. E miatt a wasicuban jó igusza illat van és nincs szükség cipőre vagy papucsra, csak mezítláb kényelmesen tudunk lenni, és szőnyeg és szék nélkül tudunk ülni és feküdni tatamira. A tatami a hangot is elnyeli. A jó illatú és csendes helyen jól ki tudjuk pihenni magunkat. És a tatamik elrendezésére is van szabály. Általában úgy rendezzük el őket, hogy ne találkozzon egy helyen négy tatami csúcs. Ünnepléskor is így rendezzük el. De temetéskor vagy valami szomorú rendezvényen úgy rendezzük el őket, hogy minden tatami egy vonalban legyen. A templomban is így csináljuk.

A második jellemző a sózi és a fuszuma. A sózi olyan, mint a wasicu ajtaja vagy ablaka. A kerete fából készül és oda papírt ragasztanak, ezért átereszti fényt. A papír miatt nem túl erős a fény, pont jó világosságot kaphatunk. A fuszumát a szobák közötti válaszfalként használjuk. A fuszuma kerete is fából van, és papírt ragasztanak rá, de nem ereszti át a fényt. Olyan fuszuma is van, amin szép rajzolt kép van.

A harmadik jellemző dolog a tokonoma. A tokonoma a wasicu sarkában lévő terület. Ide dísztárgyakat teszünk, olyanokat, mint a kakeziku (olyan mint egy kép vagy kalligráfia), vagy ikebana. Régen, amikor magasabb pozíciójú ember jött vendégként, a vendéglátó dísztárgyakkal mutatta a vendég hatalmát. Szerintem ez nagyon japános szokás. De mostanában nem sok wasicuban van tokonoma.

Ezeken kívül is van még néhány jellemző tulajdonsága a wasicunak. Én azt gondolom, hogy a wasicu a tipikus japán karaktert és szokásokat mutatja. Sajnos mostanában kevesebb lett a wasicuk száma, mint régen. De van olyan ember, aki egy európai stílusú szobába japános tárgyakat is elhelyez (például tatami ágy stb.) Véleményem szerint a mai japánok élete európaias lett, de nem akarják elfelejteni a japánságot.

O. A.

Külföldi krimikben és japán krimi animékben gyakran láthatjuk azt a jelenetet, hogy a detektívek kulcs nélkül betörnek a lakásba. Ők a testükkel törik be a bejáratot. De sajnálom, ez Japánban lehetetlen, mert a japán bejáratokat nem lehet kintről befelé nyitni. A japán lakásban többnyire olyan bejáratok vannak, amik kifelé nyílnak, az európai lakásokban pedig olyan bejáratok vannak, amik befelé nyílnak. Vajon miért van ilyen különbség? Ebben a dolgozatban ennek az okát próbálom megfejteni.

Először is a biztonsági problémákról szeretnék írni. Azt hiszem, hogy az európai lakás biztonságosabb, mint a japán. Például egy rabló be akar törni a lakásba. Az európai lakásba nem könnyű betörni, mert a lakó bentről a testével tudja nyomni az ajtót és bútorokat lehet tenni a bejáratok elé. De a japán lakásban nem lehet ilyet csinálni. A japán lakásban a rablónak és a lakónak is húzni kell a bejáratot. Ha a rabló erősebb, be tud törni. Ezért az európai bejáratok biztonságosabbak. Régen Japánban ritka volt a rablás és kevés japán aggódik amiatt, hogy valaki betör a lakásba. De mostanában Japán sem olyan békés. Japánban is növekedett a bűnözés. Nem olyan biztonságos, mint régen. Mostanában Japánban a biztonság érdekében jobbak az olyan bejáratok, amik befelé nyílnak.

A következő részben a szokásokról szeretnék írni. Amikor a japánok hazamennek, ők kinyitják a bejáratot és leveszik a cipőt és a bejárat elé teszik azt. Ha a bejáratok befelé nyílnának, nehezen tudnának nyílni a cipők miatt. Európában viszont nem veszik le a cipőt a bejárat előtt. Azt hiszem, hogy ez a szokás is hatással van a bejáratok közötti különbségre.

Végül azt hiszem, hogy az is fontos, hogy hogyan üdvözöljük egymást. A japánok és az európai emberek különböző módon üdvözlik egymást, amikor valakivel találkoznak. A japánok meghajolnak, az európaiak pedig kezet ráznak vagy csókot adnak egymásnak. Japánban a vendégeknek a bejárattól hátrébb kell várni, mert amikor meghajolnak, biztos távolság szükséges a két ember között. Az európai üdvözléshez pedig nem szükséges ilyen távolság.

A bejárat határvonal, ami összekapcsolja a kinti és benti világot, egy hely, ahol valakivel először találkozunk. Láthatjuk benne a kultúrát is. Vagyis ha látjuk az ország bejáratait, meg lehet ismerni az országot.

U. M.

„Milyen gonoszak a japánok!” – kiabált egy olasz cserediák, Alice. Ez az eset egy áruházban történt. „Miért nem tartják meg az ajtót, hogy bemehessen a következő ember?” Alice a kezével betakarta az orrát, amely piros volt a fájdalom miatt. „Nem úgy van, ahogy én gondoltam. Amikor Olaszországban voltam, azt hallottam, hogy nagyon kedvesek és udvariasak a japánok. De valójában nem olyanok. Miért?...” – sóhajtott a barátnőm.

Szegény Alice! Nem csak ő, hanem minden külföldi - különösen európai - eleinte nem tudja kikerülni a szemből jövő ajtót, amikor bemegy egy épületbe egy európai stílusú ajtón, hiszen a nyugati országokban mindenki nyitva tartja az ajtót a mögötte jövő embernek. De ne haragudjatok! Nem művelünk gonosz dolgot, csak még nem szoktuk meg a nyugati stílusú ajtót. Nálunk hagyományosan tolóajtó van.

A tolóajtó Kínából jött Japánba több ezer évvel ezelőtt. A tolóajtó eltolható balra vagy jobbra, ezért nem lehet összeütközni az emberrel, aki hátulról jön. Az ajtók struktúrája közötti különbség miatt nem fejlődött ki olyan szokás Japánban, hogy figyelembe vesszük a mögöttünk levő embert.

Ráadásul, akkor is vigyázni kell, amikor egy külföldi valakinek a lakásába látogat. Nincs baj, ha az előszoba ajtaja japán stílusú ajtó, de ha nem, muszáj vigyázni. A külföldiek néha szerencsétlenül nekiütköznek az ajtónak. A külföldiek nem tudják, hogy a Japánban ajtó nem befelé, hanem kifelé nyílik.

A nyugati stílusú ajtót a bűnmegelőzés érdekében készítik úgy, hogy befelé nyíljon. De Japán viszonylag békés, nem kell annyira figyelni a biztonságra. És van még egy fontos dolog. Az európaiak megcsókolják egymást és kezet fognak, amikor találkoznak, ezért közel kell menniük egymáshoz. De a japánok nem csókolják meg egymást, és nem fognak kezet, hanem meghajolnak. Nem muszáj közel menni egymáshoz, inkább el kell távolodni egymástól. Ezért a kifelé nyíló ajtó nagyon megfelel a japán életmódhoz.

A Meiji-kori reform után nagyon sok nyugati dolog jött hozzánk. Viselkedés, étel, jog, építészet stb. De a szokásaink és az életmódunk megmaradtak. Néha az ajtó ugyanúgy néz ki, mint egy európai ajtó, de valójában egy kicsit más. Amikor valaki külföldre utazik, a helyi szokást is jól meg kell tanulni.

T. A.