A házasságot általában ellenkező neműek kötik. De vannak azonos nemű párok is. A mai japán törvények tiltják az azonos neműek házasságát. Ha ellenkező nemű pár köt házasságot, akkor lehet örökölni, és eltartottként felmentést kapni az adó alól. De az azonos nemű pároknak nem engedik ezt, így ők problémákkal szembesülnek.

De a közelmúltban nagy változás történt. A tokiói Sibujában 2015. november 5-dikén elkezdtek „párkapcsolati igazolást” kiállítani az azonos nemű párok számára. Ez a dokumentum igazolja, hogy az azonos neműek párok olyan kapcsolatban vannak, amely nem különbözik az ellenkező nemű párok kapcsolatától. Ennek köszönhetően az azonos nemű pároknak lehet életbiztosítást kötni és jelzálogkölcsönt felvenni, ha a cégek is engedik. És az igazolás más lehetőséget is ad. Az azonos nemű pároknak eddig nehéz lehetett házat bérelni, mert az azonos nemű pár nem család. De az igazolvány talán ezt is megkönnyíti.

Ellenzők is vannak. Például van olyan ember, aki azt mondja, hogy ha megengedik az azonos neműek házasságát, akkor az problémákat okoz a gyerekekkel kapcsolatban. Az azonos neműeknek nem lehet közös gyerekük, a mai Japánban pedig egyre kevesebb lesz a gyerek. Ha több lesz az azonos nemű pár, akkor még kevesebb lesz a gyerek. És ha egy olyan pár egy másik férfitől vagy nőtől kap spermiumot vagy petesejtet és gyereke lesz, akkor a gyereknek nem lesz apja vagy anyja a családban. Azt mondják, hogy emiatt a gyerek szenved.

De olyanok is vannak, akik azt gondolják, hogy a „párkapcsolati igazolás” jó ötlet. A mai Japánban még mindig van előítélet az azonos nemű párokkal szemben. De nekünk muszáj elfogadni a kisebbséget. Ez a „kapcsolati igazolás” az egyik nagy és jó változás az előítéletek ellen.

A „párkapcsolati igazolás” még nem enged örökölni, és eltartottként felmentést kapni az adó alól és más problémák is maradnak. De azt gondolom, hogy a szerelemben nincs különbség az ellenkező neműek és az azonos neműek között. Jó lenne, ha a „párkapcsolati igazolásnak” köszönhetően kevesebb azonos nemű pár szenvedne az előítéletektől és könnyebben lehetne élniük a mai Japánban.

Források:

https://www.city.shibuya.tokyo.jp/est/oowada/partnership.html

http://emajapan.org/ssmqaa

http://mainichi.jp/articles/20151214/org/00m/100/018000c

http://www.huffingtonpost.jp/2015/11/04/lgbt-couple-shibuya-setagaya_n_8475140.html

Amikor az iskolában tanulunk, mindannyian tankönyvet használunk. A tankönyv nagyon fontos, mert ebből sok dolgot tanulhatunk. De egyébként ki írta ezt a tankönyvet és hogyan jut el a diákokhoz? Japánban minden tanévkezdéskor, azaz minden áprilisban olvashatunk olyan újságcikket, ami a tankönyvekről szól.

Az oktatási minisztérium szerint az iskolában minden diáknak kötelező tankönyvet használni, és kb. három évig tart, amíg a diákokhoz eljut egy új tankönyv. Azért tart olyan hosszú ideig a tankönyv készítése, mert minden tankönyvnek át kell mennie egy ellenőrzésen, hogy a diákok használhassák. Ez az ellenőrzés 1947 óta működik. A második világháború előtt a japán kormány írta a tankönyveket. De azóta magánkiadók írják őket és a kormány által felállított csoport ellenőrzi. Ha a könyv át tud menni az ellenőrzésen, a kiadók eladhatják a tankönyvet az önkormányzatoknak. Végül a város adja a könyvet az iskolának, és a diákok ingyenesen használhatják.

Amikor a kiadók a tankönyvet írják, az oktatási minisztérium által hozott szabályokat kell követni, de ezen kívül a kiadók szabadon írhatnak. Minden kiadó könyve kicsit különbözik más kiadók könyveitől. Különösen a japán történelemmel kapcsolatban vannak kis különbségek. Viszont 1989 óta a kormány által felállított csoport nem ellenőrzi szigorúan a tankönyveket, ezért általában egy tankönyv sem szokott elbukni a vizsgán.

Sajnos sokszor történt probléma a tankönyvek miatt. Általában a japán kormány és a koreai és a kínai kormány szoktak vitatkozni a japán történelemről. Például a Szenkaku-szigetekről és a Takesima-szigetről mindig vitatkoznak. Kína szerint a Szenkaku-szigetek az övé, Korea szerint pedig a Takesima-sziget Korea része. A japán kormány persze azt mondja, hogy mindkét sziget Japán része. Viszont a japán tankönyvekben régebben nem volt olyan szöveg, hogy ezek a szigetek Japánhoz tartoznak. Mert a japán kormány attól félt, hogy a politikai kapcsolat rossz lesz Kínával és Koreával. 2015-ben pedig végül a kiadók azt írták az új tankönyvben, hogy a Szenkaku-szigetek és a Takesima-sziget nem ezeké az országoké, hanem Japán saját szigetei. Természetesen Kína és Korea nagyon haragszik emiatt Japánra. Még mindig vitatkoznak.

Szerintem az a lényeg, hogy a diákok gondolkodjanak arról, hogy mi az igazság, és tudják, hogy miért gondolják azt, amit gondolnak. A tankönyv csak egy eszköz, amikor valami új dolgot tanulunk. És sohase tökéletes, mert egy ember írja, akinek saját véleménye van Ezért nekünk, diákoknak gondolkodnunk kell, és mindenről saját véleményre van szükségünk.

Én a Honvédelmi Minisztériumban szeretnék dolgozni. A Honvédelmi Minisztérium megvédi a japánokat és a japán tartományokat. És együttműködik sok országgal, fenntartja a nemzetközi békét. Ezen kívül terveket készít és kiszámítja a honvédség költségvetését, és van sok más nagyon fontos feladata is. Tehát a Honvédelmi Minisztérium alkalmazottjaként dolgozni azt jelenti, hogy a békéért dolgozni. Gyerekorom óta nagyon kíváncsi vagyok erre a munkára.

Egyébként a Honvédelmi Minisztérium és a honvédség között erős kapcsolat van. Ezért meg akartam ismerni a honvédséget. Tavaly nyáron egy héten át részt vettem egy honvédségi szakmai gyakorlaton. Mindennap nagyon meleg volt, semmit nem akartam a szabadban csinálni. De ilyen napokon is részt kellett venni a hadsereg szigorú kiképezésén. Azt gondolom, hogy az emberek, akik ha valami rossz esemény van, megvédenek minket, nagyon menők és megbízhatóak. De Japánban sok ember van, aki nem szereti a honvédséget, és egy olyan nyilatkozat elfogadása érdekében tevékenykedik, ami nem engedi a honvédség létezését. Szerintem ez nem jó. A honvédség tagjai az életük kockáztatásával dolgoznak Japánért, a világért. Miért rossz ez? Nem tudom megérteni. Ki védi meg a japánokat?

Ma változik a nemzetközi helyzet. És a japán miniszter megváltoztatta az alkotmány interpretációját. A honvédelem szerepe fontosabb lesz. Meg akarom védeni Japánt. Nem tudok a honvédség tagja lenni, mert nem jó az erőnlétem. De egyetemre járok és sokat tanulok, például nyelveket és törvényeket. Akarom használni ezeket az ismereteimet, hogy Japánért és honvédségért dolgozhassak.

Most nyelveket, törvényeket, pénzügyet és történelmet tanulok. Van sok dolog, amit meg kell tanulni és nagyon fontos. Mindennap járok az előkészítő iskolába, és sok vizsga van. Nagyon elfoglalt és fáradt vagyok. De a barátaimmal akiknek ugyanilyen ambíciói vannak, egymást bátorítva igyekszünk. Nagyon érdekes tanulni valami újat. Kíváncsi vagyok a magyar katonaságra és Honvédelmi Minisztériumra is.

I. E.

2013-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Tokiót választotta a 2020-as olimpia helyszíneként. Biztos, hogy az olimpia miatt a japán gazdaság sokat javul majd: nagyon sok ember jön majd minden országból, és Japánban a munkanélküli emberek száma csökken majd. De nemcsak jótékony hatása van a tokiói olimpiának, hanem kérdések is vannak vele kapcsolatban. Lássuk ezeket a kérdéseket!

Elsősorban a katasztrófa kérdése fontos. Lehetséges, hogy nagy földrengés történik Tokióban az olimpia közben. A japán kormánynak szigorú intézkedéseket kell tennie a földrengés lehetőségével kapcsolatban. És a radioaktív sugárzás kérdése is felmerül. Valójában a tokiói radioaktív sugárzás nagyon gyenge, ezért nincs hatással az emberek egészségére, de a külföldiek aggódnak a sugárzás miatt.

A második kérdés a munkával kapcsolatos. Az olimpia miatt több munkahely keletkezne, de az új munkahelyek miatt nagyon sok munkás menne Tokióba, és a vidéki munkások száma csökkenne.

A nyelvtudás kérdése is fontos. Sok japán nem annyira jól beszél angolul, de persze nagyon sok külföldi jönne Japánba az olimpia közben. A japánoknak, különösen a tokiói japánoknak, többet kell gyakorolniuk az angol nyelvet. És több angolul írt táblát kell elhelyezni a városban.

Az is fontos kérdés, hogy a japán politikusok mit mondanának és ígérnének a világnak. A japán politikusok sokszor kétértelműen beszéltek az atomenergiával kapcsolatos kérdésekről. Emiatt a külföldiek nagyon aggódnak, ezért a japán politikusoknak egyértelműen el kell magyarázniuk, hogy mit gondolnak erről.

Végül, de nem utolsósorban, fontos kérdés, hogy sok japán van, aki a tokiói olimpiára nem egy sporteseményként, hanem csak a gazdaságra jó hatással levő eseményként tekint. Néhány szakember ezt nagyon fontos kérdésnek tekinti. A japánok az olimpián keresztül azt akarják megmutatni, hogy mennyire fejlett Japán. Persze ez is fontos, mert Japán a 2011-as nagy földrengés miatt nagyon sokat szenvedett és sok segítséget kapott az egész világból, így az újraszülető Japánt be kell mutatni és köszönetet kell mondani a világnak. De eredetileg az olimpia nem gazdasági dolog, hanem csak egy sportesemény. Erre is gondolniuk kell a japánoknak.

Még 5 év van hátra a tokiói olimpiáig és még sokat kell tennünk az olimpiáért!

Források

http://dancewithyou.jp/2020tokyo_olympicgames-23-1435.html

http://ccoichi.blog.so-net.ne.jp/2014-10-24-3

 A. M.