Most egyedül lakom Oszakában egy albérletben. Amikor gimnazista voltam, azt gondoltam, hogy nagyon klassz lesz, ha egyedül lakhatok. De most tudom, sajnos ez nem igaz. Most szeretném elmagyarázni, hogy milyen rossz az én lakásom.

Először is túl kicsi! Csak 4,5 tatami (1 tatami=1,62 négyzetméter). Ez borzasztó. Nem lehet sok embert meghívni! Tehát az én lakásomban nem lehet bulizni! Nagyon szeretek bulizni, így ez nagyon rossz (tudjátok, a japán lányok nagyon szeretnek bulizni, de a buli kicsit más az európai bulikhoz képest. Például takojaki bulit, nabe bulit stb. rendezünk).

Ráadásul a lakásom nagyon sötét, hiszen az épület, amiben lakom, nagyon alacsony, de körülötte magas épületek vannak, így a nap nem tud besütni a szobámba. Mindig, reggel és délután is, villanyt kell kapcsolni. Minden reggel azt gondolom, hogy ma biztos rossz az idő, mert nagyon sötét a szobám. De amikor kimegyek az utcára, szépen süt a nap! Ez nagyon vicces.

Az utolsó rossz dolog, hogy a lakásom zajos! Minden közel van a lakásomhoz. Például non-stop, szupermarket, állomás, és karaoke-bár. Először azt hittem, hogy ez fantasztikus, mert Ehimében semmi sincs a házam körül. De sok ember jön a lakásom környékére karaokézni vagy alkoholt inni, és még éjjel is elég sok ember van az utcán! Sokkal rosszabb, mint gondoltam.

A kicsi, sötét és zajos lakásom nem tetszett nekem, de mostanában kicsit jobb lett. Vettem új függönyt, szőnyeget és ágyat! És egy nagyon jó dolog is van. Nagyon könnyű takarítani! Nagyon lusta vagyok, így ez tök jó!