Japánban eredetileg 15 állami ünnep volt. 2016-ban a japán kormány létrehozta az augusztus 11-i hegyek napját és így 16 állami ünnep lett. Ez lett az első ünnep augusztusban. A hegyek napja azért jött létre, hogy az emberek köszönetet mondjanak a természetnek, különösen a hegyeknek. Japánban sok természethez kapcsolódó ünnepet találhatunk a naptárban. Például március 20. körül van a tavaszi napéjegyenlőség, május 3-a a zöld nap, július harmadik hétfője a tenger napja, szeptember 22. körül az őszi napéjegyenlőség. Ekkor is a természetnek mondunk köszönetet. A tenger napja 1995-ben jött létre. És aztán az emberek azt gondolták, hogy miért nincs hegyek napja is. Nagyon érdekes, hogy ez volt a fő ok. A tenger napjának létrejötte után néhány megye létrehozta a hegyek napját, de akkor még nem volt nemzeti ünnep.

Ki akarta létrehozni a hegyek napját? Egy “hegyek napját képviselő szövetség” nevű japán csoport hozta létre, mert a hegyek napját ünneppé akarta nyilváníttatni. Eredetileg augusztus 12-ét választották a hegyek napjává, de azon a napon régen egy nagy légijármű baleset történt és sok ember halt meg. A halottak száma majdnem a legmagasabb a japán történelemben. Ezt a napot sok ember ellenezte, és augusztus 11. lett a hegyek napja.

Azért augusztusban van a hegyek napja, mert Japánban augusztusban nyár van és az emberek sokat mennek a hegyekbe hobbiként. Például Japánban van a Fudzsi hegy. Erre a hegyre csak nyáron tudunk felmenni. Néhány évvel ezelőtt, a Fudzsi hegy a világörökség része lett, azóta több ember akar felmenni a Fudzsi hegyre és a külföldieknek is nagyon érdekes és érdemes elmenni a Fudzsi hegyre, amikor Japánba utaznak. Szerintem augusztus 11. a legjobb választás. A második ok az volt, hogy augusztus közepén van obon, és sok cégnél a dolgozók már eddig is pihenhettek. Így arra gondoltak, hogy ha a hegyek napja ünnep lesz, akkor nem annyira fogja zavarni a munkát.

A diákokra nincs nagy hatással a hegyek napjának a létrehozása, mert augusztusban már nyári szünet van, de a dolgozók könnyen tudnak pihenni ez alatt a rövid nyári szünet alatt.  

Az  obon nevű japán ünnep nem nemzeti ünnep, de az egyik legfontosabb ünnep Japánban. Az obon ünnep minden évben augusztus 13-tól 16-ig van. Az obon hasonló mint Magyarországon a halottak napja. Azt mondjuk, hogy ilyenkor az elhunyt emberek lelke visszajön a világba.

Az obon az üzletembereknek az első hosszú szünet az aranyhét (egy olyan hét, ami május elején van és egymás után vannak az nemzeti ünnepek) után. A japán üzletemberek általában nem kaphatnak hosszú fizetett szabadságot, ezért ők obonkor kipihenik magukat és szórakoznak. Obonkor általában találkoznak egymással a rokonok. Akik más városokban dolgoznak vagy tanulnak, azok is visszamennek a szülővárosukba. Én egyedül lakom egy oszakai bérlakásban, de obonkor visszamegyek a vidéki szülővárosomba a családomhoz.     

Sok oboni szokás van. Nem tudom, hogy a nagyvárosokban is ápolják-e ezeket, de a családomban most is követünk néhányat. Augusztus 13-án, az obon előtti napon készülünk fel arra, hogy tisztelettel fogadjuk az elhunyt rokonok lelkét a lakásunkba. A ház eresze alá  lámpákat akasztunk és tüzet rakunk a ház előtt, és így mutatjuk, hogy örömmel várjuk a rokonok lelkét. Dangót (rizsből és babból készült gombóc alakú japán édesség) csinálunk és ezeket az oltár elé tesszük, ami otthon van és ahol a rokonokat gyászoljuk. A családommal együtt elmegyünk a temetőbe, és hazavisszük a rokon lelkét.

Obonkor bonodori, azaz bon néptánc fesztiválok is vannak. A bon néptánccal üdvözöljük és gyászoljuk a rokonok lelkét. A bonodori este kezdődik. A bon néptánc körtánc. A tér közepén egy tornyot építünk, a tornyon néhány férfi dobol és az emberek körülötte táncolnak. Sokan japán hagyományos könnyű nyári kimonót, jukatát viselnek. Étel, ital, és játékstandok is vannak. Régen minden közösség tartott bonodorit. Azonban mostanában egyre kevesebb bonodori van, mert a közösségi kapcsolatok gyengébbek lettek, sőt a fiatalok is kevesebben vannak. Kiskoromban a szülővárosomban is minden évben volt, de sajnos már nincs.

Az obon utolsó napján is tüzet rakunk a ház előtt, hogy visszakísérjük a rokonokat.

Szerintem nem az a fontos, hogy az elhunyt rokon igazán visszajön-e. Az fontosabb, hogy a családunkkal és a rokonokkal együtt töltjük az időt és visszaemlékszünk az elhunyt emberekre.