Amikor terveket készítünk, az időjárás nagyon fontos. Amikor kirándulásra megyünk, nagy kár, hogy ha esik az eső. Ha szeretnénk tudni, hogy milyen lesz az időjárás, akkor sokan az időjárás-jelentést nézzük a tévében. A következőkben bemutatom, hogy milyen a japán időjárás-jelentés.

Japánban is vannak olyan profi emberek, akik csak az időjárásról beszélnek. 1994-ben a kormány hozott egy időjárás-jelentésről szóló törvényt. Az új törvény szerint ha a valaki földrengésen, cunamin és vulkánkitörésen kívül az időjárásról is beszél, képesítéssel kell rendelkeznie. Azóta akik időjárás-jelentőként szeretnének dolgozni, szükségük van arra, hogy meteorológusi képesítést kapjanak. Ez a vizsga borzasztóan nehéz, ezért azt mondják, hogy a sikeres vizsga lehetősége csak kb. 5,7%. Miután valaki átmegy a vizsgán, regisztrálni kell a Minisztériumnál. Ezek miatt a okok miatt ez a foglalkozás nagyon híres és népszerű de nagyon kevés ember dolgozik meterológusként .

Általában reggel és este nézzük a következő napok időjárását. A tévében két jó meteorológus van. Az egyik meteorológust Katahira Astushinak hívják. Ő mindig szójátékokat használva magyarázza az időjárást. A másikat Horai Daisukenak hívják, ő pedig mindig aranyos képeket rajzolva magyaráz. Mostanában ez két meteorológus nagyon népszerű.

A tévében az időjáráson kívül még néhány információt kaphatunk. Például arról, hogy milyen sok virágpor van a levegőben vagy milyen erős az ultraibolya sugárzás stb. Vannak más különleges dolgok is. Japánban négy szép évszak van, és minden évszakhoz kapcsolódik néhány különleges dolog. Például tavasszal cseresznyefát nézhetünk, ősszel pedig a piros leveleket. A japán időjárás-jelentés ezeket is bemutatja. Tavasszal bemondják, hogy mikor virágzik a cseresznyefa, ősszel pedig bemondják, hogy mikor változnak a levelek pirossá. A japánok minden évben, amikor ezeket látják a tévében, azt érzik, hogy végre jön a tavasz vagy az ősz. Különösen a cseresznyevirág nagyon fontos a japánoknak, mert régóta ez az ország szimbóluma. Sőt Japánban a tavasz azt jelenti, hogy az új év kezdődik. Sok ember kezd új életet, ezért mindenki alig várja a cseresznyevirágot.

Mindennap szoktuk nézni az időjárás-jelentést. Ez fontos információ és szerintem nagyon nehéz lenne, ha az időjárás-jelentés nélkül élnénk. Azt hiszem, hogy mindenhol van valami különleges időjárás-jelentés. Ha van lehetőségem arra, hogy más országban lakjak, szeretném megfigyelni az ottani különleges időjárás-jelentést.

Amikor az iskolában tanulunk, mindannyian tankönyvet használunk. A tankönyv nagyon fontos, mert ebből sok dolgot tanulhatunk. De egyébként ki írta ezt a tankönyvet és hogyan jut el a diákokhoz? Japánban minden tanévkezdéskor, azaz minden áprilisban olvashatunk olyan újságcikket, ami a tankönyvekről szól.

Az oktatási minisztérium szerint az iskolában minden diáknak kötelező tankönyvet használni, és kb. három évig tart, amíg a diákokhoz eljut egy új tankönyv. Azért tart olyan hosszú ideig a tankönyv készítése, mert minden tankönyvnek át kell mennie egy ellenőrzésen, hogy a diákok használhassák. Ez az ellenőrzés 1947 óta működik. A második világháború előtt a japán kormány írta a tankönyveket. De azóta magánkiadók írják őket és a kormány által felállított csoport ellenőrzi. Ha a könyv át tud menni az ellenőrzésen, a kiadók eladhatják a tankönyvet az önkormányzatoknak. Végül a város adja a könyvet az iskolának, és a diákok ingyenesen használhatják.

Amikor a kiadók a tankönyvet írják, az oktatási minisztérium által hozott szabályokat kell követni, de ezen kívül a kiadók szabadon írhatnak. Minden kiadó könyve kicsit különbözik más kiadók könyveitől. Különösen a japán történelemmel kapcsolatban vannak kis különbségek. Viszont 1989 óta a kormány által felállított csoport nem ellenőrzi szigorúan a tankönyveket, ezért általában egy tankönyv sem szokott elbukni a vizsgán.

Sajnos sokszor történt probléma a tankönyvek miatt. Általában a japán kormány és a koreai és a kínai kormány szoktak vitatkozni a japán történelemről. Például a Szenkaku-szigetekről és a Takesima-szigetről mindig vitatkoznak. Kína szerint a Szenkaku-szigetek az övé, Korea szerint pedig a Takesima-sziget Korea része. A japán kormány persze azt mondja, hogy mindkét sziget Japán része. Viszont a japán tankönyvekben régebben nem volt olyan szöveg, hogy ezek a szigetek Japánhoz tartoznak. Mert a japán kormány attól félt, hogy a politikai kapcsolat rossz lesz Kínával és Koreával. 2015-ben pedig végül a kiadók azt írták az új tankönyvben, hogy a Szenkaku-szigetek és a Takesima-sziget nem ezeké az országoké, hanem Japán saját szigetei. Természetesen Kína és Korea nagyon haragszik emiatt Japánra. Még mindig vitatkoznak.

Szerintem az a lényeg, hogy a diákok gondolkodjanak arról, hogy mi az igazság, és tudják, hogy miért gondolják azt, amit gondolnak. A tankönyv csak egy eszköz, amikor valami új dolgot tanulunk. És sohase tökéletes, mert egy ember írja, akinek saját véleménye van Ezért nekünk, diákoknak gondolkodnunk kell, és mindenről saját véleményre van szükségünk.

Japánban a baseball nagyon híres és népszerű. Nemcsak az idős emberek, hanem a kisgyerekek is szeretik. Természetesen mindenki a profi baseball meccseket nézi és a profi csapatoknak szurkol. De van egy nagyon hagyományos és népszerű meccs, amit nem szabad elfelejteni. Ez a gimnazisták baseball bajnoksága. Minden augusztusban játszanak a Koshien nevű baseballpályán, ami a Hyogo prefektúrában levő Nishinomiya városban van. Ez a beseball bajnokság a legnagyobb a diákok bajnokságok és a belföldi amatőr bajnokságok közül. Általában „a nyári koshiennak", „a nyári gimnáziumi baseballnak" vagy csak „koshiennak" hívják ezt a bajnokságot.

Az első bajnokságot 1915-ben tartották. Azóta minden évben folytatják. De kétszer nem játszottak. Egyszer 1918-ban a rizs árának emelekedése miatti zavaros helyzet miatt, és másodszor 1941-tól 1945-ig a második világháború miatt nem volt. Ezeken kívül minden évben játszottak.

Japánban 47 prefektúra van. Ezért minden prefektúrából egy gimnáziumot választanak. Viszont kivételek is vannak. Csak Hokkaidóból és Tokióból kettő iskolát választanak, mert ott túl sok iskola van. Ha egy csapat az adott prefektúrában megnyeri a bajnokságot, akkor ez a csapat részt tud venni a Koshienen. De ha csak egyszer is veszít, már nem tud tovább jutni, mert egyenes kieséses rendszert használnak. Ezért minden meccsen nyerni kell, ha a Koshienen szeretne játszani. És a Koshienen is egyenes kieséses rendszert használnak, így a meccsek ugyanúgy zajlanak. Az a csapat, amelyik minden meccsen nyer, bajnok lesz. Egyébként 2014-ben az Oszaka megyei csapat lett a bajnok.

A Koshien mecseit a tévében nézhetjuk és a rádióban is hallgathatjuk, hogy hogyan állnak a meccsek. Szerintem sok japánnak eszébe jut a Koshien, amikor a nyárra vagy a nyári szünetre gondol. Japánban három évig kell a gimnáziumba járni. Ezért a harmadéveseknek ez az utolsó meccsük. Mindig látható a tévében olyan videó, hogy a harmadévesek a baseballpályán levő homokból hazavesznek emlékként. Persze a bajnokcsapat is elvisz a homokból, de a tévében mindig a vesztes csapatok sírva teszik be a homokot egy kis zacskóba. Amikor őket nézem, én is szomorú vagyok kicsit, mert el tudom képzelni, hogy hogy érzik magukat miután elveszítették a fontos meccset .

Azt hiszem, hogy a japánoknak a Koshien különleges bajnokság. A gimnazisták nem profik, ezért a meccsek mindig izgalmasak, és mindenki szeretne szurkolni nekik.

I. T.

Születésem óta a szüleimmel meg a nagyszüleimmel együtt lakom. Japánban, főleg vidéken nem annyira ritka az ilyen típusú család. De mi egy kicsit különbözünk az átlagtól. Mi mindannyian egy lakásban lakunk, de benne a nagyszüleim és a szüleim életmódja alaposan elválik. Az ilyen típusú lakást „ két családi ház”-nak hívják.

Ebben a lakásban három generáció lakik. A gyerekek házaspárja szempontjából nézzük a családot, ezért a szülők házaspárját egy családnak számolják és a gyerekek házaspárját és azok gyerekeit másik családként számolják. Ha valaki ilyen típus lakásban szeretne lakni, be kell tartani néhány fontos szabályt. Például nem szabad zavarni a másik ember magánéletét. Jobb, ha az életük helye is elválik, különösen, ha teljesen más életmódot élnek. Viszont ha külön laknak egy lakásban, legalább hetente egyszer mindenki együtt vacsorázik. (Azért a vacsorát választják, mert Japánban a vacsora a legfontosabb étkezés.)

A „két családi ház”-nak három típusa van. Az első típus a közös típus. Ebben a típusban csak a hálószoba van külön és ezen kívül mindent együtt használnak. A második típus a teljesen elválasztott típus. Ez azt jelenti, hogy minden szoba vagy helyiség külön-külön van és nem kell együtt használni. A harmadik típus a félig közös típus. Ez az első és második típus között van. Így néhány helyiséget együtt használnak. Általában a második típust ajánlják, mivel így kevésbé van lehetőség arra, hogy konfliktus történjen.

Milyen helyiségekre van szükség, ha a második típusban szeretnék lakni? Általánosan konyha, fürdőszoba fürdőkád, vécé és mosdó. Sőt a mosókonyhának és telefonnak is külön kell lennie. Mivel mindent elválasztottak, nehéz kommunikálni egymással. Amikor a két család kommunikálni szeretne egymással, belső telefonon beszélhetnek egymással.

Mikor és miért lett híres az ilyen típus lakás? 1975-ben egy lakásokat áruló cég találta ki ezt a lakástípust. 1980-tól lett egyre híresebb, mert a telekárak hihetetlenül drágák lettek a gazdasági lufi miatt. Ekkor nagyon nehéz volt házat venni. És a nők is elkezdtek dolgozni. Emiatt a nőknek a gyereküket bölcsődébe kellett küldeni, de nem volt elég bölcsőde mindenkinek, ezért a nagyszülők vigyáztak a gyerekekre. 2000-től egyre több az idős ember és jó, ha a gyerek a családjával lakik, mert a nagyszülő mindig tud figyelni az unokákra.

Mostanában a „két egész két tized családi ház” nevű lakás is elég ismert. Ilyenkor két család és egy hajadon nő vagy nőtlen férfi lakik együtt.

Azt gondolom, hogy nekünk mindig tisztelnünk kell az időseket, így a szüleinket nagyon fontosnak gondoljuk. Ezért Japánban az ilyen lakás egyre híresebb lett és manapság is egyre népszerűbb.

I. T.