Japánban február negyedike ünnepeljük a tavasz kezdetét. Bár az ünnep neve a tavasz kezdete, de ilyenkor még elég hideg van. A tipikus étel ezen az ünnepen az ehomaki, egy hosszú szushitekercs. Ezt csendben, beszélgetés nélkül, egy irányba nézve kell megenni. Ez az irány évente változik. Ha mindezt betartjuk, akkor áldás vár ránk. A tavasz kezdetén van egy szokás, szójabab szórás. Miközben a babot ördögre hajítjuk, azt mondjunk, hogy ”Oniwasoto, hukuwaucsi.". Boldogságot  kívánunk, és azt, hogy ne legyünk balszerencsések. A babszórás után annyi babszemet eszünk, ahány évesek vagyunk. Ezt a szokást az óvodában is eljátsszák. Az óvodában még az ördögök is megjelennek (persze nem igaziak). Ettől az óvodások nagyon megijednek. 

A tavasz kezdete tehát hagyományos japán családi ünnep. A ehoumaki evés és a babszórás nagyon fontos.

Ehomaki. (A kép forrása: www.japantimes.co.jp)

K. M.

Japánban is január elsején ünnepeljük az újévet, általában a családdal és a rokonokkal otthon. Ezen a napon oszecsit eszünk, ami sok étel együtt egy emeletes ételdobozban. Minden egyes ételnek jelentése van. Például a garnéla hosszú életet jelent, mert a garnéla háta görbe. A fekete szójabab jelentése pedig munka és haladás. Szójababot japánul mamének hívják. "Mame" szorgalmas hozzáállást jelent japánul. Oszecsit főzni nagyon macerás, mert sokféle étel van benne. Ezért a család általában együtt főzi.
Újévkor sok ember a szentélybe megy. A szentélyben imádkoznak és elmondanak egy újévi kívánságot. Jóslatot is húznak. És a szerencsét jósolnak az új évre.
A nagyszülők és rokonok pénzt adnak a gyerekeknek. Ezt a pénzt otoszidamának hívják Japánban. Sajnos, sok gyerek nem költheti el rögtön a pénzt, mert sok szülő azt akarja, hogy a gyerek félretegye. Amikor a gyerek felnőtt, az összegyűlt otoszidamát bármire elköltheti.

Y. W. 

Szerintem, az újév a legfontosabb japán családi ünnep. Újévkor a család és a rokonok összejönnek a nagyszülőknél és együtt ünnepel. Ilyenkor sokat beszélgetnek és együtt esznek, általában oszecsit, egy japán hagyományos ételt. Három dobozban különböző étel van és mindegyiknek van jelentése. Azt hiszem, hogy régen a nők főzték és készítették, de ma már kevesebben főznek, mert az sokáig tart. Így aztán sok ember a boltban veszi meg az oszecsit vagy nem inkább nem is eszik. Az én anyukám minden évben megfőzi az oszecsit. Nagyon szeretem és mindig sokat eszem. Az újévkor a gyerekek zsebpénzt kapnak a szüleiktől, a nagyszüleiktől és a nagybátyjuktól. Gyerekek kártyáznak, miközben a felnőttek beszélgetnek. Sok ember elmegy a sintó templomba. Ott az emberek ilyeneket kívánnak, hogy, az „idén is minden menjen jól”, „menjek át a felvételi vizsgán” vagy „legyek sikeres a munkámban”. Néhány ember szerencsecédulát is húz. A cédula megjósolja, hogy neked idén jó vagy rossz éved lesz.

Én nagyon szeretem az újévet. Akkor sok finomságot ehetek, találkozhatok a nagyszüleimmel és az unokatestvéreimmel, és pihenhetek. De sajnos téli szünet nagyon rövid és nem tudok sokat pihenni.

M.

Az órán beszélgettünk a szerelmi kapcsolatról és úgy éreztem, hogy sok különbség van a japánok és a magyarok gondolatai között. De azt is érzem, hogy a múlthoz képest sokat változtak a japán szerelmi kapcsolatok. Mostanában sokan keresztény stílusú esküvőt tartanak. Azt hiszem, hogy ennek a döntésnek nincs vallási összetevője, csak a külföldi filmek, sorozatok elterjedése miatt lett egyre népszerűbb. Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, hogyan házasodtak régen Japánban.

Sokan azt hiszik, hogy a sintó esküvő a hagyományos japán esküvő, de igazából ez inkább új dolog. A sintó esküvő az 1900-as trónörökösi esküvőből származik. Azt mondják, hogy addig nem volt olyan esküvő, mint ahogyan most elképzeljük.

A népi esküvőt csak otthon tartották, és egy szertartása volt. Az első lépés a házasságközvetítés volt. Ekkor a szülők kiválasztották, hogy kivel házasodik a fiuk vagy lányuk. A fiatalok nem tudtak szabadon járni egymással, így a házasság előtti fokozat a házasságközvetítés volt. A találkozót a lányos házban tartották, és az volt a szokás, hogy eközben a fiú kinyilvánítja a szándékát. Amikor jött a fiú és a násznagy, a lány családja teát és süteményt hozott. Ha a fiúnak tetszett a lány, megitta a teát vagy hazavitte a süteményt. Vagy ott hagyta a legyezőjét és ezzel mutatta, hogy akarja a lányt.

Ha nem volt ellenvetésük egymással szemben, következett az eljegyzés. A vőlegény családja ajándékot adott a menyasszony családjának. Egy szerencsés napon a vőlegény főnöke vagy rokona, vagy egy ismerős, aki jól ismeri az illemszabályokat, elment a menyasszony hazába, hogy ajándékot adjon, az ajándékok jegyzékével együtt. A menyasszony családja pedig a vendéget ételekkel kínálta és emléktárgyat adtak nekik.

És végül jött az esküvő. Az esküvőt is egy szerencsés nap estéjén rendezték. A vőlegényes házban tartották. Amikor a menyasszony elindult, a menyasszony a férfi testvérével, gyaloghintóval ment. Utána következtek a csomagok. A vőlegény családja pedig a kapu előtt tüzet égetve várta a menyasszonyt. Először a menyasszony ült le, azután a vőlegény, majd  ugyanabból a szakéból ittak. Először a vőlegény iszik háromszor, majd a menyasszony háromszor, végül megint a vőlegény háromszor. Régen a menyasszony ivott először. Aztán ettek, ittak, majd a menyasszony átöltözött fehér ruhából egy színes ruhába, amit a vőlegénytől kapott és végül megvacsoráztak.

Az alábbi kétnyelvű kiadvány egy tipikus japán életút legfontosabb állomásait mutatja be. Minden fejezet egy-egy fontos eseményhez kapcsolódik: bemutatja az adott eseményhez kötődő szokásokat, kulturális tudnivalókat és társadalmi vonatkozásokat.

További érdekes kiadványokat találtok ISSUU-oldalunkon!

Az ünnepekről szóló órákon engem az ételek érdekeltek nagyon. Például a pezsgő, a lencse, a hal és a szárnyasok. Elsősorban azon lepődtem meg, hogy milyen sok és különböző élelmiszer szimbolizálja a pénzt a magyar újévi szokásokban. Ha sok lencsét eszünk, akkor sok pénzünk lesz? A halpikkelyek a pénzhez hasonlítanak? A pezsgő drága, és a gazdagságot jelenti? Hát milyen nagyon szeretik a magyarok a pénzt! Érdekes.

Szerintem a japán újévben nem annyira fontos a pénz. Például a bab az oszecsiben nem a pénzt, hanem a szorgalmat jelenti (ez a „szorgalmas” jelentésű mamena melléknévből származik.) Vagy a rákkal hosszú életet, a hal tojásával sok gyereket kívánunk. Talán az oszecsiben csak a nisiki tamago („kétszínű tojás”) kapcsolódik a pénzhez, mert ez az aranyat és az ezüstöt szimbolizálja.

Újévkor a szárnyas azért érdekes, mert Magyarországon ezt nem szabad enni, de Japánban viszont lehet enni. A Cookpad, azaz a japán Mindmegette, 26 kacsa receptet és 605 csirke receptet mutat, ha „kacsa oszecsi” vagy „csirke oszecsi” kulcsszóval keresünk. Mivel a honlap 6799 oszecsi receptet mutat, a szárnyas recept nem sok, de nem is kevés. Nekem a szárnyas tilalmának az oka („elrepül a szerencse”) is érdekes volt. Szerintem a magyarok kreatívak, de egyszerre egy kicsit pesszimisták is, mert nem azt gondolják, hogy a szerencse iderepül vagy messziről szerencsét hoz egy madár.

A szárnyasokkal kapcsolatban arra is kíváncsi vagyok, hogy a tojásról mit gondolnak a magyarok. Hiszen a tojásnak nincs szárnya, de nemsokára szárnyas lesz. Mivel újévkor Japánban a tojás nagyon fontos, (a honlap 1236 tojás receptet mutat 6799 oszecsi recept közül), lehet hogy nagy a különbség Magyarország és Japán között.

Tényleg érdekes a magyar újév!

Nekem nagyon tetszik az év utolsó napja és az újév ünnepe. Japánban december 31-e és január elseje nagyon csendes. Magyarországon szilveszterkor az emberek általában a barátaikkal buliba mennek és várják az újévet, a japán emberek pedig otthon a családjukkal töltik ezt a az estét. Általában tévét néznek. Például szilveszterkor a Kóhaku utagasszent nézik. Ez egy nagyon híres és kicsit hagyományos japán zenei műsor. Minden szilveszterkor nagyon népszerű énekesek és énekesnők egy piros és egy fehér csoportra oszlanak és versengenek, hogy melyik csoport zenéje jobb.

Újévkor pedig sok ember szentélybe megy és imádkozik. A szentélyben az emberek azért imádkoznak, hogy az újév jó legyen. Aztán az egész család összejön. Otthon együtt oszecsit esznek. Az oszecsi japán hagyományos ünnepi ételeket jelent, amelyek szerencsét és hosszú életet jelentenek. Az emberek amazakét is isznak. Az amazake japán hagyományos édes rizsbor. Néha a szentélyben is lehet amazakét kapni. Nagyon szeretem az amazakét. A gyerekek pedig otoszidamát kapnak. Az otoszidama régebben mocsi volt, de most pénz. A gyerekek nagyon örülnek ennek. Általában játékot vesznek belőle. Január harmadikán pedig az emberek a Hakone váltófutást nézik a tévében. Nagyon szeretem a Hakone váltófutást nézni. Ezen a versenyen a versenyzők Hakonétől Tokióig futnak. A csapatok különböző egyetemeket képviselnek.

Magyarországon az emberek a szilvesztert és az újévet a barátokkal töltik és ezek nagyon vidám ünnepek. Japánban pedig az év utolsó napja és az újév nagyon fontos ünnepek. Ha valaki messze lakik, ezt az ünnepet akkor is okvetlenül a családjával tölti. Ezek az ünnepek nagyon fontosak a japán családoknak.

A karácsony az egyik világszerte ismert ünnep. Ez az ünnep régen csak a keresztény embereknek volt fontos, hogy megünnepeljék Jézus születésnapját, de most már a nem keresztény embereknek is fontos.

Japánban régen nem volt karácsony, de ma egyre híresebb lesz, és minden decemberben csaknem az egész országban minden város tele van díszkivilágítással. Az országban sok ember semmilyen vallást nem követ, de jóformán mindenki minden évben élőre örül, hogy ezt a napot vidáman töltheti a családjával vagy a szerelmével, a gyerekek pedig hogy szenteste  karácsonyi ajándékként játékokat kaphatnak. Szerintem ez az ünnep már nem csak vallási dolog lett, és talán valami más jelentése is van.

Persze minden gyerek azt hiszi, hogy szenteste a Mikulás jön hozzájuk az ajándékokkal. Másnap reggel megtalálják az ajándékot az ágynál, aztán nagyon-nagyon örülnek neki. Amikor gyerek voltam, én is minden télen írtam leveleket neki, hogy ajándékokat kérjek tőle. Hallottam, hogy Magyarországon kétszer kapnak ajándékot a gyerekek, először December 6-án, azaz Mikulás napján, és másodszor december 24-én. Most igazán irigylem őket.

Nekem nagyon érdekes, hogy a japán karácsony kicsit különbözik az európaitól, hiszen eredetileg a japánok nem voltak kapcsolatban a kereszténységgel. Például az európai országokban karácsonykor sok ember pulykát eszik, Japánban pedig általában senki sem. Nálunk pedig pulyka helyett csirkehúst és karácsonyi tortát eszünk, emellett általában otthon nincs karácsonyfa, mert itt a lakások nagyon szűkek. De szenteste az alvó gyerekekhez nem Hotei San (布袋さん) érkezik (mint az néhány külföldi oldalon olvasható), hanem az egész világon tipikus Mikulás jön Japánban is, akinek jól áll a piros ruha és a fehér szakáll.  

Japánban sok ünnep van, de most különösen a japán szilveszterről és újévről szeretnék írni. A japánok szilveszterkor kitakarítanak a házukban és a háziasszonyok oszecsit, ozónit és hajdinatésztát főznek. Az oszecsi hagyományos japán étel, amiben bab, gesztenye, tengeri moszat stb. van. Az ozóni hasonlít a miszo levesre, de az ozóniban mocsi is van. Az, hogy milyen ízű  az ozóni az adott vidéktől függ. Szilveszterkor mindenki otthon van és a családdal tölti a napot. Az új évet várva egy dalversenyt nézünk a tévében, amiben híres énekesek szerepelnek és a női csapat és a férfi csapat versengenek egymással. Ezután hajdinatésztát eszünk és éjfélkor visszaszámlálunk.

Újévkor oszecsit és ozónit eszünk. Újévkor sok mocsit eszünk, így nagyon kövérek leszünk. Felkeressük a rokonainkat és köszönetet mondunk nekik. A gyerekek pénzt kapnak a szüleiktől vagy a nagyszüleiktől. A családunkkal a templomba megyünk és azt kívánjuk, hogy jó év legyen nekünk az újév. A templomban omikudzsit is csinálunk. Egy dobozból választunk egy pálcát, amire egy szám van írva. Utána kapunk egy papírt, amire ugyanaz a szám van írva és megtudjuk, hogy milyen év lesz nekünk ez az év. Ha rossz év lesz, a papírt odakötözzük egy fához. Azután hazamegyünk és otthon tévét nézve pihenünk. Szerintem mindenki nagyon jól érzi magát újévkor.

Ebben a posztban a nyári és a téli ajándék, azaz az ocsúgen és az oszeibo szokását szeretném bemutatni. Ezeket az ajándékokat az emberek hálából adják annak, akitől segítséget kaptak.

A csúgen szokás eredetileg Kínából származik. A taoisták szerint volt egy földisten, akit Csúgennek hívtak, és az ő születésnapja július 15-e. Az emberek azon a napon neki adtak ajándékot, de nem csak ünnepelésként, hanem a bűnök megbocsátásáért is. Japánban pedig a buddhizmus szerint van egy esemény, amit bonnak hívnak, és amikor a halott lelkeknek adnak ajándékot és imádkoznak a halottak boldogságáért. Ebben a szokásban vannak különböző ceremóniák, és ezek között van a bonrei, amikor a szülők, a rokonok és a szomszédok a halott lelkeknek szánt tárgyat ajándékoznak egymásnak. Ez a szokás összekapcsolódott a kínai csúgen szokással, és az emberek elkezdték egymást ajándékozni a bon időszakban. Ez a szokás a Muromacsi-korszakban (1338-1573) terjedt el a császári család és császárnak szolgáló nemesek között, és az Edo-korszakban (1603-1868) már a köznép is csinálta.

A szeibo pedig szó szerint azt jelenti, hogy az év vége. Ennek a szokásnak az eredetéről két magyarázat van. Az első magyarázat úgy szól, hogy eredetileg az újévkor istennek adott tárgyat év végén egy nagy családcsoport központi családjához viszik a családok. Az ajándék általában étel, különösen olyan, amit újévkor esznek. Az ajándékokat a családban együtt eszik, és ezáltal isteni erőt kapnak. Ezt sindzsinkjósokunak hívják. Ez a szó azt jelenti, hogy az isten és az ember ugyanazt az ételt eszi, és ez megerősíti a kapcsolatot, és ettől az emberek nyugalmas életet reméltek. A második magyarázat szerint pedig az Edo-korszak kereskedelmében egy évben csak bonkor és szeibokor fizettek és ajándékoztak.

Hogyan ajándékoznak az emberek? Sok szabály van. Az egyiket mizuhikinak hívják, ami olyan, mint egy szalag, és amivel feldíszítenek egy dobozt. Két fajta van: masni és görcs. Az első fajtát akkor használják, amikor olyan esemény történik, ami akárhányszor megtörténhet, mert többször is megköthető. Például gyermekszülés, hosszú élet stb. A másodikat pedig akkor használják, amikor azt reméljük, hogy csak egyszer történik, mert nem lehet kibontani a kötést. Például házasság, halál stb.

Az ocsúgen időszaka július elejétől 15-éig, az oszeibo időszaka pedig december elejétől 20-áig tart. Általában népszerű ajándék az édesség, a sör, a sonka stb., de érdekes, hogy a legtöbb ember a vásárlási utalványnak örül legjobban. Az érték attól függ, hogy kinek adják az ajándékot. Az átlag körülbelül háromezer jen fejenként.

Vannak ajándékok, amiket nem illik adni. Például teát és algalapot azért nem illik adni, mert ezeket halál esetén adják, és más esetben a korai halált idézik fel. Ezen kívül írószert nem illik az idősebbeknek adni, mert azt jelenti, hogy azért szurkolunk, hogy az illető szolgalmasan tanuljon. Ezeken kívül is sok érdekes szabály van. Amikor valaki ajándékot küld, érdekes lehet nem csak kötelességként, hanem az adott ajándék eredetének utánanézve választani.