2013-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Tokiót választotta a 2020-as olimpia helyszíneként. Biztos, hogy az olimpia miatt a japán gazdaság sokat javul majd: nagyon sok ember jön majd minden országból, és Japánban a munkanélküli emberek száma csökken majd. De nemcsak jótékony hatása van a tokiói olimpiának, hanem kérdések is vannak vele kapcsolatban. Lássuk ezeket a kérdéseket!

Elsősorban a katasztrófa kérdése fontos. Lehetséges, hogy nagy földrengés történik Tokióban az olimpia közben. A japán kormánynak szigorú intézkedéseket kell tennie a földrengés lehetőségével kapcsolatban. És a radioaktív sugárzás kérdése is felmerül. Valójában a tokiói radioaktív sugárzás nagyon gyenge, ezért nincs hatással az emberek egészségére, de a külföldiek aggódnak a sugárzás miatt.

A második kérdés a munkával kapcsolatos. Az olimpia miatt több munkahely keletkezne, de az új munkahelyek miatt nagyon sok munkás menne Tokióba, és a vidéki munkások száma csökkenne.

A nyelvtudás kérdése is fontos. Sok japán nem annyira jól beszél angolul, de persze nagyon sok külföldi jönne Japánba az olimpia közben. A japánoknak, különösen a tokiói japánoknak, többet kell gyakorolniuk az angol nyelvet. És több angolul írt táblát kell elhelyezni a városban.

Az is fontos kérdés, hogy a japán politikusok mit mondanának és ígérnének a világnak. A japán politikusok sokszor kétértelműen beszéltek az atomenergiával kapcsolatos kérdésekről. Emiatt a külföldiek nagyon aggódnak, ezért a japán politikusoknak egyértelműen el kell magyarázniuk, hogy mit gondolnak erről.

Végül, de nem utolsósorban, fontos kérdés, hogy sok japán van, aki a tokiói olimpiára nem egy sporteseményként, hanem csak a gazdaságra jó hatással levő eseményként tekint. Néhány szakember ezt nagyon fontos kérdésnek tekinti. A japánok az olimpián keresztül azt akarják megmutatni, hogy mennyire fejlett Japán. Persze ez is fontos, mert Japán a 2011-as nagy földrengés miatt nagyon sokat szenvedett és sok segítséget kapott az egész világból, így az újraszülető Japánt be kell mutatni és köszönetet kell mondani a világnak. De eredetileg az olimpia nem gazdasági dolog, hanem csak egy sportesemény. Erre is gondolniuk kell a japánoknak.

Még 5 év van hátra a tokiói olimpiáig és még sokat kell tennünk az olimpiáért!

Források

http://dancewithyou.jp/2020tokyo_olympicgames-23-1435.html

http://ccoichi.blog.so-net.ne.jp/2014-10-24-3

 A. M.

Japánban sok cég összefog a környezetvédelem érdekében. Mostanában nemcsak cégek, hanem iskolák is végeznek ilyen tevékenységet. A Suma Iskola is, ahova jártam, sokat tesz a környezetért. Lássuk, hogy milyen tevékenységet végez ez az iskola!

A Suma Iskola egy nagy magániskola. Alsó-középiskolai diákok és gimnazisták járnak ide, összesen körülbelül 2000 diák van. Sok óra van, ahol a diákok a környezetvédelemről tanulhatnak. Sok szabály van a szemeteléssel kapcsolatban. Például, amikor műanyag flakont dobunk a szemétbe, le kell venni a kupakot. A tanárok szigorúan ellenőrzik, hogy a diákok ne szegjék meg a szabályokat. A Suma Iskolában minden júniusban van egy fesztivál, ezen a fesztiválon újrahasznosított anyagokat adnak el. Van néhány csoport, ami önkéntesen elmegy takarítani a városba. A Suma Iskola egy közeli strandra is jár takarítani. Erre a strandra minden nyáron nagyon sok ember jön, ezért sok szemét van, így a csoport sokszor megy oda takarítani.

Az ilyen tevékenységek miatt 2001-ben a Suma Iskola ISO 14001 minősítést szerzett. Az ISO-t (angolul International Organization for Standardization) magyarul Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek hívják. Ezt a szervezetet 1947-ben alapították, a központja Genfben található. Japánban is sok üzlet törekszik arra mostanában, hogy ISO minősítést kapjon. Az ISO 14001 környezetvédelmi szabvány. Japánban a Suma Iskolán kívül is vannak iskolák, amik ISO 14001 minősítést kaptak. 2005-ben 23 iskola kapott ISO 14001minősitést.[1]

A Suma Iskola Már 13 éve szerzett az ISO 14001 minősítést, de ma is szorgalmasan védi a környezetvédelmet. Remélem az iskola tanárai és diákjai a jövőben is folytatják az összefogást a környezetvédelem érdekében.

A.M.

[1]石井　薫(ISHII Kaoru)「地方自治体と学校における環境監査の導入　－ＩＳＯ14001と学校版ＩＳＯを中心に－(1) (Önkormányzatok és iskolák környezet megőrzése–ISO14001- és az iskolai ISO－(1))」『経済論集 (Közgazdasági Szemle)』2005. nov. 66. köt. 32. old. ( https://www.toyo.ac.jp/uploaded/attachment/2913.pdf#search='%E9%A0%88%E7%A3%A8%E5%AD%A6%E5%9C%92+iso' )

Budapest lakásproblémákkal küzdött a 20. század elején, de ezt nem sikerült megoldani a két világháború között. A kormány 1950. január elején a fővároshoz csatolt hét környékbeli várost és tizenhat községet[1]. Az ipar vonzása és a falusi helyzet romlása miatt megindult a falusi tömegek beáramlása Budapestre, és a tömeges áttelepülés katasztrofálissá tette Budapest lakáshelyzetét[2]. Emiatt kevés volt a lakás, ezért kezdődött el a Kádár-korszakbeli lakásprogram.

Ebben a programban lakótelepeket építettek a városokban. Például Békásmegyeren 1973-ban kezdték el, és a lakótelep 1983-ra készült el; ma mintegy 35000-40000 ember él itt[3]. Panelházakat, kb. 4-10 emeletes házakat építettek.

A lakásokhoz elsősorban olyan társadalmi csoportok jutottak, amelyek közelebb álltak a hatalomhoz[4]. Így a párt és állami apparátus tagjai könnyebben kaptak lakást[5].

Ilyen program nemcsak Magyarországon, hanem egész Kelet-Európában volt. Például a Szovjetunióban nagyon kevés volt lakás, így a Hruscsov-korszakban sok lakást építettek, de ezek a Szovjetunió felbomlásáig nem voltak tele. A Szovjetunióban kevesebb volt a magánlakás, mint más Kelet-Európai országokban. A peresztrojka után olyan programot kezdtek el, amely magán lakás építését ajánlotta.

Egyébként kényelmesek voltak a lakások? Manapság sok kritika éri a távfűtés miatt gazdaságtalan, többnyire csekély alapterületű, rossz elosztású panellakásokat[6]. Ám a beköltözők számára a meleg víz, a fürdőszoba, a távfűtés volt a megvalósult álom[7].

Ma is maradnak a szocializmus-korabeli lakások egész Kelet-Európában és sok lakásban laknak emberek. Az ilyen íztelen és rideg lakásokat a szocializmus hagyatéka részének tekinthetjük. Bár az országok egyre jobban fejlődtek, sok modern épület született meg. Így érdekes, hogy vannak városok, ahol régi és új épületeket is lehet látni. Ma vannak turisták, akik ezeket a lakásokat fényképezik és mutatják be saját blogokon. Remélem, hogy örökre maradnak ilyen hagyatékok, amelyek révén láthatjuk a régi korszakot.

A. M.

[1] Szántó Gábor, A mi 20. századunk : magyarországi képes albuma, Pannon-literatúra KFT, Budapest, 2009, 124. o.

[2] Uo.

[3] Uo.

[4] A Kádár-korszak lakáspolitikája http://www.ingatlanhirek.hu/hir/A-Kadar-korszak-lakaspolitikaja/33606/

[5] Uo.

[6] Szántó, 124. o.

[7] Uo.