Japánban február negyedike ünnepeljük a tavasz kezdetét. Bár az ünnep neve a tavasz kezdete, de ilyenkor még elég hideg van. A tipikus étel ezen az ünnepen az ehomaki, egy hosszú szushitekercs. Ezt csendben, beszélgetés nélkül, egy irányba nézve kell megenni. Ez az irány évente változik. Ha mindezt betartjuk, akkor áldás vár ránk. A tavasz kezdetén van egy szokás, szójabab szórás. Miközben a babot ördögre hajítjuk, azt mondjunk, hogy ”Oniwasoto, hukuwaucsi.". Boldogságot  kívánunk, és azt, hogy ne legyünk balszerencsések. A babszórás után annyi babszemet eszünk, ahány évesek vagyunk. Ezt a szokást az óvodában is eljátsszák. Az óvodában még az ördögök is megjelennek (persze nem igaziak). Ettől az óvodások nagyon megijednek. 

A tavasz kezdete tehát hagyományos japán családi ünnep. A ehoumaki evés és a babszórás nagyon fontos.

Ehomaki. (A kép forrása: www.japantimes.co.jp)

K. M.

Japánban is január elsején ünnepeljük az újévet, általában a családdal és a rokonokkal otthon. Ezen a napon oszecsit eszünk, ami sok étel együtt egy emeletes ételdobozban. Minden egyes ételnek jelentése van. Például a garnéla hosszú életet jelent, mert a garnéla háta görbe. A fekete szójabab jelentése pedig munka és haladás. Szójababot japánul mamének hívják. "Mame" szorgalmas hozzáállást jelent japánul. Oszecsit főzni nagyon macerás, mert sokféle étel van benne. Ezért a család általában együtt főzi.
Újévkor sok ember a szentélybe megy. A szentélyben imádkoznak és elmondanak egy újévi kívánságot. Jóslatot is húznak. És a szerencsét jósolnak az új évre.
A nagyszülők és rokonok pénzt adnak a gyerekeknek. Ezt a pénzt otoszidamának hívják Japánban. Sajnos, sok gyerek nem költheti el rögtön a pénzt, mert sok szülő azt akarja, hogy a gyerek félretegye. Amikor a gyerek felnőtt, az összegyűlt otoszidamát bármire elköltheti.

Y. W. 

Szerintem, az újév a legfontosabb japán családi ünnep. Újévkor a család és a rokonok összejönnek a nagyszülőknél és együtt ünnepel. Ilyenkor sokat beszélgetnek és együtt esznek, általában oszecsit, egy japán hagyományos ételt. Három dobozban különböző étel van és mindegyiknek van jelentése. Azt hiszem, hogy régen a nők főzték és készítették, de ma már kevesebben főznek, mert az sokáig tart. Így aztán sok ember a boltban veszi meg az oszecsit vagy nem inkább nem is eszik. Az én anyukám minden évben megfőzi az oszecsit. Nagyon szeretem és mindig sokat eszem. Az újévkor a gyerekek zsebpénzt kapnak a szüleiktől, a nagyszüleiktől és a nagybátyjuktól. Gyerekek kártyáznak, miközben a felnőttek beszélgetnek. Sok ember elmegy a sintó templomba. Ott az emberek ilyeneket kívánnak, hogy, az „idén is minden menjen jól”, „menjek át a felvételi vizsgán” vagy „legyek sikeres a munkámban”. Néhány ember szerencsecédulát is húz. A cédula megjósolja, hogy neked idén jó vagy rossz éved lesz.

Én nagyon szeretem az újévet. Akkor sok finomságot ehetek, találkozhatok a nagyszüleimmel és az unokatestvéreimmel, és pihenhetek. De sajnos téli szünet nagyon rövid és nem tudok sokat pihenni.

M.

Nem szeretem a mostani házamat. Én a családommal lakom Hjógóban, egy kétszintes, erkélyes, saját házban. Ez a ház nem nagy, nem is napos, és a környék sem szép. Az igaz, hogy jó a közlekedés, de a legközelebbi állomás környékén nincsenek érdekes helyek, és nincs szép könyvtár és kávéház sem. A szomszédunk pedig unalmas, és nem vagyunk jóban. Ennek ellenére nem akarok elköltözni ebből a házból.

Öt évvel ezelőtt költöztünk erre a helyre. Ez az első saját házunk, mert eddig egy céges szálláson éltünk Nagojában. Nekem nem annyira tetszett az a lakás sem, de legalább elégedett voltam. Ott a környéken volt néhány barátom, és az épület egy magas helyen volt, így onnan gyönyörű volt a kilátás (a harmadik emeleten laktunk).  A nappaliban nagy ablakok voltak, így nagyon szerettem a kilátást nézve tanulni. Hát, milyen a mostani házam? Igazán semmi sem tetszik nekem a mostani házunkban, de ha valaki ezt kérdezi, így fogok válaszolni: „Ebben az öt évben sok mindenen mentem keresztül itt, így nem szeretnék elköltözni innen.” Itt a házban egyszer nagyon veszekedtem az anyámmal vagy a nővéremmel, máskor vidáman beszélgettem az apámmal. Voltak olyan esték, amikor nem tudtam aludni.  Olyan reggelek is voltak, amikor sokáig boldogan zenét hallgattam az alvó nővérem mellett. Itt sokat sírtam, sokat nevettem. Ezek az élmények nagyon fontosak nekem.

Nem szeretem ezt a házat, de nagyon szeretem ezeket az élményeket. Így ezután is itt fogok lakni addig, ameddig meg nem házasodom. Szeretném megköszönni ennek a háznak a boldog napokat.

Az ünnepekről szóló órákon engem az ételek érdekeltek nagyon. Például a pezsgő, a lencse, a hal és a szárnyasok. Elsősorban azon lepődtem meg, hogy milyen sok és különböző élelmiszer szimbolizálja a pénzt a magyar újévi szokásokban. Ha sok lencsét eszünk, akkor sok pénzünk lesz? A halpikkelyek a pénzhez hasonlítanak? A pezsgő drága, és a gazdagságot jelenti? Hát milyen nagyon szeretik a magyarok a pénzt! Érdekes.

Szerintem a japán újévben nem annyira fontos a pénz. Például a bab az oszecsiben nem a pénzt, hanem a szorgalmat jelenti (ez a „szorgalmas” jelentésű mamena melléknévből származik.) Vagy a rákkal hosszú életet, a hal tojásával sok gyereket kívánunk. Talán az oszecsiben csak a nisiki tamago („kétszínű tojás”) kapcsolódik a pénzhez, mert ez az aranyat és az ezüstöt szimbolizálja.

Újévkor a szárnyas azért érdekes, mert Magyarországon ezt nem szabad enni, de Japánban viszont lehet enni. A Cookpad, azaz a japán Mindmegette, 26 kacsa receptet és 605 csirke receptet mutat, ha „kacsa oszecsi” vagy „csirke oszecsi” kulcsszóval keresünk. Mivel a honlap 6799 oszecsi receptet mutat, a szárnyas recept nem sok, de nem is kevés. Nekem a szárnyas tilalmának az oka („elrepül a szerencse”) is érdekes volt. Szerintem a magyarok kreatívak, de egyszerre egy kicsit pesszimisták is, mert nem azt gondolják, hogy a szerencse iderepül vagy messziről szerencsét hoz egy madár.

A szárnyasokkal kapcsolatban arra is kíváncsi vagyok, hogy a tojásról mit gondolnak a magyarok. Hiszen a tojásnak nincs szárnya, de nemsokára szárnyas lesz. Mivel újévkor Japánban a tojás nagyon fontos, (a honlap 1236 tojás receptet mutat 6799 oszecsi recept közül), lehet hogy nagy a különbség Magyarország és Japán között.

Tényleg érdekes a magyar újév!

Nekem nagyon tetszik az év utolsó napja és az újév ünnepe. Japánban december 31-e és január elseje nagyon csendes. Magyarországon szilveszterkor az emberek általában a barátaikkal buliba mennek és várják az újévet, a japán emberek pedig otthon a családjukkal töltik ezt a az estét. Általában tévét néznek. Például szilveszterkor a Kóhaku utagasszent nézik. Ez egy nagyon híres és kicsit hagyományos japán zenei műsor. Minden szilveszterkor nagyon népszerű énekesek és énekesnők egy piros és egy fehér csoportra oszlanak és versengenek, hogy melyik csoport zenéje jobb.

Újévkor pedig sok ember szentélybe megy és imádkozik. A szentélyben az emberek azért imádkoznak, hogy az újév jó legyen. Aztán az egész család összejön. Otthon együtt oszecsit esznek. Az oszecsi japán hagyományos ünnepi ételeket jelent, amelyek szerencsét és hosszú életet jelentenek. Az emberek amazakét is isznak. Az amazake japán hagyományos édes rizsbor. Néha a szentélyben is lehet amazakét kapni. Nagyon szeretem az amazakét. A gyerekek pedig otoszidamát kapnak. Az otoszidama régebben mocsi volt, de most pénz. A gyerekek nagyon örülnek ennek. Általában játékot vesznek belőle. Január harmadikán pedig az emberek a Hakone váltófutást nézik a tévében. Nagyon szeretem a Hakone váltófutást nézni. Ezen a versenyen a versenyzők Hakonétől Tokióig futnak. A csapatok különböző egyetemeket képviselnek.

Magyarországon az emberek a szilvesztert és az újévet a barátokkal töltik és ezek nagyon vidám ünnepek. Japánban pedig az év utolsó napja és az újév nagyon fontos ünnepek. Ha valaki messze lakik, ezt az ünnepet akkor is okvetlenül a családjával tölti. Ezek az ünnepek nagyon fontosak a japán családoknak.

A karácsony az egyik világszerte ismert ünnep. Ez az ünnep régen csak a keresztény embereknek volt fontos, hogy megünnepeljék Jézus születésnapját, de most már a nem keresztény embereknek is fontos.

Japánban régen nem volt karácsony, de ma egyre híresebb lesz, és minden decemberben csaknem az egész országban minden város tele van díszkivilágítással. Az országban sok ember semmilyen vallást nem követ, de jóformán mindenki minden évben élőre örül, hogy ezt a napot vidáman töltheti a családjával vagy a szerelmével, a gyerekek pedig hogy szenteste  karácsonyi ajándékként játékokat kaphatnak. Szerintem ez az ünnep már nem csak vallási dolog lett, és talán valami más jelentése is van.

Persze minden gyerek azt hiszi, hogy szenteste a Mikulás jön hozzájuk az ajándékokkal. Másnap reggel megtalálják az ajándékot az ágynál, aztán nagyon-nagyon örülnek neki. Amikor gyerek voltam, én is minden télen írtam leveleket neki, hogy ajándékokat kérjek tőle. Hallottam, hogy Magyarországon kétszer kapnak ajándékot a gyerekek, először December 6-án, azaz Mikulás napján, és másodszor december 24-én. Most igazán irigylem őket.

Nekem nagyon érdekes, hogy a japán karácsony kicsit különbözik az európaitól, hiszen eredetileg a japánok nem voltak kapcsolatban a kereszténységgel. Például az európai országokban karácsonykor sok ember pulykát eszik, Japánban pedig általában senki sem. Nálunk pedig pulyka helyett csirkehúst és karácsonyi tortát eszünk, emellett általában otthon nincs karácsonyfa, mert itt a lakások nagyon szűkek. De szenteste az alvó gyerekekhez nem Hotei San (布袋さん) érkezik (mint az néhány külföldi oldalon olvasható), hanem az egész világon tipikus Mikulás jön Japánban is, akinek jól áll a piros ruha és a fehér szakáll.  

Japánban sok ünnep van, de most különösen a japán szilveszterről és újévről szeretnék írni. A japánok szilveszterkor kitakarítanak a házukban és a háziasszonyok oszecsit, ozónit és hajdinatésztát főznek. Az oszecsi hagyományos japán étel, amiben bab, gesztenye, tengeri moszat stb. van. Az ozóni hasonlít a miszo levesre, de az ozóniban mocsi is van. Az, hogy milyen ízű  az ozóni az adott vidéktől függ. Szilveszterkor mindenki otthon van és a családdal tölti a napot. Az új évet várva egy dalversenyt nézünk a tévében, amiben híres énekesek szerepelnek és a női csapat és a férfi csapat versengenek egymással. Ezután hajdinatésztát eszünk és éjfélkor visszaszámlálunk.

Újévkor oszecsit és ozónit eszünk. Újévkor sok mocsit eszünk, így nagyon kövérek leszünk. Felkeressük a rokonainkat és köszönetet mondunk nekik. A gyerekek pénzt kapnak a szüleiktől vagy a nagyszüleiktől. A családunkkal a templomba megyünk és azt kívánjuk, hogy jó év legyen nekünk az újév. A templomban omikudzsit is csinálunk. Egy dobozból választunk egy pálcát, amire egy szám van írva. Utána kapunk egy papírt, amire ugyanaz a szám van írva és megtudjuk, hogy milyen év lesz nekünk ez az év. Ha rossz év lesz, a papírt odakötözzük egy fához. Azután hazamegyünk és otthon tévét nézve pihenünk. Szerintem mindenki nagyon jól érzi magát újévkor.

Ebben a bejegyzésben a színházba járásról szeretnék írni.

A nyári szünetben elmentem egy színházba, ami Umedában van. Valójában az anyukám ment volna, de ő beteg volt, így helyette én mentem. Őszintén szólva az előadás előtt nem voltam kíváncsi a musicalre. De kiskorom óta szoktam hallgatni musical CD-ket az anyukám mellett a kocsiban, mert az anyukám és a testvérem nagyon szeretik a musicalt. Például A nyomorultakat, Az operaház fantomját és az Elisabethet.

A színházban végül élveztem az Elisabethet. Ez volt az első darab, amit láttam, és nagyon meghatódtam. Ez egy Erzsébet császárné és királyné életén alapuló musical. Ezt a musicalt 1992-ben mutatták be a bécsi Theater an der Wienben és más országokban is nagy sikert ért el, például Svédországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában és persze Japánban. Japánban először 1996-ban mutatták be.

Ez a musical Elisabeth életéről szól, de a halálisten mindig kerülgeti Elisabethet. A halálisten beleszeretett a császárnéba és sokszor próbálta elvezetni őt a halálba. Először azt gondoltam, hogy ez a musical egy tragédia, mert Elisabeth halála a vége. De később azt kezdtem gondolni, hogy a vége szép volt, mert szerintem Elisabeth meg akart halni az egyedülléte és elkeseredése miatt. Nekem nagyon tetszett ez a történet, a tánc és a zene. Szeretném még egyszer megnézni, ha van rá alkalom.

Szakamoto Hajatóról írok, mert én tisztelem Szakamoto Hajatót. Ő egy baseball játékos. A Yomiuri Giantsban játszik, ami az egyik leghíresebb csapat Japánban. Nagyon jó ütőjátékos, ezért a japán válogatott tagja is. És ő a kapitány a Giantsban. Én csodálom Szakamotót, mert ő mindig vidám és barátságos, akkor is ha rosszul van vagy fáradt. És mindig igyekszik. Évente négyszer vagy ötször megyek a stadionba meccset nézni, és én erőt tudok kapni Szakamotótól.

Ő magas és karcsú, 186 centi. Neki barna haja és fekete szeme van. Nagyon jóképű, ezért a legnépszerűbb játékos a csapatban. Így játék előtt és után gyakran aláírást oszt a rajongóknak és fényképezkedik a rajongókkal. Én is kaptam tőle aláírást négy vagy öt évvel ezelőtt.

Ő Hjógoban született és ott kezdett baseballozni is. Amikor kisiskolás volt, ugyanabban a csapatban edzett a híres baseball játékossal, Tanaka Maszahiróval, aki most Amerikában játszik.

Ő nagyon szereti a csokit és a gyümölcsöt. Február 14-én nagyon-nagyon sok csokit kap a rajongóktól, akár három vagy négy kartonnal is.

Neki van egy bátyja és egy öccse. A bátyja 34 éves és az öccse 25 éves. Szakamoto azt mondta, hogy gyakran mennek vásárolni öccsével, néha ruhát vesz az öccsének. Szeretem benne, hogy ő nagyon jó ember. Az anyukája meghalt rákban, amikor Szakamoto 19 éves volt. Egy nappal a halála előtt, Szakamoto meghívta az anyját a stadionba. Azon a meccsen Szakamoto hazafutást ütött.