Magyar szakosok Japánban


Diákmunka Japánban

Sok japán egyetemista az órák után vagy hétvégén részmunkaidőben dolgozik. Ennek a munkának sok típusa van pl. felvételi előkészítő iskolai tanár, pincér, eladó stb. Annak az oka, hogy sok egyetemista dolgozik az órák után nem csak az, hogy meg kell keresni a megélhetési költségeket és az oktatáshoz szükséges pénzt, hanem az is, hogy a diákok a szórakozáshoz akarnak pénzt keresni. Több egyetemista kap pénzt a megélhetési költségeire a szüleitől, de a szüleitől kapott pénzt nem akarják szórakozásra használni. A másik ok, hogy sok diák külföldre akar utazni, mert csak akkor van szabadidejük, amikor még egyetemisták, tehát pénzt gyűjtenek az utazásra. A fentiek miatt tehát több egyetemista részmunkaidőben dolgozik az órák után.

Az egyetemisták sok különböző típusú munkahelyen dolgoznak. Hogyan választják ki a munkahelyet? Régebben egy érdekes cikket olvastam erről. Ez a cikk azt írta, hogy az egyetemisták három fő szempont alapján választották a munkahelyüket. Az első hogy, hol tudnak jobb órabért kapni. Ezt a szempontot én is nagyon jól értem. Én is minél magasabb órabért adó munkahelyen akarok dolgozni. Azt hiszem, hogy mindenki ezt szeretné, nem csak az egyetemisták. A második szempont, hogy új barátokat akarunk szerezni. Nem minden diák tagja egyetemi klubnak, így a diákok egyetemen kívül szeretnének új barátokat szerezni. A harmadik szempont, hogy számukra kedves időtöltést szeretnének csinálni munkaként. Nem mindenki ezeket a dolgokat válaszolta, de nagyon érdekes cikk volt.

Én is dolgozom részmunkaidőben, mert pénzt akarok keresni a szórakozásra és a külföldi tanulás miatt. Amikor elsőéves voltam, egy szupermarketben dolgoztam. Ott pénztáros voltam. De itt nem volt jó fizetés, de sokat kellett dolgozni, és nem lehetett hiányozni. Egyetemistáknak nagyon nehéz munkahely volt. Most egy uszodában dolgozom. Ez nagyon érdekes, de kicsit szokatlan munka. Általában gyerekeket tanítok úszni. Először sok gyerek nem tud a víz alá merülni, tehát kezdetben csak együtt játszanak az uszodában. A gyerekek nagyon aranyosak és vidámak, de olykor szemtelenek. Azt gondolom, hogy ez a munka nagy kihívást jelent. Meg tudom tanulni az emberekkel való kommunikációt. A gyereket tanítom úszni, de nem csak a gyerekekkel érintkezem, hanem a szüleikkel is kell beszélni és kommunikálni. Szerintem ezek az élmények hasznosak lesznek nekem jövőben.

A japán oktatási rendszer

Azokról a problémákról szeretnék írni, amelyek a japán oktatási rendszerben vannak, és arról hogy mit gondolok ezekről. Először is szeretném elmondani, hogy milyen a japán oktatási rendszer. Általában a japán iskolában a diákok nem azt tanulják, hogy hogyan kell tanulni vagy gondolkodni, hanem hogy mit kell tanulni vagy gondolni. Szerintem ez nagyon rossz, mert a diákoknak nem kell sok dolgon gondolkodni, és csak megtanulják a szavakat, a matematikai képleteket stb. A diákoknak meg kell tanulni a helyes választ, és nem lehet hibázni. Így sok japánnak nem kell mélyen gondolkodni, és nem tudják, hogyan kell gondolni. És sok japán fél, hogy rossz vagy furcsa dolgot mond, így inkább nem mond véleményt más diákok előtt. Szeretnék írni a japán dzsukuról, azaz felvételi előkészítő iskoláról is, mert szerintem ez nagyon fontos dolog Japánban. Mostanában sok japán gimnáziumi diák jár dzsukuba. Én is jártam, amikor gimnáziumi diák voltam. Én azért jártam, mert nem tanultam szorgalmasan, amikor elsős és másodikos diák voltam, így utána sokat kellett tanulni, és hatékonyan kellett tanulni, mert nekem kevesebb időm volt. De szerintem nem olyan jól hely a dzsuku, mert ez a legkönnyebb módszer ahhoz, hogy valaki átmenjen a vizsgán. Ha van könnyebb módszer, a diákok nem gondolkodnak önállóan azon, hogy mit kell tenni a sikerért. Szerintem a diákoknak a saját módszerükön kellene gondolkodniuk.

A következő részben arról szeretnék írni, hogy milyen különbségek vannak a japán és a magyarországi oktatási rendszer között, mert én tanultam erről a magyar nyelv órán. Sok dolgot nem tudtam, így sokat tanultam. Szerintem ez a téma nagyon érdekes, mert sok különbség van. Néhány különbségen nagyon csodálkoztam. Például Magyarországon az egyházi iskola és a magániskola különbözik, és az egyházi iskolában nem kell fizetni. Japánban ez nagyon furcsa, mert általában ez a kettő ugyanaz, és fizetni kell. És szerintem Japánban kevesebb egyházi iskola van, mert Japánban sok ember van, aki nem vallásos. Én sem vagyok hívő. Ezen kívül azt sem tudtam, hogy Magyarországon csak egy iskola van az általános iskola és az egyetem között (Japánban van alsó középiskola és felső középiskola). Szerintem néhányszor nem azt mondtam valakinek, hogy felső középiskola, hanem hogy gimnázium, amikor erről a témáról akartam beszélni. Olykor nagyon nehéz elmagyarázni az oktatási rendszert, mert sok különbség van a két ország között.

Tanulás és munka

A tanulás és a munka nagyon fontos az életben. Azt hiszem, hogy nem lehet külön-külön gondolkodni tanulásról és munkáról. Ez azt jelenti, hogy ha jó oktatást kapok és sokat tanulok, akkor jó munkát tudok szerezni. Persze minden embernek különböző gondolatai vannak arról, hogy mi a jó munka. De az az igazság, hogy megtanulni az alapvető ismereteket a gimnáziumban és az egyetemen nagyon fontos és hasznos lesz, amikor valaki munkába áll és dolgozni kezd. Ezért azt hiszem, hogy miután valaki beiratkozik a gimnáziumba, nagyon fontos, hogy hogyan és mit tanul.

Japánban a gimnáziumban általában 8:45-kor kezdődik az első óra. Naponta hat vagy hét óra van, és a diákok sokat tanulnak. Az órák után sok diák délutáni kiegészítő iskolába jár és ott is tanul. Japánban különböző órák vannak a kiegészítő iskolákban, pl. egyszemélyes óra, csoportos óra és videóelőadás az interneten. A gimnázium Japánban nem kötelező és sok diák a felvételi vizsgára készül. A tantárgyak, amiket a diákok a gimnáziumban és az előkészítő iskolában tanulnak, attól függnek, hogy az ember milyen egyetemre fog felvételizni. Aki állami egyetemre fog felvételizni, öt tantárgyat kell tanulnia, aki pedig magánegyetemre, nem kell olyan sok tantárgyat tanulnia. Persze nemcsak az egyetem, hanem a szakiskola is egy választás. Mindenki sokat gondolkozik azon, hogy mi iránt érdeklődik és mi szeretne lenni, és elhatározza, hogy milyen karon, mit tanul majd, miután végez a gimnáziumban.

1200px-company_information_session_in_japan_003.jpg

Az egyetemen a negyedéves diákoknak el kell dönteniük, hogy állást keresnek vagy továbbtanulnak a mesterképzésen. Sok diák állást kezd keresni. Amikor állást keres és talál, az mindenkinek fordulópont az életében. A negyedéves diákok, mielőtt végeznek az egyetemen, általában állást keresnek. Ezt japánul súkacunak hívják. Én még csak harmadéves diák vagyok, és nem kell állást keresnem. De lassan gondolnom kell arra, hogy milyen állásra vagyok kíváncsi és mit kell csinálnom. Én még nem tudok sokat erről, de sok negyedéves diáktól, a tanároktól és a barátaimtól hallottam a munkakeresésről. Mindenki azt mondja, hogy nagyon megerőltető és nehéz időszak, és nagyon fontos sokat készülni az interjúkra. Az interjún nagyon fontos, hogy sokat tudjak mutatni magamból, ezért először magamat kell megismernem. Én most kíváncsi vagyok arra, hogy még jobban megismerjem magamat az egyetemista éveim alatt.

Y. A.

(Kép: Japán állásbörze egyetemistáknak)

Tanulás a japán iskolákban

Japánban sok iskola és más oktatási intézmény van, például egyetemek, gimnáziumok, középiskolák, általános iskolák és óvodák.

A gyerekek először 3 évestől 6 éves korig óvodába járnak, vagy ha az anyjuk dolgozik és nagyon elfoglalt, bármilyen kortól 6 éves korig a gyerekek más típusú óvodába is járhatnak, ahol későig vigyáznak rájuk. Az óvodában a gyerekek tanulnak játszani a barátaikkal, írni, rajzolni, és először ismerkednek meg más gyerekekkel és tanárokkal.

Az általános iskolában 6 évestől 12 éves korig vannak a gyerekek. Az első évben a japán órán a hiraganákat, a katakanákat és könnyű kandzsikat, és a számtan órán az összeadást és a kivonást tanulják. A második évben kezdenek tanulni sok kandzsit és a szorzótáblát. Amikor harmadikosok lesznek, kezdenek tanulni tudományt és társadalmat. Az osztályt is meg kell ismerni, ez nehéz diákoknak. A tanulás egyre nehezebb lesz az egyre magasabb osztályokban. A hatodik osztályban néhány gyerek felvételi vizsgát tesz a következő középiskolába.

heiwa_elementary_school_18.jpg

Néhány gyerek olyan középiskolába jár, ahol felvételi vizsgát kell tenni. Más gyerekek pedig a helyi középiskolába járnak. A középiskolás diákok nem számtant tanulnak, hanem matematikát, és angolul is kezdenek tanulni. A tanórán kívül majdnem minden diák végez valamilyen klubtevékenységet. A klubok között sport és kulturális klubok vannak, ahol a diákok találnak olyan dolgot, aminek az idejüket szentelhetik. Sok esetben a diákok között, akik középiskolába felvételi vizsgát tesznek, néhány diák a következő gimnáziumba felvételi vizsga nélkül kerül be. Más diákok pedig a következő gimnáziumba felvételiznek.

A gimnáziumban a tanulás nehezebb lesz, és mindent részletesebben tanulnak. Elsős gimnazista kor után néhány vizsgát tesznek, jegyet kapnak, és eldöntik, melyik egyetemre mennek. A gimnáziumban is sok klub van, és a diákoknak szabadon lehet választani. Harmadikos korban szorgalmasan tanulnak, hogy arra az egyetemre tudjanak menni, amire akarnak.

Ha megbuknak a felvételi vizsgán, lehet tanulni még egy évet. Lehet tanulni kiegészítő tanévben vagy előkészítő iskolában. Ha felveszik őket arra az egyetemre, amelyre tényleg akarnak menni, nagyon örülnek.

Az embereknek iskolába járni nagyon fontos tapasztalat. Nemcsak tanulnak, hanem meg lehet ismerni az emberi kapcsolatokat is. A tanáraik és a szüleik sok mindent tanítanak a gyerekeknek, akik ezután felnőttek lesznek és kilépnek a társadalomba.

I. S.

Diákéveim a japán oktatási rendszerben

Japánban a diákok élete felhőtlen. Különösen a mi generációnk kapott nyomástól mentes oktatást. Azt az oktatáspolitikát, ami a tudást tartja a legfontosabb dolognak, kritizálták a magolós oktatás miatt. Sőt, az iskolán belüli erőszak, az iskolaelhagyás, lemorzsolódás stb. nagy probléma volt, ez ráirányította a figyelmet a diákok kényelmetlen életére, az etikai és egészségi problémákra. Ezért csökkentették az óraszámot és a tananyagot, és az oktatás azt vette célba, hogy a készségeket fejlessze, és tanulás élményét tartották a legfontosabb dolognak. Az oktatók és a szakértők támogatták ezt az oktatást, de a teljesítmény csökkent, így a rendszert megváltoztatták. Napjainkban ismét növelik az óraszámot és a tananyagot. Az ilyen oktatásban töltött diákéveimről írok.

Amikor alsó tagozatos voltam, engedetlen voltam és utáltam csak ülni. Nem voltam jó diák. Az óra közben mindig a tankönyvbe rajzoltam. Egy lánynak szép bajuszt rajzoltam és egy fiúnak pedig orrvérzést. A szünetben sokat hülyéskedtem és a tanárom leszidott, de szerettem az iskolát, mert találkozhattam a barátaimmal. Az iskola után rosszalkodva mentem haza. Mindig ugyanazokkal a barátaimmal hárman valaki házába becsengettünk és elszaladtunk. Miután hazaértem, gyorsan megcsináltam a házi feladatot és kimentem játszani a barátaimmal. Nem fogadtam szót a szüleimnek, és később mentem haza. Természetesen ők is leszidtak. Igazán rossz gyerek voltam.

Amikor felső tagozatos voltam sem voltam jó diák. A társadalomismeret tanára kopasz volt. Én műanyagból készült vonalzóval a fejére tükröztem a napfényt. A feje világosan csillogott és mérges lett. És néha aludtam. Igazán rossz gyerek voltam.

Gimnazista lettem. Akkor sem voltam kíváncsi a tanulásra, ugyanúgy mint korábban. A rögbi edzések miatt nagyon fáradt voltam, úgyhogy néha nem csináltam meg a házi feladatot. A vizsgaidőszakban nem volt edzés, így akkor egész éjjel dolgoztam és sikerült befejezni feladatokat. Mivel magolni kellett, a vizsgán nem teljesítettem jól. A bizonyítványom miatt a szüleim már-már lemondtak rólam. A rögbi klubból nagyon későn léptem ki és novemberig meccsek voltak. Emiatt a felvételi vizsga előtt nem tudtam jól tanulni. Ráadásul akkor nem volt célom és álmom sem, nem volt kedvem tanulni.

Miután érettségit tettem, megbuktam a felvételi vizsgán, egy évig korrepetálásra jártam. Akkor arra gondoltam, hogy a jövőben külföldre akarok menni, idegen nyelvet használva dolgoznék és a bölcsészetre váltottam.

Az egyetemen az idegen nyelvi karon kezdtem tanulni, de gimnazista koromig természettudományos osztályba jártam, úgyhogy egyáltalán nem tanultam történelmet. Ki volt Tokugawa Ieharu? Mit csinált Aleksei Kosygin? Egyáltalán nem tudom. Sokat kell tanulnom.

A nyomásmentes oktatás miatt az iskolaéveim nem voltak stresszesek, de a tudásom nagyon kevés volt. Persze az én rossz hozzáállásom miatt is. De most már ilyen buta embert is felvesznek Oszakai Egyetemre. Ebből is világosan látszik, hogy a nyomásmentes oktatás a tudás csökkenését okozta...

H. Y.

Tanulás és oktatás Japánban

Ebben a szövegben a japán tanulásról és oktatásról szeretnék írni. Először is, ahogy az órán is megbeszéltük, a japán diákok nagyon elfoglaltak. Ennek egy fontos oka van. Ez a felvéti előkészítő iskola. Elég sok diák jár felvételi  előkészítő iskolába, mert ott a felvételi vizsgára lehet tanulni vagy olyan tantárgyat tanulni, ami nehezen megy az iskolában.

De azt hiszem, hogy a baj nem csak a felvételi előkészítő iskola, hanem a japán iskolarendszer önmagában is. Egy tanárom azt mondta egy órán, hogy a japán diákok a vizsgára tanulnak. Ezt én is így gondolom. A japán diákoknak a jegyek és a vizsgák nagyon fontosak. Japánban elég sok felvételi van. Talán ez is egy stressz a diákoknak.

A vizsga Japánban általában csak írásbeli. Most magyar szakos diák vagyok, és van szóbeli vizsga is, és megszoktam ezt. Japánban a vizsgán általában a tanárok nem nézik azt, hogyan gondolkodott a diák, hanem csak azt, hogy mi a válasz. Ha csak írásbeli vizsga van, talán a diákok és a tanárok is arra gondolnak, hogy az a legfontosabb, hogy „mi a válasz?” De az is nagyon fontos, hogy „hogyan gondolkodtak a diákok?” És ha szóbeli vizsga van, egy kicsit ezt is meg lehet tudniuk a tanároknak. Korábban olvastam egy könyvet, ami a japán oktatásról szól. Ebben a könyvben azt írták, hogy a japán diákok a vitorlázó repülőhöz hasonlítanak. Tehát nem tudnak egyedül repülni, mint a repülők. És nem önmagukért tanulnak, hanem a jó kritikáért, jegyért, vagy a tanárok kedvéért tanulnak a japán diákok. 

És most a diákok  nem azért tanulnak, mert érdekli őket valami, hanem mert a tanárok azt mondják, hogy ezt meg kell tanulni. Egy tanárom szerint a híres japán építész, Andó Tadao is mondott ilyet. Csodálkoztam, amikor azt hallottam, hogy Andó Tadao nem járt egyetemre, sőt egyedül tanulta meg az építészetet. Ő azért tanult, mert érdekelte az építészet. A mai diákoknak, természetesen nekem is, fontos az ilyen tanulás vagy szórakozás. Szerintem nagyon fontos az, hogy hogyan töltjük a fiatalságunkat. Manapság talán kevés szabadidőnk van a felvéti előkészítő iskola, diákmunka stb. miatt. De szeretnék önmagamért tanulni.

church_of_light.JPG

Sokat írtam a japán oktatás problémáiról, de természetesen néhány jó dolog is van. Például talán a japán diákok jól tudnak bemagolni valamit. Vagy a diákoknak általában jó erkölcsi érzékük van. Szerintem fontos, hogy megismerjük a japán oktatás előnyeit és hátrányait is, és örömmel tanuljunk önmagunkért.

G. M.

(Kép: A fény temploma Oszakában, tervezte: Andó Tadao)

süti beállítások módosítása