A japán építőipari munkásokat, különösen azokat, akik magas helyen dolgoznak, tobi shokunak hívják. A tobi kányát, a shoku pedig foglalkozást jelent. Az állás nevének az eredetéről több magyarázat van, de az egyik legnépszerűbb magyarázat az, hogy ők szó szerint gerendáról gerendára repültek, mint a madarak. És a másik magyarázat szerint azért így hívják őket, mert ők egy olyan eszközt használtak, ami úgy néz ki, mint a kányának a csőre. Régen, az Edo-korszakban, tűzesetekkor nem úgy oltották el a tüzet, mint most, hanem ezt az eszközt használva lerombolták az épületet. A tobi shokuk jobban tudták, hogy milyen az épületek szerkezete, vagyis hogy hogyan lehet legkönnyebben lerombolni őket. Ezért nem a tűzoltók, hanem a tobi shokuk foglalkoztak a tűzesetekkel.

Prezentáció a tobi sokukról, azaz a magasépítő-iparban dolgozó építőipari munkásokról.

Mostanában Japánban sok lakás betonból van, és egyre kevesebb az eredeti hagyományos japán lakás. A hagyományos japán lakás általában fából készül, és az alakja teljesen más, mint az európai lakásé. Szerintem különösen a szoba más. A hagyományos japán szobát wasicunak mondjuk. Ennek van néhány jellemzője. Ezekről fogok írni.

Az első jellemző a tatami. A wasicu padlója nem fapadló, hanem tatami. A tatami az igusza nevű növényből készített négyszög alakú anyag. Egy szobában néhány tatamit használunk. E miatt a wasicuban jó igusza illat van és nincs szükség cipőre vagy papucsra, csak mezítláb kényelmesen tudunk lenni, és szőnyeg és szék nélkül tudunk ülni és feküdni tatamira. A tatami a hangot is elnyeli. A jó illatú és csendes helyen jól ki tudjuk pihenni magunkat. És a tatamik elrendezésére is van szabály. Általában úgy rendezzük el őket, hogy ne találkozzon egy helyen négy tatami csúcs. Ünnepléskor is így rendezzük el. De temetéskor vagy valami szomorú rendezvényen úgy rendezzük el őket, hogy minden tatami egy vonalban legyen. A templomban is így csináljuk.

A második jellemző a sózi és a fuszuma. A sózi olyan, mint a wasicu ajtaja vagy ablaka. A kerete fából készül és oda papírt ragasztanak, ezért átereszti fényt. A papír miatt nem túl erős a fény, pont jó világosságot kaphatunk. A fuszumát a szobák közötti válaszfalként használjuk. A fuszuma kerete is fából van, és papírt ragasztanak rá, de nem ereszti át a fényt. Olyan fuszuma is van, amin szép rajzolt kép van.

A harmadik jellemző dolog a tokonoma. A tokonoma a wasicu sarkában lévő terület. Ide dísztárgyakat teszünk, olyanokat, mint a kakeziku (olyan mint egy kép vagy kalligráfia), vagy ikebana. Régen, amikor magasabb pozíciójú ember jött vendégként, a vendéglátó dísztárgyakkal mutatta a vendég hatalmát. Szerintem ez nagyon japános szokás. De mostanában nem sok wasicuban van tokonoma.

Ezeken kívül is van még néhány jellemző tulajdonsága a wasicunak. Én azt gondolom, hogy a wasicu a tipikus japán karaktert és szokásokat mutatja. Sajnos mostanában kevesebb lett a wasicuk száma, mint régen. De van olyan ember, aki egy európai stílusú szobába japános tárgyakat is elhelyez (például tatami ágy stb.) Véleményem szerint a mai japánok élete európaias lett, de nem akarják elfelejteni a japánságot.

O. A.

Budapest lakásproblémákkal küzdött a 20. század elején, de ezt nem sikerült megoldani a két világháború között. A kormány 1950. január elején a fővároshoz csatolt hét környékbeli várost és tizenhat községet[1]. Az ipar vonzása és a falusi helyzet romlása miatt megindult a falusi tömegek beáramlása Budapestre, és a tömeges áttelepülés katasztrofálissá tette Budapest lakáshelyzetét[2]. Emiatt kevés volt a lakás, ezért kezdődött el a Kádár-korszakbeli lakásprogram.

Ebben a programban lakótelepeket építettek a városokban. Például Békásmegyeren 1973-ban kezdték el, és a lakótelep 1983-ra készült el; ma mintegy 35000-40000 ember él itt[3]. Panelházakat, kb. 4-10 emeletes házakat építettek.

A lakásokhoz elsősorban olyan társadalmi csoportok jutottak, amelyek közelebb álltak a hatalomhoz[4]. Így a párt és állami apparátus tagjai könnyebben kaptak lakást[5].

Ilyen program nemcsak Magyarországon, hanem egész Kelet-Európában volt. Például a Szovjetunióban nagyon kevés volt lakás, így a Hruscsov-korszakban sok lakást építettek, de ezek a Szovjetunió felbomlásáig nem voltak tele. A Szovjetunióban kevesebb volt a magánlakás, mint más Kelet-Európai országokban. A peresztrojka után olyan programot kezdtek el, amely magán lakás építését ajánlotta.

Egyébként kényelmesek voltak a lakások? Manapság sok kritika éri a távfűtés miatt gazdaságtalan, többnyire csekély alapterületű, rossz elosztású panellakásokat[6]. Ám a beköltözők számára a meleg víz, a fürdőszoba, a távfűtés volt a megvalósult álom[7].

Ma is maradnak a szocializmus-korabeli lakások egész Kelet-Európában és sok lakásban laknak emberek. Az ilyen íztelen és rideg lakásokat a szocializmus hagyatéka részének tekinthetjük. Bár az országok egyre jobban fejlődtek, sok modern épület született meg. Így érdekes, hogy vannak városok, ahol régi és új épületeket is lehet látni. Ma vannak turisták, akik ezeket a lakásokat fényképezik és mutatják be saját blogokon. Remélem, hogy örökre maradnak ilyen hagyatékok, amelyek révén láthatjuk a régi korszakot.

A. M.

[1] Szántó Gábor, A mi 20. századunk : magyarországi képes albuma, Pannon-literatúra KFT, Budapest, 2009, 124. o.

[2] Uo.

[3] Uo.

[4] A Kádár-korszak lakáspolitikája http://www.ingatlanhirek.hu/hir/A-Kadar-korszak-lakaspolitikaja/33606/

[5] Uo.

[6] Szántó, 124. o.

[7] Uo.

Ma szeretném bemutatni az engawát, egy olyan helyiséget, ami a hagyományos japán házakban található. Pontosan micsoda az engawa? Az engawa hasonlít a tornáchoz, a ház eresze alatt van, nem egy szoba, inkább olyan mint egy folyosó. Mondhatom azt, hogy az engawa bent van a lakásban, de ugyanakkor azt is, hogy kint van. A kint és a bent közötti világ az engawa.

Mivel a japánok fontosnak tartják a határozatlanságot, az engawát is igénybe veszik és fontos szerepet játszik. Például nyáron szenvedünk a párás melegtől és a szobában nem bírjuk ki. Ilyenkor kimegyünk az engawára leülni és kiszellőztetjük a fejünket. Az engawára egyenesen ki tudunk menni a szobából és nem kell felvenni a cipőt, de mégis már kint vagyunk a szobából. A japán nyár egyik szimbóluma, hogy az engawán ülve görögdinnyét eszünk vagy csillagszórót gyújtunk. Nemcsak nyáron, hanem mind a négy évszakban az engawán ülve nézhetjük a szép japán kertet vagy tájat. Ott tudjuk érezni a természetet és az aktuális évszakot.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy az engawán megjelenik a társadalom. Vidéken gyakran látható az, hogy az engawán idős nénik és bácsik ülnek és beszélgetnek. Úgy érzem, hogy Japánban az engawának olyan szerepe van, mint Magyarországon a pletykapadnak. Ha a szomszéd nénik hoznak rágcsálnivalót vagy édességet, illetve friss zöldségeket, akkor a vendéglátó néni kihoz zöld teát az engawára és teázva pletykálnak. A bácsik pedig kínai sakkot játszanak ott.

Manapság az olyan vidéken, amelyeket az elöregedés jellemez, még olyan vállalkozások is vannak, hogy az engawán kávézót nyitnak. Az elöregedés most komolyan érinti Japánt és sok vidéken többen vannak az idősek mint a fiatalok. Sőt az idős emberek többsége egyedül lakik, és mivel hamar nyugdíjba ment, nincsen mit csinálnia vagy nincs hobbija. Ennek az egyik megoldása az engawa-kávézó. Ott összefutnak az idősek és tudnak beszélgetni. Nem érezik egyedül magukat és lesz rendszeres programjuk is. Egy másik előny pedig az, hogy a társadalom szinte minden idős emberre tud figyelmet fordítani. Ezáltal meg tudjuk előzni az aktuális japán problémát, hogy egy öreg ember egyedül hal meg, és utána sokáig nem veszik észre a szomszédai és a rokonai.

Ez az egyedi japán helyiség nemcsak régen, hanem most is nagy szerepet játszik a japán életben.

U. A.

„Milyen gonoszak a japánok!” – kiabált egy olasz cserediák, Alice. Ez az eset egy áruházban történt. „Miért nem tartják meg az ajtót, hogy bemehessen a következő ember?” Alice a kezével betakarta az orrát, amely piros volt a fájdalom miatt. „Nem úgy van, ahogy én gondoltam. Amikor Olaszországban voltam, azt hallottam, hogy nagyon kedvesek és udvariasak a japánok. De valójában nem olyanok. Miért?...” – sóhajtott a barátnőm.

Szegény Alice! Nem csak ő, hanem minden külföldi - különösen európai - eleinte nem tudja kikerülni a szemből jövő ajtót, amikor bemegy egy épületbe egy európai stílusú ajtón, hiszen a nyugati országokban mindenki nyitva tartja az ajtót a mögötte jövő embernek. De ne haragudjatok! Nem művelünk gonosz dolgot, csak még nem szoktuk meg a nyugati stílusú ajtót. Nálunk hagyományosan tolóajtó van.

A tolóajtó Kínából jött Japánba több ezer évvel ezelőtt. A tolóajtó eltolható balra vagy jobbra, ezért nem lehet összeütközni az emberrel, aki hátulról jön. Az ajtók struktúrája közötti különbség miatt nem fejlődött ki olyan szokás Japánban, hogy figyelembe vesszük a mögöttünk levő embert.

Ráadásul, akkor is vigyázni kell, amikor egy külföldi valakinek a lakásába látogat. Nincs baj, ha az előszoba ajtaja japán stílusú ajtó, de ha nem, muszáj vigyázni. A külföldiek néha szerencsétlenül nekiütköznek az ajtónak. A külföldiek nem tudják, hogy a Japánban ajtó nem befelé, hanem kifelé nyílik.

A nyugati stílusú ajtót a bűnmegelőzés érdekében készítik úgy, hogy befelé nyíljon. De Japán viszonylag békés, nem kell annyira figyelni a biztonságra. És van még egy fontos dolog. Az európaiak megcsókolják egymást és kezet fognak, amikor találkoznak, ezért közel kell menniük egymáshoz. De a japánok nem csókolják meg egymást, és nem fognak kezet, hanem meghajolnak. Nem muszáj közel menni egymáshoz, inkább el kell távolodni egymástól. Ezért a kifelé nyíló ajtó nagyon megfelel a japán életmódhoz.

A Meiji-kori reform után nagyon sok nyugati dolog jött hozzánk. Viselkedés, étel, jog, építészet stb. De a szokásaink és az életmódunk megmaradtak. Néha az ajtó ugyanúgy néz ki, mint egy európai ajtó, de valójában egy kicsit más. Amikor valaki külföldre utazik, a helyi szokást is jól meg kell tanulni.

T. A.

Japánban vannak nagyon meleg területek és nagyon hideg területek. Okinawában, a legdélebbi megyében, nyáron kb. 29 fok van átlagosan, délen pedig 19 fok. Hokkaidóban, a legészakibb megyében pedig nyáron átlagosan 22 fok, és télen -3.6 fok van. Japánban ha más területre megyünk egy évszakban, akkor ilyen nagy különbséget lehet tapasztalni. Más területen más típusú lakások vannak vagy ugyanolyanok? Lássuk a különbségeket Okinawa és Hokkaidó lakásai között.

Először, Okinawáról írok. Okinawa a legdélebbi helyen helyezkedik el Japánban, ezért egész évben meleg van és nyáron gyakran jön tájfun. Ott a ház déli oldalán nagy az ablak, hogy jól befújjon a szél szobába. És van egy nagy tornác. Ez megvéd az erős napfény és az eső ellen. E miatt a tornác miatt nyáron nem túl sok napfény jön a szobába, és télen pedig a fény az ablaktól távoli helyig is elér.

A hagyományos okinawai házak általában alacsonyak, mert Okinawába sokszor jön tájfun, és ha magas a ház, akkor könnyen ledőlhet az erős szél miatt. A tradicionális háztetőt a ryúkyú-aka-gawara nevű különleges csempével készítik. A csempét habarccsal rögzítik. Ennek köszönhetően a tetőről nehezen esik le a csempe, és véd a hatalmas szél ellen, mert a habarcs miatt a súlya is nagyobb.

A következő részben Hokkaidóról írok. Hokkaidóban télen nagyon hideg van, ezért nagyon fontos, hogy a lakás a hó és hideg ellen megvédje az embert. A hokkaidói lakásoknak is nagy ablakai és bejárata van a déli oldalon, mint Okinawában. De az északi oldalon nincs ablak vagy csak nagyon kis ablak van, mert ott túl hideg van. Az ablakok általában két vagy több rétegűek, hogy védekezzenek a hideg ellen. A tetőnek két fajtája van. Egyik a meredek nyeregtető. Az ilyen tetőről automatikusan leesik a hó. De ez a fajta kicsit veszélyes, mert a gyalogosokra hirtelen leeshet egy nagy adag hó. A másik forma a lapos tető. Ez viszonylag újabb modell. A hó nem esik le automatikusan, így a lakóknak kell elvinni a havat a tetőről. Azonban mostanában egy még újabb modell is létezik. Ez simának tűnik, de igazából enyhén lejt. Az ilyen típusű tetőről nem kell elvinni a havat, mert a tetőben van egy villanykályha és a kályha felolvasztja a havat. Okinawában a tetőt csempével készítik, Hokkaidóban pedig vassal. Ez azért van, mert a csempés tetőről nehezen esik le a hó, és könnyen összedől. A falban, a mennyezetben és a padlóban hőszigetelő anyagokat használnak a hideg ellen. Mostanában olyan házak is vannak, ahol központi fűtést használnak.

Okinawa és Hokkaidó is Japánban van, de a lakások szerkezete nagyon más a két tartományban. Más hely, más lakás.

M. K.