Mindenki tudja, hogy nagyon fontos, hogy rendszeresen végezzünk testmozgást, de ez nem könnyű. Különösen a mai japánok elfoglaltak, és mostanában nekem sincs időm, hogy sportoljak. A gazdagok között nagyon divatos az, hogy kondicionálóterembe járnak, de ez egy kicsit nehéz nekünk diákoknak és a hétköznapi embereknek. Akkor milyen fajta sport a legjobb az ilyen embereknek? Nekem van egy ötletem.

Amikor Kanadában voltam, nekem sok időm volt. Mindennap az óra után egy óráig sétáltam, kb. három kilométert. Nem volt nehéz sétálni, mert Kanadában nyáron később megy le a nap, mint Japánban. Azért kezdtem sétálni, mert le akartam fogyni. Kanadában minden étel nagyon finom és sokat ettem. Emiatt három kilót híztam mindössze két hónap alatt. Sokan sétáltak vagy futottak Kanadában. Sok ember sétál kutyával és azt gondoltam, hogy ez jobb, mint egyedül. Sajnos nekem nem volt kutyám, ezért zenét hallgattam és úgy sétáltam. Az is nagyon jó volt. Szerintem az nagyon unalmas, ha csak sétálunk. Az az igazság, hogy nem fáradtam el túl könnyen és nagyon jól éreztem magam. Néha énekeltem és sétáltam (mert senki nem értette a japán dalt és nem szégyelltem magam). Fel tudtam frissíteni magamat és szerintem e miatt a szokás miatt tudtam a tyúkokkal feküdni, és a tyúkokkal kelni Kanadában. Amikor Japánban is betartom ezt a szokásomat, minden reggel korán fel tudok kelni.

Azt hiszem, hogy a gyaloglás vagy a futás nagyon jó módja az alakformálásnak. Semmilyen sporteszköz nem szükséges hozzá, és bárki és bárhol tudja végezni. Csak egyedül is el lehet kezdeni. (Ez nagyon fontos dolog nekünk japánoknak, akiknek nincs sok időnk.) Ezért azt szeretném ajánlani az elfoglalt embereknek, hogy kezdjenek sétálni vagy futni.

Azt gondolom, hogy az egészségünk a legfontosabb az életünkben, mert anélkül nem lehet boldogan élni, akkor sem ha van családunk, barátaink és pénzünk. Így szerintem mindenkinek vigyáznia kell az egészségére, különösen amikor sokan betegek lesznek, vagyis most, télen. Mivel én gyengébb voltam, gyakran megfáztam és asztmás voltam, amikor kicsi gyerek voltam, az anyukám most is mindig aggódik az egészségemért. Ezért én is talán többet tudok az egészségről, mint mások.

Télen otthon különböző egészséges ételeket szoktam enni. Például majdnem minden reggel szoktam enni mézes joghurtot. Az anyukám szerint a méz nagyon egészséges, és a joghurt pedig erősebbé teszi az immunrendszert. A másik étel, amit szeretnék bemutatni, a szake no kaszu. Ez egy tört fehér és puha hozzávaló, ami akkor keletkezik, amikor az emberek szakét, japán rizspálinkát készítenek. Mivel ez a maradékot jelentő kaszu az erjedés után születik, ebben nincs sok alkohol. Ez a szake no kaszu nagyon egészséges, különösen télen, mert ez fel tud melegíteni minket és jó a vérkeringésnek. Télen sokan iszunk ama zaket, amely a leghíresebb szake no kaszu ital. Amikor ezt csináljuk, a szake no kaszut sok cukorral forró vízben kell főzni, így szinte egyáltalán nincs benne alkohol, és a kisgyerekeknek is lehet inni. De vigyázni kell, hogy ne egyél túl sok cukrot emiatt. Ezen kívül kaszu ziru is van, amely nem édes, és ebben halak és zöldségek vannak, és kicsit hasonlít a miszoleveshez.

Az ételekből épül a testünk. Ezért ahhoz, hogy ne fázzunk meg, nagyon fontos az, hogy egészséges ételeket együnk.

Japánban sok különleges kulturális jelenség van. Akkor tudjuk különösen erősen érezni ezt, amikor egy külföldi kultúrát tanulunk. Amiről ebben a dolgozatban szeretnék írni, az a japános buli. Ezt a bulit nomikai-nak hívjuk. Ennek a bulinak van néhány szabálya, ami a külföldieknek furcsa (sőt néha a japánoknak is az). Ezeket a szabályokat és a problémákat is bemutatom.

Először is bemutatom a nomikai-t. Amikor nomikai-t szervezünk, általában japános kocsmában tartjuk, amit izakaja-nak hívnak. Ebben a kocsmában sokféle italt tudunk inni, például sört, bort, szakét, koktélt stb. Az ételek is különlegesek. Az izakaja-ban kis ételeket rendelünk, amit ocumami-nak hívnak. És ezek között nem csak főételek, hanem olyan ételek is vannak, mint az előételek, például sült burgonya, hideg paradicsom stb.

A nomikai szabálya a következő. Amikor nomikai-on vagyunk, elsősorban arra kell figyelni, hogy hová kell leülni. A nomikai-on mindenkinek van olyan hely, ahová illik leülnie, és ez a hely az életkortól és a pozíciótól függ. Az asztal esetében az úgy lesz, mint az alábbi képen. Ezen a képen az első helyre a legidősebb vagy legmagasabb pozíciójú embernek illik leülni. A jobb alsó sarokban van a kijárat. Minél alacsonyabb számú egy hely, annál idősebb vagy magasabb pozíciójú ember ül oda. Azt mondják, hogy ez azért van így, mert régen, amikor egy fegyveres vagy valaki bejött, az első hely volt a legbiztonságosabb.

Persze amikor valaki a barátaival megy nomikai-ra, általában nincs ilyen szabály. Csak amikor a vállalati főnökével vagy kollégájával megy kocsmába. És arra is kell figyelni, hogy hogyan kell önteni az alkoholt a pohárba. A címkét fölfelé fordítva kell önteni. Nem tudom pontosan miért. Azt mondják, hogy azért kell mutatni a címkét, hogy tudni lehessen, milyen fajta az alkohol.

És sajnos van probléma, vagyis rossz szokás is. Gyakran van olyan ember, aki a nomikai-on az alkoholt (főleg sört) egy húzásra issza meg. Ezt ikkinomi-nak hívják. Ezt azért csinálják, hogy a nomikai hangulata jobb legyen vagy szórakoztassák a résztvevőket. De igazából nem így lesz, hanem mindenki aggódni fog az illetőért, mert ez nagyon veszélyes. A testben az alkohol sűrűsége hirtelen túl magas lesz. Meg is lehet halni. És az a helyzet, hogy minden évben sokan meghalnak, közülük a legtöbben az egyetemisták. Ezért nekünk is figyelni kell. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hányan haltak meg 2008-ban a különböző életkorú emberek között. A táblázatból kiderül, hogy a huszonévesek halnak meg legtöbben alkohol miatt.

Ilyen a buli Japánban. Ez a téma kulturális és gasztronómiai szempontból nagyon érdekes, nemcsak a külföldieknek, hanem a japánoknak is.

Források:

http://www.innovade.co.jp/gr/bounenkai/manner-enseki.html

http://www.kirin.co.jp/csv/arp/health/acute.html

A családom egészségéről szeretnék írni. A családomban mindenki egészséges, de a nagyapám nagyothalló lett néhány éve. Ezért amikor a nagyapámmal beszélgetek, kicsit hangosabban és lassabban beszélek. Nagyothalló lett, de még dolgozik. A nagyapám dróthálókészítő, és azt mondta, hogy egész életében dolgozni akar. Ezért kell az egészségét megtartani. A nagyapám csinál néhány dolgot az egészségért. A nagyszüleim majdnem mindennap 6 órakor felkelnek, és az Oszakai vár parkjában könnyű mozgást végeznek. Ezt a mozgást rádió tornának hívják és ez egy olyan mozgás, amit zenére végeznek. Gyakran az iskolában is végezzük ezt a mozgást. Nem túl nehéz a mozgás, de ha komolyan csináljuk, elfáradunk. Ez a mozgás jó az egészségnek, ha mindennap csináljuk. A nagyapám az étrendjével is törődik. Néhány évvel ezelőtt sok alkoholt ivott, de mostanában csak különleges alkalmakkor iszik. A nagyanyám jól tud főzni és egészséges ételeket főz. Nem zsíros, hanem zsírmentes ételeket készít. Sok zöldséget és halat esznek. Szerintem emiatt nem nagyon lesznek betegek a nagyszüleim .

Nem csak a test egészsége, hanem a lélek egészsége is fontos. Ezt valóban éreztem a nagyanyám tapasztalatán. Egyszer a nagyanyámat baleset érte. Nem volt súlyos a baleset és szinte semmilyen sérülést nem szenvedett. De ez után egy darabig nem volt életkedve. Volt nap, amikor egész nap otthon feküdt. Akkoriban a családommal segítettünk, és a nagyanyám apránként jobban lett. Most már jól van és minden napot aktívan tölt. A nagyanyám azt mondta, hogy ha meg akarja tartani az egészséges lelket, hobbit kell végezni vagy valami örömteli dolgot kell csinálni.

A nagyszüleim sokszor mondják azt, hogy az egészség a legfontosabb. Ezért én is csinálok néhány dolgot az egészségért. Különösen az étrendemmel törődök, és egészséges ételeket eszem. Például zöldségeket és nattót eszem. Mostanában van egy egészséges étel, amit chia magnak hívnak, és amit a japánok is ismernek, és én is ettem már. Ez nagyon jó étel, mert sok táperő van benne és diétához is lehet használni. Nincs íze, de olyan mint a szezámmag. Salátába, joghurtba és miszo levesbe teszem bele. Szerintem vigyázni kell az egészségre, mert ha öregebbek leszünk, a mostani étrendünk befolyásolja az akkori életünket.

Sok országban vannak különleges egészségmegőrzési gyakorlatok. Például Indiában a jóga, Kínában a tajcsi. Japánban is van néhány olyan különleges szokás, ami segít az egészség megőrzésében. Ebben az írásban ezek közül kettőt mutatok be.

Az egyik a rádiótorna. Azért nevezik rádiótornának, mert eredetileg egy rádióműsor volt. Ebben a műsorban zongorakíséretet és egy hangot hallhatunk, ami megmondja nekünk, hogy hogyan kell mozogni. A rádió torna három részből áll. Az első rész a leghíresebb, minden japán ismeri. A második részt is ismerik. De a harmadikat viszont kevés ember ismeri. Ez nagyon bonyolult és nehéz mozgás. Ezért ha rádiótornát mondunk, akkor általában az az első részt jelenti. Az alábbiakban csak az első részről írok. Az első rész 13 mozgásból áll. Például olyan mozgásokból, hogy a testünket előre és hátra döntjük vagy a karunkat fölfelé és lefelé nyújtjuk. Közben mélyen lélegzünk. Nagyrészt egyszerű mozgások, ezért kisgyerekek és öregek, férfiak és nők, mindenki tudja csinálni. És sok helyen végzik. Az iskolai tornaórán először ezt csináljuk, hogy ne sérüljünk meg az óra közben. A gyárakban is csináljuk reggel. És mostanában nem csak az egészségért, hanem fogyókúraként is végezzük.

A másik japán egészségmegőrzési szokás a fürdés. Szerintem a japán fürdés különleges, különösen Európához képest. Amikor Magyarországon voltam, voltam gyógyfürdőben, de azt gondoltam, hogy az más, mint a japán fürdők, mert a japánok szeretnek nagyon meleg vízben fürdeni. És meglepett, hogy a barátaim otthon gyakran csak zuhanyoznak. A japánok nemcsak zuhanyoznak, hanem gyakran fürdenek is. Mert azt gondoljuk, hogy a fürdés jót tesz az egészségünknek. Például enyhíti a vállfájást. És fürdés közben sokat izzadunk, az is jó a bőrnek. Az egészségért és a szépségért gyakran egy különleges port vagy folyadékot teszünk a vízbe. (Ezeket nem szappanként használjuk.) Ez tovább javítja a fürdés minőségét. Ettől még jobb lesz az egészségünk és szebbek leszünk.

Ezek a japánok különleges egészségmegőrzési szokásai. Szerintem minden országban különbözik, hogy mi tesz jót az egészségnek. Ezért nem tudom, hogy a japán szokások tényleg jók-e. De ezeket hosszú ideje fontosnak tarják az emberek, ezért jó lenne, ha továbbra is fennmaradnának ezek a szokások.

Miközben a világon utaztam, azt éreztem, hogy minden országban valamennyire más az étrend és az étkezés. Ezek a dolgok érdekelnek engem. Mivel az órán az egészségről tanultam, ebben a szövegben három országot összehasonlítva az étrend különbségét szeretném bemutatni. Ezeket az országokat mutatom be példaként: Guatemala, Magyarország és Japán. Azért választottam ezeket az országokat, mert tavaly 4 hónapig Guatemalában, 5 pedig hónapig Magyarországon tartózkodtam, Japánban pedig állandóan lakom.

Először nézzük meg a mai helyzetet. Az fenti ábrák a túlsúlyos emberek arányát és az országok e szerinti sorrendjét mutatják. A WHO statisztikája szerint a túlsúlyos emberek száma tekintetében a három ország közül Magyarország az első, Guatemala második, Japán pedig az utolsó. Mivel sok minden okozhatja ezt a helyzetet, igazából minden lehetőséget át kell gondolni. De ez alkalommal az étrend szempontjából szeretném megvizsgálni, mi okozhatta ezt az eredményt.

Mindenki tudja, hogy az egészség nagyon fontos. De az egészségügyi problémák nélküli élet túl természetes számunkra és ritkán vesszük észre azt, hogy a normális életünket élni nagy boldogság.

Kiskoromtól nagyon szerettem sportolni, úgyhogy amikor 10 éves voltam, elkezdtem röplabdázni. Majdnem mindennap reggel és este gyakoroltunk a barátaimmal. Én nem vagyok olyan magas, ez azt jelenti, hogy magasabbra kell ugranom, ha úgy akarok játszani, mint a többi, magas játékos. Lehet, hogy ez megerőltető volt, mert amikor 15 éves voltam, elszakítottam a térdszalagomat. Az orvos azt mondta, hogy a térdem nem tud magától meggyógyulni, és ha megint röplabdázni akarok, operációra van szükség. De féltem tőle, és azt hallottam, hogy két hétig a kórházban kell maradni. A középiskola harmadikos diákoknak nincs ilyen sok idejük, mert  szorgalmasan kell tanulniuk a felvételi vizsgára és nem akartam hiányozni az óráról. Úgyhogy azt választottam, hogy nem operáltatom meg a lábamat.

Mielőtt én elszakítottam a térdszalagomat, néha nem akartam röplabdázni, szinte utáltam a röplabdát, mert az edzőnk nagyon szigorú volt, és mindennap megszidott engem. És nem volt szabadidőm, mert minden nap volt edzés. De miután nem volt szabad röplabdáznom, észrevettem, hogy mennyire szeretek röplabdázni, és milyen nagyszerű a csapattársakkal együtt röplabdázni. Ha lehet, vissza akartam kapni ezt a lehetőséget. Én úgy döntöttem, hogy miután egyetemista leszek, meg fogom operáltatni a térdemet. Amikor gimnáziumba jártam, mindennap csak tanultam. Éreztem, hogy az élet sport nélkül nagyon unalmas, de türelmes voltam.

Miután átmentem az egyetemi felvételi vizsgán, az orvossal megbeszéltük és eldöntöttem, hogy az egyetem második évében, a tavaszi szünetben lesz a műtét. De nem tudtam várni és menedzserként beléptem az egyetemi röplabda klubba. Aggódottam amiatt, hogy kicsit unalmas csak összeszedni a labdákat, vagy vizet adni a játékosoknak, de ez nem volt probléma. Nagyon jól éreztem magam, amikor mindenki együtt gyakorolt és segíteni tudtam a játékosoknak. Legalább valami olyan dolgot csináltam, ami kapcsolatban volt a röplabdával, így boldog voltam. Egy évvel később megoperálták a térdemet, úgyhogy most tudok sportolni （persze óvatosan kell). De ez a tapasztalat emlékeztet engem arra, hogy mennyire szeretek röplabdázni. Még látszik a műtét nyoma a térdemen, de szerintem ez is az életem nyoma.

Az órán mostanában az egészséggel kapcsolatos témákkal foglalkoztunk. Nekem tetszettek azok a témák, amelyek nagyon fontosak, de amelyeket az emberek nem vesznek komolyan. Az órán a depresszióról és az alkoholról beszélgettünk, és azt hiszem Japánban is hasonló a helyzet, különösen ami a depressziót illeti. Ebben a szövegben egy hasonló problémáról, az evészavarról szeretnék írni, ami az egyik legkomolyabb betegséggé vált Japánban, főleg a fiatalok között.

Mi az evészavar? Ez egy lelki betegség. Az embernek nincs testi problémája, mégse tud enni, vagy túl sokat eszik és utána hány. Ilyenkor az ember nem tud uralkodni az idegein. Az egyik adat szerint száz vagy százötven ember közül egy ember evészavarban szenved Japánban. Azt hiszem, hogy ez nagy szám, mert azt jelenti, hogy ha egy egyetemi nagyelőadóban megvizsgálnám, lenne egy olyan ember, aki evészavarban szenved. Ráadásul az ilyen betegségek esetében nehéz pontosan megmondani a betegek számát, így a valóságban akár több is lehet.

Mi lehet az oka az evészavarnak? Az evészavar betegei többségükben nők. Azt mondják, hogy az evészavart a stressz okozza és ez egy függőség. Elsősorban a fiatalok körében jelentős. Hilde Bruch, egy német pszichiáter szerint ez a betegség nem az étvágyhoz kapcsolódik, hanem az ember lelkével van kapcsolatban. Ez a szakértő azt gondolja, hogy az evészavaros betegek érzékenyek arra, hogy hogyan gondolkodnak a saját külsejükről. Azt hiszem, hogy az evészavar szoros kapcsolatban van a fogyókúrával. Mondanom sem kell, hogy mostanában elterjedt az a gondolat, hogy a vékony lányok a szépek. A média nagy hatást gyakorol erre a gondolatra. Mindenki mondja, hogy az elhízás nem jó az egészségnek, de azt ritkán hallani, hogy a fogyás sem jó. És nagyon nehéz vonalat húzni, hogy meddig szép és honnan túl sovány valaki.

Japánban népszerű a "három testsúly számítás" módszere. Az első a „szabvány testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 22), a második a „szépség testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 20), a harmadik a „modell testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 18). Én 152 cm magas vagyok, szóval a „szabvány testsúlyom” 51 kg, a „szépség testsúlyom” 46 kg és a „modell testsúlyom” 42 kg. Ebből is láthatjuk talán, hogy az emberek túl érzékenyek a testsúlyra.

Végül azt hiszem, hogy az evészavar a családi körülményekkel is kapcsolatban van. Mostanában egyre kevesebben ebédelnek. Az apa későn érkezik haza, az anya is dolgozik, sok gyereknek nincs testvére sem,  sokan egyedül laknak stb. Ha a családban a családtagok figyelnek egymás étrendjére, talán jobb lesz a helyzet.

Az alábbiakban arról szeretnék gondolkodni, hogy milyen kapcsolat van az egészség és a házasság között. Azért választottam ezt a témát, mert Japánban van egy olyan mondás, hogy ha valaki boldog lesz, akkor elhízik, úgyhogy azt gondoltam, hogy biztos van kapcsolat az egészség és a házasság között.

A Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 2007-ben végzett kutatása szerint 20 évvel ezelőtt a negyvenes éveikben járók között az elhízás aránya a nők és a férfiak körében ugyanakkora, körülbelül 22 százalék volt, de mostanában nagyobb lett a különbség: a nők 16,3 százaléka, a férfiaknak pedig 33 százaléka elhízott. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a nők jobban figyelnek az egészségükre, mint a férfiak.

Vannak okok, amelyek miatt valaki elhízik, miután megházasodik. Az első, hogy miután két ember összeházasodik, segítenek egymásnak főzni vagy vásárolni, ezért nem kell sokat mozogni a főzés vagy a vásárlás miatt, és ha együtt vannak, együtt esznek. A nőtlen férfiak gyakran nem esznek mindennap háromszor, de miután megházasodnak, a feleség gyakran rendszeresen főz és együtt esznek. A hajadon nők pedig miután megházasodnak, ugyanazt eszik, mint a férjük, úgyhogy lehet, hogy többet esznek, mint az átlag. Emellett ha a gyerekek meghagyják az ételt, a szülők megeszik a maradékot. Egy másik ok, hogy miután az emberek összeházasodnak, autót vesznek a gyerek vagy munkába járás miatt, úgyhogy kevesebb lesz az alkalom mozogni.

Azonban gyakran mondják, hogy a házasok egészségesebbek, mint a szinglik. Ennek is vannak okai. Ha egyedül van, sok ember nem veszi észre, hogy orvoshoz kell mennie, vagy ha észreveszi, akkor sem megy orvoshoz. De ha van családja, gyakran valamelyik családtagja javasolja, hogy menjen orvoshoz, vagy ha nincs szükség orvosra, a család gyakran akkor is figyel, hogy a család egyik tagja elhízott, túl sokat eszik stb.

Nagyon fontos, hogy valaki más javasolja, hogy az ember egészségesen éljen. Bár nem csak az fontos, hogy az embernek legyen családja, hanem fontosabb az hogy boldogan éljen a családdal. Ha van család, de nagyon stresszes, az sok rossz tünetet okoz. Például a pulzusszám vagy a vérnyomás emelkedik, gyengül az immunrendszer, vagy akár meddőséget is okozhat a stressz.

Persze szeretnék egy jó családot felépíteni, de arra is kell figyelni, hogy mások hogyan változnak a környezetünkben. Ha valaki megházasodott, de úgy látjuk, hogy nagyon stresszes, akkor segíteni kell neki.

Japánban van egy nagyon híres, Radio taiszónak (ラジオ体操) hívott torna. Már minden japán ismeri ezt a tornát és tudja csinálni. A Radio taiszó rádiós mozdulatművészeti torna, amiben ritmikus zenével mozgatják a test minden izmát és ízületét. Mostanában mindennap a rádió műsorán naponta négyszer és a TV-ben naponta kétszer hallgathatjuk és nézhetjük. Sőt néhány vállalatnál a munka előtt mindennap együtt tornáznak a Radio taiszóra, hogy felébredjenek, és hogy egészségesek legyenek. A Radio taiszó már tényleg általános dolog a japánok számára. Szóval most bemutatom a Radio taiszó történetét és a mai helyzetet.

Eredetileg 1925-ben Amerikában egy biztosítótársaság csinált tornát rádióműsorban, majd bemutatták azt a japánoknak. És amikor 1927-ben a Shówa-császár évfordulója volt, elkezdték készíteni a Radió taiszót, amit bárki bárhol könnyen végezhet. Erre a Sokolnak hívott csehszlovák torna is befolyást gyakorolt. Az volt a cél, hogy javítsák a japánok erkölcseit és megtartsák az egészségüket. Végül 1928-ban a japán posta készítette az első régi Radio taiszót, és a rádió közvetítette azt. A II.világháború közben beszüntették, de 1951-ben újrakezdték az új Radio taiszót, és közvetítették a rádióban.

Már mondtam, hogy most is nagyon híres a Radio taiszó és majdnem minden japán ismeri. Ennek az az egyik oka, hogy a nyári szünetben a diákok és az öregek minden reggel összejönnek a parkban vagy iskolában és ott együtt tornáznak a Radio taiszóra. Minden diáknak van Radio taiszó kártyája, amelyikre a diákok tornánként kapnak egy pecsétet. És az a diák, aki minden reggel pontosan jár oda, tud kapni valami apró ajándékot. Ez nagyon jó szokás, mert a diákok korán fel tudnak kelni a nyári szünet közben is és kommunikálni tudnak nem csak más diákokkal, hanem a helyi emberekkel is. Sőt mostanában a Radio taiszó nem csak tornaként, hanem diétás módszerként is népszerű a nők között. Mert a Radio taiszóval igen hatékonyan tudunk mozogni és könnyen sportolni. Remélem, hogy ez a torna jövőben is folytatódik és a japánok továbbra is szeretni fogják.

S. Y.