Magyar szakosok Japánban


Városi legendák

A Ghibli Stúdió és a tokiói tőzsde

Én találtam egy japán városi legendát, amely szerint a Ghibli-filmek és a rossz jenárfolyam között kapcsolat van. Japánban minden pénteken van egy népszerű műsor, amelyben filmeket szoktak közvetíteni, persze Ghibli-filmeket is. 2006-ban először mutattak be ebben a műsorban egy Ghibli-filmet, és másnap nyitáskor a tokiói tőzsdén erősen esett a jen árfolyama és a részvények ára. 2010 és 2013 között 24-szer közvetítettek Ghibli-filmeket ebben a műsorban, és az esetek 2/3-ában megismétlődött a jen és a részvényárak esése. Ez a városi legenda elterjedt a kereskedők és befektetők között és „Ghibli rontás”-nak hívják.

A Ghibli Stúdió megjegyezte, hogy ismeri ezt a pletykát, de nem válaszolt semmit. Valóban nincs pontos oka ennek a legendának, de nem akarom elhinni, hogy csak véletlen ez az egybeesés. Szerintem az egyezés valószínűsége nagyon magas és talán valami furcsa korreláció is van a Ghibli-filmek és a tőzsde között.

Nagyon sajnálom a befektetőket, de remélem az adást továbbra is sugározzák. Én ugyanis nagy Ghibli Stúdió rajongó vagyok.

O. N.

Japán városi legendák

Szellem a pályaudvar alatt

Egy oszakai városi legendát szeretnék bemutatni.

A JR Oszaka pályaudvar alatt van egy tér, ahol van egy szökőkút. Ehhez a térhez kapcsolódik egy városi legenda. Ott napközben nagyon sok ember közlekedik, de este nagyon sötét lesz, és ember is kevesebb jár arra. Ilyenkor a  legenda szerint ott megjelenik egy női szellem, aki  piros egyenruhát visel és hosszú fekete haja van. Persze ez csupán városi legenda, de mindenki, aki látta ezt a szellemet, ugyanezeket a jellemzőket szúrta ki. Nem mindig láthatjuk itt ezt a női szellemet. Néhány kikötésnek eleget kell tenni, hogy találkozhassunk vele. Ezek a következők: fontos, hogy legalább ketten  legyenek a csoportban, amelyik odamegy;  legalább egy nő kell, hogy legyen a csoportban; és éjjel fél kettő és egy óra negyven perc között kell odamenni.

Ha ennek a három kikötésnek eleget teszünk, akkor lehet, hogy találkozunk ezzel  a női szellemmel.

Szerencsére, semmi rossz nem történik, ha találkozunk vele.

K.S.

Japán városi legendák

Merry

Van egy japán városi legenda egy kislányról és a babájáról, Merryről. Íme itt olvasható:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis lány. Neki volt egy Merry nevű babája. Amikor kislány más városba költözött, a babát ki kellett dobnia. Aznap este a telefon hirtelen csörögni kezdett. Amikor felvette, egy hang szólt bele.

- Merry vagyok. Most a szemétdombnál vagyok.

A lány nagyon megijedt és letette a telefont, de az rögtön újra csörgött.

- Merry vagyok. Most postánál vagyok. - mondta a hang a telefonban.

Aztán Merry, amikor közelebb ért, újra telefonált. Ennél a hívásnál Merry csak annyit mondott, hogy „Merry vagyok. Most a házad előtt vagyok." . Erre a lány bátran kinyitotta az előszoba ajtaját, de ott senki sem volt. Akkor megint csörgött a telefon.

- Merry vagyok. Most mögötted vagyok. - mondta a hang.

 És .... Talán furcsa, de itt a vége.

Szerencsére sok vicces csattanót is kitaláltak az emberek befejezésnek. Például azt, hogy a kislány egy felhőkarcolóban lakik és Merry elfárad, mielőtt megérkezne hozzá; vagy azt, hogy a helyszín Tokió és Merry eltéved.

I. M.

Japán városi legendák

Fehér fonal a fűlből

Japánban van egy nagyon híres városi legenda, amelyet szerint  egyszer valahol Japánban fiatalok egymás fülét biztosítótűvel kilyukasztották. A frissen szúrt lyukból lyukból kijött egy fehér fonal és akiét kihúzták, az megvakult. Ennek a városi legendának más verziói szerint, nem vakultak meg, hanem forgott a szemük vagy megbénult az arcuk, de igazából még senkinél nem állapítottak meg ilyen tüneteket.

Egy japán fül-orr-gégész azt írja, hogy már ismerjük a fonal igazi mivoltát. A fehér fonal hámréteg. Miután kilyukasztjuk a fülünket és a fülbevalót betesszük, néha a lyuk hámrétege cső alakban kijön. Az is  igaz viszont, hogy ha a fülben lévő, archoz kapcsolódó ideg megsérül, az arc megbénul és utána a szem már nem lesz becsukható.

A városi legenda első verziójára, miszerint a fiatalok megvakultak, az orvos magyarázata az, hogy a bűntudat miatt, hogy szüleikkel megbeszélés nélkül titokban lyukasztották ki a fülüket, vakultak meg. Akár igaz, akár hamis a legenda, az viszont valóság, hogy a fehér fonal tényleg kijöhet. A kép megnézhető az alábbi oldalon (http://www.3443.or.jp/tsushin/t0402/t0402_3.htm#p4).

O. A. 

Japán gyerekkori játékok

Ebben a szemeszterben a japán gyerekkori játékoknak néztem utána, és most erről szeretnék írni. Azért választottam ezt a témát, mert nem sokat tudtam a játékokról, amelyeket gyakran játszottam, amikor gyerek voltam.

A játékoknak két típusa van, tehát a gyerekek vagy kint vagy bent játszanak. A kinti játékok célja az, hogy játék közben mozgassák a testüket, és a kondíciójuk javuljon.

Először az Edo-korszak óta létező gyerekkori játékok történetéről írok. Az Edo-korszakban a játékok tették ki a gyerekek életének nagyobb részét. A lányok, akik  dajkálták a gyereket, nem csak dajkálták, hanem különböző játékokat játszottak velük, például fogócskát és fonaljátékot. Az Edo-korszak közepén sok gyereknek játékot és babát készítettek. Akkoriban kedvelt játékok voltak a fogócska, a bújócska, az otedama és a fonaljáték.

Tovább olvasom

Az államalapítás ünnepe - japán szemmel

Tavaly az augusztus 20‐át Magyarországon töltöttem. Nagyon meglepődtem, hogy Magyarországon sokkal fontosabb az államalapítás napja, mint Japánban. Ott gyönyörű tűzjátékokat láttam, és az árusok is kipakoltak. Japánban az államalapítás napja nem annyira fontos. Japánban az államalapítás napja február 11‐e, de sem különleges, nagy fesztivál, sem államalapítás napi tűzjátékok nincsenek. Valójában én sem gondolok rá soha, hogy mikor van az államalapítás napja. Nálunk a három nappal későbbi Valentin‐nap sokkal népszerűbb. Tulajdonképpen nálunk nem is „államalapítás napja” van, hanem „államalapítási nap” (japánul kenkokukinen‐no-hi).

A nagymamám szerint a második világháború előtt február 11-ét az időszámítás kezdetének ünnepeként ünnepelték. Egy japán legenda szerint az első japán császár még időszámításunk előtt, február 11‐én lépett trónra, így a japán emberek azt gondolták, hogy Japánban az időszámítás február 11‐én kezdődött. Akkoriban a japán emberek istenként tisztelték a császárokat.

De a második világháború után eltűnt az „időszámítás kezdetének ünnepe”, mert az amerikaiak azt gondolták, hogy a japánok a háborúban a császár nevében harcoltak, így a béke érdekében a császár istenítését abba kell hagyni. Először az amerikaiak azt gondolták, hogy Japánnak nem kell császár, mert a császár miatt a japánok rossz dolgokat csináltak, de utána azt gondolták, hogy a nemzet összetartásához a császár nélkülözhetetlen. Így most is van császár Japánban, de most senki sem isteníti a császárokat. Most a császár csak a nemzeti összetartás szimbóluma, és neki nincs politikához való joga.

Az amerikai megszállás után február 11‐e az „államalapítási nap” lett. Nem tudjuk igaz-e, hogy az első japán császár február 11-én lépett trónra, mert csak a legenda alapján van így, ezért február 11-e nem az „államalapítás napja”, hanem „államalapítási nap”. Az „államalapítási nap” a törvény szerint annak az ünnepe, hogy szeretjük az országunkat és hogy megemlékezünk az államalapításról. Tehát nálunk az „államalapítási napnak” nem kellene február 11‐én lennie, hanem bármikor lehetne. Szerintem ezért Japánban nem annyira fontos az államalapítási nap.

japan_zaszlo.jpg

Amikor Magyarországon töltöttem a magyarországi államalapítás napját, meglepődtem, és egyben  irigyeltem a magyarokat. A második világháború után sok japán ember nem ünnepli a japán államalapítást. Ha valaki nemzeti zászlóval vagy himnusszal ünnepel, akkor mindenki jobboldalinak tartja őt. De Magyarországon mindenki ünnepli az államalapítást. Persze a japán emberek is szeretik az országukat, de Japánban valami olyan hangulat van, hogy az államalapítást ünnepelni nem jó. Szerintem ez kicsit szomorú, így irigyeltem a Magyarországi államalapítás napját.

Az okostelefon jó és rossz oldaláról

Most több és nagyobb teljesítményű számítógépek vannak, mint régen. Szerintem különösen az okostelefon csodálatos találmány. Ez az emberhez legközelebbi számítógép: ha körül nézek itt egy diák nézi az okostelefonját, ott egy férfi is, amott egy öreg néni is... Az okostelefonnal sok dolgot lehet csinálni. Például telefonálni, internetezni, facebookozni, twitterezni, könyveket olvasni, zenét hallgatni stb. Tényleg sok-sok dolgot tudunk csinálni.

Amikor beiratkoztam az egyetemre, a szüleim vettek nekem egy okostelefont. A szüleim háza messze van az és egyedül kell laknom, Nekem (és talán minden egyedül lakónak) az okostelefon nagyon fontos. A szüleim szeretnek LINE-ozni velem mert könnyen és gyorsan tudunk üzenni egymásnak. A szüleim megkönnyebbülnek és én is megkönnyebbülök. Pusztán az okostelefonnal tudok fényképezni és el tudom  küldeni a fotót. Így gyakran küldök  fotót a szüleimnek. 

Útvonalat keresni is nagyon könnyű. Amikor nem volt okostelefonom, a nyomtatott menetrendet néztem. De ez nehéz, mert sok kicsi szám van benne, és néha a papírt is elvesztettem. Most pedig csak be kell vinni a célállomást. Nagyon könnyű. Oszakában a forgalom nagyon bonyolult, így talán okostelefon nélkül nem tudnék elindulni otthonról.

Ennyire kényelmes lett az életem, de az okostelefonnak nemcsak jó oldala, hanem rossz oldala is van, ha rosszul használjuk. Például sok ember mindig, még gyaloglás közben is az okostelefont nézi. Ez nagyon veszélyes. És mostanában a hírek szerint egy férfi vezetés közben az okostelefonját nézte és elgázolt egy kisfiút. Ez szörnyű és szomorú. 

És a kisgyerekeknek is néha van probléma az okostelefon miatt. Belefeledkeznek az online játékokba és nem tanulnak. Sokáig fent maradnak. A LINE-nal könnyen lehet zaklatni is egymást. Azt hiszem, hogy az iskolában a gyerekeknek meg kell tanítani, hogy mit szabad és mit nem szabad. És az a fontos, hogy a felnőttek megértsék és betartsák az okostelefon használatának szabályait, mert a gyerekek utánozzák a felnőtteket. 

Valójában ezelőtt én is gyaloglás közben néztem okostelefonon a térképet, és kis híján  nekimentem egy öreg néninek. Nem tudtam észrevenni őt. Az öreg néni megszidott. Azt mondta, hogy mostanában mindenki csak az okostelefont nézi és ő nem tud sétálni, mert nagyon fél. Körülöttünk volt néhány ember, kisgyerekek is, és néztek minket. Nagyon szégyelltem magam és bocsánatot kértem. Most nem használom az okostelefont gyaloglás közben.

A jövőben még több és még nagyobb teljesítményű számítógépek lesznek. De azt hiszem, hogy nem a számítógép, hanem az ember a legfontosabb. A számítógép egy eszköz, ami segít az embernek. Ezt nem akarom elfelejteni és kényelmes életet akarok élni a csodálatos számítógéppel!

Az idegennyelv-tanítás problémái Japánban

Szerintem Japánban rossz a nyelvtanítás. Szerintem ennek két oka van. Az első, hogy a japán iskolában alig gyakorolhatjuk a beszélgetést. Amikor középiskolás voltam, angolórán sokat gyakoroltam a nyelvtant és a hallás utáni értést. Talán sok japán iskolában a diákok ilyesformán tanulnak angolul, mert ezek a készségek nagyon fontosak a felvételi vizsgán. Sok iskolában nincs szóbeli vizsga. Így az angolórán csak egy kicsit gyakoroltam a beszélgetést. Például felolvastuk a tankönyvet, rövid páros munkát csináltunk (de sok diák japánul beszélt), vagy gyakoroltuk az új szavak kiejtését. Még egy rossz dolog van Japánban. Ha valaki keményen próbál folyékonyan beszélni angolul, néhány diák hülyének nézi őt. Így a japán diákok készakarva úgy beszélnek angolul, mintha katakanát olvasnának.

Azt hiszem, hogy az idegen nyelvet nem a vizsga miatt kell tanulnunk, hanem a kommunikáció miatt. Ha egy nyelvet csak a vizsga miatt tanulunk, az nagyon unalmas. A japán diákoknak gyakorolni kell a beszélgetést és valójában használni a nyelvet. Szerintem a használat a legfontosabb, mert amikor tudtam beszélgetni külföldi diákokkal magyarul Szegeden, nagyon jól éreztem magam. Jó ötlet, hogy meghívunk néhány külföldi diákot az órára és beszélgetünk angolul vagy más idegen nyelven.

A következő probléma, hogy a japán emberek nagy része csak angolul tanul. Amikor külföldi diákokkal vitáztam, azt mondták, hogy gimnazista korukban már tanultak egy-kettő idegen nyelvet az angolon kívül. Például németül, franciául, kínaiul stb. És persze tudnak folyékonyan beszélni angolul is. Nagyon csodálkoztam, mert amikor gimnazista voltam, az iskolámban nem tudtam tanulni más idegen nyelvet az angolon kívül. Csak angolórák voltak. Szerintem sok más japán gimnáziumban is csak angolórák vannak és nincsenek más idegennyelv-órák.

Talán sok japán ember azt hiszi, hogy Japánnak csak az angolra van szüksége. Valójában most sok országban beszélnek angolul világszerte és a japánok azt hiszik, hogy talán nincs nagy baj a munkában, ha valaki tudja használni az angolt, mert sok japán vállalat kér jó pontszámot a TOEIC-en vagy a TOEFL-en.

Sok japán tanul idegen nyelvet csak a vizsga vagy a munka miatt! Így amikor valaki azt mondja, hogy tanul egy idegen nyelvet az angolon kívül, a másik azt kérdezi, hogy miért, mi lesz a jövőben. De szerintem még akkor is nagyon fontos nekem a nyelvtanulás, ha nem tudom használni az idegen nyelvet a vizsgán vagy a munkában. Ahogy tanulok magyarul, egyre többet megismerek a magyar kultúrából is. Ez nagy előnye a nyelvtanulásnak. A japánoknak meg kell érteni, milyen izgalmas az idegen nyelv és a kultúra.

Ha a jövőben nekem gyerekeim lesznek, szeretném megtanítani nekik, hogy milyen izgalmas a nyelvtanulás és nem a vizsga miatt, hanem a kommunikáció és a kultúra megismerése miatt taníttatom majd őket idegen nyelvekre.

Nyelvtanulás

Ha azt mondom, hogy magyar szakos diák vagyok, mindig mindenki azt kérdezi, miért akarok magyarul tanulni. A magyar emberek is az ugyanezt a kérdést teszik fel. Ha azt mondom, hogy angolul is tanulok, senki sem kérdezi azt, miért tanulok angolul. Mindenki azt gondolja, hogy az angol nyelv nagyon fontos, mindenkinek kell angolul tanulni, a magyar nyelv viszont nem hasznos, nem fontos, és nem kell tanulni.

Szerintem ez nem igaz. Tulajdonképpen az angol nyelv nem mindig fontos. Ha az egész életemet Japánban töltöm, talán sok külföldi emberrel találkozom, de Japánban sok nyelvi szakember is van, így ők segíthetik a külföldi embereket. Persze a legjobb szituáció, ha én is tudok segíteni, de ha csak japánul tudok beszélni, akkor sem leszek bajban. Ha Amerikában lakom, persze az angol nyelv nagyon fontos, de a magyar nyelv is nagyon fontos Magyarországon. Tehát a nyelv értéke a hely szerint változik.

Amikor tanulunk, az érdeklődés a legfontosabb indíttatás. Az emberek nem tudnak sokáig igyekezni, ha nem érdeklődnek az adott dolog iránt. Ha valaki nyelvet tanul, különösen sok időt kell a nyelvtanulásra szánni. Így ha nem nyelveket akarsz tanulni, hanem valami más tantárgyat, akkor nem kell nyelveket tanulnod. Ha nem érdekelnek a nyelvek, sokáig tanulni néha időpocsékolás lesz, mert ha ugyanannyi időt egy számodra érdekes dologra szánsz, az eredmény talán jobb lesz.

De mit csinálják, ha semmi sem érdekel?  Amikor gimnazista voltam, valójában semmi sem érdekelt. A gimnáziumban japán nyelvet, angol nyelvet, matematikát, tudományt és japán történelmet tanultam. Egyik tantárgy sem volt érdekes, és persze az angol nyelv sem volt érdekes. A tanárom azt mondta nekem, hogy közgazdaságtant tanuljak az egyetemen, mert amikor dolgozom majd, az nagyon hasznos lesz. De a felvételi vizsgám nem sikerült, és végül magyar szakra kerültem. Szerencsére nekem nagyon tetszik a magyar nyelv és Magyarország. Nagyon érdeklődöm a magyar nyelv iránt, így szorgalmasan tudok magyarul tanulni. Ha semmire sem vagy kíváncsi, a gondviselésre bízni a dolgot néha nagyon jó eredményt hozhat.

Szerintem a világon nincsenek „hasznosabb nyelvek” vagy „fontosabb nyelvek”.  Amikor egy nyelvet tanulsz, a legfontosabb dolog csak az érdeklődés. Ha semmire sem vagy kíváncsi, akkor pedig csak a gondviselés!

Idegennyelv-tanítás Japánban: problémák és megoldási javaslatok

Japánban sok ember azt gondolja, hogy az idegen nyelv elsősorban az angolt jelenti. És sokan azt mondják, hogy a japánok csak az angol nyelvtant és olvasni tudnak, de nem tudnak angolul beszélni. Ez a két dolog, különösen a második, nagy probléma. És mivel a japán kormány által elvárt nyelvtanulási módszer nem jó, én két dolgot javaslok: Az első, hogy a gyerekeknek hamarabb kell kezdeni az angoltanulást, és a gimnáziumban a diákoknak lehessen választani valami idegen nyelvet az angolon kívül is.  A második, hogy elsősorban az órán több időt kell beszélgetni párban vagy csoportban.

Ha több nyelvet tudsz, tájékozottabb ember leszel.  Persze az angol is fontos, mert sok helyen sokan beszélnek angolul, de más nyelveket is nagyon érdemes tanulni.  Például magyarul, kínaiul, koreaiul, franciául, spanyolul, németül stb.  És ha a diák korábban megtanulja az angolt mint most, sok idő lesz más nyelvet tanulni.  Amikor én általános iskolás voltam, nem voltak angolórák, de most már ötödik osztálytól kezdődnek az angolórák.  Ráadásul a kormány eldöntötte azt, hogy a gyerekeknek harmadik osztálytól fognak kezdődni az angolórák 2020-ig. Ez egy jó ötlet, de én azt gondolom, hogy még hamarabb, már az első osztályosoknak el kell kezdeni.  Ha 7 éves korban kezdik az angolt, már jobban értik az angolt, amikor alsó középiskolások lesznek.  És aztán más idegen nyelvet is lehet választani a gimnáziumban.  Ez az ötlet nem csak több fajta nyelvtanulásnak, hanem a kiejtésnek is jó, a fiatalok artikulációs bázisa miatt.

A következő probléma, hogy mivel Japánban a diákok mindig csak írva tanulnak, az auditív típusú diákok hátrányban vannak.  És szerintem a legfontosabb nyelvtanulási készség nem az olvasás, hanem a beszélgetés, mert még ha jól érti is valaki az írott szöveget, nem tud túlélni külföldön, ha nem érti sem a hallott szöveget se beszélni nem tud.  Így a japán diákoknak sokkal többet kell gyakorolni beszélgetést az órán.  És Japánban, az általános iskolától a gimnáziumig kb. 30 diák van egy osztályban, és a diákoknak nincs sok alkalmuk beszélni.  Így nem csak az angolórán, hanem más idegennyelv-órán is több pármunkát és csoportmunkát kell csinálni.  Ennek köszönhetően, sok diák megszokná a beszédet és nem félne a hibáktól.

Szóval én azt gondolom, hogy már az első osztályos általános iskolásoknak el kell kezdeni az angol tanulást, és a gimnazistáknak pedig el kell kezdeni egy másik nyelvet, és hogy az órán több páros és csoportos munkát kell csinálni beszélgetés gyakorlása miatt.

süti beállítások módosítása