Ebben a bejegyzésben a net-idzsiméről szeretnék írni. Már gyerekkoromban is volt olyan, hogy egy bizonyos embert bántottak az interneten keresztül, de akkor még nem volt okostelefon és LINE se, úgyhogy más volt a zaklatás formája. Az idzsime formája évről évre változik, és nekünk is muszáj megismerni a mostani helyzetet és gondolkodni, hogy hogyan lehet megoldani a problémákat a gyerekek érdekében.

Az első fontos dolog, hogy az interneten nem lehet látni a másik ember arcát, így igaz az, hogy nehéz megérteni, hogy hogyan érzi magát a másik ember a neki írt szöveg miatt. Nagyon fontos, hogy a szónak rengeteg hatása van jó értelemben, és rossz értelemben is. Ha mélyen megbántják a másik embert, talán nem veszik észre. Általában csak szöveggel nehéz kifejezni az érzéseket, és gyakran előfordul félreértés, vagy kellemetlenség. Például egy diák a hétköznapi társalgásban sokszor használt csak a viccként nagyon durva szavakat, például hogy „Dögölj meg!” vagy „Tűnj el!”. De a másik diák megbántódott ezek miatt a szavak miatt. Gyerekkoromban egy rossz, de divatos dolog volt, hogy voltak olyan internetes oldalak, amin egy iskoláról volt szó, és bizonyos diákokról rosszakat írtak név nélkül. Akkor nagy probléma volt az, hogy néhány diák megsértődött emiatt az oldal miatt, és a tanárok nem tudták kitalálni, hogy kik írták a szövegeket.

A másik legkomolyabb probléma, hogy a szülőknek vagy a tanároknak nehéz észrevenni, hogy mi történik az interneten keresztül. Régen internetes oldalakon történt az idzsime, úgyhogy a tanárok láthatták a helyzetet, de mostanában gyakori, hogy a LINE-on bántják az illető diákot, szóval nehezebb lett észrevenni.

Mit kell csinálni a szülőknek és a tanároknak, hogy felismerjék a problémát? Nagyon fontos észrevenni a gyerek változását: pl. gyakran késik, hiányzik, vagy korán megy haza, rosszul érzi magát stb. Az is fontos, hogy mindig beszélgessenek is a gyerekkel az iskoláról vagy a LINE-ról. Ezután is változni fog a zaklatás formája, de az a lényeg, hogy mindig gondosan vigyázni kell a gyerekekre.

A gimnáziumomban a diákokat olyan emberré akarták nevelni, akik a tanulásban és a sportban egyaránt igyekeznek és sikeresek lesznek. Nem volt könnyű a diákok élete.

Először is arról szeretnék írni, hogy milyen volt a tanulás. Mindennap fél 8-kor kezdődtek az órák, és kb. délután 6-ig tartottak, aztán klubfoglalkozásra mentem. 6-7 órakor mentem haza. Otthon sem lehetett pihenni, bár nagyon fáradt voltam. Minden este meg kellett csinálni a házi feladatokat, fel kellett készülni a következő nap óráira, és meg kellett jegyezni az angol szavakat és a régi japán szavakat, mert minden angolórán és régi japánnyelv-órán szódolgozat is volt. Így minden este csak a tanulással foglalkoztam. Alig tudtam aludni. A legjobb esetben is csak 5 órát tudtam aludni. Az iskolában a szünetekben is tanultam, mert e nélkül még kevesebb lett volna az alvásidő.

Másodikként a sportról szeretnék írni. A gimnáziumban a klub sem volt könnyű. A gimnáziumomban különböző sportklubok léteztek, és az összes diák több mint fele tartozott valamelyik klubhoz. Majdnem minden sportklub mindennap tartott edzést. Én az íjászatklub tagja voltam. Hétköznap óra után és hétvégén délelőtt is edzettünk. Az íjászat nem olyan aktív sport, mégis elfáradtam az edzés végére. Hétvégén sokszor szurkolni is mentünk a versenyekre, ahol a klub tagjai versenyeztek. Az edzésről és a szurkolásról nem lehetett hiányozni, ha nem voltunk betegek vagy nem volt speciális dolgunk. A versenyeken általában sok időt kellett várni, ezért sokan vittek magukkal házi feladatokat, és ha volt egy kis idő, akkor házit csináltunk.

Nem volt könnyű a sportot és a tanulást is ilyen komolyan csinálni. Most visszanézve azt gondolom, hogy ez nem hatékony. Olyan fáradtan nehéz megtanulni a dolgokat. Ha rengeteg tennivaló van, akkor a diákok nem tudnak elég időt szakítani egy-egy feladatra és tantárgyra. Nem lehet az olyan tantárgyat intenzívebben tanulni, ami nem megy elég jól. A klub egy kis felfrissítő tevékenység lesz, mert ott a diákok mozoghatnak és találkozhatnak a barátaikkal, de szerintem nem kell olyan szigorúnak lenni, mint az alsó középiskolai sportklubokban. A gimnáziumban a tanulás a legfontosabb.

Most azt ajánlanám a gimnáziumomnak, hogy ne adjanak ugyanannyi, ugyanolyan szintű feladatot minden diáknak, az osztályfőnök beszélje meg a diákokkal, hogy melyik tantárgyból mit kell csinálni, és kevesebb edzést tartsanak vagy ne legyen kötelező a mindennapi részvétel. Azt hiszem, hogy az a fontos, hogy a diák, az osztályfőnök, egy-egy tantárgy tanárai és a klub tanárai együttműködjenek. Így a diákok a saját maguk számára legjobb egyensúlyt tudják megtalálni a tanulásban és a sportban.

Most több és nagyobb teljesítményű számítógépek vannak, mint régen. Szerintem különösen az okostelefon csodálatos találmány. Ez az emberhez legközelebbi számítógép: ha körül nézek itt egy diák nézi az okostelefonját, ott egy férfi is, amott egy öreg néni is... Az okostelefonnal sok dolgot lehet csinálni. Például telefonálni, internetezni, facebookozni, twitterezni, könyveket olvasni, zenét hallgatni stb. Tényleg sok-sok dolgot tudunk csinálni.

Amikor beiratkoztam az egyetemre, a szüleim vettek nekem egy okostelefont. A szüleim háza messze van az és egyedül kell laknom, Nekem (és talán minden egyedül lakónak) az okostelefon nagyon fontos. A szüleim szeretnek LINE-ozni velem mert könnyen és gyorsan tudunk üzenni egymásnak. A szüleim megkönnyebbülnek és én is megkönnyebbülök. Pusztán az okostelefonnal tudok fényképezni és el tudom  küldeni a fotót. Így gyakran küldök  fotót a szüleimnek. 

Útvonalat keresni is nagyon könnyű. Amikor nem volt okostelefonom, a nyomtatott menetrendet néztem. De ez nehéz, mert sok kicsi szám van benne, és néha a papírt is elvesztettem. Most pedig csak be kell vinni a célállomást. Nagyon könnyű. Oszakában a forgalom nagyon bonyolult, így talán okostelefon nélkül nem tudnék elindulni otthonról.

Ennyire kényelmes lett az életem, de az okostelefonnak nemcsak jó oldala, hanem rossz oldala is van, ha rosszul használjuk. Például sok ember mindig, még gyaloglás közben is az okostelefont nézi. Ez nagyon veszélyes. És mostanában a hírek szerint egy férfi vezetés közben az okostelefonját nézte és elgázolt egy kisfiút. Ez szörnyű és szomorú. 

És a kisgyerekeknek is néha van probléma az okostelefon miatt. Belefeledkeznek az online játékokba és nem tanulnak. Sokáig fent maradnak. A LINE-nal könnyen lehet zaklatni is egymást. Azt hiszem, hogy az iskolában a gyerekeknek meg kell tanítani, hogy mit szabad és mit nem szabad. És az a fontos, hogy a felnőttek megértsék és betartsák az okostelefon használatának szabályait, mert a gyerekek utánozzák a felnőtteket. 

Valójában ezelőtt én is gyaloglás közben néztem okostelefonon a térképet, és kis híján  nekimentem egy öreg néninek. Nem tudtam észrevenni őt. Az öreg néni megszidott. Azt mondta, hogy mostanában mindenki csak az okostelefont nézi és ő nem tud sétálni, mert nagyon fél. Körülöttünk volt néhány ember, kisgyerekek is, és néztek minket. Nagyon szégyelltem magam és bocsánatot kértem. Most nem használom az okostelefont gyaloglás közben.

A jövőben még több és még nagyobb teljesítményű számítógépek lesznek. De azt hiszem, hogy nem a számítógép, hanem az ember a legfontosabb. A számítógép egy eszköz, ami segít az embernek. Ezt nem akarom elfelejteni és kényelmes életet akarok élni a csodálatos számítógéppel!

Szerintem Japánban rossz a nyelvtanítás. Szerintem ennek két oka van. Az első, hogy a japán iskolában alig gyakorolhatjuk a beszélgetést. Amikor középiskolás voltam, angolórán sokat gyakoroltam a nyelvtant és a hallás utáni értést. Talán sok japán iskolában a diákok ilyesformán tanulnak angolul, mert ezek a készségek nagyon fontosak a felvételi vizsgán. Sok iskolában nincs szóbeli vizsga. Így az angolórán csak egy kicsit gyakoroltam a beszélgetést. Például felolvastuk a tankönyvet, rövid páros munkát csináltunk (de sok diák japánul beszélt), vagy gyakoroltuk az új szavak kiejtését. Még egy rossz dolog van Japánban. Ha valaki keményen próbál folyékonyan beszélni angolul, néhány diák hülyének nézi őt. Így a japán diákok készakarva úgy beszélnek angolul, mintha katakanát olvasnának.

Azt hiszem, hogy az idegen nyelvet nem a vizsga miatt kell tanulnunk, hanem a kommunikáció miatt. Ha egy nyelvet csak a vizsga miatt tanulunk, az nagyon unalmas. A japán diákoknak gyakorolni kell a beszélgetést és valójában használni a nyelvet. Szerintem a használat a legfontosabb, mert amikor tudtam beszélgetni külföldi diákokkal magyarul Szegeden, nagyon jól éreztem magam. Jó ötlet, hogy meghívunk néhány külföldi diákot az órára és beszélgetünk angolul vagy más idegen nyelven.

A következő probléma, hogy a japán emberek nagy része csak angolul tanul. Amikor külföldi diákokkal vitáztam, azt mondták, hogy gimnazista korukban már tanultak egy-kettő idegen nyelvet az angolon kívül. Például németül, franciául, kínaiul stb. És persze tudnak folyékonyan beszélni angolul is. Nagyon csodálkoztam, mert amikor gimnazista voltam, az iskolámban nem tudtam tanulni más idegen nyelvet az angolon kívül. Csak angolórák voltak. Szerintem sok más japán gimnáziumban is csak angolórák vannak és nincsenek más idegennyelv-órák.

Talán sok japán ember azt hiszi, hogy Japánnak csak az angolra van szüksége. Valójában most sok országban beszélnek angolul világszerte és a japánok azt hiszik, hogy talán nincs nagy baj a munkában, ha valaki tudja használni az angolt, mert sok japán vállalat kér jó pontszámot a TOEIC-en vagy a TOEFL-en.

Sok japán tanul idegen nyelvet csak a vizsga vagy a munka miatt! Így amikor valaki azt mondja, hogy tanul egy idegen nyelvet az angolon kívül, a másik azt kérdezi, hogy miért, mi lesz a jövőben. De szerintem még akkor is nagyon fontos nekem a nyelvtanulás, ha nem tudom használni az idegen nyelvet a vizsgán vagy a munkában. Ahogy tanulok magyarul, egyre többet megismerek a magyar kultúrából is. Ez nagy előnye a nyelvtanulásnak. A japánoknak meg kell érteni, milyen izgalmas az idegen nyelv és a kultúra.

Ha a jövőben nekem gyerekeim lesznek, szeretném megtanítani nekik, hogy milyen izgalmas a nyelvtanulás és nem a vizsga miatt, hanem a kommunikáció és a kultúra megismerése miatt taníttatom majd őket idegen nyelvekre.

Ha azt mondom, hogy magyar szakos diák vagyok, mindig mindenki azt kérdezi, miért akarok magyarul tanulni. A magyar emberek is az ugyanezt a kérdést teszik fel. Ha azt mondom, hogy angolul is tanulok, senki sem kérdezi azt, miért tanulok angolul. Mindenki azt gondolja, hogy az angol nyelv nagyon fontos, mindenkinek kell angolul tanulni, a magyar nyelv viszont nem hasznos, nem fontos, és nem kell tanulni.

Szerintem ez nem igaz. Tulajdonképpen az angol nyelv nem mindig fontos. Ha az egész életemet Japánban töltöm, talán sok külföldi emberrel találkozom, de Japánban sok nyelvi szakember is van, így ők segíthetik a külföldi embereket. Persze a legjobb szituáció, ha én is tudok segíteni, de ha csak japánul tudok beszélni, akkor sem leszek bajban. Ha Amerikában lakom, persze az angol nyelv nagyon fontos, de a magyar nyelv is nagyon fontos Magyarországon. Tehát a nyelv értéke a hely szerint változik.

Amikor tanulunk, az érdeklődés a legfontosabb indíttatás. Az emberek nem tudnak sokáig igyekezni, ha nem érdeklődnek az adott dolog iránt. Ha valaki nyelvet tanul, különösen sok időt kell a nyelvtanulásra szánni. Így ha nem nyelveket akarsz tanulni, hanem valami más tantárgyat, akkor nem kell nyelveket tanulnod. Ha nem érdekelnek a nyelvek, sokáig tanulni néha időpocsékolás lesz, mert ha ugyanannyi időt egy számodra érdekes dologra szánsz, az eredmény talán jobb lesz.

De mit csinálják, ha semmi sem érdekel?  Amikor gimnazista voltam, valójában semmi sem érdekelt. A gimnáziumban japán nyelvet, angol nyelvet, matematikát, tudományt és japán történelmet tanultam. Egyik tantárgy sem volt érdekes, és persze az angol nyelv sem volt érdekes. A tanárom azt mondta nekem, hogy közgazdaságtant tanuljak az egyetemen, mert amikor dolgozom majd, az nagyon hasznos lesz. De a felvételi vizsgám nem sikerült, és végül magyar szakra kerültem. Szerencsére nekem nagyon tetszik a magyar nyelv és Magyarország. Nagyon érdeklődöm a magyar nyelv iránt, így szorgalmasan tudok magyarul tanulni. Ha semmire sem vagy kíváncsi, a gondviselésre bízni a dolgot néha nagyon jó eredményt hozhat.

Szerintem a világon nincsenek „hasznosabb nyelvek” vagy „fontosabb nyelvek”.  Amikor egy nyelvet tanulsz, a legfontosabb dolog csak az érdeklődés. Ha semmire sem vagy kíváncsi, akkor pedig csak a gondviselés!

Japánban sok ember azt gondolja, hogy az idegen nyelv elsősorban az angolt jelenti. És sokan azt mondják, hogy a japánok csak az angol nyelvtant és olvasni tudnak, de nem tudnak angolul beszélni. Ez a két dolog, különösen a második, nagy probléma. És mivel a japán kormány által elvárt nyelvtanulási módszer nem jó, én két dolgot javaslok: Az első, hogy a gyerekeknek hamarabb kell kezdeni az angoltanulást, és a gimnáziumban a diákoknak lehessen választani valami idegen nyelvet az angolon kívül is.  A második, hogy elsősorban az órán több időt kell beszélgetni párban vagy csoportban.

Ha több nyelvet tudsz, tájékozottabb ember leszel.  Persze az angol is fontos, mert sok helyen sokan beszélnek angolul, de más nyelveket is nagyon érdemes tanulni.  Például magyarul, kínaiul, koreaiul, franciául, spanyolul, németül stb.  És ha a diák korábban megtanulja az angolt mint most, sok idő lesz más nyelvet tanulni.  Amikor én általános iskolás voltam, nem voltak angolórák, de most már ötödik osztálytól kezdődnek az angolórák.  Ráadásul a kormány eldöntötte azt, hogy a gyerekeknek harmadik osztálytól fognak kezdődni az angolórák 2020-ig. Ez egy jó ötlet, de én azt gondolom, hogy még hamarabb, már az első osztályosoknak el kell kezdeni.  Ha 7 éves korban kezdik az angolt, már jobban értik az angolt, amikor alsó középiskolások lesznek.  És aztán más idegen nyelvet is lehet választani a gimnáziumban.  Ez az ötlet nem csak több fajta nyelvtanulásnak, hanem a kiejtésnek is jó, a fiatalok artikulációs bázisa miatt.

A következő probléma, hogy mivel Japánban a diákok mindig csak írva tanulnak, az auditív típusú diákok hátrányban vannak.  És szerintem a legfontosabb nyelvtanulási készség nem az olvasás, hanem a beszélgetés, mert még ha jól érti is valaki az írott szöveget, nem tud túlélni külföldön, ha nem érti sem a hallott szöveget se beszélni nem tud.  Így a japán diákoknak sokkal többet kell gyakorolni beszélgetést az órán.  És Japánban, az általános iskolától a gimnáziumig kb. 30 diák van egy osztályban, és a diákoknak nincs sok alkalmuk beszélni.  Így nem csak az angolórán, hanem más idegennyelv-órán is több pármunkát és csoportmunkát kell csinálni.  Ennek köszönhetően, sok diák megszokná a beszédet és nem félne a hibáktól.

Szóval én azt gondolom, hogy már az első osztályos általános iskolásoknak el kell kezdeni az angol tanulást, és a gimnazistáknak pedig el kell kezdeni egy másik nyelvet, és hogy az órán több páros és csoportos munkát kell csinálni beszélgetés gyakorlása miatt.

Ebben a bejegyzésben arról szeretnék gondolkodni, hogy milyen tanulási módszer volt hasznos vagy érdekes számomra Magyarországon. Azért választottam ezt a témát, mert sokszor gondoltam erről, de sose írtam, és írásban is le akartam jegyezni a gondolataimat.

Amikor Magyarországon voltam, nagyon nehéz volt a magyaróra, mert nem ismertem a nyelvtani szakkifejezéseket. Sokat kellett önállóan tanulni, és a sok ismeretlen szó miatt nem tudtam szótár nélkül dolgozni az órákon. De az egyik tanár, aki magyar irodalmat tanított, tiltotta a szótár használatát azon az órán. Az első hónapban nehéz volt, mert addig mindig használtam szótárt a balassis órákon, de miután megszoktam, hogy szótár nélkül veszek részt az órán, nagyon érdekes lett az az óra nekem. A tanárnő választékosan magyarázta a szavak jelentését. Néha nem pontosan tudtam, hogy lenne japánul a szó, de a benyomásnak köszönhetően megértettem és könnyen megjegyeztem. A tanár mindenkitől azt is kérte, hogy a saját szavaival magyarázza el a szöveg jelentését. A saját szavakkal elmondott magyarázatokat sokkal jobban értettem, úgyhogy nekem ez jó módszer volt. A nyelvészeti óra is érdekes volt nekem. Magyarországon először tanultam nyelvészetet, úgyhogy a szavak teljesen ismeretlenek voltak és nehéz volt érteni, de a tanulás után sokkal jobban értettem a szavak felépítését, és ez nagyon hasznos volt, amikor egy szó jelentését kellett kitalálni.

Sajnos végül nem írtam meg a záródolgozatomat a Balassiban, de az is nagyon jó tanulás volt. Választottam egy mesét a Youtube-on, és utána elolvastam néhány másik változatot. Mindegyik mese kicsit más volt és érdekes volt összehasonlítani őket.

Az iskolán kívül is igyekeztem magyarul beszélgetni a szobatársaimmal, a barátaimmal, meg az emberekkel, akikkel a városban találkoztam. Néha a buszon vagy a villamoson hirtelen megszólított egy ismeretlen magyar. Japánban biztos ignoráltam volna, de Magyarországon élveztem vele a beszélgetést.

Az első hónapban nagyon szenvedtem, mert nehéz volt érteni mindent, és a többi diák sokkal gyorsabban beszélt magyarul, mint én, de miután megtudtam, hogy minden diáknak van gyenge pontja is, már nem gondoltam, hogy én nem vagyok ügyes diák, és nagyobb önbizalommal folytattam a tanulást. Ez volt a legjobb motiváció nekem, és most is igyekszem a motivációmat fenntartani.

Én most magyar nyelvet és angol nyelvet tanulok, és tavaly német nyelvet és cseh nyelvet is tanultam. Nagyon szeretek idegen nyelvet tanulni, és ezért erre az egyetemre járok, de a japánok általában nem jól tudnak idegen nyelveket (általában angolt) tanulni.

A japán oktatási módszerekkel sok probléma van. Például a japán Oktatási Minisztérium nem gondolja azt, hogy az angol társalgás nagyon fontos. Japánban a középiskolában és a gimnáziumban a tanárok csak a felvételire tanítják az angol nyelvet. Például a nyelvtant, a szókincset, és szövegértést különösen hangsúlyosan tanítják a diákoknak. A beszélgetés nem annyira hangsúlyos, mint a nyelvtan, a szókincs, és  a szövegértés. Valójában a diákok akkor is át tudnak menni a felvételin, ha csak megértik a  nyelvtant, a szókincset, és a szövegértést. A társalgás, a kiejtés, és a hallásértés csak ez után jön.

Sok japán oktatási szakember azt mondja, hogy a japán diákok azért nem tudnak beszélni angolul, mert csak nyelvtant tanulnak. Először én is ugyanígy gondoltam. Angolul és magyarul először a nyelvtanról kezdtem tanulni, és azt gondoltam, hogy ha egy új idegen nyelvet tanulok, akkor meg fogok próbálni a kezdetektől beszélgetni. Tavaly tavasszal, amikor német nyelvet kezdtem tanulni az egyetemen, egy társalgási órát választottam, de nekem nagyon nehéz volt megérteni. Azt vettem észre, hogy a nyelvtan megértése nélkül meg nem tudom érteni a társalgást sem. Nem tudom, hogy azért van-e így, mert japán vagyok.  Talán megszoktam, hogy a nyelvtannal kezdem a tanulást.

A másik probléma a japánok természete. A japánok nagyon passzívak, és emiatt nehéz lesz nekik idegen nyelvet tanulni. A nyelvórán, senki sem beszél sokat és csak akkor válaszol halkan, amikor a tanár felszólítja. Szerintem ez nem jó. Tavaly nyáron, amikor Magyarországon nyári egyetemen tanultam magyarul, a csoportban mindenki aktívan beszélt, kérdezett, és elmondta a saját véleményét. Csak a japánok voltak azok, akik nem beszéltek, csak ha a tanár felszólította őket. Akkor csodálkoztam, hogy milyen aktív mindenki. A csodálkozás után egy kicsit én is aktívabb lettem és nekem könnyű volt az órákon beszélni. A külföldön tanulás révén azt hiszem, hogy ilyen jó tapasztalatot és hatást lehet szerezni. Aktív akarok lenni.

Szerintem én sem tudok jobban megtanulni egy idegen nyelvet, mint a külföldi diákok, de szorgalmasan fogok próbálni sok módszert és meg akarok tanulni különböző nyelveket. 

Az internetes technológiák egyre fejlettebbek lesznek a mai világban. Mostanában mindent lehet csinálni az interneten, például vásárolni, rendelni stb. Az internet persze sok jót is ad nekünk, de problémákat is okoz. Ebben a dolgozatban mind az internetes technológiák hasznáról mind a problémáiról fogok írni.

Először az internet hasznosságáról szeretnék írni. A legjobban akkor érzem az internet hasznát, amikor magyarul tanulok, mert a távolság ellenére mindent lehet csinálni. Ha valami szót nem értek, gyorsan meg tudom keresni az interneten. És nem kell mindig nehéz papír szótárt hozni az iskolába. Csak okostelefonos alkalmazással egy pillanat alatt meg lehet keresni a szót. És a magyar barátaimmal is kapcsolatot lehet tartani az internetnek köszönhetően. Könnyen tudunk e-mailt és sms-t küldeni. Ráadásul egymást látva lehet beszélgetni. Egyre kisebb lesz a világ az internetes technológia miatt.

A következő részben két problémáról szeretnék írni. Az egyik, hogy a túl nagy technikai fejlődés miatt az ember semmit nem csinál saját maga. Például van néhány olyan szülő, aki nem maga vigyáz a gyerekére, hanem okostelefonnal: okostelefonos játékot ad a gyereknek. De ez rosszat tesz a gyerek mentális fejlődésének. Például a gyerek nem kezd beszélni. És gyakran írunk szöveget géppel. Ha valamit rosszul írunk, a gép önműködően kijavítja. Ezért elfelejtjük a helyesírást.

A másik probléma a közösségi oldalak. A közösségi oldalak nagyon hasznosak. Megtudhatjuk, hogy mi történik a barátainkkal. A mai világban sok ember nem tud élni a közösségi oldalak  nélkül. Olyan ember is van, aki közösségi oldalaktól függ. Mindig arra gondol, hogy mit mutasson meg másoknak a közösségi oldalakon. Csak a közösségi oldalakért csinál mindent. És olyanok is vannak, akik a másik ember közösségi oldalán látott dolgok miatt depressziósak lesznek, mert úgy látszik, mások élete sokkal jobb mint az övék. És a fiatal diákok között problémát okoznak a közösségi oldalak. Nagyon népszerűek az olyan közösségi oldalak, amivel rövid szövegeket lehet küldeni. Ezeken az oldalakon lehet csoportokat készíteni,és a csoportban titokban beszélgetni. Ez  erőszakoskodást okoz . Ha csak egy embert kihagynak a csoportból, a többiek titokban gúnyolódnak rajta. Ez mostanában súlyos probléma.

Az internet nagyon hasznos, de mindig arra kell gondolni, hogy hogyan használhatjuk helyesen.

Sok országban vannak különleges egészségmegőrzési gyakorlatok. Például Indiában a jóga, Kínában a tajcsi. Japánban is van néhány olyan különleges szokás, ami segít az egészség megőrzésében. Ebben az írásban ezek közül kettőt mutatok be.

Az egyik a rádiótorna. Azért nevezik rádiótornának, mert eredetileg egy rádióműsor volt. Ebben a műsorban zongorakíséretet és egy hangot hallhatunk, ami megmondja nekünk, hogy hogyan kell mozogni. A rádió torna három részből áll. Az első rész a leghíresebb, minden japán ismeri. A második részt is ismerik. De a harmadikat viszont kevés ember ismeri. Ez nagyon bonyolult és nehéz mozgás. Ezért ha rádiótornát mondunk, akkor általában az az első részt jelenti. Az alábbiakban csak az első részről írok. Az első rész 13 mozgásból áll. Például olyan mozgásokból, hogy a testünket előre és hátra döntjük vagy a karunkat fölfelé és lefelé nyújtjuk. Közben mélyen lélegzünk. Nagyrészt egyszerű mozgások, ezért kisgyerekek és öregek, férfiak és nők, mindenki tudja csinálni. És sok helyen végzik. Az iskolai tornaórán először ezt csináljuk, hogy ne sérüljünk meg az óra közben. A gyárakban is csináljuk reggel. És mostanában nem csak az egészségért, hanem fogyókúraként is végezzük.

A másik japán egészségmegőrzési szokás a fürdés. Szerintem a japán fürdés különleges, különösen Európához képest. Amikor Magyarországon voltam, voltam gyógyfürdőben, de azt gondoltam, hogy az más, mint a japán fürdők, mert a japánok szeretnek nagyon meleg vízben fürdeni. És meglepett, hogy a barátaim otthon gyakran csak zuhanyoznak. A japánok nemcsak zuhanyoznak, hanem gyakran fürdenek is. Mert azt gondoljuk, hogy a fürdés jót tesz az egészségünknek. Például enyhíti a vállfájást. És fürdés közben sokat izzadunk, az is jó a bőrnek. Az egészségért és a szépségért gyakran egy különleges port vagy folyadékot teszünk a vízbe. (Ezeket nem szappanként használjuk.) Ez tovább javítja a fürdés minőségét. Ettől még jobb lesz az egészségünk és szebbek leszünk.

Ezek a japánok különleges egészségmegőrzési szokásai. Szerintem minden országban különbözik, hogy mi tesz jót az egészségnek. Ezért nem tudom, hogy a japán szokások tényleg jók-e. De ezeket hosszú ideje fontosnak tarják az emberek, ezért jó lenne, ha továbbra is fennmaradnának ezek a szokások.