A gimnáziumomban a diákokat olyan emberré akarták nevelni, akik a tanulásban és a sportban egyaránt igyekeznek és sikeresek lesznek. Nem volt könnyű a diákok élete.

Először is arról szeretnék írni, hogy milyen volt a tanulás. Mindennap fél 8-kor kezdődtek az órák, és kb. délután 6-ig tartottak, aztán klubfoglalkozásra mentem. 6-7 órakor mentem haza. Otthon sem lehetett pihenni, bár nagyon fáradt voltam. Minden este meg kellett csinálni a házi feladatokat, fel kellett készülni a következő nap óráira, és meg kellett jegyezni az angol szavakat és a régi japán szavakat, mert minden angolórán és régi japánnyelv-órán szódolgozat is volt. Így minden este csak a tanulással foglalkoztam. Alig tudtam aludni. A legjobb esetben is csak 5 órát tudtam aludni. Az iskolában a szünetekben is tanultam, mert e nélkül még kevesebb lett volna az alvásidő.

Másodikként a sportról szeretnék írni. A gimnáziumban a klub sem volt könnyű. A gimnáziumomban különböző sportklubok léteztek, és az összes diák több mint fele tartozott valamelyik klubhoz. Majdnem minden sportklub mindennap tartott edzést. Én az íjászatklub tagja voltam. Hétköznap óra után és hétvégén délelőtt is edzettünk. Az íjászat nem olyan aktív sport, mégis elfáradtam az edzés végére. Hétvégén sokszor szurkolni is mentünk a versenyekre, ahol a klub tagjai versenyeztek. Az edzésről és a szurkolásról nem lehetett hiányozni, ha nem voltunk betegek vagy nem volt speciális dolgunk. A versenyeken általában sok időt kellett várni, ezért sokan vittek magukkal házi feladatokat, és ha volt egy kis idő, akkor házit csináltunk.

Nem volt könnyű a sportot és a tanulást is ilyen komolyan csinálni. Most visszanézve azt gondolom, hogy ez nem hatékony. Olyan fáradtan nehéz megtanulni a dolgokat. Ha rengeteg tennivaló van, akkor a diákok nem tudnak elég időt szakítani egy-egy feladatra és tantárgyra. Nem lehet az olyan tantárgyat intenzívebben tanulni, ami nem megy elég jól. A klub egy kis felfrissítő tevékenység lesz, mert ott a diákok mozoghatnak és találkozhatnak a barátaikkal, de szerintem nem kell olyan szigorúnak lenni, mint az alsó középiskolai sportklubokban. A gimnáziumban a tanulás a legfontosabb.

Most azt ajánlanám a gimnáziumomnak, hogy ne adjanak ugyanannyi, ugyanolyan szintű feladatot minden diáknak, az osztályfőnök beszélje meg a diákokkal, hogy melyik tantárgyból mit kell csinálni, és kevesebb edzést tartsanak vagy ne legyen kötelező a mindennapi részvétel. Azt hiszem, hogy az a fontos, hogy a diák, az osztályfőnök, egy-egy tantárgy tanárai és a klub tanárai együttműködjenek. Így a diákok a saját maguk számára legjobb egyensúlyt tudják megtalálni a tanulásban és a sportban.

Mostanában sok külföldi szorgalmasan tanul japánul. Hobbiként, a munkájuk vagy a házastársuk miatt stb. Japánban és külföldön is vannak japánnyelv-iskolák, de a japán nyelvet tanító tanárok, akik ott tanítanak, nem mindig jó körülmények között dolgoznak. Másodállásra van szükségük. Majdnem minden tanár szegény. Mi az oka ennek?

Először is sok japánnyelv-tanár nem főállásban dolgozik. Általában a japán nyelv nem olyan fontos, mint az angol, így a tanárok hetente csak néhányszor tanítanak. Ezért nem jól keresnek, még akkor sem, ha az óradíjak magasak. (De általában az óradíj sem magas.) Persze az egyetemi tanárok stabilan tudnak keresni. Aki befejezte az egyetemi tanárképzést, a gyakorlat után egyetemi tanár lehet. Nincs hivatalos képesítés a japánnyelv-tanárok számára, ezért kevés az esély, hogy egyetemen dolgozzanak. Kevés a fizetés, de rossz a bánásmód.

És aki japánul akar tanulni, azok közül sokan Délkelet-Ázsiában laknak vagy onnan jönnek Japánba. Sok diák tanul japánul, mert japán vállalatnál vagy Japánban akar dolgozni a jövőben. De ők szegények és nem tudnak befizetni a tanfolyamra, ha az óradíj magas. Ezért az óradíjak alacsonyak, de nincs mit tenni ez ellen.

Japánban sok ember van, aki japánt akar tanítani külföldieknek, de sokan közülük időközben letesznek a tervükről. Én is egyszer gondolkoztam rajta, hogy japánnyelv-tanár leszek külföldön. Nekem vannak barátaim, akik japánnyelv-tanárok akarnak  lenni. De nehéz a helyzet. Én nem feltétlenül akarok sokat keresni, de sok embertől hallottam azt, hogy túlságosan nehéz a helyzet.

Ez a helyzet nagy probléma. Szerintem a jövőben több külföldi akar majd japánul tanulni, mint korábban. Örülök, hogy a japán nyelv érdekli a külföldieket. Néhány oktatási vállalat japánnyelv-tanfolyamokat indított távoktatásban. Ez is segíti a japán nyelvtanulást. De szerintem a személyes óra fontosabb. Azt hiszem, hogy a japánnyelv-tanári munka nagyon jó és fontos állás. A japánnyelv-tanárok is szorgalmasak és komolyan dolgoznak. Fontos, hogy javítsák a fizetésüket, a munkaidejüket, a túlórákat stb.