Azt gondolom, hogy az egészségünk a legfontosabb az életünkben, mert anélkül nem lehet boldogan élni, akkor sem ha van családunk, barátaink és pénzünk. Így szerintem mindenkinek vigyáznia kell az egészségére, különösen amikor sokan betegek lesznek, vagyis most, télen. Mivel én gyengébb voltam, gyakran megfáztam és asztmás voltam, amikor kicsi gyerek voltam, az anyukám most is mindig aggódik az egészségemért. Ezért én is talán többet tudok az egészségről, mint mások.

Télen otthon különböző egészséges ételeket szoktam enni. Például majdnem minden reggel szoktam enni mézes joghurtot. Az anyukám szerint a méz nagyon egészséges, és a joghurt pedig erősebbé teszi az immunrendszert. A másik étel, amit szeretnék bemutatni, a szake no kaszu. Ez egy tört fehér és puha hozzávaló, ami akkor keletkezik, amikor az emberek szakét, japán rizspálinkát készítenek. Mivel ez a maradékot jelentő kaszu az erjedés után születik, ebben nincs sok alkohol. Ez a szake no kaszu nagyon egészséges, különösen télen, mert ez fel tud melegíteni minket és jó a vérkeringésnek. Télen sokan iszunk ama zaket, amely a leghíresebb szake no kaszu ital. Amikor ezt csináljuk, a szake no kaszut sok cukorral forró vízben kell főzni, így szinte egyáltalán nincs benne alkohol, és a kisgyerekeknek is lehet inni. De vigyázni kell, hogy ne egyél túl sok cukrot emiatt. Ezen kívül kaszu ziru is van, amely nem édes, és ebben halak és zöldségek vannak, és kicsit hasonlít a miszoleveshez.

Az ételekből épül a testünk. Ezért ahhoz, hogy ne fázzunk meg, nagyon fontos az, hogy egészséges ételeket együnk.

Én egy albérletben lakom egyedül. A lakásom egy kicsit régi, de nagy. Egy előszoba, egy konyha, egy fürdőszoba, egy WC, két szoba és egy erkély van.

Szerintem négy előnye van a lakásomnak. Az első, hogy a közelben sok bolt van. A második, hogy két szoba van. Amikor a barátaim vagy a szüleim jönnek, kényelmes, mert tágas. A harmadik, hogy közel van az Isibasi állomás. A negyedik, hogy van tatamis szoba. Két szoba van, de az egyik szoba tatamis. Nincs ágyam, de van futon. Futonon alszom. A tatamis szoba nagyon kényelmes. Szeretem a tatami illatát.

De sajnos négy hátránya is van a lakásomnak. Az első, hogy a fürdőkád nagyon kicsi. A négyzet alakú fürdőkád nagyon rossz, mert nem lehet kinyújtani a lábaim. Nagyon hiányzik a téglalap alakú fürdőkád, mert a házban, amiben Fukuiben laktam, az van. A második, hogy a mosógépem az erkélyen van. Szeretnék az órák után mosni, de akkor már éjszaka lesz. Nem lehet éjszaka mosni, mert a mosógépem nagyon hangos. A legrosszabb, hogy most nagyon hideg van. Szeretek mosni, de nem szeretek kint mosni. A harmadik, hogy egy kicsit messze van az egyetem. Busszal megyek a Minói kampuszra. A lakásomtól a Tojonakai kampuszon lévő buszmegállóig gyalog körülbelül 25 perc. Nincs nagyon messze és szeretek gyalog menni, de ha reggel visszaaludtam és elaludtam, futnom kell. Nem szeretek futni. Már az óra előtt nagyon fáradt leszek. A negyedik, hogy nagyon fárasztó takarítani a lakást, mert nagy. Nem szeretek takarítani. Ha kicsi lakásban laknék, talán a lakásom gyorsan rendben lenne, de a lakásom tágas.

A lakásomnak sok hátránya, de sok előnye is van. Tetszik a lakásom.

A családommal három évvel ezelőtt költöztünk a házba, ahol most lakunk. Mi előtte költöztünk néhányszor az apukám munkája miatt. És soha nem házban, hanem lakásban laktunk az anyukámmal és az apukámmal, mert nem tudtuk, mikor kell költöznünk, így nem tudtunk házat venni. De amikor másodéves gimnazista voltam, úgy döntöttünk, hogy az apukám egyedül költözik Tokióba, és az anyukám és én pedig együtt Oszakában maradunk, így megvettük ezt a házat. Én kicsit szomorú voltam, hogy az apukám nem fog velünk lakni, de nagyon örültem, hogy először az életemben egy családi házban lakom. Nagyon tetszik a házunk.

A házunk a külvárosban van, így nem rossz a levegő, nincs túl sok ember, se túl sok autó, de a közelben van néhány szupermarket, éttermek, kórházak és szépségszalonok is. Egy vonatállomás és egy buszmegálló is van a közelben, így jó a közlekedés. Így itt élni kényelmes és praktikus.

A házunk emeletes, szép és nagyon új. A fala fehér és a tető sötétbarna. Sajnos nincs kert, de kint az ajtó előtt van egy fa és különböző szép virágok cserepekben. Most karácsony van, így feldíszítettük a fát. A földszinten van egy kis tatamis szoba, fürdőszoba, WC és amerikai konyha. A tatamis szobában alszunk futonon az anyukámmal. Az amerikai konyhában van egy étkezőasztal, egy hűtő, székek, egy tévé, egy kanapé, szekrények, polcok és a kis, aranyos halam. Itt főzünk, eszünk, pihenünk, és néha a barátaimmal bulizunk. Fent van három szoba, az enyém, az anyukámé, az apukámé, egy WC és egy erkély. A szobámban van egy íróasztal, egy szék, egy ruhásszekrény, egy szekrény, egy polc, egy zongora és sok plüssállat. A szoba világos, de most kicsit rendetlen. Szilveszter előtt takarítanom kell...

Most egyedül lakom Oszakában egy albérletben. Amikor gimnazista voltam, azt gondoltam, hogy nagyon klassz lesz, ha egyedül lakhatok. De most tudom, sajnos ez nem igaz. Most szeretném elmagyarázni, hogy milyen rossz az én lakásom.

Először is túl kicsi! Csak 4,5 tatami (1 tatami=1,62 négyzetméter). Ez borzasztó. Nem lehet sok embert meghívni! Tehát az én lakásomban nem lehet bulizni! Nagyon szeretek bulizni, így ez nagyon rossz (tudjátok, a japán lányok nagyon szeretnek bulizni, de a buli kicsit más az európai bulikhoz képest. Például takojaki bulit, nabe bulit stb. rendezünk).

Ráadásul a lakásom nagyon sötét, hiszen az épület, amiben lakom, nagyon alacsony, de körülötte magas épületek vannak, így a nap nem tud besütni a szobámba. Mindig, reggel és délután is, villanyt kell kapcsolni. Minden reggel azt gondolom, hogy ma biztos rossz az idő, mert nagyon sötét a szobám. De amikor kimegyek az utcára, szépen süt a nap! Ez nagyon vicces.

Az utolsó rossz dolog, hogy a lakásom zajos! Minden közel van a lakásomhoz. Például non-stop, szupermarket, állomás, és karaoke-bár. Először azt hittem, hogy ez fantasztikus, mert Ehimében semmi sincs a házam körül. De sok ember jön a lakásom környékére karaokézni vagy alkoholt inni, és még éjjel is elég sok ember van az utcán! Sokkal rosszabb, mint gondoltam.

A kicsi, sötét és zajos lakásom nem tetszett nekem, de mostanában kicsit jobb lett. Vettem új függönyt, szőnyeget és ágyat! És egy nagyon jó dolog is van. Nagyon könnyű takarítani! Nagyon lusta vagyok, így ez tök jó!

A kedvenc színdarabom A denevér. Ez egy világhírű operett, amit ifj. Johann Strauss írt. 1874. április 5-én mutatták be először ezt a színdarabot Bécsben, majd Magyarországon, az Operaházban 1895. május 10-én mutatták be.

A denevér a bosszúról szól, de egyáltalán nem szomorú vagy ijesztő. A színészek inkább nevettetik a nézőket, mert ez egy operett. A darab Bécsben játszódik, 1874. december 31-én. Ezért szilveszterkor gyakran játsszák Ausztriában és Németországban. A főszereplők Eisenstein, Rosalinda (Eisenstein felesége), Falke (Eisenstein barátja) és Alfréd (Rosalinda csodálója). Falke és Rosalinda bosszút akarnak állni Eisensteinen. A második felvonásban van egy érdekes és fontos jelenet. Egy álarcosbált rendeznek. Az álarcosbálban felbukkan egy álarcos magyar grófnő. Mindenki kételkedik benne, hogy ő valóban magyar. A magyar grófnő pedig csárdást énekel, és bebizonyítja, hogy ő tényleg magyar. A magyar grófnő igazából Rosalinda, és a bosszú miatt tetteti ezt. Nagyon szeretem ezt a jelenetet, mert a dal nagyon szép. A dal Magyarországról szól, de sajnos Rosalinda nem magyarul, hanem németül énekel. A jelmezek is nagyon szépek és pazarak.

A zene is nagyon híres. Különösen az operett nyitánya nagyon híres, és koncerteken gyakran játsszák. Amikor fúvószenekarban játszottam, én is játszottam. Tévében és filmekben is sokszor hallottam. Nekem jobban tetszik a zene, mint a történet.

A denevér a kedvenc színdarabom, de színházban még nem láttam. Remélem, hogy jövőre színházban is meg tudom nézni, mert szilveszterkor Európában leszek.

A tavaszi szünetben nem tudtam elmenni a nagyszüleimhez, mert nagyon elfoglalt voltam. Például néhány napig egész nap íjászkodtam Sigában, vásároltam a családommal vagy a barátaimmal és sokat dolgoztam. Az anyukám szülei Kiotó északi részén laknak, az apukám szülei pedig Hokkaidón, tehát nagyon messze vannak innen, Oszakából. Ha sok szabad időm lett volna, szerintem el tudtam volna menni oda.

Amikor kisgyerek voltam, gyakran mentem oda a szüleimmel, és találkoztam a nagyszüleimmel, a nagybátyámmal, a nagynénémmel, és az unokatestvéremmel. Finomakat ettem, sokat beszélgettem, és valahova együtt kirándultunk. Amikor sok emberrel laktam együtt egy helyen, nagyon jól éreztem magam, mert nekem nincs testvérem. Ők mindannyian jó emberek, de különösen a nagyszüleim nagyon kedvesek.

Másodéves gimnazista korom óta nem találkoztam a nagyszüleimmel, és sajnos most sem tudtam elmenni hozzájuk és nem tudtam segíteni nekik a tavaszi szünetben. Így a nyári szünetben akarok menni Kiotóba és Hokkaidóra a családommal, és találkozni a nagyszüleimmel, és sokat akarok segíteni nekik. Például takarítani, mosni, vásárolni, mosogatni, főzni stb. Ha ők örülnek, én is örülök. És ha sok időm van, az unokatestvéremmel is akarok találkozni, de sajnos szerintem ez kicsit nehéz, mert talán sokat kell íjászkodnom. Mindenesetre már mostantól nagyon várom a nyári szünetet.

Y. M.

Én okajamai vagyok. Okajamában egy régi japán házban laktam a családommal. Az a ház egy kis vidéki faluban van. A közelében csak rizsföldek és hegyek vannak, és kevés a ház. Nincsenek könyvesboltok, éjjel-nappali boltok és magas épületek. Rossz a közlekedés. De sajnos általában nem csendes. Tavasszal a békák, nyáron a kabócák és ősszel a rovarok énekelnek a rizsföldön és a fűben. A télen nagyon nyugodt a környék.

A házunk kétszintes, a földszinten a nagyszüleim laknak, az emeleten a szüleim és a testvéreim. Az emeleten van a nappali, a szüleim hálószobája és a gyerekszobák. A földszinten van egy nappali, a konyha, a nagyszüleim hálószobája, a hagyományos japán vendégszoba és a fürdőszoba.

A ház körül egy kis tavacska van. A nagypapám pontyot tart benne. Egy kis farm is van. Zöldségeket nevelnek. Néha majmok és vaddisznók jönnek a hegyekből és zöldséget lopnak.

Ezen kívül egy kis élelmiszerbolt is van a házunknál. A ház és a bolt egy épületben van. A nagyszüleim vezetik a boltot. Főleg a környékbeli idősek jönnek, de nemcsak az élelmiszerek miatt jönnek ide. A boltban van néhány szék, az idősek ott ülve beszélgetnek és italokat isznak.  

Amikor ott laktam, én szerettem ezt a házat, de nem szeretettem a falut, mert nekem kényelmetlen és unalmas volt. Most sem szeretem, de néha hiányzik a természet és a nyugalom.

Ni. N.