Prezentáció az egyik legelterjedtebb japán horoszkóptípusról, a vércsoporthoroszkópról.

Japánban sok különleges kulturális jelenség van. Akkor tudjuk különösen erősen érezni ezt, amikor egy külföldi kultúrát tanulunk. Amiről ebben a dolgozatban szeretnék írni, az a japános buli. Ezt a bulit nomikai-nak hívjuk. Ennek a bulinak van néhány szabálya, ami a külföldieknek furcsa (sőt néha a japánoknak is az). Ezeket a szabályokat és a problémákat is bemutatom.

Először is bemutatom a nomikai-t. Amikor nomikai-t szervezünk, általában japános kocsmában tartjuk, amit izakaja-nak hívnak. Ebben a kocsmában sokféle italt tudunk inni, például sört, bort, szakét, koktélt stb. Az ételek is különlegesek. Az izakaja-ban kis ételeket rendelünk, amit ocumami-nak hívnak. És ezek között nem csak főételek, hanem olyan ételek is vannak, mint az előételek, például sült burgonya, hideg paradicsom stb.

A nomikai szabálya a következő. Amikor nomikai-on vagyunk, elsősorban arra kell figyelni, hogy hová kell leülni. A nomikai-on mindenkinek van olyan hely, ahová illik leülnie, és ez a hely az életkortól és a pozíciótól függ. Az asztal esetében az úgy lesz, mint az alábbi képen. Ezen a képen az első helyre a legidősebb vagy legmagasabb pozíciójú embernek illik leülni. A jobb alsó sarokban van a kijárat. Minél alacsonyabb számú egy hely, annál idősebb vagy magasabb pozíciójú ember ül oda. Azt mondják, hogy ez azért van így, mert régen, amikor egy fegyveres vagy valaki bejött, az első hely volt a legbiztonságosabb.

Persze amikor valaki a barátaival megy nomikai-ra, általában nincs ilyen szabály. Csak amikor a vállalati főnökével vagy kollégájával megy kocsmába. És arra is kell figyelni, hogy hogyan kell önteni az alkoholt a pohárba. A címkét fölfelé fordítva kell önteni. Nem tudom pontosan miért. Azt mondják, hogy azért kell mutatni a címkét, hogy tudni lehessen, milyen fajta az alkohol.

És sajnos van probléma, vagyis rossz szokás is. Gyakran van olyan ember, aki a nomikai-on az alkoholt (főleg sört) egy húzásra issza meg. Ezt ikkinomi-nak hívják. Ezt azért csinálják, hogy a nomikai hangulata jobb legyen vagy szórakoztassák a résztvevőket. De igazából nem így lesz, hanem mindenki aggódni fog az illetőért, mert ez nagyon veszélyes. A testben az alkohol sűrűsége hirtelen túl magas lesz. Meg is lehet halni. És az a helyzet, hogy minden évben sokan meghalnak, közülük a legtöbben az egyetemisták. Ezért nekünk is figyelni kell. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hányan haltak meg 2008-ban a különböző életkorú emberek között. A táblázatból kiderül, hogy a huszonévesek halnak meg legtöbben alkohol miatt.

Ilyen a buli Japánban. Ez a téma kulturális és gasztronómiai szempontból nagyon érdekes, nemcsak a külföldieknek, hanem a japánoknak is.

Források:

http://www.innovade.co.jp/gr/bounenkai/manner-enseki.html

http://www.kirin.co.jp/csv/arp/health/acute.html

Én egy albérletben lakom egyedül. A lakásom egy kicsit régi, de nagy. Egy előszoba, egy konyha, egy fürdőszoba, egy WC, két szoba és egy erkély van.

Szerintem négy előnye van a lakásomnak. Az első, hogy a közelben sok bolt van. A második, hogy két szoba van. Amikor a barátaim vagy a szüleim jönnek, kényelmes, mert tágas. A harmadik, hogy közel van az Isibasi állomás. A negyedik, hogy van tatamis szoba. Két szoba van, de az egyik szoba tatamis. Nincs ágyam, de van futon. Futonon alszom. A tatamis szoba nagyon kényelmes. Szeretem a tatami illatát.

De sajnos négy hátránya is van a lakásomnak. Az első, hogy a fürdőkád nagyon kicsi. A négyzet alakú fürdőkád nagyon rossz, mert nem lehet kinyújtani a lábaim. Nagyon hiányzik a téglalap alakú fürdőkád, mert a házban, amiben Fukuiben laktam, az van. A második, hogy a mosógépem az erkélyen van. Szeretnék az órák után mosni, de akkor már éjszaka lesz. Nem lehet éjszaka mosni, mert a mosógépem nagyon hangos. A legrosszabb, hogy most nagyon hideg van. Szeretek mosni, de nem szeretek kint mosni. A harmadik, hogy egy kicsit messze van az egyetem. Busszal megyek a Minói kampuszra. A lakásomtól a Tojonakai kampuszon lévő buszmegállóig gyalog körülbelül 25 perc. Nincs nagyon messze és szeretek gyalog menni, de ha reggel visszaaludtam és elaludtam, futnom kell. Nem szeretek futni. Már az óra előtt nagyon fáradt leszek. A negyedik, hogy nagyon fárasztó takarítani a lakást, mert nagy. Nem szeretek takarítani. Ha kicsi lakásban laknék, talán a lakásom gyorsan rendben lenne, de a lakásom tágas.

A lakásomnak sok hátránya, de sok előnye is van. Tetszik a lakásom.

Prezentáció a japán szerencsejátékokról.

A családommal három évvel ezelőtt költöztünk a házba, ahol most lakunk. Mi előtte költöztünk néhányszor az apukám munkája miatt. És soha nem házban, hanem lakásban laktunk az anyukámmal és az apukámmal, mert nem tudtuk, mikor kell költöznünk, így nem tudtunk házat venni. De amikor másodéves gimnazista voltam, úgy döntöttünk, hogy az apukám egyedül költözik Tokióba, és az anyukám és én pedig együtt Oszakában maradunk, így megvettük ezt a házat. Én kicsit szomorú voltam, hogy az apukám nem fog velünk lakni, de nagyon örültem, hogy először az életemben egy családi házban lakom. Nagyon tetszik a házunk.

A házunk a külvárosban van, így nem rossz a levegő, nincs túl sok ember, se túl sok autó, de a közelben van néhány szupermarket, éttermek, kórházak és szépségszalonok is. Egy vonatállomás és egy buszmegálló is van a közelben, így jó a közlekedés. Így itt élni kényelmes és praktikus.

A házunk emeletes, szép és nagyon új. A fala fehér és a tető sötétbarna. Sajnos nincs kert, de kint az ajtó előtt van egy fa és különböző szép virágok cserepekben. Most karácsony van, így feldíszítettük a fát. A földszinten van egy kis tatamis szoba, fürdőszoba, WC és amerikai konyha. A tatamis szobában alszunk futonon az anyukámmal. Az amerikai konyhában van egy étkezőasztal, egy hűtő, székek, egy tévé, egy kanapé, szekrények, polcok és a kis, aranyos halam. Itt főzünk, eszünk, pihenünk, és néha a barátaimmal bulizunk. Fent van három szoba, az enyém, az anyukámé, az apukámé, egy WC és egy erkély. A szobámban van egy íróasztal, egy szék, egy ruhásszekrény, egy szekrény, egy polc, egy zongora és sok plüssállat. A szoba világos, de most kicsit rendetlen. Szilveszter előtt takarítanom kell...

A prezentáció a japán kultúrában fontos állatok közül mutat be néhányat.

Most egyedül lakom Oszakában egy albérletben. Amikor gimnazista voltam, azt gondoltam, hogy nagyon klassz lesz, ha egyedül lakhatok. De most tudom, sajnos ez nem igaz. Most szeretném elmagyarázni, hogy milyen rossz az én lakásom.

Először is túl kicsi! Csak 4,5 tatami (1 tatami=1,62 négyzetméter). Ez borzasztó. Nem lehet sok embert meghívni! Tehát az én lakásomban nem lehet bulizni! Nagyon szeretek bulizni, így ez nagyon rossz (tudjátok, a japán lányok nagyon szeretnek bulizni, de a buli kicsit más az európai bulikhoz képest. Például takojaki bulit, nabe bulit stb. rendezünk).

Ráadásul a lakásom nagyon sötét, hiszen az épület, amiben lakom, nagyon alacsony, de körülötte magas épületek vannak, így a nap nem tud besütni a szobámba. Mindig, reggel és délután is, villanyt kell kapcsolni. Minden reggel azt gondolom, hogy ma biztos rossz az idő, mert nagyon sötét a szobám. De amikor kimegyek az utcára, szépen süt a nap! Ez nagyon vicces.

Az utolsó rossz dolog, hogy a lakásom zajos! Minden közel van a lakásomhoz. Például non-stop, szupermarket, állomás, és karaoke-bár. Először azt hittem, hogy ez fantasztikus, mert Ehimében semmi sincs a házam körül. De sok ember jön a lakásom környékére karaokézni vagy alkoholt inni, és még éjjel is elég sok ember van az utcán! Sokkal rosszabb, mint gondoltam.

A kicsi, sötét és zajos lakásom nem tetszett nekem, de mostanában kicsit jobb lett. Vettem új függönyt, szőnyeget és ágyat! És egy nagyon jó dolog is van. Nagyon könnyű takarítani! Nagyon lusta vagyok, így ez tök jó!

Prezentáció a japán gyerekkori játékokról.

Prezentáció a tobi sokukról, azaz a magasépítő-iparban dolgozó építőipari munkásokról.

A családom egészségéről szeretnék írni. A családomban mindenki egészséges, de a nagyapám nagyothalló lett néhány éve. Ezért amikor a nagyapámmal beszélgetek, kicsit hangosabban és lassabban beszélek. Nagyothalló lett, de még dolgozik. A nagyapám dróthálókészítő, és azt mondta, hogy egész életében dolgozni akar. Ezért kell az egészségét megtartani. A nagyapám csinál néhány dolgot az egészségért. A nagyszüleim majdnem mindennap 6 órakor felkelnek, és az Oszakai vár parkjában könnyű mozgást végeznek. Ezt a mozgást rádió tornának hívják és ez egy olyan mozgás, amit zenére végeznek. Gyakran az iskolában is végezzük ezt a mozgást. Nem túl nehéz a mozgás, de ha komolyan csináljuk, elfáradunk. Ez a mozgás jó az egészségnek, ha mindennap csináljuk. A nagyapám az étrendjével is törődik. Néhány évvel ezelőtt sok alkoholt ivott, de mostanában csak különleges alkalmakkor iszik. A nagyanyám jól tud főzni és egészséges ételeket főz. Nem zsíros, hanem zsírmentes ételeket készít. Sok zöldséget és halat esznek. Szerintem emiatt nem nagyon lesznek betegek a nagyszüleim .

Nem csak a test egészsége, hanem a lélek egészsége is fontos. Ezt valóban éreztem a nagyanyám tapasztalatán. Egyszer a nagyanyámat baleset érte. Nem volt súlyos a baleset és szinte semmilyen sérülést nem szenvedett. De ez után egy darabig nem volt életkedve. Volt nap, amikor egész nap otthon feküdt. Akkoriban a családommal segítettünk, és a nagyanyám apránként jobban lett. Most már jól van és minden napot aktívan tölt. A nagyanyám azt mondta, hogy ha meg akarja tartani az egészséges lelket, hobbit kell végezni vagy valami örömteli dolgot kell csinálni.

A nagyszüleim sokszor mondják azt, hogy az egészség a legfontosabb. Ezért én is csinálok néhány dolgot az egészségért. Különösen az étrendemmel törődök, és egészséges ételeket eszem. Például zöldségeket és nattót eszem. Mostanában van egy egészséges étel, amit chia magnak hívnak, és amit a japánok is ismernek, és én is ettem már. Ez nagyon jó étel, mert sok táperő van benne és diétához is lehet használni. Nincs íze, de olyan mint a szezámmag. Salátába, joghurtba és miszo levesbe teszem bele. Szerintem vigyázni kell az egészségre, mert ha öregebbek leszünk, a mostani étrendünk befolyásolja az akkori életünket.