Az internetes technológiák egyre fejlettebbek lesznek a mai világban. Mostanában mindent lehet csinálni az interneten, például vásárolni, rendelni stb. Az internet persze sok jót is ad nekünk, de problémákat is okoz. Ebben a dolgozatban mind az internetes technológiák hasznáról mind a problémáiról fogok írni.

Először az internet hasznosságáról szeretnék írni. A legjobban akkor érzem az internet hasznát, amikor magyarul tanulok, mert a távolság ellenére mindent lehet csinálni. Ha valami szót nem értek, gyorsan meg tudom keresni az interneten. És nem kell mindig nehéz papír szótárt hozni az iskolába. Csak okostelefonos alkalmazással egy pillanat alatt meg lehet keresni a szót. És a magyar barátaimmal is kapcsolatot lehet tartani az internetnek köszönhetően. Könnyen tudunk e-mailt és sms-t küldeni. Ráadásul egymást látva lehet beszélgetni. Egyre kisebb lesz a világ az internetes technológia miatt.

A következő részben két problémáról szeretnék írni. Az egyik, hogy a túl nagy technikai fejlődés miatt az ember semmit nem csinál saját maga. Például van néhány olyan szülő, aki nem maga vigyáz a gyerekére, hanem okostelefonnal: okostelefonos játékot ad a gyereknek. De ez rosszat tesz a gyerek mentális fejlődésének. Például a gyerek nem kezd beszélni. És gyakran írunk szöveget géppel. Ha valamit rosszul írunk, a gép önműködően kijavítja. Ezért elfelejtjük a helyesírást.

A másik probléma a közösségi oldalak. A közösségi oldalak nagyon hasznosak. Megtudhatjuk, hogy mi történik a barátainkkal. A mai világban sok ember nem tud élni a közösségi oldalak  nélkül. Olyan ember is van, aki közösségi oldalaktól függ. Mindig arra gondol, hogy mit mutasson meg másoknak a közösségi oldalakon. Csak a közösségi oldalakért csinál mindent. És olyanok is vannak, akik a másik ember közösségi oldalán látott dolgok miatt depressziósak lesznek, mert úgy látszik, mások élete sokkal jobb mint az övék. És a fiatal diákok között problémát okoznak a közösségi oldalak. Nagyon népszerűek az olyan közösségi oldalak, amivel rövid szövegeket lehet küldeni. Ezeken az oldalakon lehet csoportokat készíteni,és a csoportban titokban beszélgetni. Ez  erőszakoskodást okoz . Ha csak egy embert kihagynak a csoportból, a többiek titokban gúnyolódnak rajta. Ez mostanában súlyos probléma.

Az internet nagyon hasznos, de mindig arra kell gondolni, hogy hogyan használhatjuk helyesen.

A házasságot általában ellenkező neműek kötik. De vannak azonos nemű párok is. A mai japán törvények tiltják az azonos neműek házasságát. Ha ellenkező nemű pár köt házasságot, akkor lehet örökölni, és eltartottként felmentést kapni az adó alól. De az azonos nemű pároknak nem engedik ezt, így ők problémákkal szembesülnek.

De a közelmúltban nagy változás történt. A tokiói Sibujában 2015. november 5-dikén elkezdtek „párkapcsolati igazolást” kiállítani az azonos nemű párok számára. Ez a dokumentum igazolja, hogy az azonos neműek párok olyan kapcsolatban vannak, amely nem különbözik az ellenkező nemű párok kapcsolatától. Ennek köszönhetően az azonos nemű pároknak lehet életbiztosítást kötni és jelzálogkölcsönt felvenni, ha a cégek is engedik. És az igazolás más lehetőséget is ad. Az azonos nemű pároknak eddig nehéz lehetett házat bérelni, mert az azonos nemű pár nem család. De az igazolvány talán ezt is megkönnyíti.

Ellenzők is vannak. Például van olyan ember, aki azt mondja, hogy ha megengedik az azonos neműek házasságát, akkor az problémákat okoz a gyerekekkel kapcsolatban. Az azonos neműeknek nem lehet közös gyerekük, a mai Japánban pedig egyre kevesebb lesz a gyerek. Ha több lesz az azonos nemű pár, akkor még kevesebb lesz a gyerek. És ha egy olyan pár egy másik férfitől vagy nőtől kap spermiumot vagy petesejtet és gyereke lesz, akkor a gyereknek nem lesz apja vagy anyja a családban. Azt mondják, hogy emiatt a gyerek szenved.

De olyanok is vannak, akik azt gondolják, hogy a „párkapcsolati igazolás” jó ötlet. A mai Japánban még mindig van előítélet az azonos nemű párokkal szemben. De nekünk muszáj elfogadni a kisebbséget. Ez a „kapcsolati igazolás” az egyik nagy és jó változás az előítéletek ellen.

A „párkapcsolati igazolás” még nem enged örökölni, és eltartottként felmentést kapni az adó alól és más problémák is maradnak. De azt gondolom, hogy a szerelemben nincs különbség az ellenkező neműek és az azonos neműek között. Jó lenne, ha a „párkapcsolati igazolásnak” köszönhetően kevesebb azonos nemű pár szenvedne az előítéletektől és könnyebben lehetne élniük a mai Japánban.

Források:

https://www.city.shibuya.tokyo.jp/est/oowada/partnership.html

http://emajapan.org/ssmqaa

http://mainichi.jp/articles/20151214/org/00m/100/018000c

http://www.huffingtonpost.jp/2015/11/04/lgbt-couple-shibuya-setagaya_n_8475140.html

Valószínűleg Japánban egyre fontosabbak és komolyabbak a házassággal és a válással kapcsolatos problémák. A múlthoz képest azt érezzük, hogy a házasságról való gondolataink és a házasélettel kapcsolatos érzéseink változnak. Erről a problémáról szeretnék gondolkodni.

Először a házassággal kapcsolatos problémákról szeretnék írni. Mostanában növekszik azoknak a létszáma, aki későn házasodnak meg vagy az életük végig sohasem házasodnak meg. Ennek az oka, hogy sok ember inkább a munkájára akar koncentrálni, mint a szerelemre, több saját szabadidőre vágyik, úgy gondolja, hogy a házasélet nagyon nehézkes, és nincs elég pénze egy családhoz stb. Úgy érezzük, hogy a legutóbbi időben az emberek szeretnének a saját életükre koncentrálni, és nem akarnak rengeteg pénzt és erőfeszítést szánni a családra.

Ez a tendencia kapcsolódik a születési ráta csökkenéséhez. A késői házasság és a házasság elmaradása miatt kevesebb gyerek születik, mert az emberek nem akarnak rengeteg pénzt költeni, és gyerek nélkül akarják élvezni az életüket.

A következő probléma a válás. Az állam szerint Japánban a válások száma és aránya 2000-től rohamosan növekedett, és 2003-ban volt a legnagyobb. Azóta apránként csökken. A válások okaként lehet említeni, hogy a pár tagjainak nincs elég pénzük, túl elfoglaltak, különbözik a gondolkodásuk, eltérőek az érzéseik és már nem szeretik egymást stb.

Azt gondolom, hogy ha a párnak van gyereke, ő nagyon szomorú lesz és szenved a mindennapi életében, ha neki hiányzik az egyik szülője. Ezért a szüleinek gondolkodni kell a nagy teherről, amit a válás jelent a gyereküknek. A válás nem csak a szülőknek probléma, hanem a gyereknek is. Nem szabad könnyelműen dönteni erről.

Az ilyen házassággal és válással kapcsolatos problémákban van néhány rossz dolog. Azt gondolom, hogy ezek a problémák rossz változást jelentenek az életünkben. A legkomolyabb probléma az, hogy ez kapcsolódik a születési ráta csökkenéséhez. Ez az egész országnak nagyon fontos téma, mert jelentős társadalmi probléma, hogy különösen mostantól a lakosság csökkenni fog. A házasság és a válás nagyon fontos pont az életükben, ezért körültekintően kell gondolkodni és dönteni.

Japánban egyes megyék nagy figyelmet fordítanak a turizmusra és sokféle módszerrel próbálják átadni a környék varázsát. Egy cikkben azt olvashattuk, hogy Hiroshimában macskanézetű Street View-val mutatják be az egyik kirándulóhelyet. Ez a Street View Hiroshima Onomichi látképeit mutatja be macskanézetben és a macskákat és a boltokat is bemutatják. Onomichiben sok macska él, ezért készítettek ilyen Street View-t. Ilyesformán próbálják érdekességekkel fellendíteni a japán megyékben a turizmust. Japánban 47 megye van és nemcsak a fő városokban, hanem vidéken is igyekeznek fellendíteni a turizmust. 2020-ban rendezik a Tokiói Olimpiát, ezért több külföldi turista jön majd Japánba. Egyre fontosabb lesz a japán turizmus. Szeretném bemutatni a japán turizmus mostani módszereit és hogy milyen kihívásokkal néz szembe a japán turizmus.

Először szeretnék bemutatni egy magazint, amelyben helyi különlegességeket reklámoznak. Ebben a magazinban olyan emberek mutatják be a helyet, akik az adott helyről származnak. Például Hiroshima megye magazinjában, egy híres japán muzsikus képét használják a címlapon és bemutatják Hiroshima híres termékeit. Iwate megye magazinjában egy szépségkirálynő, aki Iwatéban lakik, mutatja be az egyik utazási célpontot és Iwate hagyományos kultúráját. Ezek a magazinok nagyon népszerűek lettek és sok ember reklámozza a helyi jellegzetességet. A vidéket reklámozó videók is érdekesek. Egyes megyék készítettek olyan videót, amelyek bemutatják a jellegzetes termékeket és a meglátogatni ajánlott helyeket. Ha videót készítenek, azt külföldön is meg lehet nézni, ezért szerintem ez jó ötlet.

A következő részben szeretném bemutatni a kiotói turizmust. 2014-ben 55 640 000 turista ment Kiotóba. Kiotóban sokféle turisztikai innovációt vezettek be. Először is Kiotóban fontos, hogy megőrizzék a szép városképet. Kiotó városban nem szabad magas épületeket építeni és hivalkodó színű cégtáblákat használni. Egy rendelet meghatározza az előírásokat. Ezért az üzletláncoknak is meg kell változtatni a cégtábla színeit. Szeretnék egy példát mondani. Japánban van egy Lawsonnak hívott éjjel-nappali. A bal oldali képen van egy átlagos Lawson külső megjelenése. A jobb oldali képen a kiotói Lawson külső megjelenése van. A kék cégtábla nem illik Kiotó látványához, de a barna és fekete cégtábla és a barna rács illik.

Emiatt a nem hivalkodó külső megjelenés miatt, a turisták élvezni tudják Kiotó látványát. Ezen kívül, Kiotóban érdekes turisztikai módszerek vannak. Kiotóban van egy rendszer, amit a vendégszeretet nagykövetének hívnak. Ez egy ember, aki Kiotót reklámozza, és a vendégszeretetet népszerűsíti. A vendégszeretet nagykövete nem híres ember lesz, hanem például taxivezetők vagy üzletvezetők. Ők jól ismerik Kiotót és be tudják mutatni a várost.

A japán megyék más és más vonzerőt mutatnak be. Szerintem jó lenne, ha jobb lenne a közlekedési hálózat, és könnyen lehetne vidékre menni. Minden megyében van jellegzetes termék vagy olyan hely, amit érdemes megnézni, ezért remélem, hogy sok turista megy nemcsak a fővárosba, hanem vidékre is.

Azt gondolom, hogy az egészségünk a legfontosabb az életünkben, mert anélkül nem lehet boldogan élni, akkor sem ha van családunk, barátaink és pénzünk. Így szerintem mindenkinek vigyáznia kell az egészségére, különösen amikor sokan betegek lesznek, vagyis most, télen. Mivel én gyengébb voltam, gyakran megfáztam és asztmás voltam, amikor kicsi gyerek voltam, az anyukám most is mindig aggódik az egészségemért. Ezért én is talán többet tudok az egészségről, mint mások.

Télen otthon különböző egészséges ételeket szoktam enni. Például majdnem minden reggel szoktam enni mézes joghurtot. Az anyukám szerint a méz nagyon egészséges, és a joghurt pedig erősebbé teszi az immunrendszert. A másik étel, amit szeretnék bemutatni, a szake no kaszu. Ez egy tört fehér és puha hozzávaló, ami akkor keletkezik, amikor az emberek szakét, japán rizspálinkát készítenek. Mivel ez a maradékot jelentő kaszu az erjedés után születik, ebben nincs sok alkohol. Ez a szake no kaszu nagyon egészséges, különösen télen, mert ez fel tud melegíteni minket és jó a vérkeringésnek. Télen sokan iszunk ama zaket, amely a leghíresebb szake no kaszu ital. Amikor ezt csináljuk, a szake no kaszut sok cukorral forró vízben kell főzni, így szinte egyáltalán nincs benne alkohol, és a kisgyerekeknek is lehet inni. De vigyázni kell, hogy ne egyél túl sok cukrot emiatt. Ezen kívül kaszu ziru is van, amely nem édes, és ebben halak és zöldségek vannak, és kicsit hasonlít a miszoleveshez.

Az ételekből épül a testünk. Ezért ahhoz, hogy ne fázzunk meg, nagyon fontos az, hogy egészséges ételeket együnk.

Ebben a posztban a nyári és a téli ajándék, azaz az ocsúgen és az oszeibo szokását szeretném bemutatni. Ezeket az ajándékokat az emberek hálából adják annak, akitől segítséget kaptak.

A csúgen szokás eredetileg Kínából származik. A taoisták szerint volt egy földisten, akit Csúgennek hívtak, és az ő születésnapja július 15-e. Az emberek azon a napon neki adtak ajándékot, de nem csak ünnepelésként, hanem a bűnök megbocsátásáért is. Japánban pedig a buddhizmus szerint van egy esemény, amit bonnak hívnak, és amikor a halott lelkeknek adnak ajándékot és imádkoznak a halottak boldogságáért. Ebben a szokásban vannak különböző ceremóniák, és ezek között van a bonrei, amikor a szülők, a rokonok és a szomszédok a halott lelkeknek szánt tárgyat ajándékoznak egymásnak. Ez a szokás összekapcsolódott a kínai csúgen szokással, és az emberek elkezdték egymást ajándékozni a bon időszakban. Ez a szokás a Muromacsi-korszakban (1338-1573) terjedt el a császári család és császárnak szolgáló nemesek között, és az Edo-korszakban (1603-1868) már a köznép is csinálta.

A szeibo pedig szó szerint azt jelenti, hogy az év vége. Ennek a szokásnak az eredetéről két magyarázat van. Az első magyarázat úgy szól, hogy eredetileg az újévkor istennek adott tárgyat év végén egy nagy családcsoport központi családjához viszik a családok. Az ajándék általában étel, különösen olyan, amit újévkor esznek. Az ajándékokat a családban együtt eszik, és ezáltal isteni erőt kapnak. Ezt sindzsinkjósokunak hívják. Ez a szó azt jelenti, hogy az isten és az ember ugyanazt az ételt eszi, és ez megerősíti a kapcsolatot, és ettől az emberek nyugalmas életet reméltek. A második magyarázat szerint pedig az Edo-korszak kereskedelmében egy évben csak bonkor és szeibokor fizettek és ajándékoztak.

Hogyan ajándékoznak az emberek? Sok szabály van. Az egyiket mizuhikinak hívják, ami olyan, mint egy szalag, és amivel feldíszítenek egy dobozt. Két fajta van: masni és görcs. Az első fajtát akkor használják, amikor olyan esemény történik, ami akárhányszor megtörténhet, mert többször is megköthető. Például gyermekszülés, hosszú élet stb. A másodikat pedig akkor használják, amikor azt reméljük, hogy csak egyszer történik, mert nem lehet kibontani a kötést. Például házasság, halál stb.

Az ocsúgen időszaka július elejétől 15-éig, az oszeibo időszaka pedig december elejétől 20-áig tart. Általában népszerű ajándék az édesség, a sör, a sonka stb., de érdekes, hogy a legtöbb ember a vásárlási utalványnak örül legjobban. Az érték attól függ, hogy kinek adják az ajándékot. Az átlag körülbelül háromezer jen fejenként.

Vannak ajándékok, amiket nem illik adni. Például teát és algalapot azért nem illik adni, mert ezeket halál esetén adják, és más esetben a korai halált idézik fel. Ezen kívül írószert nem illik az idősebbeknek adni, mert azt jelenti, hogy azért szurkolunk, hogy az illető szolgalmasan tanuljon. Ezeken kívül is sok érdekes szabály van. Amikor valaki ajándékot küld, érdekes lehet nem csak kötelességként, hanem az adott ajándék eredetének utánanézve választani.

Ebben a bejegyzésben a vegyes házasságról szeretnék gondolkodni. Azért választottam ezt a témát, mert amikor első éves voltam, egy angol órán beszélgettünk a osztálytársaimmal, hogy mennyire nehéz egy külföldi emberrel összeházasodni. A véleményem szerint a legnehezebb dolog a nyelvi probléma. Ha egy párnak az egyik tagja jól tudja mindkét nyelvet, még akkor is nagyon nehéz neki, hogy a saját érzéseit pontosan és részletesen tudja kifejezni. Különösen amikor veszekednek, általában az anyanyelvünkön akarnak vitatkozni, de ha nem lehet, néha azt érzik, hogy nem tudják pontosan közölni a saját véleményünket. És ha a pár másik tagja nem tudja azt a nyelvet, amit a házastárs beszél, akkor nagyon nehéz a pár családjával jó kapcsolatot fenntartani.

A pár mindkét tagjának folyamatosan és szorgalmasan kell nyelvet tanulni, illetve a szokásokat és a kultúrát is. Például eszembe jut egy esemény, amit egy barátomtól hallottam. A barátom barátnője amerikai volt, és amikor a barátom szüleihez jött a barátnője, nem hajolt meg, hanem nagyon barátságosan köszönt nekik. Miután a barátom barátnője hazament, a szülei nagyon mérgesek voltak. Ha a szülei tudták volna, hogy a lány amerikai és ott mások a szokások, természetesen akkor is azt érezték volna, hogy egy kicsit udvariatlan volt, mert a szülőknek egész életükben természetes volt, hogy mindenki meghajol. A másik dolog, hogy a párnak az a tagja, aki külföldön lakik, nem tud gyakran találkozni a saját családjával vagy rokonaival. Ha a családjában valaki beteg lesz vagy valami probléma történik, nem lehet gyorsan menni a családjához. Még a munkával kapcsolatban is lehet, hogy lesz néhány probléma. Például Japánban általában a külföldieknek elég nehéz munkát találni. Ha a pár mindkét tagja akar dolgozni, akkor az egyiknek kitartóan kell próbálni munkát találni, vagy fel kell adnia azt, hogy dolgozzon.

Ahogy eddig írtam, nagyon sok probléma van a vegyes házasságokban, de én valamiért gyerekkoromban azt reméltem, hogy a gyerekem félig japán és félig külföldi lesz. Mostanában nem annyira gondolok erre, mert nekem a másik ember személyisége fontosabb, mint az állampolgársága. Japánban elég kevés a vegyes házasság, de ha növekszik a száma, akkor lehet, hogy globálisabb lesz a világ. De ha valaki szenved egy vegyes házasságban, mindenképpen megpróbálnék segíteni neki.

A japán építőipari munkásokat, különösen azokat, akik magas helyen dolgoznak, tobi shokunak hívják. A tobi kányát, a shoku pedig foglalkozást jelent. Az állás nevének az eredetéről több magyarázat van, de az egyik legnépszerűbb magyarázat az, hogy ők szó szerint gerendáról gerendára repültek, mint a madarak. És a másik magyarázat szerint azért így hívják őket, mert ők egy olyan eszközt használtak, ami úgy néz ki, mint a kányának a csőre. Régen, az Edo-korszakban, tűzesetekkor nem úgy oltották el a tüzet, mint most, hanem ezt az eszközt használva lerombolták az épületet. A tobi shokuk jobban tudták, hogy milyen az épületek szerkezete, vagyis hogy hogyan lehet legkönnyebben lerombolni őket. Ezért nem a tűzoltók, hanem a tobi shokuk foglalkoztak a tűzesetekkel.

Prezentáció a japán cosplay-kultúráról.

Ma sok házas nő és anyuka dolgozik. Persze van sok háztartásbeli is. A nők szabadon tudnak választani, hogy hogyan akarnak élni a házasság után.

Az én anyukám egy gimnáziumban dolgozik. Minden nap 9 órától 17 óráig ott tanít japán nyelvet. És ugyanannyi pénzt keres, mint az apám, ezért az anyukám és az apám egyforma szinten állnak (sőt, az anyukám kicsit magasabban). Ma nem csak a férfiak, hanem a nők is tudják kezdeményezni a válást. Ezen kívül gyerekfelügyeleti jogot is kaphatnak, és mindenki szabadon tud házasodni és válni.

De ezek viszonylag új dolgok.

A második világháború előtt Japánban kafucsó (家父長) rendszer volt. Ez azt jelenti, hogy a házas férfiak (különösen a nagyapa vagy az apa) nagyon nagy hatalmat birtokoltak. A családban senki nem tudott ellenkezni velük. Akkoriban a japánok azt gondolták, hogy a nő (a feleség) csak egy eszköz, ami gyereket szül. Ezért a nők helyzete nagyon gyenge volt. A feleségnek támogatnia kellett a férjet. A nők nem tudták kezdeményezni a válást, de a férfiak nagyon könnyen tudták kezdeményezni. Ezért sok feleségtől váltak el irracionális indokokkal.

Ezen kívül ekkoriban egy könyvet, amit Onnadaigakunak (女大学) hívtak nagyon sok lány olvasott és kellett olvasni. Ez a könyv azt mondta, hogy

• egy nő, aki elvált nem tud ismét megházasodni,

• a feleségnek mindig engedelmeskedni kell a férjének,

• a feleségnek mindig támogatni kell a férjet,

• a nő egy árny, de a férfi a nap, ezért a nő rosszabb, mint a férfi.

Különösen, a menyek helyzete volt nagyon gyenge.

Szerintem ezek nagyon rossz dolgok, mert nem voltak női jogok. Ezen kívül, amikor egy házaspár elvált, a nő nem tudta megkapni a gyerekeit. Most nem tudom elképzelni ezt, de ekkoriban ez magától értetődő volt.

A nagymamám is ebben a rendszerben élt. Először is a nagymamám nem tudta magának megválasztani a férjét. A nagymamám apja döntött a házasságról. A lányoknak nem volt joguk erre. Amikor fiatal volt, a nagymamámnak a házasság után két évig nem született gyereke. Ő nagyon izgatott volt emiatt. És a nagyapám anyukája, egyszóval az anyós mindennap azt mondta neki, hogy gyorsan szüljön gyereket! Különösen fiút!! Örököst!!! Ha három évig nem születik gyereked, hazazavarunk téged a házadba!!! A meny helyzete nagyon-nagyon gyenge volt, ezért az anyós gúnyolódott a menyével. Végül, a nagymamám tudott gyereket szülni (az apámat), ezért nem kellett elválnia. Szerencsére az ő férje, a nagyapám nagyon kedves volt, ezért a nagymamám el tudta viselni.

A második világháború után, gyorsan megváltozott a társadalom, megváltozott a gondolkodás. De kicsit megmaradt a régi rendszer. Ezt lehet látni a mindennapi életben. Sokat és jól kell gondolkodnunk a nők helyzetéről a családban.