Én kagosimai vagyok, ahol egy nagyon híres vulkán van. Ezt a vulkánt Szakuradzsimának hívják. A Szakuradzsima Kagosima egyik jelképe. A szülővárosomban, Kagosima városban, mindenhonnan lehet látni a Szakuradzsimát. A kagosimaiak mindennap ezt a vulkánt nézve élnek. Ez a látvány fönséges és nagyon szép, de a vulkánnak nem csak pozitív oldala hanem negatív oldala is van. A következőkben a Szakuradzsima által okozott károkról és a vulkán előnyeiről szeretnék írni.

A Szakuradzsima működő vulkán. Amikor gimnazista voltam, körülbelül egy héten háromszor esett a hamu. Ez a hamu nagyon sok bajt okoz. Amikor gimnáziumba jártam, a hajam nagyon száraz lett, ha fújt a szél, nagyon fájt a szemem, és ha esett az eső, egyenruhámon szürke pöttyök lettek. A családom is szenved a hamu miatt. A ház külső fala, teteje és előszobája mindig nagyon piszkos lesz. Az anyukámnak sokat kell söpörni. És nem tud kint kiteregetni. Az autó is nagyon piszkos lesz. Az apámnak gyakran kell mosnia. A fekete színű macskám is szürke lesz. Ő nem szereti a vizet, de le kell zuhanyozni őt. A kagosimaiaknak mindennap nézniük kell a hamuról szóló időjárás-jelentést is. Az általános időjárás után, óráról órára bemutatják, hogy hogyan változik a Szakuradzsima felett a szél iránya és hogy esik-e majd hamu. Általában ezt az időjárást nézve dönti el az ember, hogy mikor mos vagy hogy hova megy hétvégén. Ezért szerintem a hamu fontos része a kagosimaiak életének. Manapság a Szakuradzsima majdnem mindennap vadul kitör. Azt hallottam, hogy most kicsit veszélyes a helyzet. Idén már körülbelül 700-szor tört ki. Ez a szám rendellenes. Muszáj gondolni arra, hogy hogyan cselekszik és hova menekül az ember, ha esetleg egy hatalmas kitörés történik.

De a Sakuradzsimának köszönhetően, sok turista jön Kagosimába. Nagyon fönséges és szép tájat láthatnak. A turisták, akik még soha sem láttak vulkánt, nagyon csodálkoznak a kitörésen. A Szakuradzsima nem csak egy vulkán, hanem egy sziget is. A hamu táperejének köszönhetően gazdag természet van a környéken. A sziget körül nagyon kényelmes futni vagy biciklizni. És sok nagyszerű természetes termálfürdőbe is tudunk menni. A turistáknak a szunamusi fürdőt ajánlom. Az ember bemegy a meleg homokba és hosszú időre belefekszik, így a test középről tud felmelegedni. A vulkán és a termálfürdő között mély kapcsolat van, emellett a vulkánnak köszönhetően sok termékeny föld és forrásvíz is van. Mindennap szenvedünk a hamutól és néha veszélyes a Szakuradzsima , de a kagosimaiak életének elengedhetetlen része ez a vulkán.

Amikor terveket készítünk, az időjárás nagyon fontos. Amikor kirándulásra megyünk, nagy kár, hogy ha esik az eső. Ha szeretnénk tudni, hogy milyen lesz az időjárás, akkor sokan az időjárás-jelentést nézzük a tévében. A következőkben bemutatom, hogy milyen a japán időjárás-jelentés.

Japánban is vannak olyan profi emberek, akik csak az időjárásról beszélnek. 1994-ben a kormány hozott egy időjárás-jelentésről szóló törvényt. Az új törvény szerint ha a valaki földrengésen, cunamin és vulkánkitörésen kívül az időjárásról is beszél, képesítéssel kell rendelkeznie. Azóta akik időjárás-jelentőként szeretnének dolgozni, szükségük van arra, hogy meteorológusi képesítést kapjanak. Ez a vizsga borzasztóan nehéz, ezért azt mondják, hogy a sikeres vizsga lehetősége csak kb. 5,7%. Miután valaki átmegy a vizsgán, regisztrálni kell a Minisztériumnál. Ezek miatt a okok miatt ez a foglalkozás nagyon híres és népszerű de nagyon kevés ember dolgozik meterológusként .

Általában reggel és este nézzük a következő napok időjárását. A tévében két jó meteorológus van. Az egyik meteorológust Katahira Astushinak hívják. Ő mindig szójátékokat használva magyarázza az időjárást. A másikat Horai Daisukenak hívják, ő pedig mindig aranyos képeket rajzolva magyaráz. Mostanában ez két meteorológus nagyon népszerű.

A tévében az időjáráson kívül még néhány információt kaphatunk. Például arról, hogy milyen sok virágpor van a levegőben vagy milyen erős az ultraibolya sugárzás stb. Vannak más különleges dolgok is. Japánban négy szép évszak van, és minden évszakhoz kapcsolódik néhány különleges dolog. Például tavasszal cseresznyefát nézhetünk, ősszel pedig a piros leveleket. A japán időjárás-jelentés ezeket is bemutatja. Tavasszal bemondják, hogy mikor virágzik a cseresznyefa, ősszel pedig bemondják, hogy mikor változnak a levelek pirossá. A japánok minden évben, amikor ezeket látják a tévében, azt érzik, hogy végre jön a tavasz vagy az ősz. Különösen a cseresznyevirág nagyon fontos a japánoknak, mert régóta ez az ország szimbóluma. Sőt Japánban a tavasz azt jelenti, hogy az új év kezdődik. Sok ember kezd új életet, ezért mindenki alig várja a cseresznyevirágot.

Mindennap szoktuk nézni az időjárás-jelentést. Ez fontos információ és szerintem nagyon nehéz lenne, ha az időjárás-jelentés nélkül élnénk. Azt hiszem, hogy mindenhol van valami különleges időjárás-jelentés. Ha van lehetőségem arra, hogy más országban lakjak, szeretném megfigyelni az ottani különleges időjárás-jelentést.

Tavasszal ok nélkül is nagyon jól érezzük magunkat, de májusban pedig búskomorak, és júniusban is melankolikusak leszünk (de én nem, hiszen júniusban van a születésnapom! ). Ősszel újra jól érezzük magunkat...

Ez szerintem azt mutatja, hogy az időjárás nagyon mély kapcsolatban van az elménkkel. Én nagyon kíváncsi vagyok a pszichológiára, így kicsit kutattam erről, és néhány érdekes információt találtam. Szeretném röviden bemutatni azokat és a saját gondolataimat a témáról.

Először is a pszichológiai tanulmányok szerint az időjárás és az elménk között talán van valami kapcsolat (persze van néhány szakember, akik azt mondják, hogy nincs kapcsolat). A tanulmányok szerint különösen a páratartalom, a hőmérséklet és a napos idő hat ki az elménkre. Például nagyon nedves időben nem tudunk elég jól koncentrálni, a meleg idő miatt agresszívek leszünk, és amikor több a napsütés, akkor több pozitív gondolatunk van. Valóban a bevezetőben én is azt mondtam, hogy tavasszal, amikor sokat süt a nap, kicsit optimistábbak leszünk, júniusban pedig, amikor végig esik az eső, kicsit elveszítjük a kedvünket.

Egyébként miközben erről a témáról kutattam, egy dolog nagyon nyugtalanított. Miért érezzük a „gogacubjó”-t, ezt a sajátos japán lelki betegséget, ami olyan mint egy enyhe depresszió? A május nem túl nedves, az idő nem lesz hirtelen túl meleg lesz vagy hideg, és a napsütés is sok. A gogacubjó nincs kapcsolatban az időjárással?

Gogacubjó csak Japánban van (amikor ezt megtudtam, akkor nagyon meglepődtem). A gogacubjó azt jelenti, hogy olyan szellemi betegség, ami azért alakul ki, mert valaki nem tud az új környezethez alkalmazkodni. Általában tavasszal a környeztünk nagyon más lesz, és az új környezethez nem tudunk alkalmazkodni, ráadásul a Golden Week ünnepek után az ember hirtelen tele van fáradtsággal, és az egészségünk vagy az elménk ok nélkül legyengül. Tehát főleg az okozza a gogacubjó-t, hogy az ember nem tud alkalmazkodni az új környezethez, de azt találtam, hogy egy tanulmány szerint a gogacubjó-ra az időjárás is kihat. Májusban nincs nagy időjárás-változás, de sok kicsi változás van. Ezeket nem vesszük észre, de akaratlanul kihat ránk. Ilyen kicsi időjárás-változások és az előző környezeti faktor miatt alakul ki a gogacubjó.

Ez a téma nekem nagyon érdekes volt. Nagyon különböző elemek hatnak ki az emberi pszichológiára, az emberi lélektan nem zárul le az emberrel. Valami, amivel látszólag semmi kapcsolat sincs, mégis meglepő kapcsolatban van az emberi lélekkel. Más szóval az emberi pszichológiára minden kihat. Szerintem sokszor nem a látható dolgokban, hanem éppen a láthatatlan dolgokban rejtőzik valami fontos vagy rejtelmes dolog. Persze ezt nem tudom biztosan, de szeretném ezt hinni. Újra elgondolkodtam a pszichológia komplexitásán, és egyre jobban érdeklődöm a téma iránt.

Prezentáció a viusal keiről.

Prezentáció a japán kutyafajtákról.

Mostanában sok olyan diákot látunk, aki fekete öltönyt visel. Ők munkát keresnek. Azért igyekeznek, hogy jó munkát találjanak. Általában megfelelő céget tudnak találni és eldöntik, hogy ott fognak dolgozni. Azonban vannak diákok, akik egy "fekete céggel" találkoznak, és azt hiszik, hogy ez a "fekete cég" nagyon jó cég. Ezek a diákok úgy döntik el, hogy ott fognak dolgozni, hogy nem tudják, hogy ez a cég valójában egy "fekete cég". Ebben a szövegben a fekete cégeket szeretném bemutatni.

Először is, mi az a fekete cég? Mit csinál egy fekete cég? Sok definíció van a "fekete cégekről". Például aki egy "fekete cégnél" dolgozik, annak nincs szabadsága. A dolgozók nagyon sokat dolgoznak, de nem tudnak jó fizetést kapni. A munkaidejük túl hosszú, hosszabb, mint egy átlagos cégnél, de nem kapnak pénzt a túlóráért. Mielőtt elkezdnek dolgozni ezen a munkahelyen, azt hallgatják, hogy ez a cég nagyon jó, minden munkavállaló nagyon kedves, ott vidáman lehet dolgozni stb. Azonban ezek a dolgok nem igazak. A munkaadó túl szigorú, nem ad a jó fizetést, vagy szigorú és a munkavállalót nehéz munka végzésére kényszeríti. A túl sok nehéz munka vagy az igazságtalan munkaadó miatt sok munkavállaló beteg lesz. Van olyan munkavállaló is, aki meghal azért, mert túl sokat dolgozott.

Mostanában azt hallom, hogy Japánban sok "fekete cég" van. A japán kormány azt gondolja, hogy ez nagy probléma és megoldásra van szükség. Most tervezik a gyakorlati megoldást és manapság próbálják ki ezeket a terveket. Például minden vállalatnak muszáj rendszeresen jelentést tenni, hogy hány órában dolgozik a munkavállaló vagy hány óra a túlóra. Ha a munkaidő túl hosszú és a munkavállaló túl hosszan dolgozik, megbüntetik ezt a vállalatot. Ha a munkavállaló nem tud elég szabadságot kapni, szintén megbüntetik a munkaadót.

Kicsit nehéz tudni, hogy melyik cég "fekete cég". A legtöbb cég az álláshirdetésben csak jó dolgokat mond, és nem mond rossz dolgokat magáról. Még ha a cég nagyon nagy és népszerű is, akkor is lehet, hogy "fekete cég". De a munkakeresésben a legfontosabb olyan céget keresni, ahol hosszan akarunk dolgozni. Remélem, hogy én is tudok találni egy jó céget és nem egy "fekete cégnél" fogok dolgozni.

Sok japán egyetemista az órák után vagy hétvégén részmunkaidőben dolgozik. Ennek a munkának sok típusa van pl. felvételi előkészítő iskolai tanár, pincér, eladó stb. Annak az oka, hogy sok egyetemista dolgozik az órák után nem csak az, hogy meg kell keresni a megélhetési költségeket és az oktatáshoz szükséges pénzt, hanem az is, hogy a diákok a szórakozáshoz akarnak pénzt keresni. Több egyetemista kap pénzt a megélhetési költségeire a szüleitől, de a szüleitől kapott pénzt nem akarják szórakozásra használni. A másik ok, hogy sok diák külföldre akar utazni, mert csak akkor van szabadidejük, amikor még egyetemisták, tehát pénzt gyűjtenek az utazásra. A fentiek miatt tehát több egyetemista részmunkaidőben dolgozik az órák után.

Az egyetemisták sok különböző típusú munkahelyen dolgoznak. Hogyan választják ki a munkahelyet? Régebben egy érdekes cikket olvastam erről. Ez a cikk azt írta, hogy az egyetemisták három fő szempont alapján választották a munkahelyüket. Az első hogy, hol tudnak jobb órabért kapni. Ezt a szempontot én is nagyon jól értem. Én is minél magasabb órabért adó munkahelyen akarok dolgozni. Azt hiszem, hogy mindenki ezt szeretné, nem csak az egyetemisták. A második szempont, hogy új barátokat akarunk szerezni. Nem minden diák tagja egyetemi klubnak, így a diákok egyetemen kívül szeretnének új barátokat szerezni. A harmadik szempont, hogy számukra kedves időtöltést szeretnének csinálni munkaként. Nem mindenki ezeket a dolgokat válaszolta, de nagyon érdekes cikk volt.

Én is dolgozom részmunkaidőben, mert pénzt akarok keresni a szórakozásra és a külföldi tanulás miatt. Amikor elsőéves voltam, egy szupermarketben dolgoztam. Ott pénztáros voltam. De itt nem volt jó fizetés, de sokat kellett dolgozni, és nem lehetett hiányozni. Egyetemistáknak nagyon nehéz munkahely volt. Most egy uszodában dolgozom. Ez nagyon érdekes, de kicsit szokatlan munka. Általában gyerekeket tanítok úszni. Először sok gyerek nem tud a víz alá merülni, tehát kezdetben csak együtt játszanak az uszodában. A gyerekek nagyon aranyosak és vidámak, de olykor szemtelenek. Azt gondolom, hogy ez a munka nagy kihívást jelent. Meg tudom tanulni az emberekkel való kommunikációt. A gyereket tanítom úszni, de nem csak a gyerekekkel érintkezem, hanem a szüleikkel is kell beszélni és kommunikálni. Szerintem ezek az élmények hasznosak lesznek nekem jövőben.

Mostanában a japán diákoknak nagy probléma az ösztöndíj visszafizetése az egyetem elvégezése után. Azt hiszem, hogy most sokan azt gondolják, hogy miért kell egy ösztöndíjat visszafizetni. De egy híres japán ösztöndíj (Jasso: Japan Student Service Organization) úgy működik, hogy a visszafizetésből lesz a következő diákok ösztöndíja, ezért vissza kell fizetni az ösztöndíjat.

A Jasso ösztöndíjrendszerét mutatom be. Először az ösztöndíjasokról szólok. Akinek nincs elég pénze egyetemre járni, és jó eredményei vannak, annak lehet igényelnie az ösztöndíjat. De inkább a gazdasági elem a fontosabb. Két fajta ösztöndíj van, az egyik a különösen jó eredményekkel rendelkező diákoknak van, de ilyenkor az ösztöndíj összege eldöntött, nem lehet választani. És annak nincs kamata, szóval amennyit kapnak, annyit fizetnek vissza. A másik fajtánál nem annyira szigorúan veszik figyelembe az eredményeket, és öt összeg közül lehet választani. De ennek a típusnak kamata van, szóval ha későn fizetik vissza, akkor többet kell fizetni. És ugyanaz az ember mind a kettő fajta ösztöndíjat is megkaphatja egy időben.

Most nézzük meg, hogy milyen problémák fordulnak elő. Az egyik, hogy ahhoz, hogy állást szerezzen valaki, egyetemre kell járni. Ha nem jár egyetemre, akkor nehéz lesz jó munkát találni, szóval nem lesz elég a fizetése. Ezért sok diák tovább is tanul. De ha az egyetemen nem tanul szorgalmasan, nem találja ki mit akar csinálni a jövőben, vagy nem sikerül állást találnia, akkor nem tud elég pénzt keresni. Ezért ha ösztöndíjasként járt az egyetemre, nem tudja visszafizetni a pénzt.

És a másik ok, hogy néha az ösztöndíjasok nem tudják, hogy az ösztöníjat vissza kell fizetni. A diákok általában a gimnáziumban igénylik az ösztöndíjat, és akkor meghallgatják a tájékoztatást arról, és aláírják a szerződést. De ha a tanárok nem jól magyaráznak, vagy a diákok nem jól figyelnek, néhány diák nem ismeri a kötelezettségeit, és az egyetem elvégzése után nem fizet (és nem is tud, mert általában az ilyen emberek nem keresnek sok pénzt).

Általában azt mondják, hogy e miatt a két ok miatt történik probléma. Az elsőt kicsit nehéz megoldani, mert az álláskereséssel is kapcsolatban van. De a másodikat meg lehet oldani, meg kell ismertetni a diákokkal az ösztöndíjasok kötelezettségeit. Én is kaptam ösztöndíjat a Jassotól, és annak köszönhetően tudtam az egyetemre járni és Magyarországon is tanulni. Ez az ösztöndíj biztos, hogy fontos a diákoknak. Ezért remélem, hogy továbbra is jól működik ez a rendszer azok számára, akik szorgalmasan akarnak tanulni, és még jobb lenne, ha egy új rendszer is indítanának, amelyben nem kell visszafizetni az ösztöndíjat.

Források

・独立行政法人　日本学生支援機構 JASSO

http://www.jasso.go.jp/index.html

・公益財団法人　生命保険文化センター

・http://www.jili.or.jp/lifeplan/lifeevent/education/10.html

・http://news.ameba.jp/20150605-585/

・http://blogos.com/article/112895/

2015. május 18-tól három hétig angol tanítási gyakorlaton voltam az alsó középiskolában, ahova 7 évvel ezelőtt jártam. Ez a három hét nekem nagyon fontos időszak lett. Az iskolában tanár voltam, de sokat tanultam is. Nagyon meglepődtem, hogy teljesen más az a tanár, akit a diákok elképzelnek és az igazi. A következőkben arról fogok írni, amit a tanárokról gondoltam a gyakorlat alatt.

Először is a tanárok nagyon sokat gondolnak a diákjaikra. Szerintem a diákok nem tudják ezt. Korábban én sem tudtam, de a gyakorlat alatt én is sokat gondoltam rájuk. Például a tanár sok időt tölt csak egy óra elkészítésével is. Általában, az alsó középiskolai óra 50 perces, de felkészüléshez több idő kell. Ki kell gondolni, hogy mikor mit csinálunk, mire kell figyelnem, mit kell írnom, és milyen kérdés merülhet fel. Nagyon nehéz volt kigondolnom, hogy hogyan lehet könnyen megmagyarázni a nehéz új nyelvtant. Amikor alsó középiskolai diák voltam, nem nagyon szerettem az órákat, és néha aludtam (de csak amikor nagyon álmos voltam) vagy azt éreztem, hogy ez nagyon unalmas. Most azt gondolom, hogy ez nagyon rossz dolog volt, és sajnálom.

A következő kérdés, hogy szerintem a tanároknak túl sok munkájuk van. Régebben azt gondoltam, hogy a tanári munka csak tanítás, de ez nem igaz. Valójában az alsó középiskola tanároknak egyáltalán nincs szünetük. A tanár reggel 8 órakor megérkezik az iskolába, elő kell készíteni az aznapi órákat, utána a tanterembe megy, és a diákokat tájékoztatni kell az aznapi menetrendről. Mindennap 2-5 órája van, és néha ezeknek ugyanaz a tartalma. Ha nincs órája, ügyeletet kell tartani az iskola körül, és ha baj van vagy egy diák rossz, meg kell oldani a problémát. Ebédszünetben is a tanteremben segít a diákoknak és figyel a rossz diákokra. Ha egy diák nincs ott, meg kell találni őt, és a tanárnak nincs ideje ebédelni. Óra után pedig majdnem mindennap vannak megbeszélések. Néhány tanárnak iskolai klubba is kell mennie. Elméletileg 17 óra után haza lehet menni, de senki nem tud. Van aki 21 óráig is az iskolában marad.

Szerintem a tanári munka nagyon nehéz munka, mert a tanár gyerekekkel érintkezik, akikben sok lehetőség van. Ez motiváció a tanár számára. A tanárok azt akarják, hogy a diákok okosak legyenek, érdeklődjenek valami iránt és jobb emberek legyenek. Persze nagyon nehéz is ez a munka, de nagyon megéri.

A munka világa nagyon kemény. Csak kevés vállalat lehet sikeres, és más vállalatok pedig csődbe mennek. A világon 3000 vállalatnak van több mint 100 éves története és ezek 80 százaléka japán vállalat. Miért tudnak olyan hosszan működni a japán vállalatok? Én azt gondolom, hogy egy japán vállalat olyan, mint egy család. Sok az olyan vezető, akik azt gondolják, hogy a munkavállalói vagy fogyasztói az ő kincsei, és jól bánnak velük. Úgyhogy azok is hűségesek hozzájuk.

Szeretnék bemutatni egy sikertörténetet.1946-ban két férfi alapított egy vállalatot. Masaru Ibukának és Akio Moritának hívták őket. Ez volt a világ egyik leghíresebb vállalatának, a Sonynak az indulása. Ők próbáltak saját termékeket készíteni. A Sony 1954. májusban dobta piacra az első tranzisztorát és a következő évben pedig az első tranzisztoros rádiót Japánban. És a tovább években is így igyekeztek új termékeket készíteni, persze a mai napig.

Akio nem csak tökéletes mérnök volt, hanem kiváló üzletember is. Nagyon jó kommunikációs képességgel rendelkezett. A Sony vállalat igazgatójaként korábban rengeteg alkalma volt előadást, illetve beszédet tartani. Annak ellenére, hogy minden nap nagyon elfoglalt volt, segítség nélkül, csak a saját szavaival szeretett elmondani mindent. Mert ő mindig úgy érezte, hogy ő minden emberért felelős, akik kapcsolatban van a Sonyval. Volt, hogy véletlenül a témától eltérő dologról kezdett beszélni, de mindig méltóságteljesen kijavította magát. Nagy tömegekhez is úgy tudott beszélni, mintha egyenként szólítana meg mindenkit. Talán éppen emiatt hatották meg az embereket a beszédei. Akio 1999-ban meghalt, de a 20. század 100 legnagyszerűbb embere közé választották őt. Most is sokan tisztelik őt. Idegen nyelvet tanuló diákként az egyik álmom, hogy én is olyan beszédet akarok tartani idegen nyelven, amely meghatja az embereket.

Végül szeretném bemutatni két híres mondatát.

"Sok embernek van jó ötlete, de kevés az olyan ember, aki bátor és igyekszik, hogy az álma valóra váljon."

"Azért kell igyekeznem, hogy a Sony minden munkavállalója boldog legyen."

Én most munkát keresek, és szeretnék olyan vállalatot találni, amelynek az igazgatója annyira tisztelete méltó, mint Akio Morita.