Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.

A főállású alkalmazottak nem csak túl sokat dolgoznak, hanem nagyon nagyok  a terheik is. A diákok könnyen kiléphetnek a munkahelyükről, és ha egy diák befejezte az egyetemet, biztosan kilép még egy nagyon jó munkahelyről is. A főállású alkalmazottaknak valahányszor be kell tanítaniuk a munkát, amikor új diákmunkás kezd dolgozni a cégnél. Ráadásul a diákoknak nem kell nagy felelősséget vállalniuk, amikor valami probléma van, tehát ha a diák hibázik, a főállású alkalmazottnak kell vállalni a felelősséget. Ezek a dolgok növelik a főállású alkalmazottak terheit.

A diákoknak is teher lehet a diákmunka. Példáuk a főnök megkérdezi a diákoktól, hogy tudnak-e dolgozni ezen vagy azon a napon, és hogy miért nem tudnak dolgozni, vagy azt mondja, hogy karácsonykor mindenképpen dolgozzanak! Munkahelytől és főnöktől függ, de sok diák legalább egyszer tapasztalt már ilyet. A diákmunka befolyásolhatja a diákok tanulását, szórakozását és más tevékenységét is. Pedig a diákoknak nagyon fontos, hogy sokat tanuljanak és a diákmunkán kívül is megtapasztaljanak különböző dolgokat, mert miután befejezték az egyetemet, nagyon nehéz szabadon kipróbálni azt, amit szeretnének.

A harmadik gond, hogy a vendégeknek sem annyira jó ez a japán helyzet. A diákok munkájának a minősége nem olyan magas, mint a főállású alkalmazottak munkájáé, különösen a vendéglátásban. A diákmunkások sokszor cserélődnek, és ha sokáig dolgoznak egy helyen, akkor is csak néhány évig dolgoznak ott, például csak elsőéves egyetemista koruktól negyedéves korukig. Ez csak 4 év. Tehát a diákoknak nagyon kevés gyakorlatuk van. Ráadásul a diákoknak még nincs nagy felelősségérzetük. Olyan diák is van, aki a diákmunkát úgy veszi, mintha egy egyetemi szakkör vagy klub lenne. De a vedégek számára minden dolgozó ugyanolyan, és ők nem tudják, hogy ki főállású alkalmazott és ki diákmunkás. A vendégek ugyanolyan szolgáltatást várnak el a főállású alkalmazottaktól és a diákmunkásoktól is. Ezért olyan esemény is előfordulhat, hogy a vendégek nem lesznek elégedettek vagy nagyon kellemetlenül érzik magukat.

Azonban a diákoknak nagyon fontos a diákmunka, különösen az egyetemistáknak. Az egyetemistáknak sok pénz kell ahhoz, hogy tanuljanak, részt vegyenek az egyetemi klubok életében, utazzanak stb. És a diákmunka nagy jövedelemforrás lehet. Persze emellett az ember jól megismerheti a társadalmat is.

Mi lehet a megoldás arra, hogy javuljon a mostani japán munkahelyi helyzet? Az a fontos, hogy egy céget ne a diákmunkásokra támaszkodva vezessenek. Így a sok főállású alkalmazott szépen működteti a céget és a diákok pedig csak segítenek a főállású alkalmazottaknak. Szerintem egy ilyen munkahelyeken sok dolgot meg lehet tanítani a diákoknak. De valójában a cégek azért használnak sok diákmunkást, hogy csökkentsék a bérkiadásaikat. Ezért nagyon nehéz ez a probléma. Azt gondolom, hogy a japán cégeknek jó egyensúlyt kell keresniük a főllású alkalmazottak és a diákmunkások között.