A japán építőipari munkásokat, különösen azokat, akik magas helyen dolgoznak, tobi shokunak hívják. A tobi kányát, a shoku pedig foglalkozást jelent. Az állás nevének az eredetéről több magyarázat van, de az egyik legnépszerűbb magyarázat az, hogy ők szó szerint gerendáról gerendára repültek, mint a madarak. És a másik magyarázat szerint azért így hívják őket, mert ők egy olyan eszközt használtak, ami úgy néz ki, mint a kányának a csőre. Régen, az Edo-korszakban, tűzesetekkor nem úgy oltották el a tüzet, mint most, hanem ezt az eszközt használva lerombolták az épületet. A tobi shokuk jobban tudták, hogy milyen az épületek szerkezete, vagyis hogy hogyan lehet legkönnyebben lerombolni őket. Ezért nem a tűzoltók, hanem a tobi shokuk foglalkoztak a tűzesetekkel.

Ma sok házas nő és anyuka dolgozik. Persze van sok háztartásbeli is. A nők szabadon tudnak választani, hogy hogyan akarnak élni a házasság után.

Az én anyukám egy gimnáziumban dolgozik. Minden nap 9 órától 17 óráig ott tanít japán nyelvet. És ugyanannyi pénzt keres, mint az apám, ezért az anyukám és az apám egyforma szinten állnak (sőt, az anyukám kicsit magasabban). Ma nem csak a férfiak, hanem a nők is tudják kezdeményezni a válást. Ezen kívül gyerekfelügyeleti jogot is kaphatnak, és mindenki szabadon tud házasodni és válni.

De ezek viszonylag új dolgok.

A második világháború előtt Japánban kafucsó (家父長) rendszer volt. Ez azt jelenti, hogy a házas férfiak (különösen a nagyapa vagy az apa) nagyon nagy hatalmat birtokoltak. A családban senki nem tudott ellenkezni velük. Akkoriban a japánok azt gondolták, hogy a nő (a feleség) csak egy eszköz, ami gyereket szül. Ezért a nők helyzete nagyon gyenge volt. A feleségnek támogatnia kellett a férjet. A nők nem tudták kezdeményezni a válást, de a férfiak nagyon könnyen tudták kezdeményezni. Ezért sok feleségtől váltak el irracionális indokokkal.

Ezen kívül ekkoriban egy könyvet, amit Onnadaigakunak (女大学) hívtak nagyon sok lány olvasott és kellett olvasni. Ez a könyv azt mondta, hogy

• egy nő, aki elvált nem tud ismét megházasodni,

• a feleségnek mindig engedelmeskedni kell a férjének,

• a feleségnek mindig támogatni kell a férjet,

• a nő egy árny, de a férfi a nap, ezért a nő rosszabb, mint a férfi.

Különösen, a menyek helyzete volt nagyon gyenge.

Szerintem ezek nagyon rossz dolgok, mert nem voltak női jogok. Ezen kívül, amikor egy házaspár elvált, a nő nem tudta megkapni a gyerekeit. Most nem tudom elképzelni ezt, de ekkoriban ez magától értetődő volt.

A nagymamám is ebben a rendszerben élt. Először is a nagymamám nem tudta magának megválasztani a férjét. A nagymamám apja döntött a házasságról. A lányoknak nem volt joguk erre. Amikor fiatal volt, a nagymamámnak a házasság után két évig nem született gyereke. Ő nagyon izgatott volt emiatt. És a nagyapám anyukája, egyszóval az anyós mindennap azt mondta neki, hogy gyorsan szüljön gyereket! Különösen fiút!! Örököst!!! Ha három évig nem születik gyereked, hazazavarunk téged a házadba!!! A meny helyzete nagyon-nagyon gyenge volt, ezért az anyós gúnyolódott a menyével. Végül, a nagymamám tudott gyereket szülni (az apámat), ezért nem kellett elválnia. Szerencsére az ő férje, a nagyapám nagyon kedves volt, ezért a nagymamám el tudta viselni.

A második világháború után, gyorsan megváltozott a társadalom, megváltozott a gondolkodás. De kicsit megmaradt a régi rendszer. Ezt lehet látni a mindennapi életben. Sokat és jól kell gondolkodnunk a nők helyzetéről a családban.

Prezentáció az egyik legelterjedtebb japán horoszkóptípusról, a vércsoporthoroszkópról.

Japánban sok különleges kulturális jelenség van. Akkor tudjuk különösen erősen érezni ezt, amikor egy külföldi kultúrát tanulunk. Amiről ebben a dolgozatban szeretnék írni, az a japános buli. Ezt a bulit nomikai-nak hívjuk. Ennek a bulinak van néhány szabálya, ami a külföldieknek furcsa (sőt néha a japánoknak is az). Ezeket a szabályokat és a problémákat is bemutatom.

Először is bemutatom a nomikai-t. Amikor nomikai-t szervezünk, általában japános kocsmában tartjuk, amit izakaja-nak hívnak. Ebben a kocsmában sokféle italt tudunk inni, például sört, bort, szakét, koktélt stb. Az ételek is különlegesek. Az izakaja-ban kis ételeket rendelünk, amit ocumami-nak hívnak. És ezek között nem csak főételek, hanem olyan ételek is vannak, mint az előételek, például sült burgonya, hideg paradicsom stb.

A nomikai szabálya a következő. Amikor nomikai-on vagyunk, elsősorban arra kell figyelni, hogy hová kell leülni. A nomikai-on mindenkinek van olyan hely, ahová illik leülnie, és ez a hely az életkortól és a pozíciótól függ. Az asztal esetében az úgy lesz, mint az alábbi képen. Ezen a képen az első helyre a legidősebb vagy legmagasabb pozíciójú embernek illik leülni. A jobb alsó sarokban van a kijárat. Minél alacsonyabb számú egy hely, annál idősebb vagy magasabb pozíciójú ember ül oda. Azt mondják, hogy ez azért van így, mert régen, amikor egy fegyveres vagy valaki bejött, az első hely volt a legbiztonságosabb.

Persze amikor valaki a barátaival megy nomikai-ra, általában nincs ilyen szabály. Csak amikor a vállalati főnökével vagy kollégájával megy kocsmába. És arra is kell figyelni, hogy hogyan kell önteni az alkoholt a pohárba. A címkét fölfelé fordítva kell önteni. Nem tudom pontosan miért. Azt mondják, hogy azért kell mutatni a címkét, hogy tudni lehessen, milyen fajta az alkohol.

És sajnos van probléma, vagyis rossz szokás is. Gyakran van olyan ember, aki a nomikai-on az alkoholt (főleg sört) egy húzásra issza meg. Ezt ikkinomi-nak hívják. Ezt azért csinálják, hogy a nomikai hangulata jobb legyen vagy szórakoztassák a résztvevőket. De igazából nem így lesz, hanem mindenki aggódni fog az illetőért, mert ez nagyon veszélyes. A testben az alkohol sűrűsége hirtelen túl magas lesz. Meg is lehet halni. És az a helyzet, hogy minden évben sokan meghalnak, közülük a legtöbben az egyetemisták. Ezért nekünk is figyelni kell. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hányan haltak meg 2008-ban a különböző életkorú emberek között. A táblázatból kiderül, hogy a huszonévesek halnak meg legtöbben alkohol miatt.

Ilyen a buli Japánban. Ez a téma kulturális és gasztronómiai szempontból nagyon érdekes, nemcsak a külföldieknek, hanem a japánoknak is.

Források:

http://www.innovade.co.jp/gr/bounenkai/manner-enseki.html

http://www.kirin.co.jp/csv/arp/health/acute.html

Prezentáció a japán szerencsejátékokról.

Prezentáció a tobi sokukról, azaz a magasépítő-iparban dolgozó építőipari munkásokról.

Sok országban vannak különleges egészségmegőrzési gyakorlatok. Például Indiában a jóga, Kínában a tajcsi. Japánban is van néhány olyan különleges szokás, ami segít az egészség megőrzésében. Ebben az írásban ezek közül kettőt mutatok be.

Az egyik a rádiótorna. Azért nevezik rádiótornának, mert eredetileg egy rádióműsor volt. Ebben a műsorban zongorakíséretet és egy hangot hallhatunk, ami megmondja nekünk, hogy hogyan kell mozogni. A rádió torna három részből áll. Az első rész a leghíresebb, minden japán ismeri. A második részt is ismerik. De a harmadikat viszont kevés ember ismeri. Ez nagyon bonyolult és nehéz mozgás. Ezért ha rádiótornát mondunk, akkor általában az az első részt jelenti. Az alábbiakban csak az első részről írok. Az első rész 13 mozgásból áll. Például olyan mozgásokból, hogy a testünket előre és hátra döntjük vagy a karunkat fölfelé és lefelé nyújtjuk. Közben mélyen lélegzünk. Nagyrészt egyszerű mozgások, ezért kisgyerekek és öregek, férfiak és nők, mindenki tudja csinálni. És sok helyen végzik. Az iskolai tornaórán először ezt csináljuk, hogy ne sérüljünk meg az óra közben. A gyárakban is csináljuk reggel. És mostanában nem csak az egészségért, hanem fogyókúraként is végezzük.

A másik japán egészségmegőrzési szokás a fürdés. Szerintem a japán fürdés különleges, különösen Európához képest. Amikor Magyarországon voltam, voltam gyógyfürdőben, de azt gondoltam, hogy az más, mint a japán fürdők, mert a japánok szeretnek nagyon meleg vízben fürdeni. És meglepett, hogy a barátaim otthon gyakran csak zuhanyoznak. A japánok nemcsak zuhanyoznak, hanem gyakran fürdenek is. Mert azt gondoljuk, hogy a fürdés jót tesz az egészségünknek. Például enyhíti a vállfájást. És fürdés közben sokat izzadunk, az is jó a bőrnek. Az egészségért és a szépségért gyakran egy különleges port vagy folyadékot teszünk a vízbe. (Ezeket nem szappanként használjuk.) Ez tovább javítja a fürdés minőségét. Ettől még jobb lesz az egészségünk és szebbek leszünk.

Ezek a japánok különleges egészségmegőrzési szokásai. Szerintem minden országban különbözik, hogy mi tesz jót az egészségnek. Ezért nem tudom, hogy a japán szokások tényleg jók-e. De ezeket hosszú ideje fontosnak tarják az emberek, ezért jó lenne, ha továbbra is fennmaradnának ezek a szokások.

Az órán mostanában az egészséggel kapcsolatos témákkal foglalkoztunk. Nekem tetszettek azok a témák, amelyek nagyon fontosak, de amelyeket az emberek nem vesznek komolyan. Az órán a depresszióról és az alkoholról beszélgettünk, és azt hiszem Japánban is hasonló a helyzet, különösen ami a depressziót illeti. Ebben a szövegben egy hasonló problémáról, az evészavarról szeretnék írni, ami az egyik legkomolyabb betegséggé vált Japánban, főleg a fiatalok között.

Mi az evészavar? Ez egy lelki betegség. Az embernek nincs testi problémája, mégse tud enni, vagy túl sokat eszik és utána hány. Ilyenkor az ember nem tud uralkodni az idegein. Az egyik adat szerint száz vagy százötven ember közül egy ember evészavarban szenved Japánban. Azt hiszem, hogy ez nagy szám, mert azt jelenti, hogy ha egy egyetemi nagyelőadóban megvizsgálnám, lenne egy olyan ember, aki evészavarban szenved. Ráadásul az ilyen betegségek esetében nehéz pontosan megmondani a betegek számát, így a valóságban akár több is lehet.

Mi lehet az oka az evészavarnak? Az evészavar betegei többségükben nők. Azt mondják, hogy az evészavart a stressz okozza és ez egy függőség. Elsősorban a fiatalok körében jelentős. Hilde Bruch, egy német pszichiáter szerint ez a betegség nem az étvágyhoz kapcsolódik, hanem az ember lelkével van kapcsolatban. Ez a szakértő azt gondolja, hogy az evészavaros betegek érzékenyek arra, hogy hogyan gondolkodnak a saját külsejükről. Azt hiszem, hogy az evészavar szoros kapcsolatban van a fogyókúrával. Mondanom sem kell, hogy mostanában elterjedt az a gondolat, hogy a vékony lányok a szépek. A média nagy hatást gyakorol erre a gondolatra. Mindenki mondja, hogy az elhízás nem jó az egészségnek, de azt ritkán hallani, hogy a fogyás sem jó. És nagyon nehéz vonalat húzni, hogy meddig szép és honnan túl sovány valaki.

Japánban népszerű a "három testsúly számítás" módszere. Az első a „szabvány testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 22), a második a „szépség testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 20), a harmadik a „modell testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 18). Én 152 cm magas vagyok, szóval a „szabvány testsúlyom” 51 kg, a „szépség testsúlyom” 46 kg és a „modell testsúlyom” 42 kg. Ebből is láthatjuk talán, hogy az emberek túl érzékenyek a testsúlyra.

Végül azt hiszem, hogy az evészavar a családi körülményekkel is kapcsolatban van. Mostanában egyre kevesebben ebédelnek. Az apa későn érkezik haza, az anya is dolgozik, sok gyereknek nincs testvére sem,  sokan egyedül laknak stb. Ha a családban a családtagok figyelnek egymás étrendjére, talán jobb lesz a helyzet.

Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.

Az alábbiakban arról szeretnék gondolkodni, hogy milyen kapcsolat van az egészség és a házasság között. Azért választottam ezt a témát, mert Japánban van egy olyan mondás, hogy ha valaki boldog lesz, akkor elhízik, úgyhogy azt gondoltam, hogy biztos van kapcsolat az egészség és a házasság között.

A Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 2007-ben végzett kutatása szerint 20 évvel ezelőtt a negyvenes éveikben járók között az elhízás aránya a nők és a férfiak körében ugyanakkora, körülbelül 22 százalék volt, de mostanában nagyobb lett a különbség: a nők 16,3 százaléka, a férfiaknak pedig 33 százaléka elhízott. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a nők jobban figyelnek az egészségükre, mint a férfiak.

Vannak okok, amelyek miatt valaki elhízik, miután megházasodik. Az első, hogy miután két ember összeházasodik, segítenek egymásnak főzni vagy vásárolni, ezért nem kell sokat mozogni a főzés vagy a vásárlás miatt, és ha együtt vannak, együtt esznek. A nőtlen férfiak gyakran nem esznek mindennap háromszor, de miután megházasodnak, a feleség gyakran rendszeresen főz és együtt esznek. A hajadon nők pedig miután megházasodnak, ugyanazt eszik, mint a férjük, úgyhogy lehet, hogy többet esznek, mint az átlag. Emellett ha a gyerekek meghagyják az ételt, a szülők megeszik a maradékot. Egy másik ok, hogy miután az emberek összeházasodnak, autót vesznek a gyerek vagy munkába járás miatt, úgyhogy kevesebb lesz az alkalom mozogni.

Azonban gyakran mondják, hogy a házasok egészségesebbek, mint a szinglik. Ennek is vannak okai. Ha egyedül van, sok ember nem veszi észre, hogy orvoshoz kell mennie, vagy ha észreveszi, akkor sem megy orvoshoz. De ha van családja, gyakran valamelyik családtagja javasolja, hogy menjen orvoshoz, vagy ha nincs szükség orvosra, a család gyakran akkor is figyel, hogy a család egyik tagja elhízott, túl sokat eszik stb.

Nagyon fontos, hogy valaki más javasolja, hogy az ember egészségesen éljen. Bár nem csak az fontos, hogy az embernek legyen családja, hanem fontosabb az hogy boldogan éljen a családdal. Ha van család, de nagyon stresszes, az sok rossz tünetet okoz. Például a pulzusszám vagy a vérnyomás emelkedik, gyengül az immunrendszer, vagy akár meddőséget is okozhat a stressz.

Persze szeretnék egy jó családot felépíteni, de arra is kell figyelni, hogy mások hogyan változnak a környezetünkben. Ha valaki megházasodott, de úgy látjuk, hogy nagyon stresszes, akkor segíteni kell neki.