Mióta elkeztem magyarul tanulni, nagyon sokan kérdeztek tőlem egy bizonyos dolgot.  Azt, hogy miért tanulok magyarul.  Nem tudom hányszor válaszoltam erre a kérdésre, de nagyon sokszor kérdezték ezt tőlem.  Ez nagyon nehéz kérdés nekem.  Szerintem más nyelvszakosoknak könnyebb válaszolni erre a kérdésre. Például egy angol szakos azért tanul angolul, mert az angol nyelv nemzetközi közvetítőnyelv.  Egy kínai szakos kínaiul tanul, hiszen most Kína az egész világra nagy hatással lévő ország. És a Vietnám és Japán közötti kapcsolat is erősebb lett mostanában, így a vietnami szakos vietnami nyelvet tanul.  Mindenkinek van valamilyen komoly oka.  Viszont nekem nem volt ilyen dolog. 

Akkor miért választottam a magyar szakot­?  Azért választottam, mert egy európai nyelvet akartam tanulni.  Ennyi.  Nincsen más ok.  Az Oszakai Egyetem katalógusában egy olyan kép volt, amelyen magyar szakos diákok hagyományos magyar ruhákat viselnek.  Azt gondoltam, hogy ezek a ruhák nagyon aranyosak és én is szeretném felvenni őket.  Nem tudtam semmit Magyarországról, így nem érdekelt a történelme, politikája és gazdasága. 

Igazából amikor másodéves diák voltam, gyakran gondoltam arra, hogy jó lett volna, ha más nyelvet tanultam volna, mert más nyelvek jobban segíthetnek a munkakeresésben.  Most tudom, hogy Magyarország nem nagy ország, és kevesen beszélnek magyarul.  Néhányszor gondolkoztam a jövőről és rosszul éreztem magam.

Persze tudom azt, hogy Magyarországon és a szomszédos országokban a magyar nyelv nagyon hasznos, de sajnos most Japánban az üzleti vagy mindennapi életben nem annyira hasznos.  Azonban nem gondolom, hogy nem érdemes magyarul tanulni.  Mivel magyarul tanultam, meg tudtam ismerni a magyar történelmet és kultúrát.  Ezek nagyon különböznek a japántól, így nekem nagyon érdekes magyarul tanulni.  Minél többet tanultam Magyarországról, annál jobban szeretem Magyarországot.  Ha nem lettem volna magyar szakos diák, még mindig semmit nem tudnék Magyarországról. 

Néhány ember azt gondolja, hogy nincs értelme olyan nyelvet tanulni, amit kevesen használnak.  De szerintem ez nem igaz, és a nyelvek nem csak az üzleti élet miatt vannak a világon.  Ha valaki egy idegen nyelvet tanul, akkor talán saját magát is jobban meg tudja ismerni.  Szerintem ez nagyon fontos, így nem muszáj csak egy olyan nagy nyelvet tanulni, mint az angol.  Az a fontos, hogy amikor nyelvtanulás után visszanéz magára az ember, valami új dolgot vegyen észre magában. 

Én most magyar nyelvet és angol nyelvet tanulok, és tavaly német nyelvet és cseh nyelvet is tanultam. Nagyon szeretek idegen nyelvet tanulni, és ezért erre az egyetemre járok, de a japánok általában nem jól tudnak idegen nyelveket (általában angolt) tanulni.

A japán oktatási módszerekkel sok probléma van. Például a japán Oktatási Minisztérium nem gondolja azt, hogy az angol társalgás nagyon fontos. Japánban a középiskolában és a gimnáziumban a tanárok csak a felvételire tanítják az angol nyelvet. Például a nyelvtant, a szókincset, és szövegértést különösen hangsúlyosan tanítják a diákoknak. A beszélgetés nem annyira hangsúlyos, mint a nyelvtan, a szókincs, és  a szövegértés. Valójában a diákok akkor is át tudnak menni a felvételin, ha csak megértik a  nyelvtant, a szókincset, és a szövegértést. A társalgás, a kiejtés, és a hallásértés csak ez után jön.

Sok japán oktatási szakember azt mondja, hogy a japán diákok azért nem tudnak beszélni angolul, mert csak nyelvtant tanulnak. Először én is ugyanígy gondoltam. Angolul és magyarul először a nyelvtanról kezdtem tanulni, és azt gondoltam, hogy ha egy új idegen nyelvet tanulok, akkor meg fogok próbálni a kezdetektől beszélgetni. Tavaly tavasszal, amikor német nyelvet kezdtem tanulni az egyetemen, egy társalgási órát választottam, de nekem nagyon nehéz volt megérteni. Azt vettem észre, hogy a nyelvtan megértése nélkül meg nem tudom érteni a társalgást sem. Nem tudom, hogy azért van-e így, mert japán vagyok.  Talán megszoktam, hogy a nyelvtannal kezdem a tanulást.

A másik probléma a japánok természete. A japánok nagyon passzívak, és emiatt nehéz lesz nekik idegen nyelvet tanulni. A nyelvórán, senki sem beszél sokat és csak akkor válaszol halkan, amikor a tanár felszólítja. Szerintem ez nem jó. Tavaly nyáron, amikor Magyarországon nyári egyetemen tanultam magyarul, a csoportban mindenki aktívan beszélt, kérdezett, és elmondta a saját véleményét. Csak a japánok voltak azok, akik nem beszéltek, csak ha a tanár felszólította őket. Akkor csodálkoztam, hogy milyen aktív mindenki. A csodálkozás után egy kicsit én is aktívabb lettem és nekem könnyű volt az órákon beszélni. A külföldön tanulás révén azt hiszem, hogy ilyen jó tapasztalatot és hatást lehet szerezni. Aktív akarok lenni.

Szerintem én sem tudok jobban megtanulni egy idegen nyelvet, mint a külföldi diákok, de szorgalmasan fogok próbálni sok módszert és meg akarok tanulni különböző nyelveket. 

Valószínűleg Japánban egyre fontosabbak és komolyabbak a házassággal és a válással kapcsolatos problémák. A múlthoz képest azt érezzük, hogy a házasságról való gondolataink és a házasélettel kapcsolatos érzéseink változnak. Erről a problémáról szeretnék gondolkodni.

Először a házassággal kapcsolatos problémákról szeretnék írni. Mostanában növekszik azoknak a létszáma, aki későn házasodnak meg vagy az életük végig sohasem házasodnak meg. Ennek az oka, hogy sok ember inkább a munkájára akar koncentrálni, mint a szerelemre, több saját szabadidőre vágyik, úgy gondolja, hogy a házasélet nagyon nehézkes, és nincs elég pénze egy családhoz stb. Úgy érezzük, hogy a legutóbbi időben az emberek szeretnének a saját életükre koncentrálni, és nem akarnak rengeteg pénzt és erőfeszítést szánni a családra.

Ez a tendencia kapcsolódik a születési ráta csökkenéséhez. A késői házasság és a házasság elmaradása miatt kevesebb gyerek születik, mert az emberek nem akarnak rengeteg pénzt költeni, és gyerek nélkül akarják élvezni az életüket.

A következő probléma a válás. Az állam szerint Japánban a válások száma és aránya 2000-től rohamosan növekedett, és 2003-ban volt a legnagyobb. Azóta apránként csökken. A válások okaként lehet említeni, hogy a pár tagjainak nincs elég pénzük, túl elfoglaltak, különbözik a gondolkodásuk, eltérőek az érzéseik és már nem szeretik egymást stb.

Azt gondolom, hogy ha a párnak van gyereke, ő nagyon szomorú lesz és szenved a mindennapi életében, ha neki hiányzik az egyik szülője. Ezért a szüleinek gondolkodni kell a nagy teherről, amit a válás jelent a gyereküknek. A válás nem csak a szülőknek probléma, hanem a gyereknek is. Nem szabad könnyelműen dönteni erről.

Az ilyen házassággal és válással kapcsolatos problémákban van néhány rossz dolog. Azt gondolom, hogy ezek a problémák rossz változást jelentenek az életünkben. A legkomolyabb probléma az, hogy ez kapcsolódik a születési ráta csökkenéséhez. Ez az egész országnak nagyon fontos téma, mert jelentős társadalmi probléma, hogy különösen mostantól a lakosság csökkenni fog. A házasság és a válás nagyon fontos pont az életükben, ezért körültekintően kell gondolkodni és dönteni.

Japánban egyes megyék nagy figyelmet fordítanak a turizmusra és sokféle módszerrel próbálják átadni a környék varázsát. Egy cikkben azt olvashattuk, hogy Hiroshimában macskanézetű Street View-val mutatják be az egyik kirándulóhelyet. Ez a Street View Hiroshima Onomichi látképeit mutatja be macskanézetben és a macskákat és a boltokat is bemutatják. Onomichiben sok macska él, ezért készítettek ilyen Street View-t. Ilyesformán próbálják érdekességekkel fellendíteni a japán megyékben a turizmust. Japánban 47 megye van és nemcsak a fő városokban, hanem vidéken is igyekeznek fellendíteni a turizmust. 2020-ban rendezik a Tokiói Olimpiát, ezért több külföldi turista jön majd Japánba. Egyre fontosabb lesz a japán turizmus. Szeretném bemutatni a japán turizmus mostani módszereit és hogy milyen kihívásokkal néz szembe a japán turizmus.

Először szeretnék bemutatni egy magazint, amelyben helyi különlegességeket reklámoznak. Ebben a magazinban olyan emberek mutatják be a helyet, akik az adott helyről származnak. Például Hiroshima megye magazinjában, egy híres japán muzsikus képét használják a címlapon és bemutatják Hiroshima híres termékeit. Iwate megye magazinjában egy szépségkirálynő, aki Iwatéban lakik, mutatja be az egyik utazási célpontot és Iwate hagyományos kultúráját. Ezek a magazinok nagyon népszerűek lettek és sok ember reklámozza a helyi jellegzetességet. A vidéket reklámozó videók is érdekesek. Egyes megyék készítettek olyan videót, amelyek bemutatják a jellegzetes termékeket és a meglátogatni ajánlott helyeket. Ha videót készítenek, azt külföldön is meg lehet nézni, ezért szerintem ez jó ötlet.

A következő részben szeretném bemutatni a kiotói turizmust. 2014-ben 55 640 000 turista ment Kiotóba. Kiotóban sokféle turisztikai innovációt vezettek be. Először is Kiotóban fontos, hogy megőrizzék a szép városképet. Kiotó városban nem szabad magas épületeket építeni és hivalkodó színű cégtáblákat használni. Egy rendelet meghatározza az előírásokat. Ezért az üzletláncoknak is meg kell változtatni a cégtábla színeit. Szeretnék egy példát mondani. Japánban van egy Lawsonnak hívott éjjel-nappali. A bal oldali képen van egy átlagos Lawson külső megjelenése. A jobb oldali képen a kiotói Lawson külső megjelenése van. A kék cégtábla nem illik Kiotó látványához, de a barna és fekete cégtábla és a barna rács illik.

Emiatt a nem hivalkodó külső megjelenés miatt, a turisták élvezni tudják Kiotó látványát. Ezen kívül, Kiotóban érdekes turisztikai módszerek vannak. Kiotóban van egy rendszer, amit a vendégszeretet nagykövetének hívnak. Ez egy ember, aki Kiotót reklámozza, és a vendégszeretetet népszerűsíti. A vendégszeretet nagykövete nem híres ember lesz, hanem például taxivezetők vagy üzletvezetők. Ők jól ismerik Kiotót és be tudják mutatni a várost.

A japán megyék más és más vonzerőt mutatnak be. Szerintem jó lenne, ha jobb lenne a közlekedési hálózat, és könnyen lehetne vidékre menni. Minden megyében van jellegzetes termék vagy olyan hely, amit érdemes megnézni, ezért remélem, hogy sok turista megy nemcsak a fővárosba, hanem vidékre is.

Prezentáció a japán cosplay-kultúráról.

Ma sok házas nő és anyuka dolgozik. Persze van sok háztartásbeli is. A nők szabadon tudnak választani, hogy hogyan akarnak élni a házasság után.

Az én anyukám egy gimnáziumban dolgozik. Minden nap 9 órától 17 óráig ott tanít japán nyelvet. És ugyanannyi pénzt keres, mint az apám, ezért az anyukám és az apám egyforma szinten állnak (sőt, az anyukám kicsit magasabban). Ma nem csak a férfiak, hanem a nők is tudják kezdeményezni a válást. Ezen kívül gyerekfelügyeleti jogot is kaphatnak, és mindenki szabadon tud házasodni és válni.

De ezek viszonylag új dolgok.

A második világháború előtt Japánban kafucsó (家父長) rendszer volt. Ez azt jelenti, hogy a házas férfiak (különösen a nagyapa vagy az apa) nagyon nagy hatalmat birtokoltak. A családban senki nem tudott ellenkezni velük. Akkoriban a japánok azt gondolták, hogy a nő (a feleség) csak egy eszköz, ami gyereket szül. Ezért a nők helyzete nagyon gyenge volt. A feleségnek támogatnia kellett a férjet. A nők nem tudták kezdeményezni a válást, de a férfiak nagyon könnyen tudták kezdeményezni. Ezért sok feleségtől váltak el irracionális indokokkal.

Ezen kívül ekkoriban egy könyvet, amit Onnadaigakunak (女大学) hívtak nagyon sok lány olvasott és kellett olvasni. Ez a könyv azt mondta, hogy

• egy nő, aki elvált nem tud ismét megházasodni,

• a feleségnek mindig engedelmeskedni kell a férjének,

• a feleségnek mindig támogatni kell a férjet,

• a nő egy árny, de a férfi a nap, ezért a nő rosszabb, mint a férfi.

Különösen, a menyek helyzete volt nagyon gyenge.

Szerintem ezek nagyon rossz dolgok, mert nem voltak női jogok. Ezen kívül, amikor egy házaspár elvált, a nő nem tudta megkapni a gyerekeit. Most nem tudom elképzelni ezt, de ekkoriban ez magától értetődő volt.

A nagymamám is ebben a rendszerben élt. Először is a nagymamám nem tudta magának megválasztani a férjét. A nagymamám apja döntött a házasságról. A lányoknak nem volt joguk erre. Amikor fiatal volt, a nagymamámnak a házasság után két évig nem született gyereke. Ő nagyon izgatott volt emiatt. És a nagyapám anyukája, egyszóval az anyós mindennap azt mondta neki, hogy gyorsan szüljön gyereket! Különösen fiút!! Örököst!!! Ha három évig nem születik gyereked, hazazavarunk téged a házadba!!! A meny helyzete nagyon-nagyon gyenge volt, ezért az anyós gúnyolódott a menyével. Végül, a nagymamám tudott gyereket szülni (az apámat), ezért nem kellett elválnia. Szerencsére az ő férje, a nagyapám nagyon kedves volt, ezért a nagymamám el tudta viselni.

A második világháború után, gyorsan megváltozott a társadalom, megváltozott a gondolkodás. De kicsit megmaradt a régi rendszer. Ezt lehet látni a mindennapi életben. Sokat és jól kell gondolkodnunk a nők helyzetéről a családban.

A prezentáció a japán kultúrában fontos állatok közül mutat be néhányat.

Prezentáció a japán gyerekkori játékokról.

A családom egészségéről szeretnék írni. A családomban mindenki egészséges, de a nagyapám nagyothalló lett néhány éve. Ezért amikor a nagyapámmal beszélgetek, kicsit hangosabban és lassabban beszélek. Nagyothalló lett, de még dolgozik. A nagyapám dróthálókészítő, és azt mondta, hogy egész életében dolgozni akar. Ezért kell az egészségét megtartani. A nagyapám csinál néhány dolgot az egészségért. A nagyszüleim majdnem mindennap 6 órakor felkelnek, és az Oszakai vár parkjában könnyű mozgást végeznek. Ezt a mozgást rádió tornának hívják és ez egy olyan mozgás, amit zenére végeznek. Gyakran az iskolában is végezzük ezt a mozgást. Nem túl nehéz a mozgás, de ha komolyan csináljuk, elfáradunk. Ez a mozgás jó az egészségnek, ha mindennap csináljuk. A nagyapám az étrendjével is törődik. Néhány évvel ezelőtt sok alkoholt ivott, de mostanában csak különleges alkalmakkor iszik. A nagyanyám jól tud főzni és egészséges ételeket főz. Nem zsíros, hanem zsírmentes ételeket készít. Sok zöldséget és halat esznek. Szerintem emiatt nem nagyon lesznek betegek a nagyszüleim .

Nem csak a test egészsége, hanem a lélek egészsége is fontos. Ezt valóban éreztem a nagyanyám tapasztalatán. Egyszer a nagyanyámat baleset érte. Nem volt súlyos a baleset és szinte semmilyen sérülést nem szenvedett. De ez után egy darabig nem volt életkedve. Volt nap, amikor egész nap otthon feküdt. Akkoriban a családommal segítettünk, és a nagyanyám apránként jobban lett. Most már jól van és minden napot aktívan tölt. A nagyanyám azt mondta, hogy ha meg akarja tartani az egészséges lelket, hobbit kell végezni vagy valami örömteli dolgot kell csinálni.

A nagyszüleim sokszor mondják azt, hogy az egészség a legfontosabb. Ezért én is csinálok néhány dolgot az egészségért. Különösen az étrendemmel törődök, és egészséges ételeket eszem. Például zöldségeket és nattót eszem. Mostanában van egy egészséges étel, amit chia magnak hívnak, és amit a japánok is ismernek, és én is ettem már. Ez nagyon jó étel, mert sok táperő van benne és diétához is lehet használni. Nincs íze, de olyan mint a szezámmag. Salátába, joghurtba és miszo levesbe teszem bele. Szerintem vigyázni kell az egészségre, mert ha öregebbek leszünk, a mostani étrendünk befolyásolja az akkori életünket.

Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.