Én kagosimai vagyok, ahol egy nagyon híres vulkán van. Ezt a vulkánt Szakuradzsimának hívják. A Szakuradzsima Kagosima egyik jelképe. A szülővárosomban, Kagosima városban, mindenhonnan lehet látni a Szakuradzsimát. A kagosimaiak mindennap ezt a vulkánt nézve élnek. Ez a látvány fönséges és nagyon szép, de a vulkánnak nem csak pozitív oldala hanem negatív oldala is van. A következőkben a Szakuradzsima által okozott károkról és a vulkán előnyeiről szeretnék írni.

A Szakuradzsima működő vulkán. Amikor gimnazista voltam, körülbelül egy héten háromszor esett a hamu. Ez a hamu nagyon sok bajt okoz. Amikor gimnáziumba jártam, a hajam nagyon száraz lett, ha fújt a szél, nagyon fájt a szemem, és ha esett az eső, egyenruhámon szürke pöttyök lettek. A családom is szenved a hamu miatt. A ház külső fala, teteje és előszobája mindig nagyon piszkos lesz. Az anyukámnak sokat kell söpörni. És nem tud kint kiteregetni. Az autó is nagyon piszkos lesz. Az apámnak gyakran kell mosnia. A fekete színű macskám is szürke lesz. Ő nem szereti a vizet, de le kell zuhanyozni őt. A kagosimaiaknak mindennap nézniük kell a hamuról szóló időjárás-jelentést is. Az általános időjárás után, óráról órára bemutatják, hogy hogyan változik a Szakuradzsima felett a szél iránya és hogy esik-e majd hamu. Általában ezt az időjárást nézve dönti el az ember, hogy mikor mos vagy hogy hova megy hétvégén. Ezért szerintem a hamu fontos része a kagosimaiak életének. Manapság a Szakuradzsima majdnem mindennap vadul kitör. Azt hallottam, hogy most kicsit veszélyes a helyzet. Idén már körülbelül 700-szor tört ki. Ez a szám rendellenes. Muszáj gondolni arra, hogy hogyan cselekszik és hova menekül az ember, ha esetleg egy hatalmas kitörés történik.

De a Sakuradzsimának köszönhetően, sok turista jön Kagosimába. Nagyon fönséges és szép tájat láthatnak. A turisták, akik még soha sem láttak vulkánt, nagyon csodálkoznak a kitörésen. A Szakuradzsima nem csak egy vulkán, hanem egy sziget is. A hamu táperejének köszönhetően gazdag természet van a környéken. A sziget körül nagyon kényelmes futni vagy biciklizni. És sok nagyszerű természetes termálfürdőbe is tudunk menni. A turistáknak a szunamusi fürdőt ajánlom. Az ember bemegy a meleg homokba és hosszú időre belefekszik, így a test középről tud felmelegedni. A vulkán és a termálfürdő között mély kapcsolat van, emellett a vulkánnak köszönhetően sok termékeny föld és forrásvíz is van. Mindennap szenvedünk a hamutól és néha veszélyes a Szakuradzsima , de a kagosimaiak életének elengedhetetlen része ez a vulkán.

Tavasszal ok nélkül is nagyon jól érezzük magunkat, de májusban pedig búskomorak, és júniusban is melankolikusak leszünk (de én nem, hiszen júniusban van a születésnapom! ). Ősszel újra jól érezzük magunkat...

Ez szerintem azt mutatja, hogy az időjárás nagyon mély kapcsolatban van az elménkkel. Én nagyon kíváncsi vagyok a pszichológiára, így kicsit kutattam erről, és néhány érdekes információt találtam. Szeretném röviden bemutatni azokat és a saját gondolataimat a témáról.

Először is a pszichológiai tanulmányok szerint az időjárás és az elménk között talán van valami kapcsolat (persze van néhány szakember, akik azt mondják, hogy nincs kapcsolat). A tanulmányok szerint különösen a páratartalom, a hőmérséklet és a napos idő hat ki az elménkre. Például nagyon nedves időben nem tudunk elég jól koncentrálni, a meleg idő miatt agresszívek leszünk, és amikor több a napsütés, akkor több pozitív gondolatunk van. Valóban a bevezetőben én is azt mondtam, hogy tavasszal, amikor sokat süt a nap, kicsit optimistábbak leszünk, júniusban pedig, amikor végig esik az eső, kicsit elveszítjük a kedvünket.

Egyébként miközben erről a témáról kutattam, egy dolog nagyon nyugtalanított. Miért érezzük a „gogacubjó”-t, ezt a sajátos japán lelki betegséget, ami olyan mint egy enyhe depresszió? A május nem túl nedves, az idő nem lesz hirtelen túl meleg lesz vagy hideg, és a napsütés is sok. A gogacubjó nincs kapcsolatban az időjárással?

Gogacubjó csak Japánban van (amikor ezt megtudtam, akkor nagyon meglepődtem). A gogacubjó azt jelenti, hogy olyan szellemi betegség, ami azért alakul ki, mert valaki nem tud az új környezethez alkalmazkodni. Általában tavasszal a környeztünk nagyon más lesz, és az új környezethez nem tudunk alkalmazkodni, ráadásul a Golden Week ünnepek után az ember hirtelen tele van fáradtsággal, és az egészségünk vagy az elménk ok nélkül legyengül. Tehát főleg az okozza a gogacubjó-t, hogy az ember nem tud alkalmazkodni az új környezethez, de azt találtam, hogy egy tanulmány szerint a gogacubjó-ra az időjárás is kihat. Májusban nincs nagy időjárás-változás, de sok kicsi változás van. Ezeket nem vesszük észre, de akaratlanul kihat ránk. Ilyen kicsi időjárás-változások és az előző környezeti faktor miatt alakul ki a gogacubjó.

Ez a téma nekem nagyon érdekes volt. Nagyon különböző elemek hatnak ki az emberi pszichológiára, az emberi lélektan nem zárul le az emberrel. Valami, amivel látszólag semmi kapcsolat sincs, mégis meglepő kapcsolatban van az emberi lélekkel. Más szóval az emberi pszichológiára minden kihat. Szerintem sokszor nem a látható dolgokban, hanem éppen a láthatatlan dolgokban rejtőzik valami fontos vagy rejtelmes dolog. Persze ezt nem tudom biztosan, de szeretném ezt hinni. Újra elgondolkodtam a pszichológia komplexitásán, és egyre jobban érdeklődöm a téma iránt.

Prezentáció a japán kutyafajtákról.

Sok japán egyetemista az órák után vagy hétvégén részmunkaidőben dolgozik. Ennek a munkának sok típusa van pl. felvételi előkészítő iskolai tanár, pincér, eladó stb. Annak az oka, hogy sok egyetemista dolgozik az órák után nem csak az, hogy meg kell keresni a megélhetési költségeket és az oktatáshoz szükséges pénzt, hanem az is, hogy a diákok a szórakozáshoz akarnak pénzt keresni. Több egyetemista kap pénzt a megélhetési költségeire a szüleitől, de a szüleitől kapott pénzt nem akarják szórakozásra használni. A másik ok, hogy sok diák külföldre akar utazni, mert csak akkor van szabadidejük, amikor még egyetemisták, tehát pénzt gyűjtenek az utazásra. A fentiek miatt tehát több egyetemista részmunkaidőben dolgozik az órák után.

Az egyetemisták sok különböző típusú munkahelyen dolgoznak. Hogyan választják ki a munkahelyet? Régebben egy érdekes cikket olvastam erről. Ez a cikk azt írta, hogy az egyetemisták három fő szempont alapján választották a munkahelyüket. Az első hogy, hol tudnak jobb órabért kapni. Ezt a szempontot én is nagyon jól értem. Én is minél magasabb órabért adó munkahelyen akarok dolgozni. Azt hiszem, hogy mindenki ezt szeretné, nem csak az egyetemisták. A második szempont, hogy új barátokat akarunk szerezni. Nem minden diák tagja egyetemi klubnak, így a diákok egyetemen kívül szeretnének új barátokat szerezni. A harmadik szempont, hogy számukra kedves időtöltést szeretnének csinálni munkaként. Nem mindenki ezeket a dolgokat válaszolta, de nagyon érdekes cikk volt.

Én is dolgozom részmunkaidőben, mert pénzt akarok keresni a szórakozásra és a külföldi tanulás miatt. Amikor elsőéves voltam, egy szupermarketben dolgoztam. Ott pénztáros voltam. De itt nem volt jó fizetés, de sokat kellett dolgozni, és nem lehetett hiányozni. Egyetemistáknak nagyon nehéz munkahely volt. Most egy uszodában dolgozom. Ez nagyon érdekes, de kicsit szokatlan munka. Általában gyerekeket tanítok úszni. Először sok gyerek nem tud a víz alá merülni, tehát kezdetben csak együtt játszanak az uszodában. A gyerekek nagyon aranyosak és vidámak, de olykor szemtelenek. Azt gondolom, hogy ez a munka nagy kihívást jelent. Meg tudom tanulni az emberekkel való kommunikációt. A gyereket tanítom úszni, de nem csak a gyerekekkel érintkezem, hanem a szüleikkel is kell beszélni és kommunikálni. Szerintem ezek az élmények hasznosak lesznek nekem jövőben.

Néha arra gondolok, hogy milyen lett volna az életem, ha más karra iratkoztam volna be. Persze most már hiába beszélek erről, de nekem érdekes gondolkodni a "másik önmagamról". Arról szeretnék gondolkodni, hogy mi történt volna, ha tudományos karon tanultam volna tovább.

Amikor gyerek voltam, nagyon szerettem nézni a csillagokat. Mivel Jakusima szigetén nevelkedtem, ami nagyon vidéken van, nagyon szép éjszakai égboltot nézhettem. Kíváncsi voltam, milyen a világűr. Gyakran olvastam képeskönyveket a világűr keletkezéséről. Amikor általános iskolába jártam, a természetismeret órán tanultam először a világűrről. Nehéz volt elképezni hogyan mozog a Föld vagy a Hold, de engem nagyon izgatott. A jövőben űrhajós akartam lenni.

Amikor középiskolába és gimnáziumba jártam, felvettem a földtan órát, sokat tanultam, és engem nagyon érdekelt a Neptunusz. Kíváncsi voltam, miért sugároz ez a bolygó ilyen szép kékes fényt. Sokat kutattam a Neptunuszról önállóan. Amikor másodéves gimnazista voltam, muszáj volt eldönteni, hogy humán vagy természettudományos tagozatra megyek. Mivel nemcsak a földtant szerettem, hanem az angolt, a világtörténelmet és a földrajzot is, nagyon nehéz volt eldönteni, hogy melyik tagozatra menjek. De nekem a matematika nem volt könnyű és nem szerettem. A tanár azt mondta, hogy ha nem szerettem a matematikát, szerinte a tudományos tagozat nehezen menne. Sokat gondolkodtam és végül humán tagozatra mentem. A gimnáziumban tudtam földtant tanulni, de az egyetemen nem. Mivel most nagyon érdekes dolgokat tanulok az egyetemen, nem sajnálom ezt, azonban néha szeretnék tanulni a világűrről és arra gondolok, hogy milyen lett volna a másik egyetemi életem.

Szeretném elképzelni ezt. Ha a tudományos tagozat mellett döntöttem volna, talán a természettudományi kar földtan szakára mentem volna. Kicsit szenvedtem volna a matematikával, de más órák nagyon érdekesek lettek volna. A diplomamunkám a Neptunuszról írtam volna. Az egyetem elvégzése után a JAXÁ-nál fogok dolgozni, ahol Japánban a világűrt kutatják. Nagyon rajongok ezért a szervezetért. Mennyire csodálatos lenne, ha tényleg a JAXÁ-nál tudnék dolgozni! Kicsit sajnáltam, hogy ez nem lehetséges, de utánanéztem ennek és megtudtam, hogy humán végzettségű emberként is tudok ott dolgozni. Nem közvetlenül tudok foglalkozni a világűrrel, azonban nagyon örülök, hogy lehetőségem van erre. Mivel engem érdekel az utazás, a fordítás és a külkereskedelem is, még nem tudom, milyen foglalkozást fogok választani, de a világűrrel kapcsolatos munkát is szeretném számításba venni.

Azokról a problémákról szeretnék írni, amelyek a japán oktatási rendszerben vannak, és arról hogy mit gondolok ezekről. Először is szeretném elmondani, hogy milyen a japán oktatási rendszer. Általában a japán iskolában a diákok nem azt tanulják, hogy hogyan kell tanulni vagy gondolkodni, hanem hogy mit kell tanulni vagy gondolni. Szerintem ez nagyon rossz, mert a diákoknak nem kell sok dolgon gondolkodni, és csak megtanulják a szavakat, a matematikai képleteket stb. A diákoknak meg kell tanulni a helyes választ, és nem lehet hibázni. Így sok japánnak nem kell mélyen gondolkodni, és nem tudják, hogyan kell gondolni. És sok japán fél, hogy rossz vagy furcsa dolgot mond, így inkább nem mond véleményt más diákok előtt. Szeretnék írni a japán dzsukuról, azaz felvételi előkészítő iskoláról is, mert szerintem ez nagyon fontos dolog Japánban. Mostanában sok japán gimnáziumi diák jár dzsukuba. Én is jártam, amikor gimnáziumi diák voltam. Én azért jártam, mert nem tanultam szorgalmasan, amikor elsős és másodikos diák voltam, így utána sokat kellett tanulni, és hatékonyan kellett tanulni, mert nekem kevesebb időm volt. De szerintem nem olyan jól hely a dzsuku, mert ez a legkönnyebb módszer ahhoz, hogy valaki átmenjen a vizsgán. Ha van könnyebb módszer, a diákok nem gondolkodnak önállóan azon, hogy mit kell tenni a sikerért. Szerintem a diákoknak a saját módszerükön kellene gondolkodniuk.

A következő részben arról szeretnék írni, hogy milyen különbségek vannak a japán és a magyarországi oktatási rendszer között, mert én tanultam erről a magyar nyelv órán. Sok dolgot nem tudtam, így sokat tanultam. Szerintem ez a téma nagyon érdekes, mert sok különbség van. Néhány különbségen nagyon csodálkoztam. Például Magyarországon az egyházi iskola és a magániskola különbözik, és az egyházi iskolában nem kell fizetni. Japánban ez nagyon furcsa, mert általában ez a kettő ugyanaz, és fizetni kell. És szerintem Japánban kevesebb egyházi iskola van, mert Japánban sok ember van, aki nem vallásos. Én sem vagyok hívő. Ezen kívül azt sem tudtam, hogy Magyarországon csak egy iskola van az általános iskola és az egyetem között (Japánban van alsó középiskola és felső középiskola). Szerintem néhányszor nem azt mondtam valakinek, hogy felső középiskola, hanem hogy gimnázium, amikor erről a témáról akartam beszélni. Olykor nagyon nehéz elmagyarázni az oktatási rendszert, mert sok különbség van a két ország között.

Én diák vagyok, így mostanáig egész élelemben tanultam. Ebben a dolgozatban az eddig tanulmányaimra tekintek vissza.

Amikor általános iskolai diák voltam, nem szerettem annyira tanulni, úgy mint más diákok. Nem tanultam szorgalmasan, de legalább megcsináltam a megcsinálandó feladatokat, mivel nem akartam, hogy leszidjanak. És akkor sem szerettem a tanulást, amikor középiskolai diák voltam. Különösen a matematikát nem tudtam jól érteni, így ezt a tantárgyat utáltam leginkább. De a középiskolai jegy fontos az olyan embereknek, akik szeretnének továbbtanulni, így nekem is, ezért szorgalmasabban tanultam, mint az általános iskolában. Ezen kívül nekem volt egy másik indokom is. Amikor jó jegyet kaptam, akkor az anyám nagyon örült. Én is nagyon örültem, mert szerettem az anyámat. Azonban a gimnáziumban megváltoztam, vagyis ráéreztem a tanulás ízére. Először bizony nem szerettem tanulni, így a gimnáziumi tanulás nagyon nehéz volt, sok volt a feladat és a megtanulandó anyag. Nekem eleinte nem volt kedvem, de egyszer váratlanul, véletlenül kaptam egy jó jegyet, és ettől megtáltosodtam. Azután önként szorgalmasan kezdtem tanulni, jó jegyeket tudtam kapni és végig első helyen voltam az osztályban. Az első hely nagyon kellemes volt nekem, és azt gondoltam, hogy sohasem akarok visszaesni. És szerintem különben is utálok veszíteni, és büszke vagyok, és ennek köszönhető, hogy meg tudtam tartani ezt a helyet.

A tanulás mindenkinek nagyon unalmas és utálja, de végül mindenkinek kell tanulni. És senkinek nem elég szeretni csinálni azt a dolgot, amit nem tud csinálni. Ha ez így van, szerintem jó, ha az ember csak legalább egyszer megpróbálja legyőzni az akadályt, tehát csak egyszer következetesen tanul, és akkor minden bizonnyal jó jegyet kaphat. Mert a tanuláshoz nem kell tehetség, hanem csak türelmesnek kell lenni. Ráadásul a türelmesség nem is túl nagy teher. Szerintem az elég sokat jelent, ha valaki mindennap biztosan legalább harminc percig tanul, vagy alvás előtt biztosan tíz szót megtanul stb. Mindenesetre fontos az, hogy szokásként tanuljon. Japánban van egy szólás—„A porból is hegy lesz, ha lerakódik”. Ez azt jelenti, hogy egy kis állandó türelemmel is lehet nagy sikert elérni. Én nagyon szeretem ezt a szólást, mert szerintem ez azt mondja, hogy mindenkinek mindenre megvan minden lehetősége. A nagy sikerhez nem kell zseninek lenni. Így mindenkinek van lehetősége arra, hogy okos legyen, ha csak legalább egyszer szorgalmasan tanul.

Én a Honvédelmi Minisztériumban szeretnék dolgozni. A Honvédelmi Minisztérium megvédi a japánokat és a japán tartományokat. És együttműködik sok országgal, fenntartja a nemzetközi békét. Ezen kívül terveket készít és kiszámítja a honvédség költségvetését, és van sok más nagyon fontos feladata is. Tehát a Honvédelmi Minisztérium alkalmazottjaként dolgozni azt jelenti, hogy a békéért dolgozni. Gyerekorom óta nagyon kíváncsi vagyok erre a munkára.

Egyébként a Honvédelmi Minisztérium és a honvédség között erős kapcsolat van. Ezért meg akartam ismerni a honvédséget. Tavaly nyáron egy héten át részt vettem egy honvédségi szakmai gyakorlaton. Mindennap nagyon meleg volt, semmit nem akartam a szabadban csinálni. De ilyen napokon is részt kellett venni a hadsereg szigorú kiképezésén. Azt gondolom, hogy az emberek, akik ha valami rossz esemény van, megvédenek minket, nagyon menők és megbízhatóak. De Japánban sok ember van, aki nem szereti a honvédséget, és egy olyan nyilatkozat elfogadása érdekében tevékenykedik, ami nem engedi a honvédség létezését. Szerintem ez nem jó. A honvédség tagjai az életük kockáztatásával dolgoznak Japánért, a világért. Miért rossz ez? Nem tudom megérteni. Ki védi meg a japánokat?

Ma változik a nemzetközi helyzet. És a japán miniszter megváltoztatta az alkotmány interpretációját. A honvédelem szerepe fontosabb lesz. Meg akarom védeni Japánt. Nem tudok a honvédség tagja lenni, mert nem jó az erőnlétem. De egyetemre járok és sokat tanulok, például nyelveket és törvényeket. Akarom használni ezeket az ismereteimet, hogy Japánért és honvédségért dolgozhassak.

Most nyelveket, törvényeket, pénzügyet és történelmet tanulok. Van sok dolog, amit meg kell tanulni és nagyon fontos. Mindennap járok az előkészítő iskolába, és sok vizsga van. Nagyon elfoglalt és fáradt vagyok. De a barátaimmal akiknek ugyanilyen ambíciói vannak, egymást bátorítva igyekszünk. Nagyon érdekes tanulni valami újat. Kíváncsi vagyok a magyar katonaságra és Honvédelmi Minisztériumra is.

I. E.

A tanulás és a munka nagyon fontos az életben. Azt hiszem, hogy nem lehet külön-külön gondolkodni tanulásról és munkáról. Ez azt jelenti, hogy ha jó oktatást kapok és sokat tanulok, akkor jó munkát tudok szerezni. Persze minden embernek különböző gondolatai vannak arról, hogy mi a jó munka. De az az igazság, hogy megtanulni az alapvető ismereteket a gimnáziumban és az egyetemen nagyon fontos és hasznos lesz, amikor valaki munkába áll és dolgozni kezd. Ezért azt hiszem, hogy miután valaki beiratkozik a gimnáziumba, nagyon fontos, hogy hogyan és mit tanul.

Japánban a gimnáziumban általában 8:45-kor kezdődik az első óra. Naponta hat vagy hét óra van, és a diákok sokat tanulnak. Az órák után sok diák délutáni kiegészítő iskolába jár és ott is tanul. Japánban különböző órák vannak a kiegészítő iskolákban, pl. egyszemélyes óra, csoportos óra és videóelőadás az interneten. A gimnázium Japánban nem kötelező és sok diák a felvételi vizsgára készül. A tantárgyak, amiket a diákok a gimnáziumban és az előkészítő iskolában tanulnak, attól függnek, hogy az ember milyen egyetemre fog felvételizni. Aki állami egyetemre fog felvételizni, öt tantárgyat kell tanulnia, aki pedig magánegyetemre, nem kell olyan sok tantárgyat tanulnia. Persze nemcsak az egyetem, hanem a szakiskola is egy választás. Mindenki sokat gondolkozik azon, hogy mi iránt érdeklődik és mi szeretne lenni, és elhatározza, hogy milyen karon, mit tanul majd, miután végez a gimnáziumban.

Az egyetemen a negyedéves diákoknak el kell dönteniük, hogy állást keresnek vagy továbbtanulnak a mesterképzésen. Sok diák állást kezd keresni. Amikor állást keres és talál, az mindenkinek fordulópont az életében. A negyedéves diákok, mielőtt végeznek az egyetemen, általában állást keresnek. Ezt japánul súkacunak hívják. Én még csak harmadéves diák vagyok, és nem kell állást keresnem. De lassan gondolnom kell arra, hogy milyen állásra vagyok kíváncsi és mit kell csinálnom. Én még nem tudok sokat erről, de sok negyedéves diáktól, a tanároktól és a barátaimtól hallottam a munkakeresésről. Mindenki azt mondja, hogy nagyon megerőltető és nehéz időszak, és nagyon fontos sokat készülni az interjúkra. Az interjún nagyon fontos, hogy sokat tudjak mutatni magamból, ezért először magamat kell megismernem. Én most kíváncsi vagyok arra, hogy még jobban megismerjem magamat az egyetemista éveim alatt.

Y. A.

(Kép: Japán állásbörze egyetemistáknak)

A japán általános iskolában általában egy évfolyamon 2-3 osztály van, a gimnáziumban pedig 4-6 osztály. Két japán oktatási jogszabály is szól arról, hogy ezek a szabványos osztályszámok Japánban. Azonban manapság Japánban a gyerekszám csökken, különösen vidéken, ezzel együtt pedig az iskola is kevesebb lesz. Az okajamai szülővárosomban is nagy probléma az elnéptelenedés. A legtöbb iskolában csak egy osztály van egy évfolyamon, sőt néhány iskolában több évfolyam tanul együtt egy osztályban. Az ilyen osztályt fukusiki gakkjúnak, egyesített iskolának hívják. Ráadásul lassan be is zárnak iskolák. Az az általános iskola is fukusiki gakkjú, ahova jártam, sőt, a másik általános iskola ahol tanultam is be fog zárni jövőre. Az iskolák újraszervezése azt jelenti, hogy ilyen iskolabezárások és -egyesítések történnek. Manapság egyre gyakoribb az iskolák újraszervezése Japánban.

Persze egy kicsit hiányzik majd az általános iskolám, azonban én inkább egyetértek az iskolák újraszervezésével. A következőkben ennek két okát szeretném leírni.

Az egyik, hogy néhány kis iskolában nincsenek évfolyamok. A japán iskolákban általában minden évben változik az osztály összetétele. Én a gimnáziumban tapasztaltam először az osztály változását, mert a gimnáziumban 3 osztály van egy évfolyamaton. Addig az óvodától az általános iskoláig körülbelül 12 évet főleg ugyanazokkal a társakkal töltöttem el. Szerintem ez nem is lett volna rossz, ha mindenki jól érezte volna magát az osztályban. Azonban az osztályom nem volt annyira jó. Az emberi kapcsolatok túl szűkek, és ez nekem unalmas és nyomasztó volt. Amikor beiratkoztam a gimnáziumba, frissebbnek és szabadabbnak éreztem magam. Több diákkal találkoztam és barátkoztam meg, új nézeteket és értékrendeket tanultam tőlük. Szerintem a diákok növekedéséhez az a legjobb, ha több osztály van egy évfolyamon. Ráadásul, az osztály változásakor a diákok meg tudják tanulni, hogyan lehet megbarátkozni más diákokkal.

A második ok, ami miatt egyetértek az iskolák újraszervezésével, hogy a kis iskolákban korlátozott a klubok száma. A japán iskolákban általában sok klubtevékenység van, körülbelül 10-20. Viszont abban az általános iskolában, ahova én jártam, csak három klub van: baseball klub, röplabda klub és pingpong klub. Nekünk, akik nem akartunk, nekünk is muszáj volt belépni egy klubba. Én nagyon szerettem volna zene klubba menni, de nem volt. Ráadásul nem jól tudok sportolni, így kelletlenül töltöttem sok nehéz időt az iskolai pingpong klubban. Emiatt is irigyeltem a nagyobb iskolákba járó diákokat.

Ni. N.