Japánban a baseball nagyon híres és népszerű. Nemcsak az idős emberek, hanem a kisgyerekek is szeretik. Természetesen mindenki a profi baseball meccseket nézi és a profi csapatoknak szurkol. De van egy nagyon hagyományos és népszerű meccs, amit nem szabad elfelejteni. Ez a gimnazisták baseball bajnoksága. Minden augusztusban játszanak a Koshien nevű baseballpályán, ami a Hyogo prefektúrában levő Nishinomiya városban van. Ez a beseball bajnokság a legnagyobb a diákok bajnokságok és a belföldi amatőr bajnokságok közül. Általában „a nyári koshiennak", „a nyári gimnáziumi baseballnak" vagy csak „koshiennak" hívják ezt a bajnokságot.

Az első bajnokságot 1915-ben tartották. Azóta minden évben folytatják. De kétszer nem játszottak. Egyszer 1918-ban a rizs árának emelekedése miatti zavaros helyzet miatt, és másodszor 1941-tól 1945-ig a második világháború miatt nem volt. Ezeken kívül minden évben játszottak.

Japánban 47 prefektúra van. Ezért minden prefektúrából egy gimnáziumot választanak. Viszont kivételek is vannak. Csak Hokkaidóból és Tokióból kettő iskolát választanak, mert ott túl sok iskola van. Ha egy csapat az adott prefektúrában megnyeri a bajnokságot, akkor ez a csapat részt tud venni a Koshienen. De ha csak egyszer is veszít, már nem tud tovább jutni, mert egyenes kieséses rendszert használnak. Ezért minden meccsen nyerni kell, ha a Koshienen szeretne játszani. És a Koshienen is egyenes kieséses rendszert használnak, így a meccsek ugyanúgy zajlanak. Az a csapat, amelyik minden meccsen nyer, bajnok lesz. Egyébként 2014-ben az Oszaka megyei csapat lett a bajnok.

A Koshien mecseit a tévében nézhetjuk és a rádióban is hallgathatjuk, hogy hogyan állnak a meccsek. Szerintem sok japánnak eszébe jut a Koshien, amikor a nyárra vagy a nyári szünetre gondol. Japánban három évig kell a gimnáziumba járni. Ezért a harmadéveseknek ez az utolsó meccsük. Mindig látható a tévében olyan videó, hogy a harmadévesek a baseballpályán levő homokból hazavesznek emlékként. Persze a bajnokcsapat is elvisz a homokból, de a tévében mindig a vesztes csapatok sírva teszik be a homokot egy kis zacskóba. Amikor őket nézem, én is szomorú vagyok kicsit, mert el tudom képzelni, hogy hogy érzik magukat miután elveszítették a fontos meccset .

Azt hiszem, hogy a japánoknak a Koshien különleges bajnokság. A gimnazisták nem profik, ezért a meccsek mindig izgalmasak, és mindenki szeretne szurkolni nekik.

I. T.

Japánban van egy nagyon híres, Radio taiszónak (ラジオ体操) hívott torna. Már minden japán ismeri ezt a tornát és tudja csinálni. A Radio taiszó rádiós mozdulatművészeti torna, amiben ritmikus zenével mozgatják a test minden izmát és ízületét. Mostanában mindennap a rádió műsorán naponta négyszer és a TV-ben naponta kétszer hallgathatjuk és nézhetjük. Sőt néhány vállalatnál a munka előtt mindennap együtt tornáznak a Radio taiszóra, hogy felébredjenek, és hogy egészségesek legyenek. A Radio taiszó már tényleg általános dolog a japánok számára. Szóval most bemutatom a Radio taiszó történetét és a mai helyzetet.

Eredetileg 1925-ben Amerikában egy biztosítótársaság csinált tornát rádióműsorban, majd bemutatták azt a japánoknak. És amikor 1927-ben a Shówa-császár évfordulója volt, elkezdték készíteni a Radió taiszót, amit bárki bárhol könnyen végezhet. Erre a Sokolnak hívott csehszlovák torna is befolyást gyakorolt. Az volt a cél, hogy javítsák a japánok erkölcseit és megtartsák az egészségüket. Végül 1928-ban a japán posta készítette az első régi Radio taiszót, és a rádió közvetítette azt. A II.világháború közben beszüntették, de 1951-ben újrakezdték az új Radio taiszót, és közvetítették a rádióban.

Már mondtam, hogy most is nagyon híres a Radio taiszó és majdnem minden japán ismeri. Ennek az az egyik oka, hogy a nyári szünetben a diákok és az öregek minden reggel összejönnek a parkban vagy iskolában és ott együtt tornáznak a Radio taiszóra. Minden diáknak van Radio taiszó kártyája, amelyikre a diákok tornánként kapnak egy pecsétet. És az a diák, aki minden reggel pontosan jár oda, tud kapni valami apró ajándékot. Ez nagyon jó szokás, mert a diákok korán fel tudnak kelni a nyári szünet közben is és kommunikálni tudnak nem csak más diákokkal, hanem a helyi emberekkel is. Sőt mostanában a Radio taiszó nem csak tornaként, hanem diétás módszerként is népszerű a nők között. Mert a Radio taiszóval igen hatékonyan tudunk mozogni és könnyen sportolni. Remélem, hogy ez a torna jövőben is folytatódik és a japánok továbbra is szeretni fogják.

S. Y.

Mostanában Japánban sok lakás betonból van, és egyre kevesebb az eredeti hagyományos japán lakás. A hagyományos japán lakás általában fából készül, és az alakja teljesen más, mint az európai lakásé. Szerintem különösen a szoba más. A hagyományos japán szobát wasicunak mondjuk. Ennek van néhány jellemzője. Ezekről fogok írni.

Az első jellemző a tatami. A wasicu padlója nem fapadló, hanem tatami. A tatami az igusza nevű növényből készített négyszög alakú anyag. Egy szobában néhány tatamit használunk. E miatt a wasicuban jó igusza illat van és nincs szükség cipőre vagy papucsra, csak mezítláb kényelmesen tudunk lenni, és szőnyeg és szék nélkül tudunk ülni és feküdni tatamira. A tatami a hangot is elnyeli. A jó illatú és csendes helyen jól ki tudjuk pihenni magunkat. És a tatamik elrendezésére is van szabály. Általában úgy rendezzük el őket, hogy ne találkozzon egy helyen négy tatami csúcs. Ünnepléskor is így rendezzük el. De temetéskor vagy valami szomorú rendezvényen úgy rendezzük el őket, hogy minden tatami egy vonalban legyen. A templomban is így csináljuk.

A második jellemző a sózi és a fuszuma. A sózi olyan, mint a wasicu ajtaja vagy ablaka. A kerete fából készül és oda papírt ragasztanak, ezért átereszti fényt. A papír miatt nem túl erős a fény, pont jó világosságot kaphatunk. A fuszumát a szobák közötti válaszfalként használjuk. A fuszuma kerete is fából van, és papírt ragasztanak rá, de nem ereszti át a fényt. Olyan fuszuma is van, amin szép rajzolt kép van.

A harmadik jellemző dolog a tokonoma. A tokonoma a wasicu sarkában lévő terület. Ide dísztárgyakat teszünk, olyanokat, mint a kakeziku (olyan mint egy kép vagy kalligráfia), vagy ikebana. Régen, amikor magasabb pozíciójú ember jött vendégként, a vendéglátó dísztárgyakkal mutatta a vendég hatalmát. Szerintem ez nagyon japános szokás. De mostanában nem sok wasicuban van tokonoma.

Ezeken kívül is van még néhány jellemző tulajdonsága a wasicunak. Én azt gondolom, hogy a wasicu a tipikus japán karaktert és szokásokat mutatja. Sajnos mostanában kevesebb lett a wasicuk száma, mint régen. De van olyan ember, aki egy európai stílusú szobába japános tárgyakat is elhelyez (például tatami ágy stb.) Véleményem szerint a mai japánok élete európaias lett, de nem akarják elfelejteni a japánságot.

O. A.

A dolgozatban a japán úszásoktatást mutatom be. Japánban általánosan nyáron van úszás az iskolában. Minden diák fürdőruhát vesz fel és uszodába mennek a testnevelés órán. Ott úszni tanulnak. Valószínűleg az iskolától függ, hogy hogyan tanítanak úszni a tanárok, de minden tanár azt akarja, hogy a diákjai tudjanak úszni. Csak nyáron van úszás.

Az általános iskolában a diákoknak biztosan van úszás. Néhány diák már tud úszni, mert úszóiskolába járt, amikor kicsi volt. Sok diák tanul úszni. Az általános iskolában két medence van: a sekély medence és a mély medence. A kezdők először a sekély medencében gyakorolnak. A kis diákok is a sekély medencét használják, mert nekik a mély medence túl mély, így ott nem tudnak úszni. Amikor jobban tudnak úszni, elkezdik tanulni a gyorsúszást, a hátúszást és a mellúszást. Sok diák először a gyorsúszást kezdi tanulni. Talán a gyorsúszás a legkönnyebb a diákoknak. Az a diák, aki nagyon jól tud úszni, a pillangóúszást is gyakorolja, de ez kicsit nehéz. Szerintem a japán általános iskolában a diákoknak muszáj úszni. Minden ember tanult úszni, amikor általános iskolás volt.

Azonban az alsó középiskolában és a gimnáziumban a szituáció kicsit különböző. Sok alsó középiskolában a diákoknak van úszás óra, de néhány iskolának nincs uszodája. Az én középiskolámban volt uszoda és nekünk volt úszás óra. Ott nem jól éreztem magam, mert a legfontosabb dolog az volt, hogy milyen gyorsan tudunk úszni. Nem jól tudtam úszni, ezért nekem nem tetszett az úszás óra. Minden órán versenyeztünk, és talán csak az ügyes diákok érezték jól magukat.

A gimnáziumban sok diáknak nincs úszás órája, mert nincs uszoda. Ha van uszoda és nekik van úszás órájuk, nem érzik rosszul maguk, mert az óra nem szigorú. Talán könnyebb, mint a középiskolában. A diákoknak nem kell versenyezni. Csak úszni kell. Nem fontos, hogy milyen gyorsan vagy milyen jól úsznak. Én jól éreztem magam, mert a tanárok nem törődtek vele, hogy milyen gyorsan úszom. Kellemesen tudtam úszni és nem éreztem a nyomást. De nem szerettem fürdőruhát felvenni, mert kövér voltam...

N. M.

Budapest lakásproblémákkal küzdött a 20. század elején, de ezt nem sikerült megoldani a két világháború között. A kormány 1950. január elején a fővároshoz csatolt hét környékbeli várost és tizenhat községet[1]. Az ipar vonzása és a falusi helyzet romlása miatt megindult a falusi tömegek beáramlása Budapestre, és a tömeges áttelepülés katasztrofálissá tette Budapest lakáshelyzetét[2]. Emiatt kevés volt a lakás, ezért kezdődött el a Kádár-korszakbeli lakásprogram.

Ebben a programban lakótelepeket építettek a városokban. Például Békásmegyeren 1973-ban kezdték el, és a lakótelep 1983-ra készült el; ma mintegy 35000-40000 ember él itt[3]. Panelházakat, kb. 4-10 emeletes házakat építettek.

A lakásokhoz elsősorban olyan társadalmi csoportok jutottak, amelyek közelebb álltak a hatalomhoz[4]. Így a párt és állami apparátus tagjai könnyebben kaptak lakást[5].

Ilyen program nemcsak Magyarországon, hanem egész Kelet-Európában volt. Például a Szovjetunióban nagyon kevés volt lakás, így a Hruscsov-korszakban sok lakást építettek, de ezek a Szovjetunió felbomlásáig nem voltak tele. A Szovjetunióban kevesebb volt a magánlakás, mint más Kelet-Európai országokban. A peresztrojka után olyan programot kezdtek el, amely magán lakás építését ajánlotta.

Egyébként kényelmesek voltak a lakások? Manapság sok kritika éri a távfűtés miatt gazdaságtalan, többnyire csekély alapterületű, rossz elosztású panellakásokat[6]. Ám a beköltözők számára a meleg víz, a fürdőszoba, a távfűtés volt a megvalósult álom[7].

Ma is maradnak a szocializmus-korabeli lakások egész Kelet-Európában és sok lakásban laknak emberek. Az ilyen íztelen és rideg lakásokat a szocializmus hagyatéka részének tekinthetjük. Bár az országok egyre jobban fejlődtek, sok modern épület született meg. Így érdekes, hogy vannak városok, ahol régi és új épületeket is lehet látni. Ma vannak turisták, akik ezeket a lakásokat fényképezik és mutatják be saját blogokon. Remélem, hogy örökre maradnak ilyen hagyatékok, amelyek révén láthatjuk a régi korszakot.

A. M.

[1] Szántó Gábor, A mi 20. századunk : magyarországi képes albuma, Pannon-literatúra KFT, Budapest, 2009, 124. o.

[2] Uo.

[3] Uo.

[4] A Kádár-korszak lakáspolitikája http://www.ingatlanhirek.hu/hir/A-Kadar-korszak-lakaspolitikaja/33606/

[5] Uo.

[6] Szántó, 124. o.

[7] Uo.

Külföldi krimikben és japán krimi animékben gyakran láthatjuk azt a jelenetet, hogy a detektívek kulcs nélkül betörnek a lakásba. Ők a testükkel törik be a bejáratot. De sajnálom, ez Japánban lehetetlen, mert a japán bejáratokat nem lehet kintről befelé nyitni. A japán lakásban többnyire olyan bejáratok vannak, amik kifelé nyílnak, az európai lakásokban pedig olyan bejáratok vannak, amik befelé nyílnak. Vajon miért van ilyen különbség? Ebben a dolgozatban ennek az okát próbálom megfejteni.

Először is a biztonsági problémákról szeretnék írni. Azt hiszem, hogy az európai lakás biztonságosabb, mint a japán. Például egy rabló be akar törni a lakásba. Az európai lakásba nem könnyű betörni, mert a lakó bentről a testével tudja nyomni az ajtót és bútorokat lehet tenni a bejáratok elé. De a japán lakásban nem lehet ilyet csinálni. A japán lakásban a rablónak és a lakónak is húzni kell a bejáratot. Ha a rabló erősebb, be tud törni. Ezért az európai bejáratok biztonságosabbak. Régen Japánban ritka volt a rablás és kevés japán aggódik amiatt, hogy valaki betör a lakásba. De mostanában Japán sem olyan békés. Japánban is növekedett a bűnözés. Nem olyan biztonságos, mint régen. Mostanában Japánban a biztonság érdekében jobbak az olyan bejáratok, amik befelé nyílnak.

A következő részben a szokásokról szeretnék írni. Amikor a japánok hazamennek, ők kinyitják a bejáratot és leveszik a cipőt és a bejárat elé teszik azt. Ha a bejáratok befelé nyílnának, nehezen tudnának nyílni a cipők miatt. Európában viszont nem veszik le a cipőt a bejárat előtt. Azt hiszem, hogy ez a szokás is hatással van a bejáratok közötti különbségre.

Végül azt hiszem, hogy az is fontos, hogy hogyan üdvözöljük egymást. A japánok és az európai emberek különböző módon üdvözlik egymást, amikor valakivel találkoznak. A japánok meghajolnak, az európaiak pedig kezet ráznak vagy csókot adnak egymásnak. Japánban a vendégeknek a bejárattól hátrébb kell várni, mert amikor meghajolnak, biztos távolság szükséges a két ember között. Az európai üdvözléshez pedig nem szükséges ilyen távolság.

A bejárat határvonal, ami összekapcsolja a kinti és benti világot, egy hely, ahol valakivel először találkozunk. Láthatjuk benne a kultúrát is. Vagyis ha látjuk az ország bejáratait, meg lehet ismerni az országot.

U. M.

Születésem óta a szüleimmel meg a nagyszüleimmel együtt lakom. Japánban, főleg vidéken nem annyira ritka az ilyen típusú család. De mi egy kicsit különbözünk az átlagtól. Mi mindannyian egy lakásban lakunk, de benne a nagyszüleim és a szüleim életmódja alaposan elválik. Az ilyen típusú lakást „ két családi ház”-nak hívják.

Ebben a lakásban három generáció lakik. A gyerekek házaspárja szempontjából nézzük a családot, ezért a szülők házaspárját egy családnak számolják és a gyerekek házaspárját és azok gyerekeit másik családként számolják. Ha valaki ilyen típus lakásban szeretne lakni, be kell tartani néhány fontos szabályt. Például nem szabad zavarni a másik ember magánéletét. Jobb, ha az életük helye is elválik, különösen, ha teljesen más életmódot élnek. Viszont ha külön laknak egy lakásban, legalább hetente egyszer mindenki együtt vacsorázik. (Azért a vacsorát választják, mert Japánban a vacsora a legfontosabb étkezés.)

A „két családi ház”-nak három típusa van. Az első típus a közös típus. Ebben a típusban csak a hálószoba van külön és ezen kívül mindent együtt használnak. A második típus a teljesen elválasztott típus. Ez azt jelenti, hogy minden szoba vagy helyiség külön-külön van és nem kell együtt használni. A harmadik típus a félig közös típus. Ez az első és második típus között van. Így néhány helyiséget együtt használnak. Általában a második típust ajánlják, mivel így kevésbé van lehetőség arra, hogy konfliktus történjen.

Milyen helyiségekre van szükség, ha a második típusban szeretnék lakni? Általánosan konyha, fürdőszoba fürdőkád, vécé és mosdó. Sőt a mosókonyhának és telefonnak is külön kell lennie. Mivel mindent elválasztottak, nehéz kommunikálni egymással. Amikor a két család kommunikálni szeretne egymással, belső telefonon beszélhetnek egymással.

Mikor és miért lett híres az ilyen típus lakás? 1975-ben egy lakásokat áruló cég találta ki ezt a lakástípust. 1980-tól lett egyre híresebb, mert a telekárak hihetetlenül drágák lettek a gazdasági lufi miatt. Ekkor nagyon nehéz volt házat venni. És a nők is elkezdtek dolgozni. Emiatt a nőknek a gyereküket bölcsődébe kellett küldeni, de nem volt elég bölcsőde mindenkinek, ezért a nagyszülők vigyáztak a gyerekekre. 2000-től egyre több az idős ember és jó, ha a gyerek a családjával lakik, mert a nagyszülő mindig tud figyelni az unokákra.

Mostanában a „két egész két tized családi ház” nevű lakás is elég ismert. Ilyenkor két család és egy hajadon nő vagy nőtlen férfi lakik együtt.

Azt gondolom, hogy nekünk mindig tisztelnünk kell az időseket, így a szüleinket nagyon fontosnak gondoljuk. Ezért Japánban az ilyen lakás egyre híresebb lett és manapság is egyre népszerűbb.

I. T.

Az alábbiakban bemutatom a japán előszobát és arról fogok beszélni, hogy Japánban levesszük a cipőnket amikor bemegyünk a házba.

Először is, a japán előszobáról szeretnék írni. Japánban minden háznak van előszobája. Szerintem ez olyan, mint a bejárati ajtó. Általában egy háznak nagy előszobája van és ezzel szemben egy lakásnak kis előszobája van. Én bérlakásban lakom, ezért az előszobám kicsi. Minden előszobában van cipőszekrény, úgyhogy ott lehet felvenni vagy levenni a cipőt. A cipőszekrényre tudunk dísztárgyakat tenni, így tudjuk díszíteni. Az én házamban az anyám nagyon szeret díszíteni és a cipőszekrényre sok fotót tesz. Mindig próbáljuk takarítani és tisztítani az előszobát, mert ez a bejárat és nem akarjuk, hogy a vendég piszkosnak lássa.

A következő részben, a bejárattal kapcsolatos japán szokásokat szeretném bemutatni. Mi mindig levesszük a cipőnket, mielőtt belépünk a padlóra. Általában nem viselünk cipőt a szobában. Helyette sok ember papucsot vesz fel. Nem szeretjük, hogy a lábunk piszkos lesz. Azt hiszem, hogy ha mindig cipőben lennénk a szobában, nem éreznénk magunkat kényelmesen. Azonban például a szállodában a szobában nem kell levenni a cipőt. De a legtöbb ember ott is papucsot használ. Azt lehet mondani, hogy japán ember a szobában nem szeret mezítláb lenni. Tényleg én sem szeretek a lakásomban papucs nélkül lenni és nem akarom, hogy a lábam piszkos legyen.

Amikor Amerikában voltam, találkoztam egy meglepő szokással. Az amerikai emberek nem veszik le a cipőt, amikor belépnek a házba. Mindenhol cipőben vannak. Például a vécében, a konyhában, a nappaliban, az étkezőben és a hálószobában is cipőt viselnek. Amerikában nem láttam olyan embert, aki papucsot használt. Senkit nem érdekelte, hogy a lába piszkos lesz. Csodálkoztam, amikor láttam egy embert, aki a konyhában nem használt papucsot és mezítláb állt. Nem tudtam elképzelni, hogy ők nem törődnek a piszkos lábukkal amikor belépnek a hálószobájukba. De azt hiszem, hogy talán ez a különböző kultúra miatt van. Minden országnak más kultúrája és szokásai vannak. Engem ez nagyon érdekel.

N. M.

Japánban vannak nagyon meleg területek és nagyon hideg területek. Okinawában, a legdélebbi megyében, nyáron kb. 29 fok van átlagosan, délen pedig 19 fok. Hokkaidóban, a legészakibb megyében pedig nyáron átlagosan 22 fok, és télen -3.6 fok van. Japánban ha más területre megyünk egy évszakban, akkor ilyen nagy különbséget lehet tapasztalni. Más területen más típusú lakások vannak vagy ugyanolyanok? Lássuk a különbségeket Okinawa és Hokkaidó lakásai között.

Először, Okinawáról írok. Okinawa a legdélebbi helyen helyezkedik el Japánban, ezért egész évben meleg van és nyáron gyakran jön tájfun. Ott a ház déli oldalán nagy az ablak, hogy jól befújjon a szél szobába. És van egy nagy tornác. Ez megvéd az erős napfény és az eső ellen. E miatt a tornác miatt nyáron nem túl sok napfény jön a szobába, és télen pedig a fény az ablaktól távoli helyig is elér.

A hagyományos okinawai házak általában alacsonyak, mert Okinawába sokszor jön tájfun, és ha magas a ház, akkor könnyen ledőlhet az erős szél miatt. A tradicionális háztetőt a ryúkyú-aka-gawara nevű különleges csempével készítik. A csempét habarccsal rögzítik. Ennek köszönhetően a tetőről nehezen esik le a csempe, és véd a hatalmas szél ellen, mert a habarcs miatt a súlya is nagyobb.

A következő részben Hokkaidóról írok. Hokkaidóban télen nagyon hideg van, ezért nagyon fontos, hogy a lakás a hó és hideg ellen megvédje az embert. A hokkaidói lakásoknak is nagy ablakai és bejárata van a déli oldalon, mint Okinawában. De az északi oldalon nincs ablak vagy csak nagyon kis ablak van, mert ott túl hideg van. Az ablakok általában két vagy több rétegűek, hogy védekezzenek a hideg ellen. A tetőnek két fajtája van. Egyik a meredek nyeregtető. Az ilyen tetőről automatikusan leesik a hó. De ez a fajta kicsit veszélyes, mert a gyalogosokra hirtelen leeshet egy nagy adag hó. A másik forma a lapos tető. Ez viszonylag újabb modell. A hó nem esik le automatikusan, így a lakóknak kell elvinni a havat a tetőről. Azonban mostanában egy még újabb modell is létezik. Ez simának tűnik, de igazából enyhén lejt. Az ilyen típusű tetőről nem kell elvinni a havat, mert a tetőben van egy villanykályha és a kályha felolvasztja a havat. Okinawában a tetőt csempével készítik, Hokkaidóban pedig vassal. Ez azért van, mert a csempés tetőről nehezen esik le a hó, és könnyen összedől. A falban, a mennyezetben és a padlóban hőszigetelő anyagokat használnak a hideg ellen. Mostanában olyan házak is vannak, ahol központi fűtést használnak.

Okinawa és Hokkaidó is Japánban van, de a lakások szerkezete nagyon más a két tartományban. Más hely, más lakás.

M. K.

Manapság Japánban sok modern lakás van, amelyek az európai vagy amerikai stílusú lakásokra hasonlítanak. Azonban a japán stílusú szoba is népszerű még. Nem annyira ritka, hogy a modern stílusú lakásban is legalább egy japán szoba van. Miért szeretjük a japán szobát?

Hagyományosan a japán szobának sok funkciója van. Például nappaliként, hálószobaként és vendégszobaként is használhatjuk a szobát. Ezenkívül az oltárt is ebbe a szobába tesszük. A buddhisták kis otthoni oltárt szoktak tenni a saját lakásukba. A szobában ilyen sok fajta dolgot lehet csinálnunk.

A japán szoba előnye, hogy nem teljesen különül el a lakás többi részétől, szóval meg lehet tartani a jó hangulatot, ha egy modern lakásban van. Ehhez fontos a tipikus ajtó. Ez az ajtó nem a szokásos ajtó, hanem a tolóajtó egy fajtája. Ez persze egy japános, fából készített ajtó, amin négyzet alakú rácsok vannak, és mindkettő oldalára papírt ragasztunk. Mondhatjuk, hogy ez nem igazi ajtó, és kicsit hasonló egy függönyhöz. Szóval a japán szoba ajtaja nem vágja el egymástól a modern területet és a hagyományos területet, ezért a hagyományos szoba könnyen beleillik a modern lakásba.

A japán szobának biztos fontos része a tatami. A tatami egy növényből készül, ezért nagyon kényelmes és jól illik a párás japán időhöz. Akkor sem lesz kényelmetlen, amikor nagyon meleg és párás az idő.

És miért nincs hagyományos stílusú szoba a magyarországi modern lakásokban? Azt hiszem, hogy a magyar hagyományos szobákat vagy lakásokat teljesen más anyagból vagy stílusban kell építeni. A japán szobát készíteni pedig nem nehéz a modern lakásban, mert a tatamit és a fusumá-t (a tolóajtót) könnyen be lehet építeni anyagként vagy stílusként.

Mint már említettem mi, japánok a szokásaink miatt szeretjük a japán szobát. Sok időt szoktunk ott tölteni és nagyon jól érezzük magunkat. Például a japán fürdőszobáról is el tudjuk mondani, hogy főleg az európai szokásokat követjük, de a fürdőkád még fontos nekünk, és a legtöbb embernek nem elég csak zuhanyozni.

Szóval, ha a modern életmódot követjük is, mégis fontos dolog a japán szoba a japánoknak.

Y. N.