Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.

Mostanában sok olyan diákot látunk, aki fekete öltönyt visel. Ők munkát keresnek. Azért igyekeznek, hogy jó munkát találjanak. Általában megfelelő céget tudnak találni és eldöntik, hogy ott fognak dolgozni. Azonban vannak diákok, akik egy "fekete céggel" találkoznak, és azt hiszik, hogy ez a "fekete cég" nagyon jó cég. Ezek a diákok úgy döntik el, hogy ott fognak dolgozni, hogy nem tudják, hogy ez a cég valójában egy "fekete cég". Ebben a szövegben a fekete cégeket szeretném bemutatni.

Először is, mi az a fekete cég? Mit csinál egy fekete cég? Sok definíció van a "fekete cégekről". Például aki egy "fekete cégnél" dolgozik, annak nincs szabadsága. A dolgozók nagyon sokat dolgoznak, de nem tudnak jó fizetést kapni. A munkaidejük túl hosszú, hosszabb, mint egy átlagos cégnél, de nem kapnak pénzt a túlóráért. Mielőtt elkezdnek dolgozni ezen a munkahelyen, azt hallgatják, hogy ez a cég nagyon jó, minden munkavállaló nagyon kedves, ott vidáman lehet dolgozni stb. Azonban ezek a dolgok nem igazak. A munkaadó túl szigorú, nem ad a jó fizetést, vagy szigorú és a munkavállalót nehéz munka végzésére kényszeríti. A túl sok nehéz munka vagy az igazságtalan munkaadó miatt sok munkavállaló beteg lesz. Van olyan munkavállaló is, aki meghal azért, mert túl sokat dolgozott.

Mostanában azt hallom, hogy Japánban sok "fekete cég" van. A japán kormány azt gondolja, hogy ez nagy probléma és megoldásra van szükség. Most tervezik a gyakorlati megoldást és manapság próbálják ki ezeket a terveket. Például minden vállalatnak muszáj rendszeresen jelentést tenni, hogy hány órában dolgozik a munkavállaló vagy hány óra a túlóra. Ha a munkaidő túl hosszú és a munkavállaló túl hosszan dolgozik, megbüntetik ezt a vállalatot. Ha a munkavállaló nem tud elég szabadságot kapni, szintén megbüntetik a munkaadót.

Kicsit nehéz tudni, hogy melyik cég "fekete cég". A legtöbb cég az álláshirdetésben csak jó dolgokat mond, és nem mond rossz dolgokat magáról. Még ha a cég nagyon nagy és népszerű is, akkor is lehet, hogy "fekete cég". De a munkakeresésben a legfontosabb olyan céget keresni, ahol hosszan akarunk dolgozni. Remélem, hogy én is tudok találni egy jó céget és nem egy "fekete cégnél" fogok dolgozni.

Sok japán egyetemista az órák után vagy hétvégén részmunkaidőben dolgozik. Ennek a munkának sok típusa van pl. felvételi előkészítő iskolai tanár, pincér, eladó stb. Annak az oka, hogy sok egyetemista dolgozik az órák után nem csak az, hogy meg kell keresni a megélhetési költségeket és az oktatáshoz szükséges pénzt, hanem az is, hogy a diákok a szórakozáshoz akarnak pénzt keresni. Több egyetemista kap pénzt a megélhetési költségeire a szüleitől, de a szüleitől kapott pénzt nem akarják szórakozásra használni. A másik ok, hogy sok diák külföldre akar utazni, mert csak akkor van szabadidejük, amikor még egyetemisták, tehát pénzt gyűjtenek az utazásra. A fentiek miatt tehát több egyetemista részmunkaidőben dolgozik az órák után.

Az egyetemisták sok különböző típusú munkahelyen dolgoznak. Hogyan választják ki a munkahelyet? Régebben egy érdekes cikket olvastam erről. Ez a cikk azt írta, hogy az egyetemisták három fő szempont alapján választották a munkahelyüket. Az első hogy, hol tudnak jobb órabért kapni. Ezt a szempontot én is nagyon jól értem. Én is minél magasabb órabért adó munkahelyen akarok dolgozni. Azt hiszem, hogy mindenki ezt szeretné, nem csak az egyetemisták. A második szempont, hogy új barátokat akarunk szerezni. Nem minden diák tagja egyetemi klubnak, így a diákok egyetemen kívül szeretnének új barátokat szerezni. A harmadik szempont, hogy számukra kedves időtöltést szeretnének csinálni munkaként. Nem mindenki ezeket a dolgokat válaszolta, de nagyon érdekes cikk volt.

Én is dolgozom részmunkaidőben, mert pénzt akarok keresni a szórakozásra és a külföldi tanulás miatt. Amikor elsőéves voltam, egy szupermarketben dolgoztam. Ott pénztáros voltam. De itt nem volt jó fizetés, de sokat kellett dolgozni, és nem lehetett hiányozni. Egyetemistáknak nagyon nehéz munkahely volt. Most egy uszodában dolgozom. Ez nagyon érdekes, de kicsit szokatlan munka. Általában gyerekeket tanítok úszni. Először sok gyerek nem tud a víz alá merülni, tehát kezdetben csak együtt játszanak az uszodában. A gyerekek nagyon aranyosak és vidámak, de olykor szemtelenek. Azt gondolom, hogy ez a munka nagy kihívást jelent. Meg tudom tanulni az emberekkel való kommunikációt. A gyereket tanítom úszni, de nem csak a gyerekekkel érintkezem, hanem a szüleikkel is kell beszélni és kommunikálni. Szerintem ezek az élmények hasznosak lesznek nekem jövőben.

2015. május 18-tól három hétig angol tanítási gyakorlaton voltam az alsó középiskolában, ahova 7 évvel ezelőtt jártam. Ez a három hét nekem nagyon fontos időszak lett. Az iskolában tanár voltam, de sokat tanultam is. Nagyon meglepődtem, hogy teljesen más az a tanár, akit a diákok elképzelnek és az igazi. A következőkben arról fogok írni, amit a tanárokról gondoltam a gyakorlat alatt.

Először is a tanárok nagyon sokat gondolnak a diákjaikra. Szerintem a diákok nem tudják ezt. Korábban én sem tudtam, de a gyakorlat alatt én is sokat gondoltam rájuk. Például a tanár sok időt tölt csak egy óra elkészítésével is. Általában, az alsó középiskolai óra 50 perces, de felkészüléshez több idő kell. Ki kell gondolni, hogy mikor mit csinálunk, mire kell figyelnem, mit kell írnom, és milyen kérdés merülhet fel. Nagyon nehéz volt kigondolnom, hogy hogyan lehet könnyen megmagyarázni a nehéz új nyelvtant. Amikor alsó középiskolai diák voltam, nem nagyon szerettem az órákat, és néha aludtam (de csak amikor nagyon álmos voltam) vagy azt éreztem, hogy ez nagyon unalmas. Most azt gondolom, hogy ez nagyon rossz dolog volt, és sajnálom.

A következő kérdés, hogy szerintem a tanároknak túl sok munkájuk van. Régebben azt gondoltam, hogy a tanári munka csak tanítás, de ez nem igaz. Valójában az alsó középiskola tanároknak egyáltalán nincs szünetük. A tanár reggel 8 órakor megérkezik az iskolába, elő kell készíteni az aznapi órákat, utána a tanterembe megy, és a diákokat tájékoztatni kell az aznapi menetrendről. Mindennap 2-5 órája van, és néha ezeknek ugyanaz a tartalma. Ha nincs órája, ügyeletet kell tartani az iskola körül, és ha baj van vagy egy diák rossz, meg kell oldani a problémát. Ebédszünetben is a tanteremben segít a diákoknak és figyel a rossz diákokra. Ha egy diák nincs ott, meg kell találni őt, és a tanárnak nincs ideje ebédelni. Óra után pedig majdnem mindennap vannak megbeszélések. Néhány tanárnak iskolai klubba is kell mennie. Elméletileg 17 óra után haza lehet menni, de senki nem tud. Van aki 21 óráig is az iskolában marad.

Szerintem a tanári munka nagyon nehéz munka, mert a tanár gyerekekkel érintkezik, akikben sok lehetőség van. Ez motiváció a tanár számára. A tanárok azt akarják, hogy a diákok okosak legyenek, érdeklődjenek valami iránt és jobb emberek legyenek. Persze nagyon nehéz is ez a munka, de nagyon megéri.

A munka világa nagyon kemény. Csak kevés vállalat lehet sikeres, és más vállalatok pedig csődbe mennek. A világon 3000 vállalatnak van több mint 100 éves története és ezek 80 százaléka japán vállalat. Miért tudnak olyan hosszan működni a japán vállalatok? Én azt gondolom, hogy egy japán vállalat olyan, mint egy család. Sok az olyan vezető, akik azt gondolják, hogy a munkavállalói vagy fogyasztói az ő kincsei, és jól bánnak velük. Úgyhogy azok is hűségesek hozzájuk.

Szeretnék bemutatni egy sikertörténetet.1946-ban két férfi alapított egy vállalatot. Masaru Ibukának és Akio Moritának hívták őket. Ez volt a világ egyik leghíresebb vállalatának, a Sonynak az indulása. Ők próbáltak saját termékeket készíteni. A Sony 1954. májusban dobta piacra az első tranzisztorát és a következő évben pedig az első tranzisztoros rádiót Japánban. És a tovább években is így igyekeztek új termékeket készíteni, persze a mai napig.

Akio nem csak tökéletes mérnök volt, hanem kiváló üzletember is. Nagyon jó kommunikációs képességgel rendelkezett. A Sony vállalat igazgatójaként korábban rengeteg alkalma volt előadást, illetve beszédet tartani. Annak ellenére, hogy minden nap nagyon elfoglalt volt, segítség nélkül, csak a saját szavaival szeretett elmondani mindent. Mert ő mindig úgy érezte, hogy ő minden emberért felelős, akik kapcsolatban van a Sonyval. Volt, hogy véletlenül a témától eltérő dologról kezdett beszélni, de mindig méltóságteljesen kijavította magát. Nagy tömegekhez is úgy tudott beszélni, mintha egyenként szólítana meg mindenkit. Talán éppen emiatt hatották meg az embereket a beszédei. Akio 1999-ban meghalt, de a 20. század 100 legnagyszerűbb embere közé választották őt. Most is sokan tisztelik őt. Idegen nyelvet tanuló diákként az egyik álmom, hogy én is olyan beszédet akarok tartani idegen nyelven, amely meghatja az embereket.

Végül szeretném bemutatni két híres mondatát.

"Sok embernek van jó ötlete, de kevés az olyan ember, aki bátor és igyekszik, hogy az álma valóra váljon."

"Azért kell igyekeznem, hogy a Sony minden munkavállalója boldog legyen."

Én most munkát keresek, és szeretnék olyan vállalatot találni, amelynek az igazgatója annyira tisztelete méltó, mint Akio Morita.

Most én és sok barátom munkát keresünk. Néha az apámmal beszélek a munkakeresésről és azt mondja, hogy különbség van a munkakultúrában Japán és más országok között, különösen a nyugati kulturához képest. Mi különbözik? Hogyan különbözik? Azt hiszem, hogy a mai globális világban ez a téma nagyon fontos nekünk. Ebben a szövegben azt szeretném átgondolni, hogy milyen különbség van a különböző országok között.

Az interneten kerestem és az apámtól kérdeztem a munkakultúra különbségeit Japán és a nyugati országok között, és sok különbséget találtam. Különösen egy dolog nagyon érdekel engem, a ”céghez való lojalitás”, például a más országokban is működő japán pénzügyi cégek helyi dolgozói esetében. Amerikában az amerikai dolgozók büszkék a szakértelmükre; ezért könnyebben váltanak munkahelyet. Európában a japán pénzügyi cégek helyi dolgozóinak alacsony a lojalitása, mert Európában sok híresebb pénzügyi cég van, mint a japán cégek, és sok európai dolgozó inkább európai cégnél dolgozik. Ázsiában a japán pénzügyi cégek helyi dolgozói mindannyian komolyak. Ázsiában , különösen a fejlődő országokban mindenki "együtt lélegzik Japánnal", komolyan és hosszú ideig dolgozik a cégnél. Egy másik különbség, hogy a japán céges megbeszéléseken mindenkivel közösen döntenek el valamit, de a nyugati országok cégeinél kisebb megbeszélések vannak és sok dolog egy-egy dolgozó belátására van bízva. A nyugati országokban, különösen az amerikai cégeknél a meggyőzés, az érvek nagyon fontosak, mert az amerikai cégeknél sok dolgozó van, akik sok különböző országból és kultúrából jöttek, és össze kell egyeztetni a különböző kultúrákat és értékeket.

Azt gondolom, hogy ezek a különbségek az országok között kapcsolatban állnak egy-egy nemzet karakterével és társadalmával. Azt gondolom, el kell fogadnunk a különböző értékeket azért, hogy a mai globalizált társadalomban minden ország cége és dolgozói örvendetesen dolgozzanak és sikeresek legyenek. Végül nagyon érdekel engem, hogy a magyarok mit gondolnak a japán munkakultúráról.

Én a Honvédelmi Minisztériumban szeretnék dolgozni. A Honvédelmi Minisztérium megvédi a japánokat és a japán tartományokat. És együttműködik sok országgal, fenntartja a nemzetközi békét. Ezen kívül terveket készít és kiszámítja a honvédség költségvetését, és van sok más nagyon fontos feladata is. Tehát a Honvédelmi Minisztérium alkalmazottjaként dolgozni azt jelenti, hogy a békéért dolgozni. Gyerekorom óta nagyon kíváncsi vagyok erre a munkára.

Egyébként a Honvédelmi Minisztérium és a honvédség között erős kapcsolat van. Ezért meg akartam ismerni a honvédséget. Tavaly nyáron egy héten át részt vettem egy honvédségi szakmai gyakorlaton. Mindennap nagyon meleg volt, semmit nem akartam a szabadban csinálni. De ilyen napokon is részt kellett venni a hadsereg szigorú kiképezésén. Azt gondolom, hogy az emberek, akik ha valami rossz esemény van, megvédenek minket, nagyon menők és megbízhatóak. De Japánban sok ember van, aki nem szereti a honvédséget, és egy olyan nyilatkozat elfogadása érdekében tevékenykedik, ami nem engedi a honvédség létezését. Szerintem ez nem jó. A honvédség tagjai az életük kockáztatásával dolgoznak Japánért, a világért. Miért rossz ez? Nem tudom megérteni. Ki védi meg a japánokat?

Ma változik a nemzetközi helyzet. És a japán miniszter megváltoztatta az alkotmány interpretációját. A honvédelem szerepe fontosabb lesz. Meg akarom védeni Japánt. Nem tudok a honvédség tagja lenni, mert nem jó az erőnlétem. De egyetemre járok és sokat tanulok, például nyelveket és törvényeket. Akarom használni ezeket az ismereteimet, hogy Japánért és honvédségért dolgozhassak.

Most nyelveket, törvényeket, pénzügyet és történelmet tanulok. Van sok dolog, amit meg kell tanulni és nagyon fontos. Mindennap járok az előkészítő iskolába, és sok vizsga van. Nagyon elfoglalt és fáradt vagyok. De a barátaimmal akiknek ugyanilyen ambíciói vannak, egymást bátorítva igyekszünk. Nagyon érdekes tanulni valami újat. Kíváncsi vagyok a magyar katonaságra és Honvédelmi Minisztériumra is.

I. E.

A tanulás és a munka nagyon fontos az életben. Azt hiszem, hogy nem lehet külön-külön gondolkodni tanulásról és munkáról. Ez azt jelenti, hogy ha jó oktatást kapok és sokat tanulok, akkor jó munkát tudok szerezni. Persze minden embernek különböző gondolatai vannak arról, hogy mi a jó munka. De az az igazság, hogy megtanulni az alapvető ismereteket a gimnáziumban és az egyetemen nagyon fontos és hasznos lesz, amikor valaki munkába áll és dolgozni kezd. Ezért azt hiszem, hogy miután valaki beiratkozik a gimnáziumba, nagyon fontos, hogy hogyan és mit tanul.

Japánban a gimnáziumban általában 8:45-kor kezdődik az első óra. Naponta hat vagy hét óra van, és a diákok sokat tanulnak. Az órák után sok diák délutáni kiegészítő iskolába jár és ott is tanul. Japánban különböző órák vannak a kiegészítő iskolákban, pl. egyszemélyes óra, csoportos óra és videóelőadás az interneten. A gimnázium Japánban nem kötelező és sok diák a felvételi vizsgára készül. A tantárgyak, amiket a diákok a gimnáziumban és az előkészítő iskolában tanulnak, attól függnek, hogy az ember milyen egyetemre fog felvételizni. Aki állami egyetemre fog felvételizni, öt tantárgyat kell tanulnia, aki pedig magánegyetemre, nem kell olyan sok tantárgyat tanulnia. Persze nemcsak az egyetem, hanem a szakiskola is egy választás. Mindenki sokat gondolkozik azon, hogy mi iránt érdeklődik és mi szeretne lenni, és elhatározza, hogy milyen karon, mit tanul majd, miután végez a gimnáziumban.

Az egyetemen a negyedéves diákoknak el kell dönteniük, hogy állást keresnek vagy továbbtanulnak a mesterképzésen. Sok diák állást kezd keresni. Amikor állást keres és talál, az mindenkinek fordulópont az életében. A negyedéves diákok, mielőtt végeznek az egyetemen, általában állást keresnek. Ezt japánul súkacunak hívják. Én még csak harmadéves diák vagyok, és nem kell állást keresnem. De lassan gondolnom kell arra, hogy milyen állásra vagyok kíváncsi és mit kell csinálnom. Én még nem tudok sokat erről, de sok negyedéves diáktól, a tanároktól és a barátaimtól hallottam a munkakeresésről. Mindenki azt mondja, hogy nagyon megerőltető és nehéz időszak, és nagyon fontos sokat készülni az interjúkra. Az interjún nagyon fontos, hogy sokat tudjak mutatni magamból, ezért először magamat kell megismernem. Én most kíváncsi vagyok arra, hogy még jobban megismerjem magamat az egyetemista éveim alatt.

Y. A.

(Kép: Japán állásbörze egyetemistáknak)

Tavaly október óta diákmunkaként egy képviselőfánkboltban dolgozom. Ebben a boltban a dolgozók nem csak egy feladattal vannak megbízva, hanem mindenki készíti és árulja is a képviselőfánkot. Ebből a diákmunkából eddig nagyon sok mindent tanultam. Azokat a dolgokat szeretném megemlíteni, amik szerintem nagyon fontosak, amikor ilyen helyen dolgozunk.

Először a jó vendéglátást szeretném megemlíteni. A jó vendéglátás a legfontosabb része ennek a munkának. Nemcsak az én munkahelyemen, hanem elég sok munkahelyen fontos ez. Azt gondolom, hogy úgy kell vendégül látni a vásárlókat, hogy a vendég azt gondolja, hogy újra akar jönni vásárolni ide. Amikor vásárolok valamit egy boltban, ha nagyon rossz a kiszolgálás, kellemetlenül érzem magam és azt gondolom, hogy nem akarok többször oda menni. Ezért a vidám arc, az udvarias beszéd, a világos hang és köszönés, és a külső megjelenés nagyon fontos. Mostanában a munkahelyem falán van egy plakát. Az van ráírva: “mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!! Ha a vendég úgy gondolja, hogy nem elégedett, amikor hazamegy, az azt jelenti, hogy te nem mosolyogtál!” A munkahelyemen majdnem mindenki diákmunkaként dolgozik. De a vendégeknek a főállású alkalmazott és a diák egyformán eladó. A diákoknak is felelősségteljesen kell dolgozni.

Most a konyhai munkáról szeretnék szólni. A konyhai munkában szerintem nagyon fontos az előzékenység és az együttműködés. A munkahelyemen általában ketten dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy amikor az egyik dogozó nem teljesíti a saját feladatát, a másik dolgozónak sok feladatot kell csinálnia. Ezért mindig saját magának kell arra gondolnia, hogy most mit kell csinálni, hogy a másik kellemesen tudjon dolgozni. Az, hogy mit csinálok, az aznapi partnertől függ. Amikor olyan dolgozóval dolgozom, aki idősebb nálam, lendületesen keresem a feladatokat és sok feladatot én végzek, mintha nem akarnám dolgoztatni a partnert. Ha a partner valami feladatot csinál, azon gondolkodom, hogy mivel segíthetek neki. Amikor olyan dolgozóval dolgozom, aki fiatalabb nálam, nagyon fontos faladatot adni neki, mert még nem jól tudja, mit kell csinálni először, melyik feladat fontosabb, mire kell vigyáznia stb. Ráadásul ügyelnem kell arra is, hogy ő helyesen csinálja-e. Nemcsak a partnerre gondolok, hanem minden más dolgozóra is. Például, amikor este dolgozom, úgy készülünk másnap reggelre, hogy a másnapi dolgozók könnyen tudjanak dolgozni.

Csak 7 hónapja dolgozom itt, de eddig sokat gondolkozhattam, tapasztalhattam és tanulhattam. Továbbra is szeretnék vigyázni ezekre a fontos dolgokra, hogy jól érezzék magukat a vásárlók és kellemesen dolgozzunk együtt a munkatársaimmal.

M. Y.

Prezentáció a diákmunkáról.