Az alábbiakban bemutatom a japán előszobát és arról fogok beszélni, hogy Japánban levesszük a cipőnket amikor bemegyünk a házba.

Először is, a japán előszobáról szeretnék írni. Japánban minden háznak van előszobája. Szerintem ez olyan, mint a bejárati ajtó. Általában egy háznak nagy előszobája van és ezzel szemben egy lakásnak kis előszobája van. Én bérlakásban lakom, ezért az előszobám kicsi. Minden előszobában van cipőszekrény, úgyhogy ott lehet felvenni vagy levenni a cipőt. A cipőszekrényre tudunk dísztárgyakat tenni, így tudjuk díszíteni. Az én házamban az anyám nagyon szeret díszíteni és a cipőszekrényre sok fotót tesz. Mindig próbáljuk takarítani és tisztítani az előszobát, mert ez a bejárat és nem akarjuk, hogy a vendég piszkosnak lássa.

A következő részben, a bejárattal kapcsolatos japán szokásokat szeretném bemutatni. Mi mindig levesszük a cipőnket, mielőtt belépünk a padlóra. Általában nem viselünk cipőt a szobában. Helyette sok ember papucsot vesz fel. Nem szeretjük, hogy a lábunk piszkos lesz. Azt hiszem, hogy ha mindig cipőben lennénk a szobában, nem éreznénk magunkat kényelmesen. Azonban például a szállodában a szobában nem kell levenni a cipőt. De a legtöbb ember ott is papucsot használ. Azt lehet mondani, hogy japán ember a szobában nem szeret mezítláb lenni. Tényleg én sem szeretek a lakásomban papucs nélkül lenni és nem akarom, hogy a lábam piszkos legyen.

Amikor Amerikában voltam, találkoztam egy meglepő szokással. Az amerikai emberek nem veszik le a cipőt, amikor belépnek a házba. Mindenhol cipőben vannak. Például a vécében, a konyhában, a nappaliban, az étkezőben és a hálószobában is cipőt viselnek. Amerikában nem láttam olyan embert, aki papucsot használt. Senkit nem érdekelte, hogy a lába piszkos lesz. Csodálkoztam, amikor láttam egy embert, aki a konyhában nem használt papucsot és mezítláb állt. Nem tudtam elképzelni, hogy ők nem törődnek a piszkos lábukkal amikor belépnek a hálószobájukba. De azt hiszem, hogy talán ez a különböző kultúra miatt van. Minden országnak más kultúrája és szokásai vannak. Engem ez nagyon érdekel.

N. M.

Japánban vannak nagyon meleg területek és nagyon hideg területek. Okinawában, a legdélebbi megyében, nyáron kb. 29 fok van átlagosan, délen pedig 19 fok. Hokkaidóban, a legészakibb megyében pedig nyáron átlagosan 22 fok, és télen -3.6 fok van. Japánban ha más területre megyünk egy évszakban, akkor ilyen nagy különbséget lehet tapasztalni. Más területen más típusú lakások vannak vagy ugyanolyanok? Lássuk a különbségeket Okinawa és Hokkaidó lakásai között.

Először, Okinawáról írok. Okinawa a legdélebbi helyen helyezkedik el Japánban, ezért egész évben meleg van és nyáron gyakran jön tájfun. Ott a ház déli oldalán nagy az ablak, hogy jól befújjon a szél szobába. És van egy nagy tornác. Ez megvéd az erős napfény és az eső ellen. E miatt a tornác miatt nyáron nem túl sok napfény jön a szobába, és télen pedig a fény az ablaktól távoli helyig is elér.

A hagyományos okinawai házak általában alacsonyak, mert Okinawába sokszor jön tájfun, és ha magas a ház, akkor könnyen ledőlhet az erős szél miatt. A tradicionális háztetőt a ryúkyú-aka-gawara nevű különleges csempével készítik. A csempét habarccsal rögzítik. Ennek köszönhetően a tetőről nehezen esik le a csempe, és véd a hatalmas szél ellen, mert a habarcs miatt a súlya is nagyobb.

A következő részben Hokkaidóról írok. Hokkaidóban télen nagyon hideg van, ezért nagyon fontos, hogy a lakás a hó és hideg ellen megvédje az embert. A hokkaidói lakásoknak is nagy ablakai és bejárata van a déli oldalon, mint Okinawában. De az északi oldalon nincs ablak vagy csak nagyon kis ablak van, mert ott túl hideg van. Az ablakok általában két vagy több rétegűek, hogy védekezzenek a hideg ellen. A tetőnek két fajtája van. Egyik a meredek nyeregtető. Az ilyen tetőről automatikusan leesik a hó. De ez a fajta kicsit veszélyes, mert a gyalogosokra hirtelen leeshet egy nagy adag hó. A másik forma a lapos tető. Ez viszonylag újabb modell. A hó nem esik le automatikusan, így a lakóknak kell elvinni a havat a tetőről. Azonban mostanában egy még újabb modell is létezik. Ez simának tűnik, de igazából enyhén lejt. Az ilyen típusű tetőről nem kell elvinni a havat, mert a tetőben van egy villanykályha és a kályha felolvasztja a havat. Okinawában a tetőt csempével készítik, Hokkaidóban pedig vassal. Ez azért van, mert a csempés tetőről nehezen esik le a hó, és könnyen összedől. A falban, a mennyezetben és a padlóban hőszigetelő anyagokat használnak a hideg ellen. Mostanában olyan házak is vannak, ahol központi fűtést használnak.

Okinawa és Hokkaidó is Japánban van, de a lakások szerkezete nagyon más a két tartományban. Más hely, más lakás.

M. K.

Manapság Japánban sok modern lakás van, amelyek az európai vagy amerikai stílusú lakásokra hasonlítanak. Azonban a japán stílusú szoba is népszerű még. Nem annyira ritka, hogy a modern stílusú lakásban is legalább egy japán szoba van. Miért szeretjük a japán szobát?

Hagyományosan a japán szobának sok funkciója van. Például nappaliként, hálószobaként és vendégszobaként is használhatjuk a szobát. Ezenkívül az oltárt is ebbe a szobába tesszük. A buddhisták kis otthoni oltárt szoktak tenni a saját lakásukba. A szobában ilyen sok fajta dolgot lehet csinálnunk.

A japán szoba előnye, hogy nem teljesen különül el a lakás többi részétől, szóval meg lehet tartani a jó hangulatot, ha egy modern lakásban van. Ehhez fontos a tipikus ajtó. Ez az ajtó nem a szokásos ajtó, hanem a tolóajtó egy fajtája. Ez persze egy japános, fából készített ajtó, amin négyzet alakú rácsok vannak, és mindkettő oldalára papírt ragasztunk. Mondhatjuk, hogy ez nem igazi ajtó, és kicsit hasonló egy függönyhöz. Szóval a japán szoba ajtaja nem vágja el egymástól a modern területet és a hagyományos területet, ezért a hagyományos szoba könnyen beleillik a modern lakásba.

A japán szobának biztos fontos része a tatami. A tatami egy növényből készül, ezért nagyon kényelmes és jól illik a párás japán időhöz. Akkor sem lesz kényelmetlen, amikor nagyon meleg és párás az idő.

És miért nincs hagyományos stílusú szoba a magyarországi modern lakásokban? Azt hiszem, hogy a magyar hagyományos szobákat vagy lakásokat teljesen más anyagból vagy stílusban kell építeni. A japán szobát készíteni pedig nem nehéz a modern lakásban, mert a tatamit és a fusumá-t (a tolóajtót) könnyen be lehet építeni anyagként vagy stílusként.

Mint már említettem mi, japánok a szokásaink miatt szeretjük a japán szobát. Sok időt szoktunk ott tölteni és nagyon jól érezzük magunkat. Például a japán fürdőszobáról is el tudjuk mondani, hogy főleg az európai szokásokat követjük, de a fürdőkád még fontos nekünk, és a legtöbb embernek nem elég csak zuhanyozni.

Szóval, ha a modern életmódot követjük is, mégis fontos dolog a japán szoba a japánoknak.

Y. N.

Mindenki lakásban él. És minden lakásnak van valamije. Mi ez? Igen, ez a vécé. Minden lakásnak van vécéje. És ebben a házi dolgozatomban erről szeretnék írni, a japán vécé történelméről.

Régen, körülbelül Kr.e. 3oo körül a Zsómon-korszakban vagy a Jajoi-korszakban Japánban már voltak vécék. A régi vécé olyan volt, mint a jobb oldali fényképen. Nagyon könnyű volt elkészíteni, csak fából készítették. És a vécé alatt egy folyó volt. Persze nem volt vécépapír, ezért azt hallottam, hogy a régi japánok kis agyagáru töredéket használtak (hát azt én se tudom, hogy hogyan használták ezt úgy mint vécépapírt).

Azután, a Heian-korszakban külülbelül Kr.u. 9oo-ban, újfajta vécé jelent meg Japánban. A neve hidono vagy hinohako. Csak a bürokraták tudtak olyan vécét használni. Ez a vécé mozgatható volt, és körülbelül ebben az időszakban kezdtek vécépapírt használni.

És a Kamakur-korszakban a parasztok elkezdték összeszedni az ürüléket, mert trágyáként használták. De olyan vécét, mint a jobb oldali képen, normális ember nem sokat használhatott, és mindenki csak valahol elvégezte a dolgát.

És többen és többen kezdtek vécét használni, az Edo-korszakban pedig sok ember használt vécét, és nagyon sok ürüléket használtak trágyaként. És ebben az időszakban ürüléket eladó kereskedők is voltak. Sok ember nem szerette és nem használta az ürüléket, és olyan kereskedő megkapta ezt és parasztoknak stb. eladta. Ezért Edo város nagyon tiszta volt.

De az Edo-korszakig a vécé nagyon könnyen lebomlott, mert minden vécét fából készítettek. És a Meizsi-korszakban készítettek először vécét agyagáruból (olyan, mint a jobb oldali fénykép). Szerintem nagyon szép és modern formája van. És a 2o. században az európai vécé is elterjedt, most nagyon sok vécé van Japánban, és persze minden lakásban van.

És szeretnék írni az újabb vécéről is. Mostanában nagyon sok funkciója van a vécének. Például, amikor leöblítik a vécét, akkor takarítja a vécét, nagyon kevés vízzel öblíti le a vécét, a vécé fedele automatikusan kinyílik, amikor valaki a vécéhez megy, és amikor a vécétől elmegy, akkor a vécé fedele automatikusan becsukódik, és azonfelül amikor vécére megy, akkor hirtelen zenét hallgat a vécén (miért van ez a funkció?). Azt hiszem, hogy olyan vécét kell készíteni, amit bármikor tudunk használni, még akkor is amikor földrengés történik. Azt kívánom, hogy a jövőben sokat fejlődjön a vécé.

O. Sh.

Források:

http://matome.naver.jp/odai/2138980649330490901?page=2

wikipedia

Most az életünk sokkal könnyebb, mint régen. Sok elektronikus készülék van, és nem annyira drágák, ezért minden család meg tudja venni és használni ezeket a lakásában. Ez a helyzet magától értetődő számunkra, de régen persze nem így volt. Különbségeket kerestem, és néhány érdekes dolgot találtam. Ebben a szövegben azt akarom bemutatni, hogy Japánban hogyan fűtötték és hűtötték a lakást régen.

Először is azt szeretném bemutatni, hogyan fűtötték a lakást. Mostanában különböző készülékeket lehet használni; légkondicionálót, padlófűtést, gázkályhát stb. Régen pedig nem voltak annyira hasznos dolgok, de voltak olyan dolgok mint a jutampo (湯たんぽ) és a hibacsi (火鉢).

Az Edo-korszaktól használják a jutanpó-t. Ez fémből készült, és van egy kupakja. Forró vizet töltenek benne, és melegebb lesz. Sokan beteszik a paplan és a matrac közé, és felmelegítik az ágyneműt. A Heian-korszaktól használják a hibacsi-t. Sokfelé alapanyagból készült, és sok hamu van benne. Néhány meggyújtott faszéndarabot tesznek bele, és a hibacsi-nál egy kicsit melegebb lesz. Ha fémhálót tesznek a faszénre, lehet rajta melegíteni a jakan-t (japán kanna) vagy mocsi-t (japán hagyományos étel) sütni.

A következő részben azt akarom bemutatni hogyan hűtötték le a lakást. Most lehet használni légkondicionálót vagy ventilátort, de régen nem voltak ilyenek. Helyettük szudare-t (簾), szenszu-t (扇子) és fúrin-t (風鈴) használták. A Nara-korszaktól használják a szudare-t. Bambuszból készült, és sok rés van a bambuszok között. A szudare-t az ablakhoz vagy előszobához támasztják vagy felakasztják, és így meg lehet előzni napfényt. A Nara-korszaktól használják a szenszú-t. A váza bambuszból vagy fából készült, és erre a vázra egy papírt ragasztottak. Ezt össze lehet csukni, ezért nagyon praktikus. Az Edo-korszaktól használják a fúrin-t, ami üvegből készült. Ezt az ablakhoz akasztják fel, és akkor szép hangot lehet hallgatni, amikor fúj a szél. E miatt a hang miatt hűvösebbnek érezhetjük az időt.

Régen nem voltak annyira hasznos készülékek, de találékonyak voltak az emberek. Az elektronikus készülékek sok energiát igényelnek, ami rossz hatással van az Földre. Azt gondolom, hogy most fel kell idézni a régi tudást és használni a régi praktikákat.

N. A.