A szülőházam Okajamában
Én okajamai vagyok. Okajamában egy régi japán házban laktam a családommal. Az a ház egy kis vidéki faluban van. A közelében csak rizsföldek és hegyek vannak, és kevés a ház. Nincsenek könyvesboltok, éjjel-nappali boltok és magas épületek. Rossz a közlekedés. De sajnos általában nem csendes. Tavasszal a békák, nyáron a kabócák és ősszel a rovarok énekelnek a rizsföldön és a fűben. A télen nagyon nyugodt a környék.
A házunk kétszintes, a földszinten a nagyszüleim laknak, az emeleten a szüleim és a testvéreim. Az emeleten van a nappali, a szüleim hálószobája és a gyerekszobák. A földszinten van egy nappali, a konyha, a nagyszüleim hálószobája, a hagyományos japán vendégszoba és a fürdőszoba.
A ház körül egy kis tavacska van. A nagypapám pontyot tart benne. Egy kis farm is van. Zöldségeket nevelnek. Néha majmok és vaddisznók jönnek a hegyekből és zöldséget lopnak.
Ezen kívül egy kis élelmiszerbolt is van a házunknál. A ház és a bolt egy épületben van. A nagyszüleim vezetik a boltot. Főleg a környékbeli idősek jönnek, de nemcsak az élelmiszerek miatt jönnek ide. A boltban van néhány szék, az idősek ott ülve beszélgetnek és italokat isznak.
Amikor ott laktam, én szerettem ezt a házat, de nem szeretettem a falut, mert nekem kényelmetlen és unalmas volt. Most sem szeretem, de néha hiányzik a természet és a nyugalom.
Ni. N.
