Születésem óta a szüleimmel meg a nagyszüleimmel együtt lakom. Japánban, főleg vidéken nem annyira ritka az ilyen típusú család. De mi egy kicsit különbözünk az átlagtól. Mi mindannyian egy lakásban lakunk, de benne a nagyszüleim és a szüleim életmódja alaposan elválik. Az ilyen típusú lakást „ két családi ház”-nak hívják.

Ebben a lakásban három generáció lakik. A gyerekek házaspárja szempontjából nézzük a családot, ezért a szülők házaspárját egy családnak számolják és a gyerekek házaspárját és azok gyerekeit másik családként számolják. Ha valaki ilyen típus lakásban szeretne lakni, be kell tartani néhány fontos szabályt. Például nem szabad zavarni a másik ember magánéletét. Jobb, ha az életük helye is elválik, különösen, ha teljesen más életmódot élnek. Viszont ha külön laknak egy lakásban, legalább hetente egyszer mindenki együtt vacsorázik. (Azért a vacsorát választják, mert Japánban a vacsora a legfontosabb étkezés.)

A „két családi ház”-nak három típusa van. Az első típus a közös típus. Ebben a típusban csak a hálószoba van külön és ezen kívül mindent együtt használnak. A második típus a teljesen elválasztott típus. Ez azt jelenti, hogy minden szoba vagy helyiség külön-külön van és nem kell együtt használni. A harmadik típus a félig közös típus. Ez az első és második típus között van. Így néhány helyiséget együtt használnak. Általában a második típust ajánlják, mivel így kevésbé van lehetőség arra, hogy konfliktus történjen.

Milyen helyiségekre van szükség, ha a második típusban szeretnék lakni? Általánosan konyha, fürdőszoba fürdőkád, vécé és mosdó. Sőt a mosókonyhának és telefonnak is külön kell lennie. Mivel mindent elválasztottak, nehéz kommunikálni egymással. Amikor a két család kommunikálni szeretne egymással, belső telefonon beszélhetnek egymással.

Mikor és miért lett híres az ilyen típus lakás? 1975-ben egy lakásokat áruló cég találta ki ezt a lakástípust. 1980-tól lett egyre híresebb, mert a telekárak hihetetlenül drágák lettek a gazdasági lufi miatt. Ekkor nagyon nehéz volt házat venni. És a nők is elkezdtek dolgozni. Emiatt a nőknek a gyereküket bölcsődébe kellett küldeni, de nem volt elég bölcsőde mindenkinek, ezért a nagyszülők vigyáztak a gyerekekre. 2000-től egyre több az idős ember és jó, ha a gyerek a családjával lakik, mert a nagyszülő mindig tud figyelni az unokákra.

Mostanában a „két egész két tized családi ház” nevű lakás is elég ismert. Ilyenkor két család és egy hajadon nő vagy nőtlen férfi lakik együtt.

Azt gondolom, hogy nekünk mindig tisztelnünk kell az időseket, így a szüleinket nagyon fontosnak gondoljuk. Ezért Japánban az ilyen lakás egyre híresebb lett és manapság is egyre népszerűbb.

I. T.

„Milyen gonoszak a japánok!” – kiabált egy olasz cserediák, Alice. Ez az eset egy áruházban történt. „Miért nem tartják meg az ajtót, hogy bemehessen a következő ember?” Alice a kezével betakarta az orrát, amely piros volt a fájdalom miatt. „Nem úgy van, ahogy én gondoltam. Amikor Olaszországban voltam, azt hallottam, hogy nagyon kedvesek és udvariasak a japánok. De valójában nem olyanok. Miért?...” – sóhajtott a barátnőm.

Szegény Alice! Nem csak ő, hanem minden külföldi - különösen európai - eleinte nem tudja kikerülni a szemből jövő ajtót, amikor bemegy egy épületbe egy európai stílusú ajtón, hiszen a nyugati országokban mindenki nyitva tartja az ajtót a mögötte jövő embernek. De ne haragudjatok! Nem művelünk gonosz dolgot, csak még nem szoktuk meg a nyugati stílusú ajtót. Nálunk hagyományosan tolóajtó van.

A tolóajtó Kínából jött Japánba több ezer évvel ezelőtt. A tolóajtó eltolható balra vagy jobbra, ezért nem lehet összeütközni az emberrel, aki hátulról jön. Az ajtók struktúrája közötti különbség miatt nem fejlődött ki olyan szokás Japánban, hogy figyelembe vesszük a mögöttünk levő embert.

Ráadásul, akkor is vigyázni kell, amikor egy külföldi valakinek a lakásába látogat. Nincs baj, ha az előszoba ajtaja japán stílusú ajtó, de ha nem, muszáj vigyázni. A külföldiek néha szerencsétlenül nekiütköznek az ajtónak. A külföldiek nem tudják, hogy a Japánban ajtó nem befelé, hanem kifelé nyílik.

A nyugati stílusú ajtót a bűnmegelőzés érdekében készítik úgy, hogy befelé nyíljon. De Japán viszonylag békés, nem kell annyira figyelni a biztonságra. És van még egy fontos dolog. Az európaiak megcsókolják egymást és kezet fognak, amikor találkoznak, ezért közel kell menniük egymáshoz. De a japánok nem csókolják meg egymást, és nem fognak kezet, hanem meghajolnak. Nem muszáj közel menni egymáshoz, inkább el kell távolodni egymástól. Ezért a kifelé nyíló ajtó nagyon megfelel a japán életmódhoz.

A Meiji-kori reform után nagyon sok nyugati dolog jött hozzánk. Viselkedés, étel, jog, építészet stb. De a szokásaink és az életmódunk megmaradtak. Néha az ajtó ugyanúgy néz ki, mint egy európai ajtó, de valójában egy kicsit más. Amikor valaki külföldre utazik, a helyi szokást is jól meg kell tanulni.

T. A.

Az alábbiakban bemutatom a japán előszobát és arról fogok beszélni, hogy Japánban levesszük a cipőnket amikor bemegyünk a házba.

Először is, a japán előszobáról szeretnék írni. Japánban minden háznak van előszobája. Szerintem ez olyan, mint a bejárati ajtó. Általában egy háznak nagy előszobája van és ezzel szemben egy lakásnak kis előszobája van. Én bérlakásban lakom, ezért az előszobám kicsi. Minden előszobában van cipőszekrény, úgyhogy ott lehet felvenni vagy levenni a cipőt. A cipőszekrényre tudunk dísztárgyakat tenni, így tudjuk díszíteni. Az én házamban az anyám nagyon szeret díszíteni és a cipőszekrényre sok fotót tesz. Mindig próbáljuk takarítani és tisztítani az előszobát, mert ez a bejárat és nem akarjuk, hogy a vendég piszkosnak lássa.

A következő részben, a bejárattal kapcsolatos japán szokásokat szeretném bemutatni. Mi mindig levesszük a cipőnket, mielőtt belépünk a padlóra. Általában nem viselünk cipőt a szobában. Helyette sok ember papucsot vesz fel. Nem szeretjük, hogy a lábunk piszkos lesz. Azt hiszem, hogy ha mindig cipőben lennénk a szobában, nem éreznénk magunkat kényelmesen. Azonban például a szállodában a szobában nem kell levenni a cipőt. De a legtöbb ember ott is papucsot használ. Azt lehet mondani, hogy japán ember a szobában nem szeret mezítláb lenni. Tényleg én sem szeretek a lakásomban papucs nélkül lenni és nem akarom, hogy a lábam piszkos legyen.

Amikor Amerikában voltam, találkoztam egy meglepő szokással. Az amerikai emberek nem veszik le a cipőt, amikor belépnek a házba. Mindenhol cipőben vannak. Például a vécében, a konyhában, a nappaliban, az étkezőben és a hálószobában is cipőt viselnek. Amerikában nem láttam olyan embert, aki papucsot használt. Senkit nem érdekelte, hogy a lába piszkos lesz. Csodálkoztam, amikor láttam egy embert, aki a konyhában nem használt papucsot és mezítláb állt. Nem tudtam elképzelni, hogy ők nem törődnek a piszkos lábukkal amikor belépnek a hálószobájukba. De azt hiszem, hogy talán ez a különböző kultúra miatt van. Minden országnak más kultúrája és szokásai vannak. Engem ez nagyon érdekel.

N. M.

Japánban vannak nagyon meleg területek és nagyon hideg területek. Okinawában, a legdélebbi megyében, nyáron kb. 29 fok van átlagosan, délen pedig 19 fok. Hokkaidóban, a legészakibb megyében pedig nyáron átlagosan 22 fok, és télen -3.6 fok van. Japánban ha más területre megyünk egy évszakban, akkor ilyen nagy különbséget lehet tapasztalni. Más területen más típusú lakások vannak vagy ugyanolyanok? Lássuk a különbségeket Okinawa és Hokkaidó lakásai között.

Először, Okinawáról írok. Okinawa a legdélebbi helyen helyezkedik el Japánban, ezért egész évben meleg van és nyáron gyakran jön tájfun. Ott a ház déli oldalán nagy az ablak, hogy jól befújjon a szél szobába. És van egy nagy tornác. Ez megvéd az erős napfény és az eső ellen. E miatt a tornác miatt nyáron nem túl sok napfény jön a szobába, és télen pedig a fény az ablaktól távoli helyig is elér.

A hagyományos okinawai házak általában alacsonyak, mert Okinawába sokszor jön tájfun, és ha magas a ház, akkor könnyen ledőlhet az erős szél miatt. A tradicionális háztetőt a ryúkyú-aka-gawara nevű különleges csempével készítik. A csempét habarccsal rögzítik. Ennek köszönhetően a tetőről nehezen esik le a csempe, és véd a hatalmas szél ellen, mert a habarcs miatt a súlya is nagyobb.

A következő részben Hokkaidóról írok. Hokkaidóban télen nagyon hideg van, ezért nagyon fontos, hogy a lakás a hó és hideg ellen megvédje az embert. A hokkaidói lakásoknak is nagy ablakai és bejárata van a déli oldalon, mint Okinawában. De az északi oldalon nincs ablak vagy csak nagyon kis ablak van, mert ott túl hideg van. Az ablakok általában két vagy több rétegűek, hogy védekezzenek a hideg ellen. A tetőnek két fajtája van. Egyik a meredek nyeregtető. Az ilyen tetőről automatikusan leesik a hó. De ez a fajta kicsit veszélyes, mert a gyalogosokra hirtelen leeshet egy nagy adag hó. A másik forma a lapos tető. Ez viszonylag újabb modell. A hó nem esik le automatikusan, így a lakóknak kell elvinni a havat a tetőről. Azonban mostanában egy még újabb modell is létezik. Ez simának tűnik, de igazából enyhén lejt. Az ilyen típusű tetőről nem kell elvinni a havat, mert a tetőben van egy villanykályha és a kályha felolvasztja a havat. Okinawában a tetőt csempével készítik, Hokkaidóban pedig vassal. Ez azért van, mert a csempés tetőről nehezen esik le a hó, és könnyen összedől. A falban, a mennyezetben és a padlóban hőszigetelő anyagokat használnak a hideg ellen. Mostanában olyan házak is vannak, ahol központi fűtést használnak.

Okinawa és Hokkaidó is Japánban van, de a lakások szerkezete nagyon más a két tartományban. Más hely, más lakás.

M. K.

Manapság Japánban sok modern lakás van, amelyek az európai vagy amerikai stílusú lakásokra hasonlítanak. Azonban a japán stílusú szoba is népszerű még. Nem annyira ritka, hogy a modern stílusú lakásban is legalább egy japán szoba van. Miért szeretjük a japán szobát?

Hagyományosan a japán szobának sok funkciója van. Például nappaliként, hálószobaként és vendégszobaként is használhatjuk a szobát. Ezenkívül az oltárt is ebbe a szobába tesszük. A buddhisták kis otthoni oltárt szoktak tenni a saját lakásukba. A szobában ilyen sok fajta dolgot lehet csinálnunk.

A japán szoba előnye, hogy nem teljesen különül el a lakás többi részétől, szóval meg lehet tartani a jó hangulatot, ha egy modern lakásban van. Ehhez fontos a tipikus ajtó. Ez az ajtó nem a szokásos ajtó, hanem a tolóajtó egy fajtája. Ez persze egy japános, fából készített ajtó, amin négyzet alakú rácsok vannak, és mindkettő oldalára papírt ragasztunk. Mondhatjuk, hogy ez nem igazi ajtó, és kicsit hasonló egy függönyhöz. Szóval a japán szoba ajtaja nem vágja el egymástól a modern területet és a hagyományos területet, ezért a hagyományos szoba könnyen beleillik a modern lakásba.

A japán szobának biztos fontos része a tatami. A tatami egy növényből készül, ezért nagyon kényelmes és jól illik a párás japán időhöz. Akkor sem lesz kényelmetlen, amikor nagyon meleg és párás az idő.

És miért nincs hagyományos stílusú szoba a magyarországi modern lakásokban? Azt hiszem, hogy a magyar hagyományos szobákat vagy lakásokat teljesen más anyagból vagy stílusban kell építeni. A japán szobát készíteni pedig nem nehéz a modern lakásban, mert a tatamit és a fusumá-t (a tolóajtót) könnyen be lehet építeni anyagként vagy stílusként.

Mint már említettem mi, japánok a szokásaink miatt szeretjük a japán szobát. Sok időt szoktunk ott tölteni és nagyon jól érezzük magunkat. Például a japán fürdőszobáról is el tudjuk mondani, hogy főleg az európai szokásokat követjük, de a fürdőkád még fontos nekünk, és a legtöbb embernek nem elég csak zuhanyozni.

Szóval, ha a modern életmódot követjük is, mégis fontos dolog a japán szoba a japánoknak.

Y. N.