Ebben a szemeszterben a japán gyerekkori játékoknak néztem utána, és most erről szeretnék írni. Azért választottam ezt a témát, mert nem sokat tudtam a játékokról, amelyeket gyakran játszottam, amikor gyerek voltam.

A játékoknak két típusa van, tehát a gyerekek vagy kint vagy bent játszanak. A kinti játékok célja az, hogy játék közben mozgassák a testüket, és a kondíciójuk javuljon.

Először az Edo-korszak óta létező gyerekkori játékok történetéről írok. Az Edo-korszakban a játékok tették ki a gyerekek életének nagyobb részét. A lányok, akik  dajkálták a gyereket, nem csak dajkálták, hanem különböző játékokat játszottak velük, például fogócskát és fonaljátékot. Az Edo-korszak közepén sok gyereknek játékot és babát készítettek. Akkoriban kedvelt játékok voltak a fogócska, a bújócska, az otedama és a fonaljáték.

A Meidzsi-korszakban a fiúk és a lányok játékait mind bent, mind kint elválasztották egymástól, mert külön kezelték a férfiakat és a nőket. A fiúk hosszú botra szerelt hálóval mentek a szabadba bogarakat elkapni, a lányok pedig bent szórakoztak főleg játéklabdával, otedamával és golyókkal.

A Taisó-korszak játékai hasonlítottak a Meidzsi-korszakhoz, de ekkor divatba jött a kendama is.

A Sóva-korszak elején a gyerekek tágas, üres tereken fakarddal játszottak és szaladgáltak. A szegény parasztok gyerekei, amikor iskola után hazamentek, nem tudtak úgy játszani, mint a városi gyerekek, mert dolgozniuk kellett. Amíg hadiállapot volt, a háborúval kapcsolatos játékok száma növekedett. Az volt a jó, ha a gyerekek játéka kapcsolódott a császárság gondolatához, és ha nem kötődött hozzá, nem lehetett játszani azt a játékot. A háború vége után „baby boom” volt, ezért a gyerekek mindig kint játszottak. Ekkor divatos volt a darumaszanga-koronda és a hulahopp stb. A lányok is bakugrást, kidobóst, ugrókötelezést stb. játszottak.

A következő részben öt játékról írok részletesen: a fogoócskáról, a bújócskáról, a kendamáról, a fonaljátékról és az otedamáról.

Először a fogócskáról írok, ami a japán gyerekek között a legnépszerűbb kinti játék. Az eredete a kotoro-kotoro nevű játék volt, ami a Heian-korszakban az arisztokrata kultúra, az Edo- korszakban pedig a köznépi kultúra részeként létezett, és amiben egy szülő mögött a gyerekek sorba állnak és amikor a fogó megérinti a gyerekeket, a fogó nyer. A játékosok kő-papír-ollóval választják ki a fogót, és utána ő kergeti a többieket és ha elfog valakit, akkor az az ember lesz a következő fogó.

A bújócska eredete a Heian-korszakban, az Eiga-monogatariban megjelenő  kakure-aszobi nevű játék. Kő-papír-ollóval választják ki a hunyót, és amíg ő lecsukja a szemét és számol, a többiek elbújnak valahova. Amikor a hunyó befejezte a számolást, megkeresi a gyerekeket, akik elbújtak valahova.

A kendamát az Edo-korszakban hozták Japánba. Az eredete a 16. században Franciaországban játszott biruboke (bilboquet), amin csak egy tál, egy nyél és egy golyó van. A játékos a golyót próbálja rétenni a tálakra vagy a nyél hegyére. A Taisó-korszakban ez divatos volt. Ekkor a nyél kereszt formájúvá változott és a tálak száma három lett.

A fonaljáték hagyományosan a lányok játéka. Ismertlen eredetű és nem világos, mikor született. De nem egy bizonyos helyen, hanem sok helyen egymástól függetlenül született, és nem csak Japánban, hanem az egész világon játsszák. A játékosok gyűrű alakú cérnával átkötik mindkét csuklójukat és ujjhegyeiket, és különböző formákat készítenek. Egyedül és ketten is tudjuk játszani.

A otedama is főleg a lányok játéka. A Nara-korszakban Kínából jutott el Japánba. Posztóból készített kis zacskóban azukibabok, kis kövek és rizs van. A jelenkori otedamát az Edo- korszaktól a Meidzsi-korszak elejéig sokat készítettek. Amíg a játékos egy zacskót feldob, az alul lévő zacskókkal csinál valamit. Néha több otedamát két kézzel felváltva dobnak fel és kapnak el, úgy, hogy a zacskókat ne ejtsék el.

Mostanában a gyerekek szinte csak a videójátékokat szeretik és játsszák, de néha ilyen játékokat is játszanak. Szerintem ezek a játékok nagyon fontos részei a japán kultúrának, mert régóta folyamatosan játsszák őket.