Ma sok házas nő és anyuka dolgozik. Persze van sok háztartásbeli is. A nők szabadon tudnak választani, hogy hogyan akarnak élni a házasság után.

Az én anyukám egy gimnáziumban dolgozik. Minden nap 9 órától 17 óráig ott tanít japán nyelvet. És ugyanannyi pénzt keres, mint az apám, ezért az anyukám és az apám egyforma szinten állnak (sőt, az anyukám kicsit magasabban). Ma nem csak a férfiak, hanem a nők is tudják kezdeményezni a válást. Ezen kívül gyerekfelügyeleti jogot is kaphatnak, és mindenki szabadon tud házasodni és válni.

De ezek viszonylag új dolgok.

A második világháború előtt Japánban kafucsó (家父長) rendszer volt. Ez azt jelenti, hogy a házas férfiak (különösen a nagyapa vagy az apa) nagyon nagy hatalmat birtokoltak. A családban senki nem tudott ellenkezni velük. Akkoriban a japánok azt gondolták, hogy a nő (a feleség) csak egy eszköz, ami gyereket szül. Ezért a nők helyzete nagyon gyenge volt. A feleségnek támogatnia kellett a férjet. A nők nem tudták kezdeményezni a válást, de a férfiak nagyon könnyen tudták kezdeményezni. Ezért sok feleségtől váltak el irracionális indokokkal.

Ezen kívül ekkoriban egy könyvet, amit Onnadaigakunak (女大学) hívtak nagyon sok lány olvasott és kellett olvasni. Ez a könyv azt mondta, hogy

• egy nő, aki elvált nem tud ismét megházasodni,

• a feleségnek mindig engedelmeskedni kell a férjének,

• a feleségnek mindig támogatni kell a férjet,

• a nő egy árny, de a férfi a nap, ezért a nő rosszabb, mint a férfi.

Különösen, a menyek helyzete volt nagyon gyenge.

Szerintem ezek nagyon rossz dolgok, mert nem voltak női jogok. Ezen kívül, amikor egy házaspár elvált, a nő nem tudta megkapni a gyerekeit. Most nem tudom elképzelni ezt, de ekkoriban ez magától értetődő volt.

A nagymamám is ebben a rendszerben élt. Először is a nagymamám nem tudta magának megválasztani a férjét. A nagymamám apja döntött a házasságról. A lányoknak nem volt joguk erre. Amikor fiatal volt, a nagymamámnak a házasság után két évig nem született gyereke. Ő nagyon izgatott volt emiatt. És a nagyapám anyukája, egyszóval az anyós mindennap azt mondta neki, hogy gyorsan szüljön gyereket! Különösen fiút!! Örököst!!! Ha három évig nem születik gyereked, hazazavarunk téged a házadba!!! A meny helyzete nagyon-nagyon gyenge volt, ezért az anyós gúnyolódott a menyével. Végül, a nagymamám tudott gyereket szülni (az apámat), ezért nem kellett elválnia. Szerencsére az ő férje, a nagyapám nagyon kedves volt, ezért a nagymamám el tudta viselni.

A második világháború után, gyorsan megváltozott a társadalom, megváltozott a gondolkodás. De kicsit megmaradt a régi rendszer. Ezt lehet látni a mindennapi életben. Sokat és jól kell gondolkodnunk a nők helyzetéről a családban.

Én a Honvédelmi Minisztériumban szeretnék dolgozni. A Honvédelmi Minisztérium megvédi a japánokat és a japán tartományokat. És együttműködik sok országgal, fenntartja a nemzetközi békét. Ezen kívül terveket készít és kiszámítja a honvédség költségvetését, és van sok más nagyon fontos feladata is. Tehát a Honvédelmi Minisztérium alkalmazottjaként dolgozni azt jelenti, hogy a békéért dolgozni. Gyerekorom óta nagyon kíváncsi vagyok erre a munkára.

Egyébként a Honvédelmi Minisztérium és a honvédség között erős kapcsolat van. Ezért meg akartam ismerni a honvédséget. Tavaly nyáron egy héten át részt vettem egy honvédségi szakmai gyakorlaton. Mindennap nagyon meleg volt, semmit nem akartam a szabadban csinálni. De ilyen napokon is részt kellett venni a hadsereg szigorú kiképezésén. Azt gondolom, hogy az emberek, akik ha valami rossz esemény van, megvédenek minket, nagyon menők és megbízhatóak. De Japánban sok ember van, aki nem szereti a honvédséget, és egy olyan nyilatkozat elfogadása érdekében tevékenykedik, ami nem engedi a honvédség létezését. Szerintem ez nem jó. A honvédség tagjai az életük kockáztatásával dolgoznak Japánért, a világért. Miért rossz ez? Nem tudom megérteni. Ki védi meg a japánokat?

Ma változik a nemzetközi helyzet. És a japán miniszter megváltoztatta az alkotmány interpretációját. A honvédelem szerepe fontosabb lesz. Meg akarom védeni Japánt. Nem tudok a honvédség tagja lenni, mert nem jó az erőnlétem. De egyetemre járok és sokat tanulok, például nyelveket és törvényeket. Akarom használni ezeket az ismereteimet, hogy Japánért és honvédségért dolgozhassak.

Most nyelveket, törvényeket, pénzügyet és történelmet tanulok. Van sok dolog, amit meg kell tanulni és nagyon fontos. Mindennap járok az előkészítő iskolába, és sok vizsga van. Nagyon elfoglalt és fáradt vagyok. De a barátaimmal akiknek ugyanilyen ambíciói vannak, egymást bátorítva igyekszünk. Nagyon érdekes tanulni valami újat. Kíváncsi vagyok a magyar katonaságra és Honvédelmi Minisztériumra is.

I. E.