Ha mostanában az ember egy nagy állomásra megy vagy sétál egy nagy utcán, olyan fiatalokat láthat, akik fekete öltönyben vannak, ugyanolyan a frizurájuk és ugyanúgy vannak kisminkelve. Mit csinálnak ők ehhez hasonló megjelenéssel? Természetesen munkát keresnek.

A japán egyetemistáknak az igazi egyetemi időszak mellett munkakeresési időszak is van. Ez az időszak általában fél évig tart. Az első hónapban sok állásbörze van az egyetemeken és rendezvénycsarnokokban. Ugyanakkor külön előadásokat is tartanak a cégek. Ezután a diákoknak jelentkezési lapokat kell írni az őket érdeklő cégeknek. Van internetes és papír jelentkezési lap is. A jelentkezési lapnak van egy önéletrajz része és egy kérdőív része. A kérdések a cégektől függenek, de sokszor találkoztam ezekkel a kérdésekkel: „Miért érdekli ez a munka?”, „A diákéletben mit csinált a legszorgalmasabban?” „Mi az erőssége és a gyengesége?” és „Mit akar csinálni vagy mit akar elérni, ha megkapja ezt az állást?” Szerintem ezek a legnépszerűbb kérdések. Ezután lesz egy motivációs és tudást mérő kérdéssor interneten vagy egy Test Centerben. Az interneten személyi számítógéppel le lehet tenni a vizsgát, ezért bárhonnan lehet vizsgázni, ha van PC, de néha a Test Centerbe kell menni és ott kell csinálni a tesztet. És ha valaki átmegy a teszten, a következő lépés az interjú. Több interjú van, az első néhány más jelentkezővel, és az utolsó egyedül.

Régebben harmadéves korban, októberben kezdődött a munkakeresési időszak, utána decemberben, és most márciusban. Egyre később kezdődik. Ez azért van, mert ha valaki elkezd munkát keresni, az azt jelenti, hogy a tanulásra szánt idő kevesebb lesz. A egyetemistáknak a tanulás a legfontosabb dolog, de ha elkezdenek munkát keresni, akkor nem tudnak jól koncentrálni, mert jelentkezési lapokat kell írni a cégeknek és munkaelőadásokra kell menni. Így később lett a munkakeresési időszak kezdete.

Ennek a változásnak van előnye és hátránya. Az előny természetesen az, hogy a diákoknak hosszabb idejük van arra, hogy a tanulásra koncentráljanak. És a hátrány az, hogy kevés az idő a munkakeresésre. A diákok szeretnének minél jobb munkát szerezni, s a cégek jó és megfelelő diákokat akarnak találni. A rövidebb idő miatt a cégeknek rövidebb idő alatt kell dönteni, hogy melyik diákot veszik fel. A kezdési idő később lett, de a befejezés ideje nem változott. És szeptemberben vagy októberben a cégek szakmai gyakorlatokat intéznek a következő évben munkát kereső diákoknak. Ezért az üzletemberek nagyon elfoglaltak és nincs elég idejük. Egy munkaszemináriumon azt mondta az előadó, hogy a munkakeresés a diákoknak és a cégnek is harc.

Japánban vannak nagyon meleg területek és nagyon hideg területek. Okinawában, a legdélebbi megyében, nyáron kb. 29 fok van átlagosan, délen pedig 19 fok. Hokkaidóban, a legészakibb megyében pedig nyáron átlagosan 22 fok, és télen -3.6 fok van. Japánban ha más területre megyünk egy évszakban, akkor ilyen nagy különbséget lehet tapasztalni. Más területen más típusú lakások vannak vagy ugyanolyanok? Lássuk a különbségeket Okinawa és Hokkaidó lakásai között.

Először, Okinawáról írok. Okinawa a legdélebbi helyen helyezkedik el Japánban, ezért egész évben meleg van és nyáron gyakran jön tájfun. Ott a ház déli oldalán nagy az ablak, hogy jól befújjon a szél szobába. És van egy nagy tornác. Ez megvéd az erős napfény és az eső ellen. E miatt a tornác miatt nyáron nem túl sok napfény jön a szobába, és télen pedig a fény az ablaktól távoli helyig is elér.

A hagyományos okinawai házak általában alacsonyak, mert Okinawába sokszor jön tájfun, és ha magas a ház, akkor könnyen ledőlhet az erős szél miatt. A tradicionális háztetőt a ryúkyú-aka-gawara nevű különleges csempével készítik. A csempét habarccsal rögzítik. Ennek köszönhetően a tetőről nehezen esik le a csempe, és véd a hatalmas szél ellen, mert a habarcs miatt a súlya is nagyobb.

A következő részben Hokkaidóról írok. Hokkaidóban télen nagyon hideg van, ezért nagyon fontos, hogy a lakás a hó és hideg ellen megvédje az embert. A hokkaidói lakásoknak is nagy ablakai és bejárata van a déli oldalon, mint Okinawában. De az északi oldalon nincs ablak vagy csak nagyon kis ablak van, mert ott túl hideg van. Az ablakok általában két vagy több rétegűek, hogy védekezzenek a hideg ellen. A tetőnek két fajtája van. Egyik a meredek nyeregtető. Az ilyen tetőről automatikusan leesik a hó. De ez a fajta kicsit veszélyes, mert a gyalogosokra hirtelen leeshet egy nagy adag hó. A másik forma a lapos tető. Ez viszonylag újabb modell. A hó nem esik le automatikusan, így a lakóknak kell elvinni a havat a tetőről. Azonban mostanában egy még újabb modell is létezik. Ez simának tűnik, de igazából enyhén lejt. Az ilyen típusű tetőről nem kell elvinni a havat, mert a tetőben van egy villanykályha és a kályha felolvasztja a havat. Okinawában a tetőt csempével készítik, Hokkaidóban pedig vassal. Ez azért van, mert a csempés tetőről nehezen esik le a hó, és könnyen összedől. A falban, a mennyezetben és a padlóban hőszigetelő anyagokat használnak a hideg ellen. Mostanában olyan házak is vannak, ahol központi fűtést használnak.

Okinawa és Hokkaidó is Japánban van, de a lakások szerkezete nagyon más a két tartományban. Más hely, más lakás.

M. K.