Magyar szakosok Japánban


Obon - az egyik legfontosabb japán ünnep

Az  obon nevű japán ünnep nem nemzeti ünnep, de az egyik legfontosabb ünnep Japánban. Az obon ünnep minden évben augusztus 13-tól 16-ig van. Az obon hasonló mint Magyarországon a halottak napja. Azt mondjuk, hogy ilyenkor az elhunyt emberek lelke visszajön a világba.

Az obon az üzletembereknek az első hosszú szünet az aranyhét (egy olyan hét, ami május elején van és egymás után vannak az nemzeti ünnepek) után. A japán üzletemberek általában nem kaphatnak hosszú fizetett szabadságot, ezért ők obonkor kipihenik magukat és szórakoznak. Obonkor általában találkoznak egymással a rokonok. Akik más városokban dolgoznak vagy tanulnak, azok is visszamennek a szülővárosukba. Én egyedül lakom egy oszakai bérlakásban, de obonkor visszamegyek a vidéki szülővárosomba a családomhoz.     

Sok oboni szokás van. Nem tudom, hogy a nagyvárosokban is ápolják-e ezeket, de a családomban most is követünk néhányat. Augusztus 13-án, az obon előtti napon készülünk fel arra, hogy tisztelettel fogadjuk az elhunyt rokonok lelkét a lakásunkba. A ház eresze alá  lámpákat akasztunk és tüzet rakunk a ház előtt, és így mutatjuk, hogy örömmel várjuk a rokonok lelkét. Dangót (rizsből és babból készült gombóc alakú japán édesség) csinálunk és ezeket az oltár elé tesszük, ami otthon van és ahol a rokonokat gyászoljuk. A családommal együtt elmegyünk a temetőbe, és hazavisszük a rokon lelkét.

46799622_624.jpg

Obonkor bonodori, azaz bon néptánc fesztiválok is vannak. A bon néptánccal üdvözöljük és gyászoljuk a rokonok lelkét. A bonodori este kezdődik. A bon néptánc körtánc. A tér közepén egy tornyot építünk, a tornyon néhány férfi dobol és az emberek körülötte táncolnak. Sokan japán hagyományos könnyű nyári kimonót, jukatát viselnek. Étel, ital, és játékstandok is vannak. Régen minden közösség tartott bonodorit. Azonban mostanában egyre kevesebb bonodori van, mert a közösségi kapcsolatok gyengébbek lettek, sőt a fiatalok is kevesebben vannak. Kiskoromban a szülővárosomban is minden évben volt, de sajnos már nincs.

Az obon utolsó napján is tüzet rakunk a ház előtt, hogy visszakísérjük a rokonokat.

Szerintem nem az a fontos, hogy az elhunyt rokon igazán visszajön-e. Az fontosabb, hogy a családunkkal és a rokonokkal együtt töltjük az időt és visszaemlékszünk az elhunyt emberekre.

Turizmus a vidéki Japánban

Japánban egyes megyék nagy figyelmet fordítanak a turizmusra és sokféle módszerrel próbálják átadni a környék varázsát. Egy cikkben azt olvashattuk, hogy Hiroshimában macskanézetű Street View-val mutatják be az egyik kirándulóhelyet. Ez a Street View Hiroshima Onomichi látképeit mutatja be macskanézetben és a macskákat és a boltokat is bemutatják. Onomichiben sok macska él, ezért készítettek ilyen Street View-t. Ilyesformán próbálják érdekességekkel fellendíteni a japán megyékben a turizmust. Japánban 47 megye van és nemcsak a fő városokban, hanem vidéken is igyekeznek fellendíteni a turizmust. 2020-ban rendezik a Tokiói Olimpiát, ezért több külföldi turista jön majd Japánba. Egyre fontosabb lesz a japán turizmus. Szeretném bemutatni a japán turizmus mostani módszereit és hogy milyen kihívásokkal néz szembe a japán turizmus.

Először szeretnék bemutatni egy magazint, amelyben helyi különlegességeket reklámoznak. Ebben a magazinban olyan emberek mutatják be a helyet, akik az adott helyről származnak. Például Hiroshima megye magazinjában, egy híres japán muzsikus képét használják a címlapon és bemutatják Hiroshima híres termékeit. Iwate megye magazinjában egy szépségkirálynő, aki Iwatéban lakik, mutatja be az egyik utazási célpontot és Iwate hagyományos kultúráját. Ezek a magazinok nagyon népszerűek lettek és sok ember reklámozza a helyi jellegzetességet. A vidéket reklámozó videók is érdekesek. Egyes megyék készítettek olyan videót, amelyek bemutatják a jellegzetes termékeket és a meglátogatni ajánlott helyeket. Ha videót készítenek, azt külföldön is meg lehet nézni, ezért szerintem ez jó ötlet.

A következő részben szeretném bemutatni a kiotói turizmust. 2014-ben 55 640 000 turista ment Kiotóba. Kiotóban sokféle turisztikai innovációt vezettek be. Először is Kiotóban fontos, hogy megőrizzék a szép városképet. Kiotó városban nem szabad magas épületeket építeni és hivalkodó színű cégtáblákat használni. Egy rendelet meghatározza az előírásokat. Ezért az üzletláncoknak is meg kell változtatni a cégtábla színeit. Szeretnék egy példát mondani. Japánban van egy Lawsonnak hívott éjjel-nappali. A bal oldali képen van egy átlagos Lawson külső megjelenése. A jobb oldali képen a kiotói Lawson külső megjelenése van. A kék cégtábla nem illik Kiotó látványához, de a barna és fekete cégtábla és a barna rács illik.

laws.jpg

Emiatt a nem hivalkodó külső megjelenés miatt, a turisták élvezni tudják Kiotó látványát. Ezen kívül, Kiotóban érdekes turisztikai módszerek vannak. Kiotóban van egy rendszer, amit a vendégszeretet nagykövetének hívnak. Ez egy ember, aki Kiotót reklámozza, és a vendégszeretetet népszerűsíti. A vendégszeretet nagykövete nem híres ember lesz, hanem például taxivezetők vagy üzletvezetők. Ők jól ismerik Kiotót és be tudják mutatni a várost.

A japán megyék más és más vonzerőt mutatnak be. Szerintem jó lenne, ha jobb lenne a közlekedési hálózat, és könnyen lehetne vidékre menni. Minden megyében van jellegzetes termék vagy olyan hely, amit érdemes megnézni, ezért remélem, hogy sok turista megy nemcsak a fővárosba, hanem vidékre is.

A japán iskolák újraszervezése

A japán általános iskolában általában egy évfolyamon 2-3 osztály van, a gimnáziumban pedig 4-6 osztály. Két japán oktatási jogszabály is szól arról, hogy ezek a szabványos osztályszámok Japánban. Azonban manapság Japánban a gyerekszám csökken, különösen vidéken, ezzel együtt pedig az iskola is kevesebb lesz. Az okajamai szülővárosomban is nagy probléma az elnéptelenedés. A legtöbb iskolában csak egy osztály van egy évfolyamon, sőt néhány iskolában több évfolyam tanul együtt egy osztályban. Az ilyen osztályt fukusiki gakkjúnak, egyesített iskolának hívják. Ráadásul lassan be is zárnak iskolák. Az az általános iskola is fukusiki gakkjú, ahova jártam, sőt, a másik általános iskola ahol tanultam is be fog zárni jövőre. Az iskolák újraszervezése azt jelenti, hogy ilyen iskolabezárások és -egyesítések történnek. Manapság egyre gyakoribb az iskolák újraszervezése Japánban.

Persze egy kicsit hiányzik majd az általános iskolám, azonban én inkább egyetértek az iskolák újraszervezésével. A következőkben ennek két okát szeretném leírni.

Az egyik, hogy néhány kis iskolában nincsenek évfolyamok. A japán iskolákban általában minden évben változik az osztály összetétele. Én a gimnáziumban tapasztaltam először az osztály változását, mert a gimnáziumban 3 osztály van egy évfolyamaton. Addig az óvodától az általános iskoláig körülbelül 12 évet főleg ugyanazokkal a társakkal töltöttem el. Szerintem ez nem is lett volna rossz, ha mindenki jól érezte volna magát az osztályban. Azonban az osztályom nem volt annyira jó. Az emberi kapcsolatok túl szűkek, és ez nekem unalmas és nyomasztó volt. Amikor beiratkoztam a gimnáziumba, frissebbnek és szabadabbnak éreztem magam. Több diákkal találkoztam és barátkoztam meg, új nézeteket és értékrendeket tanultam tőlük. Szerintem a diákok növekedéséhez az a legjobb, ha több osztály van egy évfolyamon. Ráadásul, az osztály változásakor a diákok meg tudják tanulni, hogyan lehet megbarátkozni más diákokkal.

A második ok, ami miatt egyetértek az iskolák újraszervezésével, hogy a kis iskolákban korlátozott a klubok száma. A japán iskolákban általában sok klubtevékenység van, körülbelül 10-20. Viszont abban az általános iskolában, ahova én jártam, csak három klub van: baseball klub, röplabda klub és pingpong klub. Nekünk, akik nem akartunk, nekünk is muszáj volt belépni egy klubba. Én nagyon szerettem volna zene klubba menni, de nem volt. Ráadásul nem jól tudok sportolni, így kelletlenül töltöttem sok nehéz időt az iskolai pingpong klubban. Emiatt is irigyeltem a nagyobb iskolákba járó diákokat.

Ni. N.

A szülőházam Okajamában

Én okajamai vagyok. Okajamában egy régi japán házban laktam a családommal. Az a ház egy kis vidéki faluban van. A közelében csak rizsföldek és hegyek vannak, és kevés a ház. Nincsenek könyvesboltok, éjjel-nappali boltok és magas épületek. Rossz a közlekedés. De sajnos általában nem csendes. Tavasszal a békák, nyáron a kabócák és ősszel a rovarok énekelnek a rizsföldön és a fűben. A télen nagyon nyugodt a környék.

nin.jpg

A házunk kétszintes, a földszinten a nagyszüleim laknak, az emeleten a szüleim és a testvéreim. Az emeleten van a nappali, a szüleim hálószobája és a gyerekszobák. A földszinten van egy nappali, a konyha, a nagyszüleim hálószobája, a hagyományos japán vendégszoba és a fürdőszoba.

A ház körül egy kis tavacska van. A nagypapám pontyot tart benne. Egy kis farm is van. Zöldségeket nevelnek. Néha majmok és vaddisznók jönnek a hegyekből és zöldséget lopnak.

nin2.jpg

Ezen kívül egy kis élelmiszerbolt is van a házunknál. A ház és a bolt egy épületben van. A nagyszüleim vezetik a boltot. Főleg a környékbeli idősek jönnek, de nemcsak az élelmiszerek miatt jönnek ide. A boltban van néhány szék, az idősek ott ülve beszélgetnek és italokat isznak.  

Amikor ott laktam, én szerettem ezt a házat, de nem szeretettem a falut, mert nekem kényelmetlen és unalmas volt. Most sem szeretem, de néha hiányzik a természet és a nyugalom.

Ni. N.

süti beállítások módosítása