Japánban sok ünnep van. Most évente összesen 16 ünnep van, és ez a legnagyobb szám a fejlett országok között. Az 1960-as évek óta fokozatosan növekszik ez a szám. Ennek az oka az, hogy a munkaőrült Japánban szinte egyáltalán nem lehet fizetett szabadságot kapni. Sok ünnepet hoztak létre, hogy legálisan lehessen pihenni. Így Japánban azon kívül, hogy pihenni lehet, nincs fontos jelentése a legtöbb ünnepnek. Mondjuk, tavaly a Hegyek napját azért hozták létre, hogy az emberek elmehessenek a hegyekhez és köszönetet mondhassanak, de szerintem nem sokan mennek a hegyre, nem ünnepelnek semmit, inkább alszanak vagy csavarogni mennek. Nem csak a Hegyek napján, hanem a Zöld napon, a Gyerekek napján, a Tenger napján, sőt még a Sportnapon is alszanak, heverésznek és csajoznak. Sajnos az az igazság, hogy akik a szolgáltatóiparban dolgoznak, nem tudnak pihenni az ünnepeken, mert olyankor többen használják a szolgáltatásokat. Igazából én is dolgozom. Sőt, nincs más munkaszüneti nap az ünnepnapokon kívül. Úgyhogy szerintem az emberek nem is tudják, hogy mikor milyen ünnep van. Igazából nem tudom megmondani, hogy jól működnek-e a japán ünnepek.

Persze van olyan ünnep, amikor majdnem mindenki tud pihenni és amit mindenki ismer. Ez az újév, a legfontosabb ünnep Japánban. Olyankor a rokonok összegyűlnek, és a templomba mennek. Ott boldogságot, egészséget, gazdagságot, vagy bármi mást kívánnak. Én mindig azt kívánom, hogy az egész világról eltűnjön a háború, mindenki boldog legyen, és én legyek a legizmosabb az egész naprendszerben. Ennek köszönhetően minden évben egyre békésebb lett a világ. Ha békés lett a világ, az emberek hazamennek a templomból és buliznak. Különleges és egy kicsit fényűző ünnepi ételeket és italokat esznek és isznak. Ez az ünnepi étel csodálatosan nagy adag, hogy az év első három napján ne kelljen főzni a háziasszonyoknak, de általában a kisgyerekeknek nem ízlik és az öregeknek veszélyes, mert a rizstorta (mocsi) ragacsos. Igazából a gyerekeknek minden mindegy. Nekik a legfontosabb dolog az, hogy rokonoktól sok zsebpénzt kapnak. Hirtelen jó gazdagok lesznek, azután egy pillanat alatt leégnek. Én most már nem kapok egy forintot se. Ellenkezőleg mindjárt adnom kell. Erről eszembe jut, hogy már öreg vagyok.

A második legfontosabb ünnep a Sportnap, mert mostanában egyre inkább elterjed az a gondolat, hogy az izmokat karban kell tartani. Aznap mindenkinek muszáj konditerembe menni, nem szabad heverészni. Azok, akik konditeremben dolgoznak, nagyon gazdagok lesznek, így persze én is. A sörivók a gyúrás után a kocsmába mennek megmozgatni a rekeszizmokat, a heverészők pedig a túlvilágra kerülnek. Ha nincs fájdalom, nincs nyereség. Győzzük le önmagunkat!

Ha létrehozhatnék egy új ünnepet, a Zenenapot hoznám létre. Ez olyan jó nap lenne, amin a városban mindenhol zenélnek, minden koncertre ingyen lehet bemenni, ráadásul a hangszereket és a zenét nagy kedvezménnyel lehet vásárolni. Én egy dobot, egy zongorát, és egy gitárt vennék, és egész nap fesztiváloznék. Ha nincs zene, nincs élet. Robbantsuk fel a művészetet!

Sajnos az emberek annak ellenére nagyon elfoglaltak, hogy sok ünnep van. De jól akarjuk érezni magunkat. Legalább az ünnepeken éljünk boldogan!

Manapság gyorsan fejlődik a számítástechnika. Fiatalok és öregek is mindenhol használják az okostelefont. Azzal bármikor, bárhol lehet internetezni, e-mailezni, telefonálni stb. A munkában is fontos szerepet játszik, mert mostanában az a legfontosabb, hogy minél hamarabb intézkedjünk. Tehát bármikor, bárhol dolgozni kell. Az okostelefon nélkül már nem lehet élni. Egyrészt ez nagyon jó, hasznos dolog, de másrészt veszélyes, stresszes dolog is lehet. Ez alkalommal főleg a számítástechnika fejlődése által okozott problémákról szeretnék írni.

Régen az ember kézzel írt levelet és postán adta fel, vagy gyalog ment átadni. A posta felé útközben lehetett kávézni és pihenni. Ennek köszönhetően kevesebb volt a stressz, nem panaszkodtak az alkalmazottak. Mint említettem, most nagyon fontos a gyorsaság. Ha valaki kap egy e-mailt, rögtön kell válaszolni, ha nem, akkor az probléma. Ez nemcsak az e-mailre igaz, minden munkáról ugyanazt mondhatjuk. Minél jobb lesz a technika, annál jobb munkát kell végezni. Ez azt jelenti, hogy egyre nehezebb és több lesz egy ember munkája. Sőt a számítástechnika bevezetése miatt csökkent a foglalkoztatás és a fizetés. Most a számítógépek csinálnak olyan munkákat, amiket régen emberek csináltak. Sok fölösleges alkalmazottat elküldtek vagy csökkentették a fizetést. A számítástechnika fejlődésnek köszönhetően javult a szolgáltatások minősége, de egyszerre nehezebb lett a dolgozók helyzete.

A közösségi oldalak is okozhatnak problémákat, különösen a fiatalok között. Az interneten nem lehet látni a másik fél arcát, úgyhogy bűntudat nélkül könnyen írnak rosszakat egymásnak. A legrosszabb esetben közzé teszik a másik személyes adatait, az ő nevében tesznek valamit stb. Az interneten a zaklatás fokozódni szokott, mert nem lehet elmenekülni előle. Ha egyszer elkezdődik, más közösségbe is átterjedhet. Valójában a fent említett internetes zaklatás miatt öngyilkosságot követett el egy hjógoi gimnazista 2007-ben. Az osztálytársai feltöltöttek egy képet, amin meztelenül van az áldozat, és a lakcímét és a telefonszámát is felrakták az internetre.

Az én esetemben nincs nagy probléma, de néha zavarónak érzem az okostelefont. A főnökömtől bármikor kaphatok üzenetet, még vakáció közben is. És van, aki azt mondja, hogy meghaltam, ha valamilyen elfoglaltságom miatt nem tudok rögtön válaszolni. Nem lehet tudni, hogy miért nem tudok válaszolni, de ilyen az emberek nem gondolnak erre, mert mindig kapcsolatban akarnak lenni valakivel, és azt gondolják, hogy az lehetséges is. Szerintem a számítástechnika fejlődése szülte az ilyen embereket.

Eddig csak a problémákat említettem, de persze sok jó dolog is van. Én is mindig élvezem az internet áldásait. Most nekünk meg kell tanulni, hogy ne keveredjünk problémákba, és hogy megvédjük magunkat. Sok mindent tehetünk, pl. lehetőleg ne osszuk meg a személyes adatainkat, képeket az interneten, ahol mindenki láthatja. Lehetőleg ne használjunk nyilvános ingyenes wifi-t. A munkakörülményeket sajnos nehéz javítani, de biztos van jó megoldás erre is. Remélem, hogy a továbbiakban jobban tudjuk élvezni a számítástechnika előnyeit.

Japánban a diákok élete felhőtlen. Különösen a mi generációnk kapott nyomástól mentes oktatást. Azt az oktatáspolitikát, ami a tudást tartja a legfontosabb dolognak, kritizálták a magolós oktatás miatt. Sőt, az iskolán belüli erőszak, az iskolaelhagyás, lemorzsolódás stb. nagy probléma volt, ez ráirányította a figyelmet a diákok kényelmetlen életére, az etikai és egészségi problémákra. Ezért csökkentették az óraszámot és a tananyagot, és az oktatás azt vette célba, hogy a készségeket fejlessze, és tanulás élményét tartották a legfontosabb dolognak. Az oktatók és a szakértők támogatták ezt az oktatást, de a teljesítmény csökkent, így a rendszert megváltoztatták. Napjainkban ismét növelik az óraszámot és a tananyagot. Az ilyen oktatásban töltött diákéveimről írok.

Amikor alsó tagozatos voltam, engedetlen voltam és utáltam csak ülni. Nem voltam jó diák. Az óra közben mindig a tankönyvbe rajzoltam. Egy lánynak szép bajuszt rajzoltam és egy fiúnak pedig orrvérzést. A szünetben sokat hülyéskedtem és a tanárom leszidott, de szerettem az iskolát, mert találkozhattam a barátaimmal. Az iskola után rosszalkodva mentem haza. Mindig ugyanazokkal a barátaimmal hárman valaki házába becsengettünk és elszaladtunk. Miután hazaértem, gyorsan megcsináltam a házi feladatot és kimentem játszani a barátaimmal. Nem fogadtam szót a szüleimnek, és később mentem haza. Természetesen ők is leszidtak. Igazán rossz gyerek voltam.

Amikor felső tagozatos voltam sem voltam jó diák. A társadalomismeret tanára kopasz volt. Én műanyagból készült vonalzóval a fejére tükröztem a napfényt. A feje világosan csillogott és mérges lett. És néha aludtam. Igazán rossz gyerek voltam.

Gimnazista lettem. Akkor sem voltam kíváncsi a tanulásra, ugyanúgy mint korábban. A rögbi edzések miatt nagyon fáradt voltam, úgyhogy néha nem csináltam meg a házi feladatot. A vizsgaidőszakban nem volt edzés, így akkor egész éjjel dolgoztam és sikerült befejezni feladatokat. Mivel magolni kellett, a vizsgán nem teljesítettem jól. A bizonyítványom miatt a szüleim már-már lemondtak rólam. A rögbi klubból nagyon későn léptem ki és novemberig meccsek voltak. Emiatt a felvételi vizsga előtt nem tudtam jól tanulni. Ráadásul akkor nem volt célom és álmom sem, nem volt kedvem tanulni.

Miután érettségit tettem, megbuktam a felvételi vizsgán, egy évig korrepetálásra jártam. Akkor arra gondoltam, hogy a jövőben külföldre akarok menni, idegen nyelvet használva dolgoznék és a bölcsészetre váltottam.

Az egyetemen az idegen nyelvi karon kezdtem tanulni, de gimnazista koromig természettudományos osztályba jártam, úgyhogy egyáltalán nem tanultam történelmet. Ki volt Tokugawa Ieharu? Mit csinált Aleksei Kosygin? Egyáltalán nem tudom. Sokat kell tanulnom.

A nyomásmentes oktatás miatt az iskolaéveim nem voltak stresszesek, de a tudásom nagyon kevés volt. Persze az én rossz hozzáállásom miatt is. De most már ilyen buta embert is felvesznek Oszakai Egyetemre. Ebből is világosan látszik, hogy a nyomásmentes oktatás a tudás csökkenését okozta...

H. Y.