Magyar szakosok Japánban


A japán iskolák újraszervezése

A japán általános iskolában általában egy évfolyamon 2-3 osztály van, a gimnáziumban pedig 4-6 osztály. Két japán oktatási jogszabály is szól arról, hogy ezek a szabványos osztályszámok Japánban. Azonban manapság Japánban a gyerekszám csökken, különösen vidéken, ezzel együtt pedig az iskola is kevesebb lesz. Az okajamai szülővárosomban is nagy probléma az elnéptelenedés. A legtöbb iskolában csak egy osztály van egy évfolyamon, sőt néhány iskolában több évfolyam tanul együtt egy osztályban. Az ilyen osztályt fukusiki gakkjúnak, egyesített iskolának hívják. Ráadásul lassan be is zárnak iskolák. Az az általános iskola is fukusiki gakkjú, ahova jártam, sőt, a másik általános iskola ahol tanultam is be fog zárni jövőre. Az iskolák újraszervezése azt jelenti, hogy ilyen iskolabezárások és -egyesítések történnek. Manapság egyre gyakoribb az iskolák újraszervezése Japánban.

Persze egy kicsit hiányzik majd az általános iskolám, azonban én inkább egyetértek az iskolák újraszervezésével. A következőkben ennek két okát szeretném leírni.

Az egyik, hogy néhány kis iskolában nincsenek évfolyamok. A japán iskolákban általában minden évben változik az osztály összetétele. Én a gimnáziumban tapasztaltam először az osztály változását, mert a gimnáziumban 3 osztály van egy évfolyamaton. Addig az óvodától az általános iskoláig körülbelül 12 évet főleg ugyanazokkal a társakkal töltöttem el. Szerintem ez nem is lett volna rossz, ha mindenki jól érezte volna magát az osztályban. Azonban az osztályom nem volt annyira jó. Az emberi kapcsolatok túl szűkek, és ez nekem unalmas és nyomasztó volt. Amikor beiratkoztam a gimnáziumba, frissebbnek és szabadabbnak éreztem magam. Több diákkal találkoztam és barátkoztam meg, új nézeteket és értékrendeket tanultam tőlük. Szerintem a diákok növekedéséhez az a legjobb, ha több osztály van egy évfolyamon. Ráadásul, az osztály változásakor a diákok meg tudják tanulni, hogyan lehet megbarátkozni más diákokkal.

A második ok, ami miatt egyetértek az iskolák újraszervezésével, hogy a kis iskolákban korlátozott a klubok száma. A japán iskolákban általában sok klubtevékenység van, körülbelül 10-20. Viszont abban az általános iskolában, ahova én jártam, csak három klub van: baseball klub, röplabda klub és pingpong klub. Nekünk, akik nem akartunk, nekünk is muszáj volt belépni egy klubba. Én nagyon szerettem volna zene klubba menni, de nem volt. Ráadásul nem jól tudok sportolni, így kelletlenül töltöttem sok nehéz időt az iskolai pingpong klubban. Emiatt is irigyeltem a nagyobb iskolákba járó diákokat.

Ni. N.

A szülőházam Okajamában

Én okajamai vagyok. Okajamában egy régi japán házban laktam a családommal. Az a ház egy kis vidéki faluban van. A közelében csak rizsföldek és hegyek vannak, és kevés a ház. Nincsenek könyvesboltok, éjjel-nappali boltok és magas épületek. Rossz a közlekedés. De sajnos általában nem csendes. Tavasszal a békák, nyáron a kabócák és ősszel a rovarok énekelnek a rizsföldön és a fűben. A télen nagyon nyugodt a környék.

nin.jpg

A házunk kétszintes, a földszinten a nagyszüleim laknak, az emeleten a szüleim és a testvéreim. Az emeleten van a nappali, a szüleim hálószobája és a gyerekszobák. A földszinten van egy nappali, a konyha, a nagyszüleim hálószobája, a hagyományos japán vendégszoba és a fürdőszoba.

A ház körül egy kis tavacska van. A nagypapám pontyot tart benne. Egy kis farm is van. Zöldségeket nevelnek. Néha majmok és vaddisznók jönnek a hegyekből és zöldséget lopnak.

nin2.jpg

Ezen kívül egy kis élelmiszerbolt is van a házunknál. A ház és a bolt egy épületben van. A nagyszüleim vezetik a boltot. Főleg a környékbeli idősek jönnek, de nemcsak az élelmiszerek miatt jönnek ide. A boltban van néhány szék, az idősek ott ülve beszélgetnek és italokat isznak.  

Amikor ott laktam, én szerettem ezt a házat, de nem szeretettem a falut, mert nekem kényelmetlen és unalmas volt. Most sem szeretem, de néha hiányzik a természet és a nyugalom.

Ni. N.

süti beállítások módosítása