Ebben a posztban a nyári és a téli ajándék, azaz az ocsúgen és az oszeibo szokását szeretném bemutatni. Ezeket az ajándékokat az emberek hálából adják annak, akitől segítséget kaptak.

A csúgen szokás eredetileg Kínából származik. A taoisták szerint volt egy földisten, akit Csúgennek hívtak, és az ő születésnapja július 15-e. Az emberek azon a napon neki adtak ajándékot, de nem csak ünnepelésként, hanem a bűnök megbocsátásáért is. Japánban pedig a buddhizmus szerint van egy esemény, amit bonnak hívnak, és amikor a halott lelkeknek adnak ajándékot és imádkoznak a halottak boldogságáért. Ebben a szokásban vannak különböző ceremóniák, és ezek között van a bonrei, amikor a szülők, a rokonok és a szomszédok a halott lelkeknek szánt tárgyat ajándékoznak egymásnak. Ez a szokás összekapcsolódott a kínai csúgen szokással, és az emberek elkezdték egymást ajándékozni a bon időszakban. Ez a szokás a Muromacsi-korszakban (1338-1573) terjedt el a császári család és császárnak szolgáló nemesek között, és az Edo-korszakban (1603-1868) már a köznép is csinálta.

A szeibo pedig szó szerint azt jelenti, hogy az év vége. Ennek a szokásnak az eredetéről két magyarázat van. Az első magyarázat úgy szól, hogy eredetileg az újévkor istennek adott tárgyat év végén egy nagy családcsoport központi családjához viszik a családok. Az ajándék általában étel, különösen olyan, amit újévkor esznek. Az ajándékokat a családban együtt eszik, és ezáltal isteni erőt kapnak. Ezt sindzsinkjósokunak hívják. Ez a szó azt jelenti, hogy az isten és az ember ugyanazt az ételt eszi, és ez megerősíti a kapcsolatot, és ettől az emberek nyugalmas életet reméltek. A második magyarázat szerint pedig az Edo-korszak kereskedelmében egy évben csak bonkor és szeibokor fizettek és ajándékoztak.

Hogyan ajándékoznak az emberek? Sok szabály van. Az egyiket mizuhikinak hívják, ami olyan, mint egy szalag, és amivel feldíszítenek egy dobozt. Két fajta van: masni és görcs. Az első fajtát akkor használják, amikor olyan esemény történik, ami akárhányszor megtörténhet, mert többször is megköthető. Például gyermekszülés, hosszú élet stb. A másodikat pedig akkor használják, amikor azt reméljük, hogy csak egyszer történik, mert nem lehet kibontani a kötést. Például házasság, halál stb.

Az ocsúgen időszaka július elejétől 15-éig, az oszeibo időszaka pedig december elejétől 20-áig tart. Általában népszerű ajándék az édesség, a sör, a sonka stb., de érdekes, hogy a legtöbb ember a vásárlási utalványnak örül legjobban. Az érték attól függ, hogy kinek adják az ajándékot. Az átlag körülbelül háromezer jen fejenként.

Vannak ajándékok, amiket nem illik adni. Például teát és algalapot azért nem illik adni, mert ezeket halál esetén adják, és más esetben a korai halált idézik fel. Ezen kívül írószert nem illik az idősebbeknek adni, mert azt jelenti, hogy azért szurkolunk, hogy az illető szolgalmasan tanuljon. Ezeken kívül is sok érdekes szabály van. Amikor valaki ajándékot küld, érdekes lehet nem csak kötelességként, hanem az adott ajándék eredetének utánanézve választani.

Prezentáció az ocsúgenról és az oszeibóról, azaz a nyári és a téli ajándékozásról.