Magyar szakosok Japánban


Nyelvtanulás

Ha azt mondom, hogy magyar szakos diák vagyok, mindig mindenki azt kérdezi, miért akarok magyarul tanulni. A magyar emberek is az ugyanezt a kérdést teszik fel. Ha azt mondom, hogy angolul is tanulok, senki sem kérdezi azt, miért tanulok angolul. Mindenki azt gondolja, hogy az angol nyelv nagyon fontos, mindenkinek kell angolul tanulni, a magyar nyelv viszont nem hasznos, nem fontos, és nem kell tanulni.

Szerintem ez nem igaz. Tulajdonképpen az angol nyelv nem mindig fontos. Ha az egész életemet Japánban töltöm, talán sok külföldi emberrel találkozom, de Japánban sok nyelvi szakember is van, így ők segíthetik a külföldi embereket. Persze a legjobb szituáció, ha én is tudok segíteni, de ha csak japánul tudok beszélni, akkor sem leszek bajban. Ha Amerikában lakom, persze az angol nyelv nagyon fontos, de a magyar nyelv is nagyon fontos Magyarországon. Tehát a nyelv értéke a hely szerint változik.

Amikor tanulunk, az érdeklődés a legfontosabb indíttatás. Az emberek nem tudnak sokáig igyekezni, ha nem érdeklődnek az adott dolog iránt. Ha valaki nyelvet tanul, különösen sok időt kell a nyelvtanulásra szánni. Így ha nem nyelveket akarsz tanulni, hanem valami más tantárgyat, akkor nem kell nyelveket tanulnod. Ha nem érdekelnek a nyelvek, sokáig tanulni néha időpocsékolás lesz, mert ha ugyanannyi időt egy számodra érdekes dologra szánsz, az eredmény talán jobb lesz.

De mit csinálják, ha semmi sem érdekel?  Amikor gimnazista voltam, valójában semmi sem érdekelt. A gimnáziumban japán nyelvet, angol nyelvet, matematikát, tudományt és japán történelmet tanultam. Egyik tantárgy sem volt érdekes, és persze az angol nyelv sem volt érdekes. A tanárom azt mondta nekem, hogy közgazdaságtant tanuljak az egyetemen, mert amikor dolgozom majd, az nagyon hasznos lesz. De a felvételi vizsgám nem sikerült, és végül magyar szakra kerültem. Szerencsére nekem nagyon tetszik a magyar nyelv és Magyarország. Nagyon érdeklődöm a magyar nyelv iránt, így szorgalmasan tudok magyarul tanulni. Ha semmire sem vagy kíváncsi, a gondviselésre bízni a dolgot néha nagyon jó eredményt hozhat.

Szerintem a világon nincsenek „hasznosabb nyelvek” vagy „fontosabb nyelvek”.  Amikor egy nyelvet tanulsz, a legfontosabb dolog csak az érdeklődés. Ha semmire sem vagy kíváncsi, akkor pedig csak a gondviselés!

Miért magyarul tanulok?

Mióta elkeztem magyarul tanulni, nagyon sokan kérdeztek tőlem egy bizonyos dolgot.  Azt, hogy miért tanulok magyarul.  Nem tudom hányszor válaszoltam erre a kérdésre, de nagyon sokszor kérdezték ezt tőlem.  Ez nagyon nehéz kérdés nekem.  Szerintem más nyelvszakosoknak könnyebb válaszolni erre a kérdésre. Például egy angol szakos azért tanul angolul, mert az angol nyelv nemzetközi közvetítőnyelv.  Egy kínai szakos kínaiul tanul, hiszen most Kína az egész világra nagy hatással lévő ország. És a Vietnám és Japán közötti kapcsolat is erősebb lett mostanában, így a vietnami szakos vietnami nyelvet tanul.  Mindenkinek van valamilyen komoly oka.  Viszont nekem nem volt ilyen dolog. 

Akkor miért választottam a magyar szakot­?  Azért választottam, mert egy európai nyelvet akartam tanulni.  Ennyi.  Nincsen más ok.  Az Oszakai Egyetem katalógusában egy olyan kép volt, amelyen magyar szakos diákok hagyományos magyar ruhákat viselnek.  Azt gondoltam, hogy ezek a ruhák nagyon aranyosak és én is szeretném felvenni őket.  Nem tudtam semmit Magyarországról, így nem érdekelt a történelme, politikája és gazdasága. 

Igazából amikor másodéves diák voltam, gyakran gondoltam arra, hogy jó lett volna, ha más nyelvet tanultam volna, mert más nyelvek jobban segíthetnek a munkakeresésben.  Most tudom, hogy Magyarország nem nagy ország, és kevesen beszélnek magyarul.  Néhányszor gondolkoztam a jövőről és rosszul éreztem magam.

Persze tudom azt, hogy Magyarországon és a szomszédos országokban a magyar nyelv nagyon hasznos, de sajnos most Japánban az üzleti vagy mindennapi életben nem annyira hasznos.  Azonban nem gondolom, hogy nem érdemes magyarul tanulni.  Mivel magyarul tanultam, meg tudtam ismerni a magyar történelmet és kultúrát.  Ezek nagyon különböznek a japántól, így nekem nagyon érdekes magyarul tanulni.  Minél többet tanultam Magyarországról, annál jobban szeretem Magyarországot.  Ha nem lettem volna magyar szakos diák, még mindig semmit nem tudnék Magyarországról. 

Néhány ember azt gondolja, hogy nincs értelme olyan nyelvet tanulni, amit kevesen használnak.  De szerintem ez nem igaz, és a nyelvek nem csak az üzleti élet miatt vannak a világon.  Ha valaki egy idegen nyelvet tanul, akkor talán saját magát is jobban meg tudja ismerni.  Szerintem ez nagyon fontos, így nem muszáj csak egy olyan nagy nyelvet tanulni, mint az angol.  Az a fontos, hogy amikor nyelvtanulás után visszanéz magára az ember, valami új dolgot vegyen észre magában. 

A lakásom előnyei és hátrányai

Én egy albérletben lakom egyedül. A lakásom egy kicsit régi, de nagy. Egy előszoba, egy konyha, egy fürdőszoba, egy WC, két szoba és egy erkély van.

Szerintem négy előnye van a lakásomnak. Az első, hogy a közelben sok bolt van. A második, hogy két szoba van. Amikor a barátaim vagy a szüleim jönnek, kényelmes, mert tágas. A harmadik, hogy közel van az Isibasi állomás. A negyedik, hogy van tatamis szoba. Két szoba van, de az egyik szoba tatamis. Nincs ágyam, de van futon. Futonon alszom. A tatamis szoba nagyon kényelmes. Szeretem a tatami illatát.

De sajnos négy hátránya is van a lakásomnak. Az első, hogy a fürdőkád nagyon kicsi. A négyzet alakú fürdőkád nagyon rossz, mert nem lehet kinyújtani a lábaim. Nagyon hiányzik a téglalap alakú fürdőkád, mert a házban, amiben Fukuiben laktam, az van. A második, hogy a mosógépem az erkélyen van. Szeretnék az órák után mosni, de akkor már éjszaka lesz. Nem lehet éjszaka mosni, mert a mosógépem nagyon hangos. A legrosszabb, hogy most nagyon hideg van. Szeretek mosni, de nem szeretek kint mosni. A harmadik, hogy egy kicsit messze van az egyetem. Busszal megyek a Minói kampuszra. A lakásomtól a Tojonakai kampuszon lévő buszmegállóig gyalog körülbelül 25 perc. Nincs nagyon messze és szeretek gyalog menni, de ha reggel visszaaludtam és elaludtam, futnom kell. Nem szeretek futni. Már az óra előtt nagyon fáradt leszek. A negyedik, hogy nagyon fárasztó takarítani a lakást, mert nagy. Nem szeretek takarítani. Ha kicsi lakásban laknék, talán a lakásom gyorsan rendben lenne, de a lakásom tágas.

A lakásomnak sok hátránya, de sok előnye is van. Tetszik a lakásom.

Amikor egy rossz élmény miatt rájövünk valami fontos dologra...

Mindenki tudja, hogy az egészség nagyon fontos. De az egészségügyi problémák nélküli élet túl természetes számunkra és ritkán vesszük észre azt, hogy a normális életünket élni nagy boldogság.

Kiskoromtól nagyon szerettem sportolni, úgyhogy amikor 10 éves voltam, elkezdtem röplabdázni. Majdnem mindennap reggel és este gyakoroltunk a barátaimmal. Én nem vagyok olyan magas, ez azt jelenti, hogy magasabbra kell ugranom, ha úgy akarok játszani, mint a többi, magas játékos. Lehet, hogy ez megerőltető volt, mert amikor 15 éves voltam, elszakítottam a térdszalagomat. Az orvos azt mondta, hogy a térdem nem tud magától meggyógyulni, és ha megint röplabdázni akarok, operációra van szükség. De féltem tőle, és azt hallottam, hogy két hétig a kórházban kell maradni. A középiskola harmadikos diákoknak nincs ilyen sok idejük, mert  szorgalmasan kell tanulniuk a felvételi vizsgára és nem akartam hiányozni az óráról. Úgyhogy azt választottam, hogy nem operáltatom meg a lábamat.

Mielőtt én elszakítottam a térdszalagomat, néha nem akartam röplabdázni, szinte utáltam a röplabdát, mert az edzőnk nagyon szigorú volt, és mindennap megszidott engem. És nem volt szabadidőm, mert minden nap volt edzés. De miután nem volt szabad röplabdáznom, észrevettem, hogy mennyire szeretek röplabdázni, és milyen nagyszerű a csapattársakkal együtt röplabdázni. Ha lehet, vissza akartam kapni ezt a lehetőséget. Én úgy döntöttem, hogy miután egyetemista leszek, meg fogom operáltatni a térdemet. Amikor gimnáziumba jártam, mindennap csak tanultam. Éreztem, hogy az élet sport nélkül nagyon unalmas, de türelmes voltam.

Miután átmentem az egyetemi felvételi vizsgán, az orvossal megbeszéltük és eldöntöttem, hogy az egyetem második évében, a tavaszi szünetben lesz a műtét. De nem tudtam várni és menedzserként beléptem az egyetemi röplabda klubba. Aggódottam amiatt, hogy kicsit unalmas csak összeszedni a labdákat, vagy vizet adni a játékosoknak, de ez nem volt probléma. Nagyon jól éreztem magam, amikor mindenki együtt gyakorolt és segíteni tudtam a játékosoknak. Legalább valami olyan dolgot csináltam, ami kapcsolatban volt a röplabdával, így boldog voltam. Egy évvel később megoperálták a térdemet, úgyhogy most tudok sportolni (persze óvatosan kell). De ez a tapasztalat emlékeztet engem arra, hogy mennyire szeretek röplabdázni. Még látszik a műtét nyoma a térdemen, de szerintem ez is az életem nyoma.

A japán munkahelyek helyzete

Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.

Tovább olvasom

A japán ösztöndíjrendszer problémái

Mostanában a japán diákoknak nagy probléma az ösztöndíj visszafizetése az egyetem elvégezése után. Azt hiszem, hogy most sokan azt gondolják, hogy miért kell egy ösztöndíjat visszafizetni. De egy híres japán ösztöndíj (Jasso: Japan Student Service Organization) úgy működik, hogy a visszafizetésből lesz a következő diákok ösztöndíja, ezért vissza kell fizetni az ösztöndíjat.

A Jasso ösztöndíjrendszerét mutatom be. Először az ösztöndíjasokról szólok. Akinek nincs elég pénze egyetemre járni, és jó eredményei vannak, annak lehet igényelnie az ösztöndíjat. De inkább a gazdasági elem a fontosabb. Két fajta ösztöndíj van, az egyik a különösen jó eredményekkel rendelkező diákoknak van, de ilyenkor az ösztöndíj összege eldöntött, nem lehet választani. És annak nincs kamata, szóval amennyit kapnak, annyit fizetnek vissza. A másik fajtánál nem annyira szigorúan veszik figyelembe az eredményeket, és öt összeg közül lehet választani. De ennek a típusnak kamata van, szóval ha későn fizetik vissza, akkor többet kell fizetni. És ugyanaz az ember mind a kettő fajta ösztöndíjat is megkaphatja egy időben.jasso_logo.png

Most nézzük meg, hogy milyen problémák fordulnak elő. Az egyik, hogy ahhoz, hogy állást szerezzen valaki, egyetemre kell járni. Ha nem jár egyetemre, akkor nehéz lesz jó munkát találni, szóval nem lesz elég a fizetése. Ezért sok diák tovább is tanul. De ha az egyetemen nem tanul szorgalmasan, nem találja ki mit akar csinálni a jövőben, vagy nem sikerül állást találnia, akkor nem tud elég pénzt keresni. Ezért ha ösztöndíjasként járt az egyetemre, nem tudja visszafizetni a pénzt.

És a másik ok, hogy néha az ösztöndíjasok nem tudják, hogy az ösztöníjat vissza kell fizetni. A diákok általában a gimnáziumban igénylik az ösztöndíjat, és akkor meghallgatják a tájékoztatást arról, és aláírják a szerződést. De ha a tanárok nem jól magyaráznak, vagy a diákok nem jól figyelnek, néhány diák nem ismeri a kötelezettségeit, és az egyetem elvégzése után nem fizet (és nem is tud, mert általában az ilyen emberek nem keresnek sok pénzt).

Általában azt mondják, hogy e miatt a két ok miatt történik probléma. Az elsőt kicsit nehéz megoldani, mert az álláskereséssel is kapcsolatban van. De a másodikat meg lehet oldani, meg kell ismertetni a diákokkal az ösztöndíjasok kötelezettségeit. Én is kaptam ösztöndíjat a Jassotól, és annak köszönhetően tudtam az egyetemre járni és Magyarországon is tanulni. Ez az ösztöndíj biztos, hogy fontos a diákoknak. Ezért remélem, hogy továbbra is jól működik ez a rendszer azok számára, akik szorgalmasan akarnak tanulni, és még jobb lenne, ha egy új rendszer is indítanának, amelyben nem kell visszafizetni az ösztöndíjat.

Források

・独立行政法人 日本学生支援機構 JASSO

http://www.jasso.go.jp/index.html

・公益財団法人 生命保険文化センター

http://www.jili.or.jp/lifeplan/lifeevent/education/10.html

http://news.ameba.jp/20150605-585/

http://blogos.com/article/112895/

 

  

 

Ha más karon tanultam volna tovább...

Néha arra gondolok, hogy milyen lett volna az életem, ha más karra iratkoztam volna be. Persze most már hiába beszélek erről, de nekem érdekes gondolkodni a "másik önmagamról". Arról szeretnék gondolkodni, hogy mi történt volna, ha tudományos karon tanultam volna tovább.

Amikor gyerek voltam, nagyon szerettem nézni a csillagokat. Mivel Jakusima szigetén nevelkedtem, ami nagyon vidéken van, nagyon szép éjszakai égboltot nézhettem. Kíváncsi voltam, milyen a világűr. Gyakran olvastam képeskönyveket a világűr keletkezéséről. Amikor általános iskolába jártam, a természetismeret órán tanultam először a világűrről. Nehéz volt elképezni hogyan mozog a Föld vagy a Hold, de engem nagyon izgatott. A jövőben űrhajós akartam lenni.

Amikor középiskolába és gimnáziumba jártam, felvettem a földtan órát, sokat tanultam, és engem nagyon érdekelt a Neptunusz. Kíváncsi voltam, miért sugároz ez a bolygó ilyen szép kékes fényt. Sokat kutattam a Neptunuszról önállóan. Amikor másodéves gimnazista voltam, muszáj volt eldönteni, hogy humán vagy természettudományos tagozatra megyek. Mivel nemcsak a földtant szerettem, hanem az angolt, a világtörténelmet és a földrajzot is, nagyon nehéz volt eldönteni, hogy melyik tagozatra menjek. De nekem a matematika nem volt könnyű és nem szerettem. A tanár azt mondta, hogy ha nem szerettem a matematikát, szerinte a tudományos tagozat nehezen menne. Sokat gondolkodtam és végül humán tagozatra mentem. A gimnáziumban tudtam földtant tanulni, de az egyetemen nem. Mivel most nagyon érdekes dolgokat tanulok az egyetemen, nem sajnálom ezt, azonban néha szeretnék tanulni a világűrről és arra gondolok, hogy milyen lett volna a másik egyetemi életem.

Szeretném elképzelni ezt. Ha a tudományos tagozat mellett döntöttem volna, talán a természettudományi kar földtan szakára mentem volna. Kicsit szenvedtem volna a matematikával, de más órák nagyon érdekesek lettek volna. A diplomamunkám a Neptunuszról írtam volna. Az egyetem elvégzése után a JAXÁ-nál fogok dolgozni, ahol Japánban a világűrt kutatják. Nagyon rajongok ezért a szervezetért. Mennyire csodálatos lenne, ha tényleg a JAXÁ-nál tudnék dolgozni! Kicsit sajnáltam, hogy ez nem lehetséges, de utánanéztem ennek és megtudtam, hogy humán végzettségű emberként is tudok ott dolgozni. Nem közvetlenül tudok foglalkozni a világűrrel, azonban nagyon örülök, hogy lehetőségem van erre. Mivel engem érdekel az utazás, a fordítás és a külkereskedelem is, még nem tudom, milyen foglalkozást fogok választani, de a világűrrel kapcsolatos munkát is szeretném számításba venni.

Munkakeresés Japánban

Ha mostanában az ember egy nagy állomásra megy vagy sétál egy nagy utcán, olyan fiatalokat láthat, akik fekete öltönyben vannak, ugyanolyan a frizurájuk és ugyanúgy vannak kisminkelve. Mit csinálnak ők ehhez hasonló megjelenéssel? Természetesen munkát keresnek.

A japán egyetemistáknak az igazi egyetemi időszak mellett munkakeresési időszak is van. Ez az időszak általában fél évig tart. Az első hónapban sok állásbörze van az egyetemeken és rendezvénycsarnokokban. Ugyanakkor külön előadásokat is tartanak a cégek. Ezután a diákoknak jelentkezési lapokat kell írni az őket érdeklő cégeknek. Van internetes és papír jelentkezési lap is. A jelentkezési lapnak van egy önéletrajz része és egy kérdőív része. A kérdések a cégektől függenek, de sokszor találkoztam ezekkel a kérdésekkel: „Miért érdekli ez a munka?”, „A diákéletben mit csinált a legszorgalmasabban?” „Mi az erőssége és a gyengesége?” és „Mit akar csinálni vagy mit akar elérni, ha megkapja ezt az állást?” Szerintem ezek a legnépszerűbb kérdések. Ezután lesz egy motivációs és tudást mérő kérdéssor interneten vagy egy Test Centerben. Az interneten személyi számítógéppel le lehet tenni a vizsgát, ezért bárhonnan lehet vizsgázni, ha van PC, de néha a Test Centerbe kell menni és ott kell csinálni a tesztet. És ha valaki átmegy a teszten, a következő lépés az interjú. Több interjú van, az első néhány más jelentkezővel, és az utolsó egyedül.

Régebben harmadéves korban, októberben kezdődött a munkakeresési időszak, utána decemberben, és most márciusban. Egyre később kezdődik. Ez azért van, mert ha valaki elkezd munkát keresni, az azt jelenti, hogy a tanulásra szánt idő kevesebb lesz. A egyetemistáknak a tanulás a legfontosabb dolog, de ha elkezdenek munkát keresni, akkor nem tudnak jól koncentrálni, mert jelentkezési lapokat kell írni a cégeknek és munkaelőadásokra kell menni. Így később lett a munkakeresési időszak kezdete.

Ennek a változásnak van előnye és hátránya. Az előny természetesen az, hogy a diákoknak hosszabb idejük van arra, hogy a tanulásra koncentráljanak. És a hátrány az, hogy kevés az idő a munkakeresésre. A diákok szeretnének minél jobb munkát szerezni, s a cégek jó és megfelelő diákokat akarnak találni. A rövidebb idő miatt a cégeknek rövidebb idő alatt kell dönteni, hogy melyik diákot veszik fel. A kezdési idő később lett, de a befejezés ideje nem változott. És szeptemberben vagy októberben a cégek szakmai gyakorlatokat intéznek a következő évben munkát kereső diákoknak. Ezért az üzletemberek nagyon elfoglaltak és nincs elég idejük. Egy munkaszemináriumon azt mondta az előadó, hogy a munkakeresés a diákoknak és a cégnek is harc.

Tanulás és munka

A tanulás és a munka nagyon fontos az életben. Azt hiszem, hogy nem lehet külön-külön gondolkodni tanulásról és munkáról. Ez azt jelenti, hogy ha jó oktatást kapok és sokat tanulok, akkor jó munkát tudok szerezni. Persze minden embernek különböző gondolatai vannak arról, hogy mi a jó munka. De az az igazság, hogy megtanulni az alapvető ismereteket a gimnáziumban és az egyetemen nagyon fontos és hasznos lesz, amikor valaki munkába áll és dolgozni kezd. Ezért azt hiszem, hogy miután valaki beiratkozik a gimnáziumba, nagyon fontos, hogy hogyan és mit tanul.

Japánban a gimnáziumban általában 8:45-kor kezdődik az első óra. Naponta hat vagy hét óra van, és a diákok sokat tanulnak. Az órák után sok diák délutáni kiegészítő iskolába jár és ott is tanul. Japánban különböző órák vannak a kiegészítő iskolákban, pl. egyszemélyes óra, csoportos óra és videóelőadás az interneten. A gimnázium Japánban nem kötelező és sok diák a felvételi vizsgára készül. A tantárgyak, amiket a diákok a gimnáziumban és az előkészítő iskolában tanulnak, attól függnek, hogy az ember milyen egyetemre fog felvételizni. Aki állami egyetemre fog felvételizni, öt tantárgyat kell tanulnia, aki pedig magánegyetemre, nem kell olyan sok tantárgyat tanulnia. Persze nemcsak az egyetem, hanem a szakiskola is egy választás. Mindenki sokat gondolkozik azon, hogy mi iránt érdeklődik és mi szeretne lenni, és elhatározza, hogy milyen karon, mit tanul majd, miután végez a gimnáziumban.

1200px-company_information_session_in_japan_003.jpg

Az egyetemen a negyedéves diákoknak el kell dönteniük, hogy állást keresnek vagy továbbtanulnak a mesterképzésen. Sok diák állást kezd keresni. Amikor állást keres és talál, az mindenkinek fordulópont az életében. A negyedéves diákok, mielőtt végeznek az egyetemen, általában állást keresnek. Ezt japánul súkacunak hívják. Én még csak harmadéves diák vagyok, és nem kell állást keresnem. De lassan gondolnom kell arra, hogy milyen állásra vagyok kíváncsi és mit kell csinálnom. Én még nem tudok sokat erről, de sok negyedéves diáktól, a tanároktól és a barátaimtól hallottam a munkakeresésről. Mindenki azt mondja, hogy nagyon megerőltető és nehéz időszak, és nagyon fontos sokat készülni az interjúkra. Az interjún nagyon fontos, hogy sokat tudjak mutatni magamból, ezért először magamat kell megismernem. Én most kíváncsi vagyok arra, hogy még jobban megismerjem magamat az egyetemista éveim alatt.

Y. A.

(Kép: Japán állásbörze egyetemistáknak)

Iskolai tapasztalataim

Először arról szeretnék írni, hogy milyen iskolában tanultam. Az édesapám munkája miatt sokszor költöztem, ezért sok iskolában tanultam. Amikor hét éves voltam, egy oszakai általános iskolába iratkoztam be, de egyből Amerikába kellett költöznünk. Amerikában a New Jersey Japán Iskolába jártam három évet. Sokat kellett tanulni ebben az iskolában. Például ebben az iskolában több angol óra volt, mint a japán iskolákban. És majdnem mindennap hét óra volt. A szépművészet órát és az angol órát amerikai tanárok tanították, ezért kicsit nehéz volt érteni. Három év után a helyi iskolára váltottam, mert ki akartam próbálni az amerikai iskolát. Az osztályban nem volt más japán, és csak angolul kellett beszélni, így nekem minden idő tanulás volt. A kedvenc tantárgyam a matematika volt. Tíz hónap után visszajöttem Japánba. A japán iskolában tanultam a társadalomról és a tudományokról, de nekem nehéz volt, mert addig szinte egyáltalán nem tanultam ezeket a tantárgyakat. A középiskolában és a gimnáziumban sokat tanultam, mert felvételiznem kellett. Természettudományos tagozaton tanultam az gimnáziumban, de nem jól tudtam a fizikát és kémiát. A kedvenc tantárgyam az angol volt. Azért választottam az idegen nyelvi kart, mert szerettem az angolt és kíváncsi vagyok az idegen nyelvekre.

Az egyetemen ebben a szemeszterben magyar órákat és egy angol órát választottam. A kedvenc magyar órámon egy rajzfilmet fordítunk japánra. Most próbálom leírni a szövegét. Ez nagyon nehéz, mert gyorsan beszélnek, de nagyon örülök, ha jól tudom hallani a szöveget és értem, mit mondott a szereplő. Szerintem a fordítás nehéz, mert olyan kifejezések vannak, amik nincsenek japánul. Nemcsak magyar tudás, hanem jó japán nyelvi képesség is kell hozzá. Most az angol órán egy amerikai színművet olvasok és ezt is nehéz lefordítani.

Jövőre szeretnék Magyarországon tanulni. Nemcsak nyelvet, hanem magyar kultúrát is. Ezen az egyetemen sok nyelvtant tanultam, így szeretném tudni használni ezeket akkor is, amikor beszélgetek.

A jövőben szeretném a nyelvtudásomat használni a munkában. Ha van lehetőség arra, hogy külföldön dolgozzak, szeretnék ott dolgozni néhány évet. De még nem döntöttem el milyen munkakörben szeretnék dolgozni, ezért még sokat kell gondolkodnom.

M. A.

süti beállítások módosítása