Magyar szakosok Japánban


Legalább az ünnepeken éljünk boldogan!

Japánban sok ünnep van. Most évente összesen 16 ünnep van, és ez a legnagyobb szám a fejlett országok között. Az 1960-as évek óta fokozatosan növekszik ez a szám. Ennek az oka az, hogy a munkaőrült Japánban szinte egyáltalán nem lehet fizetett szabadságot kapni. Sok ünnepet hoztak létre, hogy legálisan lehessen pihenni. Így Japánban azon kívül, hogy pihenni lehet, nincs fontos jelentése a legtöbb ünnepnek. Mondjuk, tavaly a Hegyek napját azért hozták létre, hogy az emberek elmehessenek a hegyekhez és köszönetet mondhassanak, de szerintem nem sokan mennek a hegyre, nem ünnepelnek semmit, inkább alszanak vagy csavarogni mennek. Nem csak a Hegyek napján, hanem a Zöld napon, a Gyerekek napján, a Tenger napján, sőt még a Sportnapon is alszanak, heverésznek és csajoznak. Sajnos az az igazság, hogy akik a szolgáltatóiparban dolgoznak, nem tudnak pihenni az ünnepeken, mert olyankor többen használják a szolgáltatásokat. Igazából én is dolgozom. Sőt, nincs más munkaszüneti nap az ünnepnapokon kívül. Úgyhogy szerintem az emberek nem is tudják, hogy mikor milyen ünnep van. Igazából nem tudom megmondani, hogy jól működnek-e a japán ünnepek.

Persze van olyan ünnep, amikor majdnem mindenki tud pihenni és amit mindenki ismer. Ez az újév, a legfontosabb ünnep Japánban. Olyankor a rokonok összegyűlnek, és a templomba mennek. Ott boldogságot, egészséget, gazdagságot, vagy bármi mást kívánnak. Én mindig azt kívánom, hogy az egész világról eltűnjön a háború, mindenki boldog legyen, és én legyek a legizmosabb az egész naprendszerben. Ennek köszönhetően minden évben egyre békésebb lett a világ. Ha békés lett a világ, az emberek hazamennek a templomból és buliznak. Különleges és egy kicsit fényűző ünnepi ételeket és italokat esznek és isznak. Ez az ünnepi étel csodálatosan nagy adag, hogy az év első három napján ne kelljen főzni a háziasszonyoknak, de általában a kisgyerekeknek nem ízlik és az öregeknek veszélyes, mert a rizstorta (mocsi) ragacsos. Igazából a gyerekeknek minden mindegy. Nekik a legfontosabb dolog az, hogy rokonoktól sok zsebpénzt kapnak. Hirtelen jó gazdagok lesznek, azután egy pillanat alatt leégnek. Én most már nem kapok egy forintot se. Ellenkezőleg mindjárt adnom kell. Erről eszembe jut, hogy már öreg vagyok.

A második legfontosabb ünnep a Sportnap, mert mostanában egyre inkább elterjed az a gondolat, hogy az izmokat karban kell tartani. Aznap mindenkinek muszáj konditerembe menni, nem szabad heverészni. Azok, akik konditeremben dolgoznak, nagyon gazdagok lesznek, így persze én is. A sörivók a gyúrás után a kocsmába mennek megmozgatni a rekeszizmokat, a heverészők pedig a túlvilágra kerülnek. Ha nincs fájdalom, nincs nyereség. Győzzük le önmagunkat!

Ha létrehozhatnék egy új ünnepet, a Zenenapot hoznám létre. Ez olyan jó nap lenne, amin a városban mindenhol zenélnek, minden koncertre ingyen lehet bemenni, ráadásul a hangszereket és a zenét nagy kedvezménnyel lehet vásárolni. Én egy dobot, egy zongorát, és egy gitárt vennék, és egész nap fesztiváloznék. Ha nincs zene, nincs élet. Robbantsuk fel a művészetet!

Sajnos az emberek annak ellenére nagyon elfoglaltak, hogy sok ünnep van. De jól akarjuk érezni magunkat. Legalább az ünnepeken éljünk boldogan!

A japán építőipari munkások

A japán építőipari munkásokat, különösen azokat, akik magas helyen dolgoznak, tobi shokunak hívják. A tobi kányát, a shoku pedig foglalkozást jelent. Az állás nevének az eredetéről több magyarázat van, de az egyik legnépszerűbb magyarázat az, hogy ők szó szerint gerendáról gerendára repültek, mint a madarak. És a másik magyarázat szerint azért így hívják őket, mert ők egy olyan eszközt használtak, ami úgy néz ki, mint a kányának a csőre. Régen, az Edo-korszakban, tűzesetekkor nem úgy oltották el a tüzet, mint most, hanem ezt az eszközt használva lerombolták az épületet. A tobi shokuk jobban tudták, hogy milyen az épületek szerkezete, vagyis hogy hogyan lehet legkönnyebben lerombolni őket. Ezért nem a tűzoltók, hanem a tobi shokuk foglalkoztak a tűzesetekkel.

Tovább olvasom

Az egészség megőrzése egy japán családban

A családom egészségéről szeretnék írni. A családomban mindenki egészséges, de a nagyapám nagyothalló lett néhány éve. Ezért amikor a nagyapámmal beszélgetek, kicsit hangosabban és lassabban beszélek. Nagyothalló lett, de még dolgozik. A nagyapám dróthálókészítő, és azt mondta, hogy egész életében dolgozni akar. Ezért kell az egészségét megtartani. A nagyapám csinál néhány dolgot az egészségért. A nagyszüleim majdnem mindennap 6 órakor felkelnek, és az Oszakai vár parkjában könnyű mozgást végeznek. Ezt a mozgást rádió tornának hívják és ez egy olyan mozgás, amit zenére végeznek. Gyakran az iskolában is végezzük ezt a mozgást. Nem túl nehéz a mozgás, de ha komolyan csináljuk, elfáradunk. Ez a mozgás jó az egészségnek, ha mindennap csináljuk. A nagyapám az étrendjével is törődik. Néhány évvel ezelőtt sok alkoholt ivott, de mostanában csak különleges alkalmakkor iszik. A nagyanyám jól tud főzni és egészséges ételeket főz. Nem zsíros, hanem zsírmentes ételeket készít. Sok zöldséget és halat esznek. Szerintem emiatt nem nagyon lesznek betegek a nagyszüleim .

Nem csak a test egészsége, hanem a lélek egészsége is fontos. Ezt valóban éreztem a nagyanyám tapasztalatán. Egyszer a nagyanyámat baleset érte. Nem volt súlyos a baleset és szinte semmilyen sérülést nem szenvedett. De ez után egy darabig nem volt életkedve. Volt nap, amikor egész nap otthon feküdt. Akkoriban a családommal segítettünk, és a nagyanyám apránként jobban lett. Most már jól van és minden napot aktívan tölt. A nagyanyám azt mondta, hogy ha meg akarja tartani az egészséges lelket, hobbit kell végezni vagy valami örömteli dolgot kell csinálni.

4390865166_1b24dffb43_b.jpg

A nagyszüleim sokszor mondják azt, hogy az egészség a legfontosabb. Ezért én is csinálok néhány dolgot az egészségért. Különösen az étrendemmel törődök, és egészséges ételeket eszem. Például zöldségeket és nattót eszem. Mostanában van egy egészséges étel, amit chia magnak hívnak, és amit a japánok is ismernek, és én is ettem már. Ez nagyon jó étel, mert sok táperő van benne és diétához is lehet használni. Nincs íze, de olyan mint a szezámmag. Salátába, joghurtba és miszo levesbe teszem bele. Szerintem vigyázni kell az egészségre, mert ha öregebbek leszünk, a mostani étrendünk befolyásolja az akkori életünket.

A japán munkahelyek helyzete

Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.

Tovább olvasom

Egy nagyra becsült japán igazgató

A munka világa nagyon kemény. Csak kevés vállalat lehet sikeres, és más vállalatok pedig csődbe mennek. A világon 3000 vállalatnak van több mint 100 éves története és ezek 80 százaléka japán vállalat. Miért tudnak olyan hosszan működni a japán vállalatok? Én azt gondolom, hogy egy japán vállalat olyan, mint egy család. Sok az olyan vezető, akik azt gondolják, hogy a munkavállalói vagy fogyasztói az ő kincsei, és jól bánnak velük. Úgyhogy azok is hűségesek hozzájuk.

Szeretnék bemutatni egy sikertörténetet.1946-ban két férfi alapított egy vállalatot. Masaru Ibukának és Akio Moritának hívták őket. Ez volt a világ egyik leghíresebb vállalatának, a Sonynak az indulása. Ők próbáltak saját termékeket készíteni. A Sony 1954. májusban dobta piacra az első tranzisztorát és a következő évben pedig az első tranzisztoros rádiót Japánban. És a tovább években is így igyekeztek új termékeket készíteni, persze a mai napig.

Akio nem csak tökéletes mérnök volt, hanem kiváló üzletember is. Nagyon jó kommunikációs képességgel rendelkezett. A Sony vállalat igazgatójaként korábban rengeteg alkalma volt előadást, illetve beszédet tartani. Annak ellenére, hogy minden nap nagyon elfoglalt volt, segítség nélkül, csak a saját szavaival szeretett elmondani mindent. Mert ő mindig úgy érezte, hogy ő minden emberért felelős, akik kapcsolatban van a Sonyval. Volt, hogy véletlenül a témától eltérő dologról kezdett beszélni, de mindig méltóságteljesen kijavította magát. Nagy tömegekhez is úgy tudott beszélni, mintha egyenként szólítana meg mindenkit. Talán éppen emiatt hatották meg az embereket a beszédei. Akio 1999-ban meghalt, de a 20. század 100 legnagyszerűbb embere közé választották őt. Most is sokan tisztelik őt. Idegen nyelvet tanuló diákként az egyik álmom, hogy én is olyan beszédet akarok tartani idegen nyelven, amely meghatja az embereket.

Végül szeretném bemutatni két híres mondatát.

"Sok embernek van jó ötlete, de kevés az olyan ember, aki bátor és igyekszik, hogy az álma valóra váljon."

"Azért kell igyekeznem, hogy a Sony minden munkavállalója boldog legyen."

Én most munkát keresek, és szeretnék olyan vállalatot találni, amelynek az igazgatója annyira tisztelete méltó, mint Akio Morita.

Munkakultúra Japánban és külföldön

Most én és sok barátom munkát keresünk. Néha az apámmal beszélek a munkakeresésről és azt mondja, hogy különbség van a munkakultúrában Japán és más országok között, különösen a nyugati kulturához képest. Mi különbözik? Hogyan különbözik? Azt hiszem, hogy a mai globális világban ez a téma nagyon fontos nekünk. Ebben a szövegben azt szeretném átgondolni, hogy milyen különbség van a különböző országok között.

Az interneten kerestem és az apámtól kérdeztem a munkakultúra különbségeit Japán és a nyugati országok között, és sok különbséget találtam. Különösen egy dolog nagyon érdekel engem, a ”céghez való lojalitás”, például a más országokban is működő japán pénzügyi cégek helyi dolgozói esetében. Amerikában az amerikai dolgozók büszkék a szakértelmükre; ezért könnyebben váltanak munkahelyet. Európában a japán pénzügyi cégek helyi dolgozóinak alacsony a lojalitása, mert Európában sok híresebb pénzügyi cég van, mint a japán cégek, és sok európai dolgozó inkább európai cégnél dolgozik. Ázsiában a japán pénzügyi cégek helyi dolgozói mindannyian komolyak. Ázsiában , különösen a fejlődő országokban mindenki "együtt lélegzik Japánnal", komolyan és hosszú ideig dolgozik a cégnél. Egy másik különbség, hogy a japán céges megbeszéléseken mindenkivel közösen döntenek el valamit, de a nyugati országok cégeinél kisebb megbeszélések vannak és sok dolog egy-egy dolgozó belátására van bízva. A nyugati országokban, különösen az amerikai cégeknél a meggyőzés, az érvek nagyon fontosak, mert az amerikai cégeknél sok dolgozó van, akik sok különböző országból és kultúrából jöttek, és össze kell egyeztetni a különböző kultúrákat és értékeket.

Azt gondolom, hogy ezek a különbségek az országok között kapcsolatban állnak egy-egy nemzet karakterével és társadalmával. Azt gondolom, el kell fogadnunk a különböző értékeket azért, hogy a mai globalizált társadalomban minden ország cége és dolgozói örvendetesen dolgozzanak és sikeresek legyenek. Végül nagyon érdekel engem, hogy a magyarok mit gondolnak a japán munkakultúráról.

süti beállítások módosítása