Magyar szakosok Japánban


A nomikai, azaz a japán kocsmázás

Japánban sok különleges kulturális jelenség van. Akkor tudjuk különösen erősen érezni ezt, amikor egy külföldi kultúrát tanulunk. Amiről ebben a dolgozatban szeretnék írni, az a japános buli. Ezt a bulit nomikai-nak hívjuk. Ennek a bulinak van néhány szabálya, ami a külföldieknek furcsa (sőt néha a japánoknak is az). Ezeket a szabályokat és a problémákat is bemutatom.

Először is bemutatom a nomikai-t. Amikor nomikai-t szervezünk, általában japános kocsmában tartjuk, amit izakaja-nak hívnak. Ebben a kocsmában sokféle italt tudunk inni, például sört, bort, szakét, koktélt stb. Az ételek is különlegesek. Az izakaja-ban kis ételeket rendelünk, amit ocumami-nak hívnak. És ezek között nem csak főételek, hanem olyan ételek is vannak, mint az előételek, például sült burgonya, hideg paradicsom stb.

A nomikai szabálya a következő. Amikor nomikai-on vagyunk, elsősorban arra kell figyelni, hogy hová kell leülni. A nomikai-on mindenkinek van olyan hely, ahová illik leülnie, és ez a hely az életkortól és a pozíciótól függ. Az asztal esetében az úgy lesz, mint az alábbi képen. Ezen a képen az első helyre a legidősebb vagy legmagasabb pozíciójú embernek illik leülni. A jobb alsó sarokban van a kijárat. Minél alacsonyabb számú egy hely, annál idősebb vagy magasabb pozíciójú ember ül oda. Azt mondják, hogy ez azért van így, mert régen, amikor egy fegyveres vagy valaki bejött, az első hely volt a legbiztonságosabb.

nk.jpg

Persze amikor valaki a barátaival megy nomikai-ra, általában nincs ilyen szabály. Csak amikor a vállalati főnökével vagy kollégájával megy kocsmába. És arra is kell figyelni, hogy hogyan kell önteni az alkoholt a pohárba. A címkét fölfelé fordítva kell önteni. Nem tudom pontosan miért. Azt mondják, hogy azért kell mutatni a címkét, hogy tudni lehessen, milyen fajta az alkohol.

És sajnos van probléma, vagyis rossz szokás is. Gyakran van olyan ember, aki a nomikai-on az alkoholt (főleg sört) egy húzásra issza meg. Ezt ikkinomi-nak hívják. Ezt azért csinálják, hogy a nomikai hangulata jobb legyen vagy szórakoztassák a résztvevőket. De igazából nem így lesz, hanem mindenki aggódni fog az illetőért, mert ez nagyon veszélyes. A testben az alkohol sűrűsége hirtelen túl magas lesz. Meg is lehet halni. És az a helyzet, hogy minden évben sokan meghalnak, közülük a legtöbben az egyetemisták. Ezért nekünk is figyelni kell. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hányan haltak meg 2008-ban a különböző életkorú emberek között. A táblázatból kiderül, hogy a huszonévesek halnak meg legtöbben alkohol miatt.

gr.gif

Ilyen a buli Japánban. Ez a téma kulturális és gasztronómiai szempontból nagyon érdekes, nemcsak a külföldieknek, hanem a japánoknak is.

Források:

http://www.innovade.co.jp/gr/bounenkai/manner-enseki.html

http://www.kirin.co.jp/csv/arp/health/acute.html

 

A japán munkahelyek helyzete

Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.

Tovább olvasom

Ami fontos, amikor dolgozom...

Tavaly október óta diákmunkaként egy képviselőfánkboltban dolgozom. Ebben a boltban a dolgozók nem csak egy feladattal vannak megbízva, hanem mindenki készíti és árulja is a képviselőfánkot. Ebből a diákmunkából eddig nagyon sok mindent tanultam. Azokat a dolgokat szeretném megemlíteni, amik szerintem nagyon fontosak, amikor ilyen helyen dolgozunk.

Először a jó vendéglátást szeretném megemlíteni. A jó vendéglátás a legfontosabb része ennek a munkának. Nemcsak az én munkahelyemen, hanem elég sok munkahelyen fontos ez. Azt gondolom, hogy úgy kell vendégül látni a vásárlókat, hogy a vendég azt gondolja, hogy újra akar jönni vásárolni ide. Amikor vásárolok valamit egy boltban, ha nagyon rossz a kiszolgálás, kellemetlenül érzem magam és azt gondolom, hogy nem akarok többször oda menni. Ezért a vidám arc, az udvarias beszéd, a világos hang és köszönés, és a külső megjelenés nagyon fontos. Mostanában a munkahelyem falán van egy plakát. Az van ráírva: “mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!! Ha a vendég úgy gondolja, hogy nem elégedett, amikor hazamegy, az azt jelenti, hogy te nem mosolyogtál!” A munkahelyemen majdnem mindenki diákmunkaként dolgozik. De a vendégeknek a főállású alkalmazott és a diák egyformán eladó. A diákoknak is felelősségteljesen kell dolgozni.

Most a konyhai munkáról szeretnék szólni. A konyhai munkában szerintem nagyon fontos az előzékenység és az együttműködés. A munkahelyemen általában ketten dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy amikor az egyik dogozó nem teljesíti a saját feladatát, a másik dolgozónak sok feladatot kell csinálnia. Ezért mindig saját magának kell arra gondolnia, hogy most mit kell csinálni, hogy a másik kellemesen tudjon dolgozni. Az, hogy mit csinálok, az aznapi partnertől függ. Amikor olyan dolgozóval dolgozom, aki idősebb nálam, lendületesen keresem a feladatokat és sok feladatot én végzek, mintha nem akarnám dolgoztatni a partnert. Ha a partner valami feladatot csinál, azon gondolkodom, hogy mivel segíthetek neki. Amikor olyan dolgozóval dolgozom, aki fiatalabb nálam, nagyon fontos faladatot adni neki, mert még nem jól tudja, mit kell csinálni először, melyik feladat fontosabb, mire kell vigyáznia stb. Ráadásul ügyelnem kell arra is, hogy ő helyesen csinálja-e. Nemcsak a partnerre gondolok, hanem minden más dolgozóra is. Például, amikor este dolgozom, úgy készülünk másnap reggelre, hogy a másnapi dolgozók könnyen tudjanak dolgozni.

Csak 7 hónapja dolgozom itt, de eddig sokat gondolkozhattam, tapasztalhattam és tanulhattam. Továbbra is szeretnék vigyázni ezekre a fontos dolgokra, hogy jól érezzék magukat a vásárlók és kellemesen dolgozzunk együtt a munkatársaimmal.

M. Y.

 

süti beállítások módosítása