Ebben a szemeszterben a japán gyerekkori játékoknak néztem utána, és most erről szeretnék írni. Azért választottam ezt a témát, mert nem sokat tudtam a játékokról, amelyeket gyakran játszottam, amikor gyerek voltam.

A játékoknak két típusa van, tehát a gyerekek vagy kint vagy bent játszanak. A kinti játékok célja az, hogy játék közben mozgassák a testüket, és a kondíciójuk javuljon.

Először az Edo-korszak óta létező gyerekkori játékok történetéről írok. Az Edo-korszakban a játékok tették ki a gyerekek életének nagyobb részét. A lányok, akik  dajkálták a gyereket, nem csak dajkálták, hanem különböző játékokat játszottak velük, például fogócskát és fonaljátékot. Az Edo-korszak közepén sok gyereknek játékot és babát készítettek. Akkoriban kedvelt játékok voltak a fogócska, a bújócska, az otedama és a fonaljáték.

Valószínűleg Japánban egyre fontosabbak és komolyabbak a házassággal és a válással kapcsolatos problémák. A múlthoz képest azt érezzük, hogy a házasságról való gondolataink és a házasélettel kapcsolatos érzéseink változnak. Erről a problémáról szeretnék gondolkodni.

Először a házassággal kapcsolatos problémákról szeretnék írni. Mostanában növekszik azoknak a létszáma, aki későn házasodnak meg vagy az életük végig sohasem házasodnak meg. Ennek az oka, hogy sok ember inkább a munkájára akar koncentrálni, mint a szerelemre, több saját szabadidőre vágyik, úgy gondolja, hogy a házasélet nagyon nehézkes, és nincs elég pénze egy családhoz stb. Úgy érezzük, hogy a legutóbbi időben az emberek szeretnének a saját életükre koncentrálni, és nem akarnak rengeteg pénzt és erőfeszítést szánni a családra.

Ez a tendencia kapcsolódik a születési ráta csökkenéséhez. A késői házasság és a házasság elmaradása miatt kevesebb gyerek születik, mert az emberek nem akarnak rengeteg pénzt költeni, és gyerek nélkül akarják élvezni az életüket.

A következő probléma a válás. Az állam szerint Japánban a válások száma és aránya 2000-től rohamosan növekedett, és 2003-ban volt a legnagyobb. Azóta apránként csökken. A válások okaként lehet említeni, hogy a pár tagjainak nincs elég pénzük, túl elfoglaltak, különbözik a gondolkodásuk, eltérőek az érzéseik és már nem szeretik egymást stb.

Azt gondolom, hogy ha a párnak van gyereke, ő nagyon szomorú lesz és szenved a mindennapi életében, ha neki hiányzik az egyik szülője. Ezért a szüleinek gondolkodni kell a nagy teherről, amit a válás jelent a gyereküknek. A válás nem csak a szülőknek probléma, hanem a gyereknek is. Nem szabad könnyelműen dönteni erről.

Az ilyen házassággal és válással kapcsolatos problémákban van néhány rossz dolog. Azt gondolom, hogy ezek a problémák rossz változást jelentenek az életünkben. A legkomolyabb probléma az, hogy ez kapcsolódik a születési ráta csökkenéséhez. Ez az egész országnak nagyon fontos téma, mert jelentős társadalmi probléma, hogy különösen mostantól a lakosság csökkenni fog. A házasság és a válás nagyon fontos pont az életükben, ezért körültekintően kell gondolkodni és dönteni.

A prezentáció a japán kultúrában fontos állatok közül mutat be néhányat.

Prezentáció a japán gyerekkori játékokról.

Japánban sok iskola és más oktatási intézmény van, például egyetemek, gimnáziumok, középiskolák, általános iskolák és óvodák.

A gyerekek először 3 évestől 6 éves korig óvodába járnak, vagy ha az anyjuk dolgozik és nagyon elfoglalt, bármilyen kortól 6 éves korig a gyerekek más típusú óvodába is járhatnak, ahol későig vigyáznak rájuk. Az óvodában a gyerekek tanulnak játszani a barátaikkal, írni, rajzolni, és először ismerkednek meg más gyerekekkel és tanárokkal.

Az általános iskolában 6 évestől 12 éves korig vannak a gyerekek. Az első évben a japán órán a hiraganákat, a katakanákat és könnyű kandzsikat, és a számtan órán az összeadást és a kivonást tanulják. A második évben kezdenek tanulni sok kandzsit és a szorzótáblát. Amikor harmadikosok lesznek, kezdenek tanulni tudományt és társadalmat. Az osztályt is meg kell ismerni, ez nehéz diákoknak. A tanulás egyre nehezebb lesz az egyre magasabb osztályokban. A hatodik osztályban néhány gyerek felvételi vizsgát tesz a következő középiskolába.

Néhány gyerek olyan középiskolába jár, ahol felvételi vizsgát kell tenni. Más gyerekek pedig a helyi középiskolába járnak. A középiskolás diákok nem számtant tanulnak, hanem matematikát, és angolul is kezdenek tanulni. A tanórán kívül majdnem minden diák végez valamilyen klubtevékenységet. A klubok között sport és kulturális klubok vannak, ahol a diákok találnak olyan dolgot, aminek az idejüket szentelhetik. Sok esetben a diákok között, akik középiskolába felvételi vizsgát tesznek, néhány diák a következő gimnáziumba felvételi vizsga nélkül kerül be. Más diákok pedig a következő gimnáziumba felvételiznek.

A gimnáziumban a tanulás nehezebb lesz, és mindent részletesebben tanulnak. Elsős gimnazista kor után néhány vizsgát tesznek, jegyet kapnak, és eldöntik, melyik egyetemre mennek. A gimnáziumban is sok klub van, és a diákoknak szabadon lehet választani. Harmadikos korban szorgalmasan tanulnak, hogy arra az egyetemre tudjanak menni, amire akarnak.

Ha megbuknak a felvételi vizsgán, lehet tanulni még egy évet. Lehet tanulni kiegészítő tanévben vagy előkészítő iskolában. Ha felveszik őket arra az egyetemre, amelyre tényleg akarnak menni, nagyon örülnek.

Az embereknek iskolába járni nagyon fontos tapasztalat. Nemcsak tanulnak, hanem meg lehet ismerni az emberi kapcsolatokat is. A tanáraik és a szüleik sok mindent tanítanak a gyerekeknek, akik ezután felnőttek lesznek és kilépnek a társadalomba.

I. S.