Magyar szakosok Japánban


A hely, ahol élek

Nem szeretem a mostani házamat. Én a családommal lakom Hjógóban, egy kétszintes, erkélyes, saját házban. Ez a ház nem nagy, nem is napos, és a környék sem szép. Az igaz, hogy jó a közlekedés, de a legközelebbi állomás környékén nincsenek érdekes helyek, és nincs szép könyvtár és kávéház sem. A szomszédunk pedig unalmas, és nem vagyunk jóban. Ennek ellenére nem akarok elköltözni ebből a házból.

Öt évvel ezelőtt költöztünk erre a helyre. Ez az első saját házunk, mert eddig egy céges szálláson éltünk Nagojában. Nekem nem annyira tetszett az a lakás sem, de legalább elégedett voltam. Ott a környéken volt néhány barátom, és az épület egy magas helyen volt, így onnan gyönyörű volt a kilátás (a harmadik emeleten laktunk).  A nappaliban nagy ablakok voltak, így nagyon szerettem a kilátást nézve tanulni. Hát, milyen a mostani házam? Igazán semmi sem tetszik nekem a mostani házunkban, de ha valaki ezt kérdezi, így fogok válaszolni: „Ebben az öt évben sok mindenen mentem keresztül itt, így nem szeretnék elköltözni innen.” Itt a házban egyszer nagyon veszekedtem az anyámmal vagy a nővéremmel, máskor vidáman beszélgettem az apámmal. Voltak olyan esték, amikor nem tudtam aludni.  Olyan reggelek is voltak, amikor sokáig boldogan zenét hallgattam az alvó nővérem mellett. Itt sokat sírtam, sokat nevettem. Ezek az élmények nagyon fontosak nekem.

Nem szeretem ezt a házat, de nagyon szeretem ezeket az élményeket. Így ezután is itt fogok lakni addig, ameddig meg nem házasodom. Szeretném megköszönni ennek a háznak a boldog napokat.

A lakásom előnyei és hátrányai

Én egy albérletben lakom egyedül. A lakásom egy kicsit régi, de nagy. Egy előszoba, egy konyha, egy fürdőszoba, egy WC, két szoba és egy erkély van.

Szerintem négy előnye van a lakásomnak. Az első, hogy a közelben sok bolt van. A második, hogy két szoba van. Amikor a barátaim vagy a szüleim jönnek, kényelmes, mert tágas. A harmadik, hogy közel van az Isibasi állomás. A negyedik, hogy van tatamis szoba. Két szoba van, de az egyik szoba tatamis. Nincs ágyam, de van futon. Futonon alszom. A tatamis szoba nagyon kényelmes. Szeretem a tatami illatát.

De sajnos négy hátránya is van a lakásomnak. Az első, hogy a fürdőkád nagyon kicsi. A négyzet alakú fürdőkád nagyon rossz, mert nem lehet kinyújtani a lábaim. Nagyon hiányzik a téglalap alakú fürdőkád, mert a házban, amiben Fukuiben laktam, az van. A második, hogy a mosógépem az erkélyen van. Szeretnék az órák után mosni, de akkor már éjszaka lesz. Nem lehet éjszaka mosni, mert a mosógépem nagyon hangos. A legrosszabb, hogy most nagyon hideg van. Szeretek mosni, de nem szeretek kint mosni. A harmadik, hogy egy kicsit messze van az egyetem. Busszal megyek a Minói kampuszra. A lakásomtól a Tojonakai kampuszon lévő buszmegállóig gyalog körülbelül 25 perc. Nincs nagyon messze és szeretek gyalog menni, de ha reggel visszaaludtam és elaludtam, futnom kell. Nem szeretek futni. Már az óra előtt nagyon fáradt leszek. A negyedik, hogy nagyon fárasztó takarítani a lakást, mert nagy. Nem szeretek takarítani. Ha kicsi lakásban laknék, talán a lakásom gyorsan rendben lenne, de a lakásom tágas.

A lakásomnak sok hátránya, de sok előnye is van. Tetszik a lakásom.

Egy japán család otthona

A családommal három évvel ezelőtt költöztünk a házba, ahol most lakunk. Mi előtte költöztünk néhányszor az apukám munkája miatt. És soha nem házban, hanem lakásban laktunk az anyukámmal és az apukámmal, mert nem tudtuk, mikor kell költöznünk, így nem tudtunk házat venni. De amikor másodéves gimnazista voltam, úgy döntöttünk, hogy az apukám egyedül költözik Tokióba, és az anyukám és én pedig együtt Oszakában maradunk, így megvettük ezt a házat. Én kicsit szomorú voltam, hogy az apukám nem fog velünk lakni, de nagyon örültem, hogy először az életemben egy családi házban lakom. Nagyon tetszik a házunk.

A házunk a külvárosban van, így nem rossz a levegő, nincs túl sok ember, se túl sok autó, de a közelben van néhány szupermarket, éttermek, kórházak és szépségszalonok is. Egy vonatállomás és egy buszmegálló is van a közelben, így jó a közlekedés. Így itt élni kényelmes és praktikus.

A házunk emeletes, szép és nagyon új. A fala fehér és a tető sötétbarna. Sajnos nincs kert, de kint az ajtó előtt van egy fa és különböző szép virágok cserepekben. Most karácsony van, így feldíszítettük a fát. A földszinten van egy kis tatamis szoba, fürdőszoba, WC és amerikai konyha. A tatamis szobában alszunk futonon az anyukámmal. Az amerikai konyhában van egy étkezőasztal, egy hűtő, székek, egy tévé, egy kanapé, szekrények, polcok és a kis, aranyos halam. Itt főzünk, eszünk, pihenünk, és néha a barátaimmal bulizunk. Fent van három szoba, az enyém, az anyukámé, az apukámé, egy WC és egy erkély. A szobámban van egy íróasztal, egy szék, egy ruhásszekrény, egy szekrény, egy polc, egy zongora és sok plüssállat. A szoba világos, de most kicsit rendetlen. Szilveszter előtt takarítanom kell...

Milyen rossz a lakásom!

Most egyedül lakom Oszakában egy albérletben. Amikor gimnazista voltam, azt gondoltam, hogy nagyon klassz lesz, ha egyedül lakhatok. De most tudom, sajnos ez nem igaz. Most szeretném elmagyarázni, hogy milyen rossz az én lakásom.

Először is túl kicsi! Csak 4,5 tatami (1 tatami=1,62 négyzetméter). Ez borzasztó. Nem lehet sok embert meghívni! Tehát az én lakásomban nem lehet bulizni! Nagyon szeretek bulizni, így ez nagyon rossz (tudjátok, a japán lányok nagyon szeretnek bulizni, de a buli kicsit más az európai bulikhoz képest. Például takojaki bulit, nabe bulit stb. rendezünk).35482492_624.jpg

Ráadásul a lakásom nagyon sötét, hiszen az épület, amiben lakom, nagyon alacsony, de körülötte magas épületek vannak, így a nap nem tud besütni a szobámba. Mindig, reggel és délután is, villanyt kell kapcsolni. Minden reggel azt gondolom, hogy ma biztos rossz az idő, mert nagyon sötét a szobám. De amikor kimegyek az utcára, szépen süt a nap! Ez nagyon vicces.

Az utolsó rossz dolog, hogy a lakásom zajos! Minden közel van a lakásomhoz. Például non-stop, szupermarket, állomás, és karaoke-bár. Először azt hittem, hogy ez fantasztikus, mert Ehimében semmi sincs a házam körül. De sok ember jön a lakásom környékére karaokézni vagy alkoholt inni, és még éjjel is elég sok ember van az utcán! Sokkal rosszabb, mint gondoltam.

A kicsi, sötét és zajos lakásom nem tetszett nekem, de mostanában kicsit jobb lett. Vettem új függönyt, szőnyeget és ágyat! És egy nagyon jó dolog is van. Nagyon könnyű takarítani! Nagyon lusta vagyok, így ez tök jó!

A szülőházam Okajamában

Én okajamai vagyok. Okajamában egy régi japán házban laktam a családommal. Az a ház egy kis vidéki faluban van. A közelében csak rizsföldek és hegyek vannak, és kevés a ház. Nincsenek könyvesboltok, éjjel-nappali boltok és magas épületek. Rossz a közlekedés. De sajnos általában nem csendes. Tavasszal a békák, nyáron a kabócák és ősszel a rovarok énekelnek a rizsföldön és a fűben. A télen nagyon nyugodt a környék.

nin.jpg

A házunk kétszintes, a földszinten a nagyszüleim laknak, az emeleten a szüleim és a testvéreim. Az emeleten van a nappali, a szüleim hálószobája és a gyerekszobák. A földszinten van egy nappali, a konyha, a nagyszüleim hálószobája, a hagyományos japán vendégszoba és a fürdőszoba.

A ház körül egy kis tavacska van. A nagypapám pontyot tart benne. Egy kis farm is van. Zöldségeket nevelnek. Néha majmok és vaddisznók jönnek a hegyekből és zöldséget lopnak.

nin2.jpg

Ezen kívül egy kis élelmiszerbolt is van a házunknál. A ház és a bolt egy épületben van. A nagyszüleim vezetik a boltot. Főleg a környékbeli idősek jönnek, de nemcsak az élelmiszerek miatt jönnek ide. A boltban van néhány szék, az idősek ott ülve beszélgetnek és italokat isznak.  

Amikor ott laktam, én szerettem ezt a házat, de nem szeretettem a falut, mert nekem kényelmetlen és unalmas volt. Most sem szeretem, de néha hiányzik a természet és a nyugalom.

Ni. N.

A lakásom

Most egyedül lakom, de két évvel ezelőtt még a családommal laktam egy másik lakásban. E között a két lakás között sok nagy különbség van. Ezekről a különbségekről fogok írni.

A családom háza nagy és emeletes ház. Négyen vagyunk a családomban, mindenki abban a házban lakott. Sok szoba van. Előszoba, nappali, fürdőszoba, két WC, két gyerekszoba (az enyém és a húgomé), a szüleim hálószobája, konyha, japán stílusú szoba is van. Japán stílusú szoba szerintem csak a japán házakban van, a padló tatami, amit egy növényből lehet készíteni, puha és nagyon jó illatú. A szobának nincs ajtaja, hanem fuszuma van, ami olyan, mint egy papír fal, ezt elcsúsztatjuk és ezen lépünk be vagy ki. Egy kis kert is van. Abban a kertben a kutyánk lakik. Van sok virág, növény, és egy narancsfa.

Van néhány szomszédunk, mindenki jól ismeri egymást. Egyik szomszédunk néha hoz nekünk zöldségeket és gyümölcsöket, amiket maga termesztett. Nagyon finom és friss a zöldség. Mi is adunk neki ajándékot.

Most egy nagyobb házban, de kisebb lakásban lakom. Ez egy kétemeletes ház, és körülbelül harminc ember lakik itt, de mindegyik lakás nagyon kicsi. A lakásomban csak egy nappali van, ebben a nappaliban csinálok mindent. Előszoba, fürdőszoba, WC, konyha is van, de ezek sajnos kisebbek, mint a családi házban. Azt hiszem, hogy legfeljebb két ember tud itt lakni. Nincs kert, de van egy kis erkély, és ültettem virágot egy cserépbe.

Sok ember lakik a házamban, de senkinek se tudom a nevét. Nagyon vékony a fal, ami a lakások között van, ezért könnyen hallhatom a szomszédot. Nekem csak egy szomszédom van. Nem tudom miért, de néha magában beszél és hangosan nevet.

Melyik a jó lakás?   A családom házában nagyon nagyok a szobák és sokan lehet együtt lakni. Kedves szomszédaink is vannak. Másrészt, bármikor bármit lehet csinálni a lakásomban, amiben most lakom. Ha éjfélkor jövök haza, senkit sem zavarok. Azt hiszem, hogy ez nagyon nehéz kérdés. Amikor megkívánom a szabadságot, a kis lakásomban töltöm az időt, amikor valakivel szeretnék beszélni, visszamegyek a családi házba. Ez a legjobb ötlet.

S.Ch.

Wasicu, a hagyományos japán szoba

Mostanában Japánban sok lakás betonból van, és egyre kevesebb az eredeti hagyományos japán lakás. A hagyományos japán lakás általában fából készül, és az alakja teljesen más, mint az európai lakásé. Szerintem különösen a szoba más. A hagyományos japán szobát wasicunak mondjuk. Ennek van néhány jellemzője. Ezekről fogok írni.

Az első jellemző a tatami. A wasicu padlója nem fapadló, hanem tatami. A tatami az igusza nevű növényből készített négyszög alakú anyag. Egy szobában néhány tatamit használunk. E miatt a wasicuban jó igusza illat van és nincs szükség cipőre vagy papucsra, csak mezítláb kényelmesen tudunk lenni, és szőnyeg és szék nélkül tudunk ülni és feküdni tatamira. A tatami a hangot is elnyeli. A jó illatú és csendes helyen jól ki tudjuk pihenni magunkat. És a tatamik elrendezésére is van szabály. Általában úgy rendezzük el őket, hogy ne találkozzon egy helyen négy tatami csúcs. Ünnepléskor is így rendezzük el. De temetéskor vagy valami szomorú rendezvényen úgy rendezzük el őket, hogy minden tatami egy vonalban legyen. A templomban is így csináljuk.

A második jellemző a sózi és a fuszuma. A sózi olyan, mint a wasicu ajtaja vagy ablaka. A kerete fából készül és oda papírt ragasztanak, ezért átereszti fényt. A papír miatt nem túl erős a fény, pont jó világosságot kaphatunk. A fuszumát a szobák közötti válaszfalként használjuk. A fuszuma kerete is fából van, és papírt ragasztanak rá, de nem ereszti át a fényt. Olyan fuszuma is van, amin szép rajzolt kép van.

A harmadik jellemző dolog a tokonoma. A tokonoma a wasicu sarkában lévő terület. Ide dísztárgyakat teszünk, olyanokat, mint a kakeziku (olyan mint egy kép vagy kalligráfia), vagy ikebana. Régen, amikor magasabb pozíciójú ember jött vendégként, a vendéglátó dísztárgyakkal mutatta a vendég hatalmát. Szerintem ez nagyon japános szokás. De mostanában nem sok wasicuban van tokonoma.

Ezeken kívül is van még néhány jellemző tulajdonsága a wasicunak. Én azt gondolom, hogy a wasicu a tipikus japán karaktert és szokásokat mutatja. Sajnos mostanában kevesebb lett a wasicuk száma, mint régen. De van olyan ember, aki egy európai stílusú szobába japános tárgyakat is elhelyez (például tatami ágy stb.) Véleményem szerint a mai japánok élete európaias lett, de nem akarják elfelejteni a japánságot.

O. A.

A hagyományos japán lakás

Amikor Magyarországon és Amerikában voltam, nagyon meglepődtem, hogy külföldön nagyon más lakások vannak. Így ebben a dolgozatban szeretném bemutatni a japán hagyományos lakást.

Először is a japán időjárás elég különleges. Japán nyáron elég meleg a nedvesség miatt és télen hideg az erős északi szél miatt. Hogyan alkalmazkodtak ehhez a japánok?

A japán lakás padlója általában fából készül, és a föld és a padló között szabad helyet hagynak, hogy a föld nedvessége miatt ne legyen meleg a földszint. Ezt a helyet juka szitának hívják, ami magyarul azt jelenti „a padló alatt”. Ez a hely néha elárad, amikor sok eső esik.

A padlóra, ahova az emberek ülnek, mi tatamit teszünk, ami olyan mint egy vastag matrac. Ezt egy növényből készítik, amit Kumamotóban termesztenek a legtöbbet. Csak a japánok használják ezt a dolgot, és körülbelül ezer év óta van. Erre a helyre nem széket szoktunk tenni, hanem zabutont, ami olyan, mint egy vékony párna. Így Japánban a lakásban nem viselnek cipőt. Ez nagy különbség a külföldi országokhoz képest. Tehát amikor külföldi lakásban vagyok, mindig le akarom venni a cipőt.

Azt mondtam, hogy Japánnak különleges éghajlata van. És az északi part és a déli part között hatalmas különbség van. Az északi parton télen sok hó esik, így a ház teteje gyakran meredek, hogy a hó magától lecsússzon róla. A hó miatt néha nem lehet belépni a házba, így sok háznak két bejárati ajtaja van. Inkább a déli parton nem szokott esni a hó télen. Okinawában nagyon sok tájfun jön nyáron, így a házat kőkerítéssel veszik körül, hogy megállítsa az erős szelet. És a tájfunon kívül keveset esik az eső, tehát sok lakásnak van nagy víztározója.

De a második világháború után a japánok a hagyományos japán életről inkább nyugati életre váltottak át. Így hagyományos lakás már nagyon kevés Japánban. A nem japános, nem nyugati lakások száma növekszik, ami japán különlegesség. Ez az egyik jó tulajdonsága Japánnak.

Sok információt kerestem, hogy ezt a dolgozatot megírjam, és sok új dolgot tudtam tanulni. Én japán vagyok, így szeretném a japán kultúra sok részletét megismerni, hogy be tudjam mutatni a külföldieknek, és több embert érdekelje Japán.

K. Ch.

Lakótelep-építés a szocializmus korában Magyarországon

 

Budapest lakásproblémákkal küzdött a 20. század elején, de ezt nem sikerült megoldani a két világháború között. A kormány 1950. január elején a fővároshoz csatolt hét környékbeli várost és tizenhat községet[1]. Az ipar vonzása és a falusi helyzet romlása miatt megindult a falusi tömegek beáramlása Budapestre, és a tömeges áttelepülés katasztrofálissá tette Budapest lakáshelyzetét[2]. Emiatt kevés volt a lakás, ezért kezdődött el a Kádár-korszakbeli lakásprogram.

Ebben a programban lakótelepeket építettek a városokban. Például Békásmegyeren 1973-ban kezdték el, és a lakótelep 1983-ra készült el; ma mintegy 35000-40000 ember él itt[3]. Panelházakat, kb. 4-10 emeletes házakat építettek.

A lakásokhoz elsősorban olyan társadalmi csoportok jutottak, amelyek közelebb álltak a hatalomhoz[4]. Így a párt és állami apparátus tagjai könnyebben kaptak lakást[5].

Ilyen program nemcsak Magyarországon, hanem egész Kelet-Európában volt. Például a Szovjetunióban nagyon kevés volt lakás, így a Hruscsov-korszakban sok lakást építettek, de ezek a Szovjetunió felbomlásáig nem voltak tele. A Szovjetunióban kevesebb volt a magánlakás, mint más Kelet-Európai országokban. A peresztrojka után olyan programot kezdtek el, amely magán lakás építését ajánlotta.

Egyébként kényelmesek voltak a lakások? Manapság sok kritika éri a távfűtés miatt gazdaságtalan, többnyire csekély alapterületű, rossz elosztású panellakásokat[6]. Ám a beköltözők számára a meleg víz, a fürdőszoba, a távfűtés volt a megvalósult álom[7].

Ma is maradnak a szocializmus-korabeli lakások egész Kelet-Európában és sok lakásban laknak emberek. Az ilyen íztelen és rideg lakásokat a szocializmus hagyatéka részének tekinthetjük. Bár az országok egyre jobban fejlődtek, sok modern épület született meg. Így érdekes, hogy vannak városok, ahol régi és új épületeket is lehet látni. Ma vannak turisták, akik ezeket a lakásokat fényképezik és mutatják be saját blogokon. Remélem, hogy örökre maradnak ilyen hagyatékok, amelyek révén láthatjuk a régi korszakot.

A. M.

[1] Szántó Gábor, A mi 20. századunk : magyarországi képes albuma, Pannon-literatúra KFT, Budapest, 2009, 124. o.

[2] Uo.

[3] Uo.

[4] A Kádár-korszak lakáspolitikája http://www.ingatlanhirek.hu/hir/A-Kadar-korszak-lakaspolitikaja/33606/

[5] Uo.

[6] Szántó, 124. o.

[7] Uo.

Miért más a japán és a külföldi lakások bejárata?

Külföldi krimikben és japán krimi animékben gyakran láthatjuk azt a jelenetet, hogy a detektívek kulcs nélkül betörnek a lakásba. Ők a testükkel törik be a bejáratot. De sajnálom, ez Japánban lehetetlen, mert a japán bejáratokat nem lehet kintről befelé nyitni. A japán lakásban többnyire olyan bejáratok vannak, amik kifelé nyílnak, az európai lakásokban pedig olyan bejáratok vannak, amik befelé nyílnak. Vajon miért van ilyen különbség? Ebben a dolgozatban ennek az okát próbálom megfejteni.

Először is a biztonsági problémákról szeretnék írni. Azt hiszem, hogy az európai lakás biztonságosabb, mint a japán. Például egy rabló be akar törni a lakásba. Az európai lakásba nem könnyű betörni, mert a lakó bentről a testével tudja nyomni az ajtót és bútorokat lehet tenni a bejáratok elé. De a japán lakásban nem lehet ilyet csinálni. A japán lakásban a rablónak és a lakónak is húzni kell a bejáratot. Ha a rabló erősebb, be tud törni. Ezért az európai bejáratok biztonságosabbak. Régen Japánban ritka volt a rablás és kevés japán aggódik amiatt, hogy valaki betör a lakásba. De mostanában Japán sem olyan békés. Japánban is növekedett a bűnözés. Nem olyan biztonságos, mint régen. Mostanában Japánban a biztonság érdekében jobbak az olyan bejáratok, amik befelé nyílnak.

A következő részben a szokásokról szeretnék írni. Amikor a japánok hazamennek, ők kinyitják a bejáratot és leveszik a cipőt és a bejárat elé teszik azt. Ha a bejáratok befelé nyílnának, nehezen tudnának nyílni a cipők miatt. Európában viszont nem veszik le a cipőt a bejárat előtt. Azt hiszem, hogy ez a szokás is hatással van a bejáratok közötti különbségre.

Végül azt hiszem, hogy az is fontos, hogy hogyan üdvözöljük egymást. A japánok és az európai emberek különböző módon üdvözlik egymást, amikor valakivel találkoznak. A japánok meghajolnak, az európaiak pedig kezet ráznak vagy csókot adnak egymásnak. Japánban a vendégeknek a bejárattól hátrébb kell várni, mert amikor meghajolnak, biztos távolság szükséges a két ember között. Az európai üdvözléshez pedig nem szükséges ilyen távolság.

A bejárat határvonal, ami összekapcsolja a kinti és benti világot, egy hely, ahol valakivel először találkozunk. Láthatjuk benne a kultúrát is. Vagyis ha látjuk az ország bejáratait, meg lehet ismerni az országot.

U. M.

süti beállítások módosítása