Szakamoto Hajatóról írok, mert én tisztelem Szakamoto Hajatót. Ő egy baseball játékos. A Yomiuri Giantsban játszik, ami az egyik leghíresebb csapat Japánban. Nagyon jó ütőjátékos, ezért a japán válogatott tagja is. És ő a kapitány a Giantsban. Én csodálom Szakamotót, mert ő mindig vidám és barátságos, akkor is ha rosszul van vagy fáradt. És mindig igyekszik. Évente négyszer vagy ötször megyek a stadionba meccset nézni, és én erőt tudok kapni Szakamotótól.

Ő magas és karcsú, 186 centi. Neki barna haja és fekete szeme van. Nagyon jóképű, ezért a legnépszerűbb játékos a csapatban. Így játék előtt és után gyakran aláírást oszt a rajongóknak és fényképezkedik a rajongókkal. Én is kaptam tőle aláírást négy vagy öt évvel ezelőtt.

Ő Hjógoban született és ott kezdett baseballozni is. Amikor kisiskolás volt, ugyanabban a csapatban edzett a híres baseball játékossal, Tanaka Maszahiróval, aki most Amerikában játszik.

Ő nagyon szereti a csokit és a gyümölcsöt. Február 14-én nagyon-nagyon sok csokit kap a rajongóktól, akár három vagy négy kartonnal is.

Neki van egy bátyja és egy öccse. A bátyja 34 éves és az öccse 25 éves. Szakamoto azt mondta, hogy gyakran mennek vásárolni öccsével, néha ruhát vesz az öccsének. Szeretem benne, hogy ő nagyon jó ember. Az anyukája meghalt rákban, amikor Szakamoto 19 éves volt. Egy nappal a halála előtt, Szakamoto meghívta az anyját a stadionba. Azon a meccsen Szakamoto hazafutást ütött.

Japánban minden iskolában sok klub van, amelyekben a diákok szórakozhatnak. Sportklub, zeneklub, főzőklub, mindenféle klub van, és sokan tagjai ezeknek a kluboknak. Néha szórakozásként járnak oda, de néha nagyon komolyan is csinálják. A következőkben szeretném bemutatni a japán iskolai klubokat.

Általános iskolában, gimnáziumban, és egyetemen is vannak klubok, de mindegyik iskolában kicsit másmilyenek. Az általános iskolában, a klub néha egy óra része, szóval az óra alatt dolgoznak a diákok. Az általános iskolában sokfajta klub van: bármilyen sport, rajz, ének, kézimunka, főzés stb. Az iskolában, ahova én jártam, a diákoknak olyan új klubot is lehetett indítani, amit szerettek csinálni. Például volt, aki nagyon szeretett mangát olvasni, és mangaklubot indított. A klub tagjai a klub óra alatt csak mangákat olvastak! Lehet, hogy ez kicsit furcsán hangzik, de ott az volt a fontos, hogy a a diákok a barátaikkal szórakozzanak valamivel. Az általános iskolában másfajta klub is van, amelybe a diákok iskola után járnak. Ez komolyabb, mint az óra alatti klub. Általában iskola után hetente háromszor vagy négyszer két vagy három órát gyakorolnak. Az általános iskolában népszerű klubok a baseball, a futball, a kosárlabda, a röplabda, a nem sport klubok közül pedig a rézfúvós zenekar a legnépszerűbb.

Japánban az általános iskola és a gimnázium között alsó középiskolába járnak a diákok, ott pedig a klub nagyon fontos része lesz a diákok életének. Egy adat szerint az alsó középiskolai diákok kilencven százaléka tagja valamilyen klubnak. És hatvan százalékuk nagyon komolyan dolgozik a klubban. Például ők majdnem mindennap gyakorolnak óra után és néha óra előtt is, szóval már korán reggeltől gyakorolnak. Itt is népszerű a baseball, a futball vagy a többi már említett klub. A klubokban a diákok nem csak gyakorolnak, hanem a helyes magatartást is tanulják. Például nagyon fontos, hogy kimutassák a köszönetüket azoknak az embereknek, akik segítenek nekik, például a családjuknak, az edzőnek vagy a barátaiknak. Az ő segítségük nélkül nem könnyű sokat gyakorolni. Vagy ha jó hely vagy felszerelés van a gyakorláshoz, akkor az is nekik köszönhető. Amikor egy röplabda klubba jártam, az edző azt mondta, hogy azért tudunk edzeni, mert segítséget és felszerelést kapunk, szóval ha egyedül vagyunk nem tudunk csinálni semmit, ezért ne felejtsük el ezt.

A gimnáziumban és egyetemen egyre csökken a diákok száma, de a klubok komolyabbak is lesznek. Különösen a gimnáziumi baseballnak, futballnak és röplabdának van nagy bajnoksága. Ezekre nemcsak a diákok, hanem az egész ország nagyon figyel.

Más országban is lehet iskolai klubokba járni és ezen keresztül fontos dolgokat tanulni, de Japánban ez könnyebb, mert az iskolában sok klub van és könnyű részt venni a tevékenységekben. Én is az általános iskolától a gimnáziumig sokáig röplabdáztam, és nem csak ügyesebb lettem, hanem sok mást is tanultam. Szerintem az iskolai klub nagyon jó tapasztalat a gyerekeknek.

Forrás:

ベネッセ教育研究所「教育データクリップ！子どもと教育」http://berd.benesse.jp/berd/data/dataclip/clip0008/index2.html

Y. N.

„A meccsnek nem akkor van vége, amikor veszítesz, hanem amikor feladod.” Azt hiszem, hogy mindenki ismeri ezt a mondatot. Egy mangában egy kosárlabda klub edzője mondta ezt. Ez a manga a Slam dunk. Ez a manga minden japán fiúnak tetszik. És vannak olyan fiúk, akik azért kezdték el a kosárlabdát, mert szeretik a Slam dunkot. Japánban amikor a gyerekek sport szakkört választanak az iskolában, a mangák biztosan sok embert befolyásolnak. De milyen mangákról van szó? Ebben a bejegyzésben néhány sportról szóló mangát mutatok be.

Először is az első sport mangáról szeretnék írni, ami biztosan a Kjodzsin no hosi volt. Ebben a mangában egy fiú és az apukája van. Az apuka nagyon szigorúan tanítja a fiút baseballozni. Azért népszerű ez a manga, mert nem csak a baseballról, de a család szeretetéről is ír. Az ilyen mangát most szupokonnak hívják. A szupokon azt jelenti, hogy sportszellem. Ez nagyon férfias manga.

A következő manga a Kjaputen Cubasza (Tsubasa kapitány)”. Ebben a mangában a főhős Tsubasa sokat gyakorolja a focit, és közben felnő. Ez a manga nagyon nagy hatással volt a japán focira. Amikor a tévében a „ Tsubasa kapitányt adták, sok gyerek kezdett el focizni. És a mai foci játékosok is szerették, amikor gyerekek voltak. A Tsubasa kapitány viszont nem férfias, hanem könnyed. Tsubasa azt mondta „A labda a barátom”. Ez egy nagyon furcsa, de népszerű mondat.

Végül a Slam dunk nagyon népszerű a mai fiatal emberek körében is. Ebben a mangában egy rossz diák elkezd kosárlabdázni, és megszereti a kosárlabdát. A főhős haja piros (biztosan japán) és sokat verekedett más emberekkel. De aztán amikor elkezd kosárlabdázni, kedves lesz. Ez a manga férfias, de könnyed is. Sok gyerek szereti ezt, sok rossz gyerek is. Talán e miatt a manga miatt lett népszerű a kosárlabda Japánban. És az a mondat, hogy „A meccsnek nem akkor van vége, amikor veszítesz, hanem amikor feladod.” ma is népszerű. Én is használom.

Japánban a mangák nagyon népszerűek és nagy hatásúak. Minden gyerek olvas mangát, ezért a mangák hatása nagy, nem csak a sportban, de a zenében, a hobbiban, és a munkában is. Ha egy manga népszerű lesz, akkor az a dolog is népszerű lesz, amit a főhős csinál a mangában.

U. M.

Japánban a baseball nagyon híres és népszerű. Nemcsak az idős emberek, hanem a kisgyerekek is szeretik. Természetesen mindenki a profi baseball meccseket nézi és a profi csapatoknak szurkol. De van egy nagyon hagyományos és népszerű meccs, amit nem szabad elfelejteni. Ez a gimnazisták baseball bajnoksága. Minden augusztusban játszanak a Koshien nevű baseballpályán, ami a Hyogo prefektúrában levő Nishinomiya városban van. Ez a beseball bajnokság a legnagyobb a diákok bajnokságok és a belföldi amatőr bajnokságok közül. Általában „a nyári koshiennak", „a nyári gimnáziumi baseballnak" vagy csak „koshiennak" hívják ezt a bajnokságot.

Az első bajnokságot 1915-ben tartották. Azóta minden évben folytatják. De kétszer nem játszottak. Egyszer 1918-ban a rizs árának emelekedése miatti zavaros helyzet miatt, és másodszor 1941-tól 1945-ig a második világháború miatt nem volt. Ezeken kívül minden évben játszottak.

Japánban 47 prefektúra van. Ezért minden prefektúrából egy gimnáziumot választanak. Viszont kivételek is vannak. Csak Hokkaidóból és Tokióból kettő iskolát választanak, mert ott túl sok iskola van. Ha egy csapat az adott prefektúrában megnyeri a bajnokságot, akkor ez a csapat részt tud venni a Koshienen. De ha csak egyszer is veszít, már nem tud tovább jutni, mert egyenes kieséses rendszert használnak. Ezért minden meccsen nyerni kell, ha a Koshienen szeretne játszani. És a Koshienen is egyenes kieséses rendszert használnak, így a meccsek ugyanúgy zajlanak. Az a csapat, amelyik minden meccsen nyer, bajnok lesz. Egyébként 2014-ben az Oszaka megyei csapat lett a bajnok.

A Koshien mecseit a tévében nézhetjuk és a rádióban is hallgathatjuk, hogy hogyan állnak a meccsek. Szerintem sok japánnak eszébe jut a Koshien, amikor a nyárra vagy a nyári szünetre gondol. Japánban három évig kell a gimnáziumba járni. Ezért a harmadéveseknek ez az utolsó meccsük. Mindig látható a tévében olyan videó, hogy a harmadévesek a baseballpályán levő homokból hazavesznek emlékként. Persze a bajnokcsapat is elvisz a homokból, de a tévében mindig a vesztes csapatok sírva teszik be a homokot egy kis zacskóba. Amikor őket nézem, én is szomorú vagyok kicsit, mert el tudom képzelni, hogy hogy érzik magukat miután elveszítették a fontos meccset .

Azt hiszem, hogy a japánoknak a Koshien különleges bajnokság. A gimnazisták nem profik, ezért a meccsek mindig izgalmasak, és mindenki szeretne szurkolni nekik.

I. T.