Magyar szakosok Japánban


Élen a tanulásban, élen a sportban?

A gimnáziumomban a diákokat olyan emberré akarták nevelni, akik a tanulásban és a sportban egyaránt igyekeznek és sikeresek lesznek. Nem volt könnyű a diákok élete.

Először is arról szeretnék írni, hogy milyen volt a tanulás. Mindennap fél 8-kor kezdődtek az órák, és kb. délután 6-ig tartottak, aztán klubfoglalkozásra mentem. 6-7 órakor mentem haza. Otthon sem lehetett pihenni, bár nagyon fáradt voltam. Minden este meg kellett csinálni a házi feladatokat, fel kellett készülni a következő nap óráira, és meg kellett jegyezni az angol szavakat és a régi japán szavakat, mert minden angolórán és régi japánnyelv-órán szódolgozat is volt. Így minden este csak a tanulással foglalkoztam. Alig tudtam aludni. A legjobb esetben is csak 5 órát tudtam aludni. Az iskolában a szünetekben is tanultam, mert e nélkül még kevesebb lett volna az alvásidő.

Másodikként a sportról szeretnék írni. A gimnáziumban a klub sem volt könnyű. A gimnáziumomban különböző sportklubok léteztek, és az összes diák több mint fele tartozott valamelyik klubhoz. Majdnem minden sportklub mindennap tartott edzést. Én az íjászatklub tagja voltam. Hétköznap óra után és hétvégén délelőtt is edzettünk. Az íjászat nem olyan aktív sport, mégis elfáradtam az edzés végére. Hétvégén sokszor szurkolni is mentünk a versenyekre, ahol a klub tagjai versenyeztek. Az edzésről és a szurkolásról nem lehetett hiányozni, ha nem voltunk betegek vagy nem volt speciális dolgunk. A versenyeken általában sok időt kellett várni, ezért sokan vittek magukkal házi feladatokat, és ha volt egy kis idő, akkor házit csináltunk.

ijaszat.jpg

Nem volt könnyű a sportot és a tanulást is ilyen komolyan csinálni. Most visszanézve azt gondolom, hogy ez nem hatékony. Olyan fáradtan nehéz megtanulni a dolgokat. Ha rengeteg tennivaló van, akkor a diákok nem tudnak elég időt szakítani egy-egy feladatra és tantárgyra. Nem lehet az olyan tantárgyat intenzívebben tanulni, ami nem megy elég jól. A klub egy kis felfrissítő tevékenység lesz, mert ott a diákok mozoghatnak és találkozhatnak a barátaikkal, de szerintem nem kell olyan szigorúnak lenni, mint az alsó középiskolai sportklubokban. A gimnáziumban a tanulás a legfontosabb.

Most azt ajánlanám a gimnáziumomnak, hogy ne adjanak ugyanannyi, ugyanolyan szintű feladatot minden diáknak, az osztályfőnök beszélje meg a diákokkal, hogy melyik tantárgyból mit kell csinálni, és kevesebb edzést tartsanak vagy ne legyen kötelező a mindennapi részvétel. Azt hiszem, hogy az a fontos, hogy a diák, az osztályfőnök, egy-egy tantárgy tanárai és a klub tanárai együttműködjenek. Így a diákok a saját maguk számára legjobb egyensúlyt tudják megtalálni a tanulásban és a sportban.

Az idegennyelv-tanítás problémái Japánban

Szerintem Japánban rossz a nyelvtanítás. Szerintem ennek két oka van. Az első, hogy a japán iskolában alig gyakorolhatjuk a beszélgetést. Amikor középiskolás voltam, angolórán sokat gyakoroltam a nyelvtant és a hallás utáni értést. Talán sok japán iskolában a diákok ilyesformán tanulnak angolul, mert ezek a készségek nagyon fontosak a felvételi vizsgán. Sok iskolában nincs szóbeli vizsga. Így az angolórán csak egy kicsit gyakoroltam a beszélgetést. Például felolvastuk a tankönyvet, rövid páros munkát csináltunk (de sok diák japánul beszélt), vagy gyakoroltuk az új szavak kiejtését. Még egy rossz dolog van Japánban. Ha valaki keményen próbál folyékonyan beszélni angolul, néhány diák hülyének nézi őt. Így a japán diákok készakarva úgy beszélnek angolul, mintha katakanát olvasnának.

Azt hiszem, hogy az idegen nyelvet nem a vizsga miatt kell tanulnunk, hanem a kommunikáció miatt. Ha egy nyelvet csak a vizsga miatt tanulunk, az nagyon unalmas. A japán diákoknak gyakorolni kell a beszélgetést és valójában használni a nyelvet. Szerintem a használat a legfontosabb, mert amikor tudtam beszélgetni külföldi diákokkal magyarul Szegeden, nagyon jól éreztem magam. Jó ötlet, hogy meghívunk néhány külföldi diákot az órára és beszélgetünk angolul vagy más idegen nyelven.

A következő probléma, hogy a japán emberek nagy része csak angolul tanul. Amikor külföldi diákokkal vitáztam, azt mondták, hogy gimnazista korukban már tanultak egy-kettő idegen nyelvet az angolon kívül. Például németül, franciául, kínaiul stb. És persze tudnak folyékonyan beszélni angolul is. Nagyon csodálkoztam, mert amikor gimnazista voltam, az iskolámban nem tudtam tanulni más idegen nyelvet az angolon kívül. Csak angolórák voltak. Szerintem sok más japán gimnáziumban is csak angolórák vannak és nincsenek más idegennyelv-órák.

Talán sok japán ember azt hiszi, hogy Japánnak csak az angolra van szüksége. Valójában most sok országban beszélnek angolul világszerte és a japánok azt hiszik, hogy talán nincs nagy baj a munkában, ha valaki tudja használni az angolt, mert sok japán vállalat kér jó pontszámot a TOEIC-en vagy a TOEFL-en.

Sok japán tanul idegen nyelvet csak a vizsga vagy a munka miatt! Így amikor valaki azt mondja, hogy tanul egy idegen nyelvet az angolon kívül, a másik azt kérdezi, hogy miért, mi lesz a jövőben. De szerintem még akkor is nagyon fontos nekem a nyelvtanulás, ha nem tudom használni az idegen nyelvet a vizsgán vagy a munkában. Ahogy tanulok magyarul, egyre többet megismerek a magyar kultúrából is. Ez nagy előnye a nyelvtanulásnak. A japánoknak meg kell érteni, milyen izgalmas az idegen nyelv és a kultúra.

Ha a jövőben nekem gyerekeim lesznek, szeretném megtanítani nekik, hogy milyen izgalmas a nyelvtanulás és nem a vizsga miatt, hanem a kommunikáció és a kultúra megismerése miatt taníttatom majd őket idegen nyelvekre.

Nyelvtanulás

Ha azt mondom, hogy magyar szakos diák vagyok, mindig mindenki azt kérdezi, miért akarok magyarul tanulni. A magyar emberek is az ugyanezt a kérdést teszik fel. Ha azt mondom, hogy angolul is tanulok, senki sem kérdezi azt, miért tanulok angolul. Mindenki azt gondolja, hogy az angol nyelv nagyon fontos, mindenkinek kell angolul tanulni, a magyar nyelv viszont nem hasznos, nem fontos, és nem kell tanulni.

Szerintem ez nem igaz. Tulajdonképpen az angol nyelv nem mindig fontos. Ha az egész életemet Japánban töltöm, talán sok külföldi emberrel találkozom, de Japánban sok nyelvi szakember is van, így ők segíthetik a külföldi embereket. Persze a legjobb szituáció, ha én is tudok segíteni, de ha csak japánul tudok beszélni, akkor sem leszek bajban. Ha Amerikában lakom, persze az angol nyelv nagyon fontos, de a magyar nyelv is nagyon fontos Magyarországon. Tehát a nyelv értéke a hely szerint változik.

Amikor tanulunk, az érdeklődés a legfontosabb indíttatás. Az emberek nem tudnak sokáig igyekezni, ha nem érdeklődnek az adott dolog iránt. Ha valaki nyelvet tanul, különösen sok időt kell a nyelvtanulásra szánni. Így ha nem nyelveket akarsz tanulni, hanem valami más tantárgyat, akkor nem kell nyelveket tanulnod. Ha nem érdekelnek a nyelvek, sokáig tanulni néha időpocsékolás lesz, mert ha ugyanannyi időt egy számodra érdekes dologra szánsz, az eredmény talán jobb lesz.

De mit csinálják, ha semmi sem érdekel?  Amikor gimnazista voltam, valójában semmi sem érdekelt. A gimnáziumban japán nyelvet, angol nyelvet, matematikát, tudományt és japán történelmet tanultam. Egyik tantárgy sem volt érdekes, és persze az angol nyelv sem volt érdekes. A tanárom azt mondta nekem, hogy közgazdaságtant tanuljak az egyetemen, mert amikor dolgozom majd, az nagyon hasznos lesz. De a felvételi vizsgám nem sikerült, és végül magyar szakra kerültem. Szerencsére nekem nagyon tetszik a magyar nyelv és Magyarország. Nagyon érdeklődöm a magyar nyelv iránt, így szorgalmasan tudok magyarul tanulni. Ha semmire sem vagy kíváncsi, a gondviselésre bízni a dolgot néha nagyon jó eredményt hozhat.

Szerintem a világon nincsenek „hasznosabb nyelvek” vagy „fontosabb nyelvek”.  Amikor egy nyelvet tanulsz, a legfontosabb dolog csak az érdeklődés. Ha semmire sem vagy kíváncsi, akkor pedig csak a gondviselés!

Idegennyelv-tanítás Japánban: problémák és megoldási javaslatok

Japánban sok ember azt gondolja, hogy az idegen nyelv elsősorban az angolt jelenti. És sokan azt mondják, hogy a japánok csak az angol nyelvtant és olvasni tudnak, de nem tudnak angolul beszélni. Ez a két dolog, különösen a második, nagy probléma. És mivel a japán kormány által elvárt nyelvtanulási módszer nem jó, én két dolgot javaslok: Az első, hogy a gyerekeknek hamarabb kell kezdeni az angoltanulást, és a gimnáziumban a diákoknak lehessen választani valami idegen nyelvet az angolon kívül is.  A második, hogy elsősorban az órán több időt kell beszélgetni párban vagy csoportban.

Ha több nyelvet tudsz, tájékozottabb ember leszel.  Persze az angol is fontos, mert sok helyen sokan beszélnek angolul, de más nyelveket is nagyon érdemes tanulni.  Például magyarul, kínaiul, koreaiul, franciául, spanyolul, németül stb.  És ha a diák korábban megtanulja az angolt mint most, sok idő lesz más nyelvet tanulni.  Amikor én általános iskolás voltam, nem voltak angolórák, de most már ötödik osztálytól kezdődnek az angolórák.  Ráadásul a kormány eldöntötte azt, hogy a gyerekeknek harmadik osztálytól fognak kezdődni az angolórák 2020-ig. Ez egy jó ötlet, de én azt gondolom, hogy még hamarabb, már az első osztályosoknak el kell kezdeni.  Ha 7 éves korban kezdik az angolt, már jobban értik az angolt, amikor alsó középiskolások lesznek.  És aztán más idegen nyelvet is lehet választani a gimnáziumban.  Ez az ötlet nem csak több fajta nyelvtanulásnak, hanem a kiejtésnek is jó, a fiatalok artikulációs bázisa miatt.

A következő probléma, hogy mivel Japánban a diákok mindig csak írva tanulnak, az auditív típusú diákok hátrányban vannak.  És szerintem a legfontosabb nyelvtanulási készség nem az olvasás, hanem a beszélgetés, mert még ha jól érti is valaki az írott szöveget, nem tud túlélni külföldön, ha nem érti sem a hallott szöveget se beszélni nem tud.  Így a japán diákoknak sokkal többet kell gyakorolni beszélgetést az órán.  És Japánban, az általános iskolától a gimnáziumig kb. 30 diák van egy osztályban, és a diákoknak nincs sok alkalmuk beszélni.  Így nem csak az angolórán, hanem más idegennyelv-órán is több pármunkát és csoportmunkát kell csinálni.  Ennek köszönhetően, sok diák megszokná a beszédet és nem félne a hibáktól.

Szóval én azt gondolom, hogy már az első osztályos általános iskolásoknak el kell kezdeni az angol tanulást, és a gimnazistáknak pedig el kell kezdeni egy másik nyelvet, és hogy az órán több páros és csoportos munkát kell csinálni beszélgetés gyakorlása miatt.

Magyarországi nyelvtanulási tapasztalataim

Ebben a bejegyzésben arról szeretnék gondolkodni, hogy milyen tanulási módszer volt hasznos vagy érdekes számomra Magyarországon. Azért választottam ezt a témát, mert sokszor gondoltam erről, de sose írtam, és írásban is le akartam jegyezni a gondolataimat.

Amikor Magyarországon voltam, nagyon nehéz volt a magyaróra, mert nem ismertem a nyelvtani szakkifejezéseket. Sokat kellett önállóan tanulni, és a sok ismeretlen szó miatt nem tudtam szótár nélkül dolgozni az órákon. De az egyik tanár, aki magyar irodalmat tanított, tiltotta a szótár használatát azon az órán. Az első hónapban nehéz volt, mert addig mindig használtam szótárt a balassis órákon, de miután megszoktam, hogy szótár nélkül veszek részt az órán, nagyon érdekes lett az az óra nekem. A tanárnő választékosan magyarázta a szavak jelentését. Néha nem pontosan tudtam, hogy lenne japánul a szó, de a benyomásnak köszönhetően megértettem és könnyen megjegyeztem. A tanár mindenkitől azt is kérte, hogy a saját szavaival magyarázza el a szöveg jelentését. A saját szavakkal elmondott magyarázatokat sokkal jobban értettem, úgyhogy nekem ez jó módszer volt. A nyelvészeti óra is érdekes volt nekem. Magyarországon először tanultam nyelvészetet, úgyhogy a szavak teljesen ismeretlenek voltak és nehéz volt érteni, de a tanulás után sokkal jobban értettem a szavak felépítését, és ez nagyon hasznos volt, amikor egy szó jelentését kellett kitalálni.

Sajnos végül nem írtam meg a záródolgozatomat a Balassiban, de az is nagyon jó tanulás volt. Választottam egy mesét a Youtube-on, és utána elolvastam néhány másik változatot. Mindegyik mese kicsit más volt és érdekes volt összehasonlítani őket.

Az iskolán kívül is igyekeztem magyarul beszélgetni a szobatársaimmal, a barátaimmal, meg az emberekkel, akikkel a városban találkoztam. Néha a buszon vagy a villamoson hirtelen megszólított egy ismeretlen magyar. Japánban biztos ignoráltam volna, de Magyarországon élveztem vele a beszélgetést.

Az első hónapban nagyon szenvedtem, mert nehéz volt érteni mindent, és a többi diák sokkal gyorsabban beszélt magyarul, mint én, de miután megtudtam, hogy minden diáknak van gyenge pontja is, már nem gondoltam, hogy én nem vagyok ügyes diák, és nagyobb önbizalommal folytattam a tanulást. Ez volt a legjobb motiváció nekem, és most is igyekszem a motivációmat fenntartani.

Miért magyarul tanulok?

Mióta elkeztem magyarul tanulni, nagyon sokan kérdeztek tőlem egy bizonyos dolgot.  Azt, hogy miért tanulok magyarul.  Nem tudom hányszor válaszoltam erre a kérdésre, de nagyon sokszor kérdezték ezt tőlem.  Ez nagyon nehéz kérdés nekem.  Szerintem más nyelvszakosoknak könnyebb válaszolni erre a kérdésre. Például egy angol szakos azért tanul angolul, mert az angol nyelv nemzetközi közvetítőnyelv.  Egy kínai szakos kínaiul tanul, hiszen most Kína az egész világra nagy hatással lévő ország. És a Vietnám és Japán közötti kapcsolat is erősebb lett mostanában, így a vietnami szakos vietnami nyelvet tanul.  Mindenkinek van valamilyen komoly oka.  Viszont nekem nem volt ilyen dolog. 

Akkor miért választottam a magyar szakot­?  Azért választottam, mert egy európai nyelvet akartam tanulni.  Ennyi.  Nincsen más ok.  Az Oszakai Egyetem katalógusában egy olyan kép volt, amelyen magyar szakos diákok hagyományos magyar ruhákat viselnek.  Azt gondoltam, hogy ezek a ruhák nagyon aranyosak és én is szeretném felvenni őket.  Nem tudtam semmit Magyarországról, így nem érdekelt a történelme, politikája és gazdasága. 

Igazából amikor másodéves diák voltam, gyakran gondoltam arra, hogy jó lett volna, ha más nyelvet tanultam volna, mert más nyelvek jobban segíthetnek a munkakeresésben.  Most tudom, hogy Magyarország nem nagy ország, és kevesen beszélnek magyarul.  Néhányszor gondolkoztam a jövőről és rosszul éreztem magam.

Persze tudom azt, hogy Magyarországon és a szomszédos országokban a magyar nyelv nagyon hasznos, de sajnos most Japánban az üzleti vagy mindennapi életben nem annyira hasznos.  Azonban nem gondolom, hogy nem érdemes magyarul tanulni.  Mivel magyarul tanultam, meg tudtam ismerni a magyar történelmet és kultúrát.  Ezek nagyon különböznek a japántól, így nekem nagyon érdekes magyarul tanulni.  Minél többet tanultam Magyarországról, annál jobban szeretem Magyarországot.  Ha nem lettem volna magyar szakos diák, még mindig semmit nem tudnék Magyarországról. 

Néhány ember azt gondolja, hogy nincs értelme olyan nyelvet tanulni, amit kevesen használnak.  De szerintem ez nem igaz, és a nyelvek nem csak az üzleti élet miatt vannak a világon.  Ha valaki egy idegen nyelvet tanul, akkor talán saját magát is jobban meg tudja ismerni.  Szerintem ez nagyon fontos, így nem muszáj csak egy olyan nagy nyelvet tanulni, mint az angol.  Az a fontos, hogy amikor nyelvtanulás után visszanéz magára az ember, valami új dolgot vegyen észre magában. 

A japán nyelvet tanító tanárok helyzetéről

Mostanában sok külföldi szorgalmasan tanul japánul. Hobbiként, a munkájuk vagy a házastársuk miatt stb. Japánban és külföldön is vannak japánnyelv-iskolák, de a japán nyelvet tanító tanárok, akik ott tanítanak, nem mindig jó körülmények között dolgoznak. Másodállásra van szükségük. Majdnem minden tanár szegény. Mi az oka ennek?

Először is sok japánnyelv-tanár nem főállásban dolgozik. Általában a japán nyelv nem olyan fontos, mint az angol, így a tanárok hetente csak néhányszor tanítanak. Ezért nem jól keresnek, még akkor sem, ha az óradíjak magasak. (De általában az óradíj sem magas.) Persze az egyetemi tanárok stabilan tudnak keresni. Aki befejezte az egyetemi tanárképzést, a gyakorlat után egyetemi tanár lehet. Nincs hivatalos képesítés a japánnyelv-tanárok számára, ezért kevés az esély, hogy egyetemen dolgozzanak. Kevés a fizetés, de rossz a bánásmód.

És aki japánul akar tanulni, azok közül sokan Délkelet-Ázsiában laknak vagy onnan jönnek Japánba. Sok diák tanul japánul, mert japán vállalatnál vagy Japánban akar dolgozni a jövőben. De ők szegények és nem tudnak befizetni a tanfolyamra, ha az óradíj magas. Ezért az óradíjak alacsonyak, de nincs mit tenni ez ellen.

Japánban sok ember van, aki japánt akar tanítani külföldieknek, de sokan közülük időközben letesznek a tervükről. Én is egyszer gondolkoztam rajta, hogy japánnyelv-tanár leszek külföldön. Nekem vannak barátaim, akik japánnyelv-tanárok akarnak  lenni. De nehéz a helyzet. Én nem feltétlenül akarok sokat keresni, de sok embertől hallottam azt, hogy túlságosan nehéz a helyzet.

Ez a helyzet nagy probléma. Szerintem a jövőben több külföldi akar majd japánul tanulni, mint korábban. Örülök, hogy a japán nyelv érdekli a külföldieket. Néhány oktatási vállalat japánnyelv-tanfolyamokat indított távoktatásban. Ez is segíti a japán nyelvtanulást. De szerintem a személyes óra fontosabb. Azt hiszem, hogy a japánnyelv-tanári munka nagyon jó és fontos állás. A japánnyelv-tanárok is szorgalmasak és komolyan dolgoznak. Fontos, hogy javítsák a fizetésüket, a munkaidejüket, a túlórákat stb.

Az internet előnyei és hátrányai

Az internetes technológiák egyre fejlettebbek lesznek a mai világban. Mostanában mindent lehet csinálni az interneten, például vásárolni, rendelni stb. Az internet persze sok jót is ad nekünk, de problémákat is okoz. Ebben a dolgozatban mind az internetes technológiák hasznáról mind a problémáiról fogok írni.

Először az internet hasznosságáról szeretnék írni. A legjobban akkor érzem az internet hasznát, amikor magyarul tanulok, mert a távolság ellenére mindent lehet csinálni. Ha valami szót nem értek, gyorsan meg tudom keresni az interneten. És nem kell mindig nehéz papír szótárt hozni az iskolába. Csak okostelefonos alkalmazással egy pillanat alatt meg lehet keresni a szót. És a magyar barátaimmal is kapcsolatot lehet tartani az internetnek köszönhetően. Könnyen tudunk e-mailt és sms-t küldeni. Ráadásul egymást látva lehet beszélgetni. Egyre kisebb lesz a világ az internetes technológia miatt.

A következő részben két problémáról szeretnék írni. Az egyik, hogy a túl nagy technikai fejlődés miatt az ember semmit nem csinál saját maga. Például van néhány olyan szülő, aki nem maga vigyáz a gyerekére, hanem okostelefonnal: okostelefonos játékot ad a gyereknek. De ez rosszat tesz a gyerek mentális fejlődésének. Például a gyerek nem kezd beszélni. És gyakran írunk szöveget géppel. Ha valamit rosszul írunk, a gép önműködően kijavítja. Ezért elfelejtjük a helyesírást.

A másik probléma a közösségi oldalak. A közösségi oldalak nagyon hasznosak. Megtudhatjuk, hogy mi történik a barátainkkal. A mai világban sok ember nem tud élni a közösségi oldalak  nélkül. Olyan ember is van, aki közösségi oldalaktól függ. Mindig arra gondol, hogy mit mutasson meg másoknak a közösségi oldalakon. Csak a közösségi oldalakért csinál mindent. És olyanok is vannak, akik a másik ember közösségi oldalán látott dolgok miatt depressziósak lesznek, mert úgy látszik, mások élete sokkal jobb mint az övék. És a fiatal diákok között problémát okoznak a közösségi oldalak. Nagyon népszerűek az olyan közösségi oldalak, amivel rövid szövegeket lehet küldeni. Ezeken az oldalakon lehet csoportokat készíteni,és a csoportban titokban beszélgetni. Ez  erőszakoskodást okoz . Ha csak egy embert kihagynak a csoportból, a többiek titokban gúnyolódnak rajta. Ez mostanában súlyos probléma.

Az internet nagyon hasznos, de mindig arra kell gondolni, hogy hogyan használhatjuk helyesen.

A japán munkahelyek helyzete

Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.

Tovább olvasom

Diákmunka Japánban

Sok japán egyetemista az órák után vagy hétvégén részmunkaidőben dolgozik. Ennek a munkának sok típusa van pl. felvételi előkészítő iskolai tanár, pincér, eladó stb. Annak az oka, hogy sok egyetemista dolgozik az órák után nem csak az, hogy meg kell keresni a megélhetési költségeket és az oktatáshoz szükséges pénzt, hanem az is, hogy a diákok a szórakozáshoz akarnak pénzt keresni. Több egyetemista kap pénzt a megélhetési költségeire a szüleitől, de a szüleitől kapott pénzt nem akarják szórakozásra használni. A másik ok, hogy sok diák külföldre akar utazni, mert csak akkor van szabadidejük, amikor még egyetemisták, tehát pénzt gyűjtenek az utazásra. A fentiek miatt tehát több egyetemista részmunkaidőben dolgozik az órák után.

Az egyetemisták sok különböző típusú munkahelyen dolgoznak. Hogyan választják ki a munkahelyet? Régebben egy érdekes cikket olvastam erről. Ez a cikk azt írta, hogy az egyetemisták három fő szempont alapján választották a munkahelyüket. Az első hogy, hol tudnak jobb órabért kapni. Ezt a szempontot én is nagyon jól értem. Én is minél magasabb órabért adó munkahelyen akarok dolgozni. Azt hiszem, hogy mindenki ezt szeretné, nem csak az egyetemisták. A második szempont, hogy új barátokat akarunk szerezni. Nem minden diák tagja egyetemi klubnak, így a diákok egyetemen kívül szeretnének új barátokat szerezni. A harmadik szempont, hogy számukra kedves időtöltést szeretnének csinálni munkaként. Nem mindenki ezeket a dolgokat válaszolta, de nagyon érdekes cikk volt.

Én is dolgozom részmunkaidőben, mert pénzt akarok keresni a szórakozásra és a külföldi tanulás miatt. Amikor elsőéves voltam, egy szupermarketben dolgoztam. Ott pénztáros voltam. De itt nem volt jó fizetés, de sokat kellett dolgozni, és nem lehetett hiányozni. Egyetemistáknak nagyon nehéz munkahely volt. Most egy uszodában dolgozom. Ez nagyon érdekes, de kicsit szokatlan munka. Általában gyerekeket tanítok úszni. Először sok gyerek nem tud a víz alá merülni, tehát kezdetben csak együtt játszanak az uszodában. A gyerekek nagyon aranyosak és vidámak, de olykor szemtelenek. Azt gondolom, hogy ez a munka nagy kihívást jelent. Meg tudom tanulni az emberekkel való kommunikációt. A gyereket tanítom úszni, de nem csak a gyerekekkel érintkezem, hanem a szüleikkel is kell beszélni és kommunikálni. Szerintem ezek az élmények hasznosak lesznek nekem jövőben.

süti beállítások módosítása