Mostanában Japánban sok lakás betonból van, és egyre kevesebb az eredeti hagyományos japán lakás. A hagyományos japán lakás általában fából készül, és az alakja teljesen más, mint az európai lakásé. Szerintem különösen a szoba más. A hagyományos japán szobát wasicunak mondjuk. Ennek van néhány jellemzője. Ezekről fogok írni.

Az első jellemző a tatami. A wasicu padlója nem fapadló, hanem tatami. A tatami az igusza nevű növényből készített négyszög alakú anyag. Egy szobában néhány tatamit használunk. E miatt a wasicuban jó igusza illat van és nincs szükség cipőre vagy papucsra, csak mezítláb kényelmesen tudunk lenni, és szőnyeg és szék nélkül tudunk ülni és feküdni tatamira. A tatami a hangot is elnyeli. A jó illatú és csendes helyen jól ki tudjuk pihenni magunkat. És a tatamik elrendezésére is van szabály. Általában úgy rendezzük el őket, hogy ne találkozzon egy helyen négy tatami csúcs. Ünnepléskor is így rendezzük el. De temetéskor vagy valami szomorú rendezvényen úgy rendezzük el őket, hogy minden tatami egy vonalban legyen. A templomban is így csináljuk.

A második jellemző a sózi és a fuszuma. A sózi olyan, mint a wasicu ajtaja vagy ablaka. A kerete fából készül és oda papírt ragasztanak, ezért átereszti fényt. A papír miatt nem túl erős a fény, pont jó világosságot kaphatunk. A fuszumát a szobák közötti válaszfalként használjuk. A fuszuma kerete is fából van, és papírt ragasztanak rá, de nem ereszti át a fényt. Olyan fuszuma is van, amin szép rajzolt kép van.

A harmadik jellemző dolog a tokonoma. A tokonoma a wasicu sarkában lévő terület. Ide dísztárgyakat teszünk, olyanokat, mint a kakeziku (olyan mint egy kép vagy kalligráfia), vagy ikebana. Régen, amikor magasabb pozíciójú ember jött vendégként, a vendéglátó dísztárgyakkal mutatta a vendég hatalmát. Szerintem ez nagyon japános szokás. De mostanában nem sok wasicuban van tokonoma.

Ezeken kívül is van még néhány jellemző tulajdonsága a wasicunak. Én azt gondolom, hogy a wasicu a tipikus japán karaktert és szokásokat mutatja. Sajnos mostanában kevesebb lett a wasicuk száma, mint régen. De van olyan ember, aki egy európai stílusú szobába japános tárgyakat is elhelyez (például tatami ágy stb.) Véleményem szerint a mai japánok élete európaias lett, de nem akarják elfelejteni a japánságot.

O. A.

Külföldi krimikben és japán krimi animékben gyakran láthatjuk azt a jelenetet, hogy a detektívek kulcs nélkül betörnek a lakásba. Ők a testükkel törik be a bejáratot. De sajnálom, ez Japánban lehetetlen, mert a japán bejáratokat nem lehet kintről befelé nyitni. A japán lakásban többnyire olyan bejáratok vannak, amik kifelé nyílnak, az európai lakásokban pedig olyan bejáratok vannak, amik befelé nyílnak. Vajon miért van ilyen különbség? Ebben a dolgozatban ennek az okát próbálom megfejteni.

Először is a biztonsági problémákról szeretnék írni. Azt hiszem, hogy az európai lakás biztonságosabb, mint a japán. Például egy rabló be akar törni a lakásba. Az európai lakásba nem könnyű betörni, mert a lakó bentről a testével tudja nyomni az ajtót és bútorokat lehet tenni a bejáratok elé. De a japán lakásban nem lehet ilyet csinálni. A japán lakásban a rablónak és a lakónak is húzni kell a bejáratot. Ha a rabló erősebb, be tud törni. Ezért az európai bejáratok biztonságosabbak. Régen Japánban ritka volt a rablás és kevés japán aggódik amiatt, hogy valaki betör a lakásba. De mostanában Japán sem olyan békés. Japánban is növekedett a bűnözés. Nem olyan biztonságos, mint régen. Mostanában Japánban a biztonság érdekében jobbak az olyan bejáratok, amik befelé nyílnak.

A következő részben a szokásokról szeretnék írni. Amikor a japánok hazamennek, ők kinyitják a bejáratot és leveszik a cipőt és a bejárat elé teszik azt. Ha a bejáratok befelé nyílnának, nehezen tudnának nyílni a cipők miatt. Európában viszont nem veszik le a cipőt a bejárat előtt. Azt hiszem, hogy ez a szokás is hatással van a bejáratok közötti különbségre.

Végül azt hiszem, hogy az is fontos, hogy hogyan üdvözöljük egymást. A japánok és az európai emberek különböző módon üdvözlik egymást, amikor valakivel találkoznak. A japánok meghajolnak, az európaiak pedig kezet ráznak vagy csókot adnak egymásnak. Japánban a vendégeknek a bejárattól hátrébb kell várni, mert amikor meghajolnak, biztos távolság szükséges a két ember között. Az európai üdvözléshez pedig nem szükséges ilyen távolság.

A bejárat határvonal, ami összekapcsolja a kinti és benti világot, egy hely, ahol valakivel először találkozunk. Láthatjuk benne a kultúrát is. Vagyis ha látjuk az ország bejáratait, meg lehet ismerni az országot.

U. M.

Japánban azt mondják, hogy nem szabad az ajtóküszöbre és a tatami szélére rálépni. Gyerekkorunk óta sokszor hallottuk ezt a szülőktől, és már hozzá vagyunk szokva, hogy ne lépjünk rá az ajtóküszöbre és a tatami szélére.

Öt lehetséges magyarázata van ennek a szokásnak.

Megtiszteljük a házat és a gazdáját.

Az ajtóküszöböt és a tatami szélét a ház szimbólumának tartják. Ha rálépünk, azt jelenti, hogy magára a házra vagy a ház gazdájára is rálépünk, mert a család rangját mutatja a tatami széle és gyakran a család címerét rakták (és rakják) ide.

Védjük magunkat.

Régen a nindzsák a tatami alá bújtak. A tatami szélétől vagy az ajtóküszöbtől látszó kis fényből látták, hogy hol van a ház gazdája, és alulról kiszúrtak egy késsel. Sok szamuráj veszítette el így az életét, innen származik a szabály.

Nem akarjuk zavarni a hely rendjét.

Az ajtó küszöbnek olyan szerepe van, hogy elválasztja egymástól a külső világot és az otthont vagy szobát és a folyosót, a tatami széle pedig a vendéget és a ház gazdáját. Így nem szabad rálépni a kettő közötti határra, nehogy megzavarjuk a hely rendjét.

Nem akarunk rálépni rá a gyerekre.

Ez egy kicsit félelmetes ok. Az Edo-korszakban ha egy egyéves gyerek meghalt, nem rendeztek temetést, hanem a ház alá temették el. Csak két évesnél nagyobb gyereket vittek el a templomba és rendeztek temetést. Ráadásul az Edo-korszakig a hét évesnél kisebb gyereket isten gyerekének hívták. E szerint a magyarázat szerint innen származik, hogy nem szabad rálépni az ajtó küszöbre.

Rendben tartjuk a házat.

Nagyon praktikus ok. Ha sokszor rálépünk az ajtó küszöbre, elkopik és eldeformálódhat a ház kerete és nem nyílik ki és nem záródik be simán az ajtó.

Sok lehetséges oka van, hogy miért nem szabad rálépni az ajtóküszöbre és a tatami szélére, de szerintem mindegyikben van igazság. Lehet, hogy az összes babona összekeveredett és ezekből jött létre a mai illemszabály.

E. A.