Az órán mostanában az egészséggel kapcsolatos témákkal foglalkoztunk. Nekem tetszettek azok a témák, amelyek nagyon fontosak, de amelyeket az emberek nem vesznek komolyan. Az órán a depresszióról és az alkoholról beszélgettünk, és azt hiszem Japánban is hasonló a helyzet, különösen ami a depressziót illeti. Ebben a szövegben egy hasonló problémáról, az evészavarról szeretnék írni, ami az egyik legkomolyabb betegséggé vált Japánban, főleg a fiatalok között.

Mi az evészavar? Ez egy lelki betegség. Az embernek nincs testi problémája, mégse tud enni, vagy túl sokat eszik és utána hány. Ilyenkor az ember nem tud uralkodni az idegein. Az egyik adat szerint száz vagy százötven ember közül egy ember evészavarban szenved Japánban. Azt hiszem, hogy ez nagy szám, mert azt jelenti, hogy ha egy egyetemi nagyelőadóban megvizsgálnám, lenne egy olyan ember, aki evészavarban szenved. Ráadásul az ilyen betegségek esetében nehéz pontosan megmondani a betegek számát, így a valóságban akár több is lehet.

Mi lehet az oka az evészavarnak? Az evészavar betegei többségükben nők. Azt mondják, hogy az evészavart a stressz okozza és ez egy függőség. Elsősorban a fiatalok körében jelentős. Hilde Bruch, egy német pszichiáter szerint ez a betegség nem az étvágyhoz kapcsolódik, hanem az ember lelkével van kapcsolatban. Ez a szakértő azt gondolja, hogy az evészavaros betegek érzékenyek arra, hogy hogyan gondolkodnak a saját külsejükről. Azt hiszem, hogy az evészavar szoros kapcsolatban van a fogyókúrával. Mondanom sem kell, hogy mostanában elterjedt az a gondolat, hogy a vékony lányok a szépek. A média nagy hatást gyakorol erre a gondolatra. Mindenki mondja, hogy az elhízás nem jó az egészségnek, de azt ritkán hallani, hogy a fogyás sem jó. És nagyon nehéz vonalat húzni, hogy meddig szép és honnan túl sovány valaki.

Japánban népszerű a "három testsúly számítás" módszere. Az első a „szabvány testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 22), a második a „szépség testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 20), a harmadik a „modell testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 18). Én 152 cm magas vagyok, szóval a „szabvány testsúlyom” 51 kg, a „szépség testsúlyom” 46 kg és a „modell testsúlyom” 42 kg. Ebből is láthatjuk talán, hogy az emberek túl érzékenyek a testsúlyra.

Végül azt hiszem, hogy az evészavar a családi körülményekkel is kapcsolatban van. Mostanában egyre kevesebben ebédelnek. Az apa későn érkezik haza, az anya is dolgozik, sok gyereknek nincs testvére sem,  sokan egyedül laknak stb. Ha a családban a családtagok figyelnek egymás étrendjére, talán jobb lesz a helyzet.

Az alábbiakban arról szeretnék gondolkodni, hogy milyen kapcsolat van az egészség és a házasság között. Azért választottam ezt a témát, mert Japánban van egy olyan mondás, hogy ha valaki boldog lesz, akkor elhízik, úgyhogy azt gondoltam, hogy biztos van kapcsolat az egészség és a házasság között.

A Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 2007-ben végzett kutatása szerint 20 évvel ezelőtt a negyvenes éveikben járók között az elhízás aránya a nők és a férfiak körében ugyanakkora, körülbelül 22 százalék volt, de mostanában nagyobb lett a különbség: a nők 16,3 százaléka, a férfiaknak pedig 33 százaléka elhízott. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a nők jobban figyelnek az egészségükre, mint a férfiak.

Vannak okok, amelyek miatt valaki elhízik, miután megházasodik. Az első, hogy miután két ember összeházasodik, segítenek egymásnak főzni vagy vásárolni, ezért nem kell sokat mozogni a főzés vagy a vásárlás miatt, és ha együtt vannak, együtt esznek. A nőtlen férfiak gyakran nem esznek mindennap háromszor, de miután megházasodnak, a feleség gyakran rendszeresen főz és együtt esznek. A hajadon nők pedig miután megházasodnak, ugyanazt eszik, mint a férjük, úgyhogy lehet, hogy többet esznek, mint az átlag. Emellett ha a gyerekek meghagyják az ételt, a szülők megeszik a maradékot. Egy másik ok, hogy miután az emberek összeházasodnak, autót vesznek a gyerek vagy munkába járás miatt, úgyhogy kevesebb lesz az alkalom mozogni.

Azonban gyakran mondják, hogy a házasok egészségesebbek, mint a szinglik. Ennek is vannak okai. Ha egyedül van, sok ember nem veszi észre, hogy orvoshoz kell mennie, vagy ha észreveszi, akkor sem megy orvoshoz. De ha van családja, gyakran valamelyik családtagja javasolja, hogy menjen orvoshoz, vagy ha nincs szükség orvosra, a család gyakran akkor is figyel, hogy a család egyik tagja elhízott, túl sokat eszik stb.

Nagyon fontos, hogy valaki más javasolja, hogy az ember egészségesen éljen. Bár nem csak az fontos, hogy az embernek legyen családja, hanem fontosabb az hogy boldogan éljen a családdal. Ha van család, de nagyon stresszes, az sok rossz tünetet okoz. Például a pulzusszám vagy a vérnyomás emelkedik, gyengül az immunrendszer, vagy akár meddőséget is okozhat a stressz.

Persze szeretnék egy jó családot felépíteni, de arra is kell figyelni, hogy mások hogyan változnak a környezetünkben. Ha valaki megházasodott, de úgy látjuk, hogy nagyon stresszes, akkor segíteni kell neki.

Prezentáció az ocsúgenról és az oszeibóról, azaz a nyári és a téli ajándékozásról.

Prezentáció a viusal keiről.

2015. május 18-tól három hétig angol tanítási gyakorlaton voltam az alsó középiskolában, ahova 7 évvel ezelőtt jártam. Ez a három hét nekem nagyon fontos időszak lett. Az iskolában tanár voltam, de sokat tanultam is. Nagyon meglepődtem, hogy teljesen más az a tanár, akit a diákok elképzelnek és az igazi. A következőkben arról fogok írni, amit a tanárokról gondoltam a gyakorlat alatt.

Először is a tanárok nagyon sokat gondolnak a diákjaikra. Szerintem a diákok nem tudják ezt. Korábban én sem tudtam, de a gyakorlat alatt én is sokat gondoltam rájuk. Például a tanár sok időt tölt csak egy óra elkészítésével is. Általában, az alsó középiskolai óra 50 perces, de felkészüléshez több idő kell. Ki kell gondolni, hogy mikor mit csinálunk, mire kell figyelnem, mit kell írnom, és milyen kérdés merülhet fel. Nagyon nehéz volt kigondolnom, hogy hogyan lehet könnyen megmagyarázni a nehéz új nyelvtant. Amikor alsó középiskolai diák voltam, nem nagyon szerettem az órákat, és néha aludtam (de csak amikor nagyon álmos voltam) vagy azt éreztem, hogy ez nagyon unalmas. Most azt gondolom, hogy ez nagyon rossz dolog volt, és sajnálom.

A következő kérdés, hogy szerintem a tanároknak túl sok munkájuk van. Régebben azt gondoltam, hogy a tanári munka csak tanítás, de ez nem igaz. Valójában az alsó középiskola tanároknak egyáltalán nincs szünetük. A tanár reggel 8 órakor megérkezik az iskolába, elő kell készíteni az aznapi órákat, utána a tanterembe megy, és a diákokat tájékoztatni kell az aznapi menetrendről. Mindennap 2-5 órája van, és néha ezeknek ugyanaz a tartalma. Ha nincs órája, ügyeletet kell tartani az iskola körül, és ha baj van vagy egy diák rossz, meg kell oldani a problémát. Ebédszünetben is a tanteremben segít a diákoknak és figyel a rossz diákokra. Ha egy diák nincs ott, meg kell találni őt, és a tanárnak nincs ideje ebédelni. Óra után pedig majdnem mindennap vannak megbeszélések. Néhány tanárnak iskolai klubba is kell mennie. Elméletileg 17 óra után haza lehet menni, de senki nem tud. Van aki 21 óráig is az iskolában marad.

Szerintem a tanári munka nagyon nehéz munka, mert a tanár gyerekekkel érintkezik, akikben sok lehetőség van. Ez motiváció a tanár számára. A tanárok azt akarják, hogy a diákok okosak legyenek, érdeklődjenek valami iránt és jobb emberek legyenek. Persze nagyon nehéz is ez a munka, de nagyon megéri.

Most én és sok barátom munkát keresünk. Néha az apámmal beszélek a munkakeresésről és azt mondja, hogy különbség van a munkakultúrában Japán és más országok között, különösen a nyugati kulturához képest. Mi különbözik? Hogyan különbözik? Azt hiszem, hogy a mai globális világban ez a téma nagyon fontos nekünk. Ebben a szövegben azt szeretném átgondolni, hogy milyen különbség van a különböző országok között.

Az interneten kerestem és az apámtól kérdeztem a munkakultúra különbségeit Japán és a nyugati országok között, és sok különbséget találtam. Különösen egy dolog nagyon érdekel engem, a ”céghez való lojalitás”, például a más országokban is működő japán pénzügyi cégek helyi dolgozói esetében. Amerikában az amerikai dolgozók büszkék a szakértelmükre; ezért könnyebben váltanak munkahelyet. Európában a japán pénzügyi cégek helyi dolgozóinak alacsony a lojalitása, mert Európában sok híresebb pénzügyi cég van, mint a japán cégek, és sok európai dolgozó inkább európai cégnél dolgozik. Ázsiában a japán pénzügyi cégek helyi dolgozói mindannyian komolyak. Ázsiában , különösen a fejlődő országokban mindenki "együtt lélegzik Japánnal", komolyan és hosszú ideig dolgozik a cégnél. Egy másik különbség, hogy a japán céges megbeszéléseken mindenkivel közösen döntenek el valamit, de a nyugati országok cégeinél kisebb megbeszélések vannak és sok dolog egy-egy dolgozó belátására van bízva. A nyugati országokban, különösen az amerikai cégeknél a meggyőzés, az érvek nagyon fontosak, mert az amerikai cégeknél sok dolgozó van, akik sok különböző országból és kultúrából jöttek, és össze kell egyeztetni a különböző kultúrákat és értékeket.

Azt gondolom, hogy ezek a különbségek az országok között kapcsolatban állnak egy-egy nemzet karakterével és társadalmával. Azt gondolom, el kell fogadnunk a különböző értékeket azért, hogy a mai globalizált társadalomban minden ország cége és dolgozói örvendetesen dolgozzanak és sikeresek legyenek. Végül nagyon érdekel engem, hogy a magyarok mit gondolnak a japán munkakultúráról.

A magyarnyelv-tanulás nekem nagyon nehéz volt Magyarországon, mert az iskola kezdetéig Angliában voltam, és ott hat hétig csak angolul tanultam. Angliában elég jól tudtam tanulni angolul, mert otthon is mindig tudtam beszélgetni a házigazdákkal. Hétvégén is a barátaimmal gyakran étterembe mentem és elutaztam néhány szép városba. Az iskolában könnyen alkalmazkodtam a barátaimhoz és sok jó emberrel tudtam összebarátkozni.

De Magyarországon, a Balassi Intézetben először nem jól tudtam barátkozni más emberekkel, mert majdnem mindenki egy barátjával együtt ment oda és már ismerték egymást. De nemcsak ez volt az oka, hanem az is, hogy mindenki elég jól tudott beszélni magyarul. Szerintem nekik magyar családjuk van, például a nagyanyjuk vagy a nagyapjuk magyar. Az magyarórákon összebarátkoztam néhány horvát lánnyal és koreai diákkal. A horvátok öten voltak, ők ugyanazon az egyetemen tanulnak Horvátországban, a koreaiak is már ismerték egymást. Csak én voltam egyedül az osztályban.

Más nehézségeim is voltak minden órán. Mivel B szintű csoportban tanultam, délelőtt a nyelvórán sok szót nem ismertem. Az osztálytársaim már jól ismerték a szavakat, és folyékonyan tudtak beszélni magyarul, különösen a horvát lányok. Délután pedig hungarológiai órákon vettem részt. A legnehezebb a történelem óra volt. Azon az órán B1-es és B3-as diákok tanultak. Ez a két osztály szinte majdnem ugyanaz a szint, de a B3-as csoportban a csak fél évre jövő diákok tanulnak. Azt hallottam, hogy a történelem tanár félreértette a szintet, és azt gondolta, hogy B3-as diákok nagyon okosak, és emiatt az óra nagyon nehéz lett. Tehát egy barátnőm megmondta ezt, és a második szemeszterben a történelem óra sokkal könnyebb lett. Kicsit humoros volt ez a hír. A legérdekesebb óra a nyelvészet óra volt. Persze nehéz volt, mindig sok új szót láttam a papíron, és semmit sem tudtam a magyar nyelvészetről, de szerintem azért érdekes volt. Japánban is fogok tanulni a magyar nyelvészetről.

Az órákon kívül, nekem egy speciális emlékem van. Az őszi szünetben egy magyar barátnőmhöz mentem Kecskemétre, és egy hétig ott laktam. A barátnőm családja szívesen vendégül látott engem. A barátnőm nagyanyjához is ellátogattunk és ott együtt főztünk magyar ételeket. Ennek nagyon örültem, és nagyon jól éreztem magam. Ez lett a legjobb élményem Magyarországon. A féléves tanulás kicsit rövid volt, és máskor is szeretnék még ellátogatni Magyarországra.

 F. Y.

Prezentáció a japán újévi szokásokról és a hagyományos újévi ételekről.

„A meccsnek nem akkor van vége, amikor veszítesz, hanem amikor feladod.” Azt hiszem, hogy mindenki ismeri ezt a mondatot. Egy mangában egy kosárlabda klub edzője mondta ezt. Ez a manga a Slam dunk. Ez a manga minden japán fiúnak tetszik. És vannak olyan fiúk, akik azért kezdték el a kosárlabdát, mert szeretik a Slam dunkot. Japánban amikor a gyerekek sport szakkört választanak az iskolában, a mangák biztosan sok embert befolyásolnak. De milyen mangákról van szó? Ebben a bejegyzésben néhány sportról szóló mangát mutatok be.

Először is az első sport mangáról szeretnék írni, ami biztosan a Kjodzsin no hosi volt. Ebben a mangában egy fiú és az apukája van. Az apuka nagyon szigorúan tanítja a fiút baseballozni. Azért népszerű ez a manga, mert nem csak a baseballról, de a család szeretetéről is ír. Az ilyen mangát most szupokonnak hívják. A szupokon azt jelenti, hogy sportszellem. Ez nagyon férfias manga.

A következő manga a Kjaputen Cubasza (Tsubasa kapitány)”. Ebben a mangában a főhős Tsubasa sokat gyakorolja a focit, és közben felnő. Ez a manga nagyon nagy hatással volt a japán focira. Amikor a tévében a „ Tsubasa kapitányt adták, sok gyerek kezdett el focizni. És a mai foci játékosok is szerették, amikor gyerekek voltak. A Tsubasa kapitány viszont nem férfias, hanem könnyed. Tsubasa azt mondta „A labda a barátom”. Ez egy nagyon furcsa, de népszerű mondat.

Végül a Slam dunk nagyon népszerű a mai fiatal emberek körében is. Ebben a mangában egy rossz diák elkezd kosárlabdázni, és megszereti a kosárlabdát. A főhős haja piros (biztosan japán) és sokat verekedett más emberekkel. De aztán amikor elkezd kosárlabdázni, kedves lesz. Ez a manga férfias, de könnyed is. Sok gyerek szereti ezt, sok rossz gyerek is. Talán e miatt a manga miatt lett népszerű a kosárlabda Japánban. És az a mondat, hogy „A meccsnek nem akkor van vége, amikor veszítesz, hanem amikor feladod.” ma is népszerű. Én is használom.

Japánban a mangák nagyon népszerűek és nagy hatásúak. Minden gyerek olvas mangát, ezért a mangák hatása nagy, nem csak a sportban, de a zenében, a hobbiban, és a munkában is. Ha egy manga népszerű lesz, akkor az a dolog is népszerű lesz, amit a főhős csinál a mangában.

U. M.

Japánban sok cég összefog a környezetvédelem érdekében. Mostanában nemcsak cégek, hanem iskolák is végeznek ilyen tevékenységet. A Suma Iskola is, ahova jártam, sokat tesz a környezetért. Lássuk, hogy milyen tevékenységet végez ez az iskola!

A Suma Iskola egy nagy magániskola. Alsó-középiskolai diákok és gimnazisták járnak ide, összesen körülbelül 2000 diák van. Sok óra van, ahol a diákok a környezetvédelemről tanulhatnak. Sok szabály van a szemeteléssel kapcsolatban. Például, amikor műanyag flakont dobunk a szemétbe, le kell venni a kupakot. A tanárok szigorúan ellenőrzik, hogy a diákok ne szegjék meg a szabályokat. A Suma Iskolában minden júniusban van egy fesztivál, ezen a fesztiválon újrahasznosított anyagokat adnak el. Van néhány csoport, ami önkéntesen elmegy takarítani a városba. A Suma Iskola egy közeli strandra is jár takarítani. Erre a strandra minden nyáron nagyon sok ember jön, ezért sok szemét van, így a csoport sokszor megy oda takarítani.

Az ilyen tevékenységek miatt 2001-ben a Suma Iskola ISO 14001 minősítést szerzett. Az ISO-t (angolul International Organization for Standardization) magyarul Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek hívják. Ezt a szervezetet 1947-ben alapították, a központja Genfben található. Japánban is sok üzlet törekszik arra mostanában, hogy ISO minősítést kapjon. Az ISO 14001 környezetvédelmi szabvány. Japánban a Suma Iskolán kívül is vannak iskolák, amik ISO 14001 minősítést kaptak. 2005-ben 23 iskola kapott ISO 14001minősitést.[1]

A Suma Iskola Már 13 éve szerzett az ISO 14001 minősítést, de ma is szorgalmasan védi a környezetvédelmet. Remélem az iskola tanárai és diákjai a jövőben is folytatják az összefogást a környezetvédelem érdekében.

A.M.

[1]石井　薫(ISHII Kaoru)「地方自治体と学校における環境監査の導入　－ＩＳＯ14001と学校版ＩＳＯを中心に－(1) (Önkormányzatok és iskolák környezet megőrzése–ISO14001- és az iskolai ISO－(1))」『経済論集 (Közgazdasági Szemle)』2005. nov. 66. köt. 32. old. ( https://www.toyo.ac.jp/uploaded/attachment/2913.pdf#search='%E9%A0%88%E7%A3%A8%E5%AD%A6%E5%9C%92+iso' )