Japánban sok cég összefog a környezetvédelem érdekében. Mostanában nemcsak cégek, hanem iskolák is végeznek ilyen tevékenységet. A Suma Iskola is, ahova jártam, sokat tesz a környezetért. Lássuk, hogy milyen tevékenységet végez ez az iskola!

A Suma Iskola egy nagy magániskola. Alsó-középiskolai diákok és gimnazisták járnak ide, összesen körülbelül 2000 diák van. Sok óra van, ahol a diákok a környezetvédelemről tanulhatnak. Sok szabály van a szemeteléssel kapcsolatban. Például, amikor műanyag flakont dobunk a szemétbe, le kell venni a kupakot. A tanárok szigorúan ellenőrzik, hogy a diákok ne szegjék meg a szabályokat. A Suma Iskolában minden júniusban van egy fesztivál, ezen a fesztiválon újrahasznosított anyagokat adnak el. Van néhány csoport, ami önkéntesen elmegy takarítani a városba. A Suma Iskola egy közeli strandra is jár takarítani. Erre a strandra minden nyáron nagyon sok ember jön, ezért sok szemét van, így a csoport sokszor megy oda takarítani.

Az ilyen tevékenységek miatt 2001-ben a Suma Iskola ISO 14001 minősítést szerzett. Az ISO-t (angolul International Organization for Standardization) magyarul Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek hívják. Ezt a szervezetet 1947-ben alapították, a központja Genfben található. Japánban is sok üzlet törekszik arra mostanában, hogy ISO minősítést kapjon. Az ISO 14001 környezetvédelmi szabvány. Japánban a Suma Iskolán kívül is vannak iskolák, amik ISO 14001 minősítést kaptak. 2005-ben 23 iskola kapott ISO 14001minősitést.[1]

A Suma Iskola Már 13 éve szerzett az ISO 14001 minősítést, de ma is szorgalmasan védi a környezetvédelmet. Remélem az iskola tanárai és diákjai a jövőben is folytatják az összefogást a környezetvédelem érdekében.

A.M.

[1]石井　薫(ISHII Kaoru)「地方自治体と学校における環境監査の導入　－ＩＳＯ14001と学校版ＩＳＯを中心に－(1) (Önkormányzatok és iskolák környezet megőrzése–ISO14001- és az iskolai ISO－(1))」『経済論集 (Közgazdasági Szemle)』2005. nov. 66. köt. 32. old. ( https://www.toyo.ac.jp/uploaded/attachment/2913.pdf#search='%E9%A0%88%E7%A3%A8%E5%AD%A6%E5%9C%92+iso' )

Japánban a baseball nagyon híres és népszerű. Nemcsak az idős emberek, hanem a kisgyerekek is szeretik. Természetesen mindenki a profi baseball meccseket nézi és a profi csapatoknak szurkol. De van egy nagyon hagyományos és népszerű meccs, amit nem szabad elfelejteni. Ez a gimnazisták baseball bajnoksága. Minden augusztusban játszanak a Koshien nevű baseballpályán, ami a Hyogo prefektúrában levő Nishinomiya városban van. Ez a beseball bajnokság a legnagyobb a diákok bajnokságok és a belföldi amatőr bajnokságok közül. Általában „a nyári koshiennak", „a nyári gimnáziumi baseballnak" vagy csak „koshiennak" hívják ezt a bajnokságot.

Az első bajnokságot 1915-ben tartották. Azóta minden évben folytatják. De kétszer nem játszottak. Egyszer 1918-ban a rizs árának emelekedése miatti zavaros helyzet miatt, és másodszor 1941-tól 1945-ig a második világháború miatt nem volt. Ezeken kívül minden évben játszottak.

Japánban 47 prefektúra van. Ezért minden prefektúrából egy gimnáziumot választanak. Viszont kivételek is vannak. Csak Hokkaidóból és Tokióból kettő iskolát választanak, mert ott túl sok iskola van. Ha egy csapat az adott prefektúrában megnyeri a bajnokságot, akkor ez a csapat részt tud venni a Koshienen. De ha csak egyszer is veszít, már nem tud tovább jutni, mert egyenes kieséses rendszert használnak. Ezért minden meccsen nyerni kell, ha a Koshienen szeretne játszani. És a Koshienen is egyenes kieséses rendszert használnak, így a meccsek ugyanúgy zajlanak. Az a csapat, amelyik minden meccsen nyer, bajnok lesz. Egyébként 2014-ben az Oszaka megyei csapat lett a bajnok.

A Koshien mecseit a tévében nézhetjuk és a rádióban is hallgathatjuk, hogy hogyan állnak a meccsek. Szerintem sok japánnak eszébe jut a Koshien, amikor a nyárra vagy a nyári szünetre gondol. Japánban három évig kell a gimnáziumba járni. Ezért a harmadéveseknek ez az utolsó meccsük. Mindig látható a tévében olyan videó, hogy a harmadévesek a baseballpályán levő homokból hazavesznek emlékként. Persze a bajnokcsapat is elvisz a homokból, de a tévében mindig a vesztes csapatok sírva teszik be a homokot egy kis zacskóba. Amikor őket nézem, én is szomorú vagyok kicsit, mert el tudom képzelni, hogy hogy érzik magukat miután elveszítették a fontos meccset .

Azt hiszem, hogy a japánoknak a Koshien különleges bajnokság. A gimnazisták nem profik, ezért a meccsek mindig izgalmasak, és mindenki szeretne szurkolni nekik.

I. T.

A dolgozatban a japán úszásoktatást mutatom be. Japánban általánosan nyáron van úszás az iskolában. Minden diák fürdőruhát vesz fel és uszodába mennek a testnevelés órán. Ott úszni tanulnak. Valószínűleg az iskolától függ, hogy hogyan tanítanak úszni a tanárok, de minden tanár azt akarja, hogy a diákjai tudjanak úszni. Csak nyáron van úszás.

Az általános iskolában a diákoknak biztosan van úszás. Néhány diák már tud úszni, mert úszóiskolába járt, amikor kicsi volt. Sok diák tanul úszni. Az általános iskolában két medence van: a sekély medence és a mély medence. A kezdők először a sekély medencében gyakorolnak. A kis diákok is a sekély medencét használják, mert nekik a mély medence túl mély, így ott nem tudnak úszni. Amikor jobban tudnak úszni, elkezdik tanulni a gyorsúszást, a hátúszást és a mellúszást. Sok diák először a gyorsúszást kezdi tanulni. Talán a gyorsúszás a legkönnyebb a diákoknak. Az a diák, aki nagyon jól tud úszni, a pillangóúszást is gyakorolja, de ez kicsit nehéz. Szerintem a japán általános iskolában a diákoknak muszáj úszni. Minden ember tanult úszni, amikor általános iskolás volt.

Azonban az alsó középiskolában és a gimnáziumban a szituáció kicsit különböző. Sok alsó középiskolában a diákoknak van úszás óra, de néhány iskolának nincs uszodája. Az én középiskolámban volt uszoda és nekünk volt úszás óra. Ott nem jól éreztem magam, mert a legfontosabb dolog az volt, hogy milyen gyorsan tudunk úszni. Nem jól tudtam úszni, ezért nekem nem tetszett az úszás óra. Minden órán versenyeztünk, és talán csak az ügyes diákok érezték jól magukat.

A gimnáziumban sok diáknak nincs úszás órája, mert nincs uszoda. Ha van uszoda és nekik van úszás órájuk, nem érzik rosszul maguk, mert az óra nem szigorú. Talán könnyebb, mint a középiskolában. A diákoknak nem kell versenyezni. Csak úszni kell. Nem fontos, hogy milyen gyorsan vagy milyen jól úsznak. Én jól éreztem magam, mert a tanárok nem törődtek vele, hogy milyen gyorsan úszom. Kellemesen tudtam úszni és nem éreztem a nyomást. De nem szerettem fürdőruhát felvenni, mert kövér voltam...

N. M.