Az  obon nevű japán ünnep nem nemzeti ünnep, de az egyik legfontosabb ünnep Japánban. Az obon ünnep minden évben augusztus 13-tól 16-ig van. Az obon hasonló mint Magyarországon a halottak napja. Azt mondjuk, hogy ilyenkor az elhunyt emberek lelke visszajön a világba.

Az obon az üzletembereknek az első hosszú szünet az aranyhét (egy olyan hét, ami május elején van és egymás után vannak az nemzeti ünnepek) után. A japán üzletemberek általában nem kaphatnak hosszú fizetett szabadságot, ezért ők obonkor kipihenik magukat és szórakoznak. Obonkor általában találkoznak egymással a rokonok. Akik más városokban dolgoznak vagy tanulnak, azok is visszamennek a szülővárosukba. Én egyedül lakom egy oszakai bérlakásban, de obonkor visszamegyek a vidéki szülővárosomba a családomhoz.     

Sok oboni szokás van. Nem tudom, hogy a nagyvárosokban is ápolják-e ezeket, de a családomban most is követünk néhányat. Augusztus 13-án, az obon előtti napon készülünk fel arra, hogy tisztelettel fogadjuk az elhunyt rokonok lelkét a lakásunkba. A ház eresze alá  lámpákat akasztunk és tüzet rakunk a ház előtt, és így mutatjuk, hogy örömmel várjuk a rokonok lelkét. Dangót (rizsből és babból készült gombóc alakú japán édesség) csinálunk és ezeket az oltár elé tesszük, ami otthon van és ahol a rokonokat gyászoljuk. A családommal együtt elmegyünk a temetőbe, és hazavisszük a rokon lelkét.

Obonkor bonodori, azaz bon néptánc fesztiválok is vannak. A bon néptánccal üdvözöljük és gyászoljuk a rokonok lelkét. A bonodori este kezdődik. A bon néptánc körtánc. A tér közepén egy tornyot építünk, a tornyon néhány férfi dobol és az emberek körülötte táncolnak. Sokan japán hagyományos könnyű nyári kimonót, jukatát viselnek. Étel, ital, és játékstandok is vannak. Régen minden közösség tartott bonodorit. Azonban mostanában egyre kevesebb bonodori van, mert a közösségi kapcsolatok gyengébbek lettek, sőt a fiatalok is kevesebben vannak. Kiskoromban a szülővárosomban is minden évben volt, de sajnos már nincs.

Az obon utolsó napján is tüzet rakunk a ház előtt, hogy visszakísérjük a rokonokat.

Szerintem nem az a fontos, hogy az elhunyt rokon igazán visszajön-e. Az fontosabb, hogy a családunkkal és a rokonokkal együtt töltjük az időt és visszaemlékszünk az elhunyt emberekre.

Ebben a posztban a nyári és a téli ajándék, azaz az ocsúgen és az oszeibo szokását szeretném bemutatni. Ezeket az ajándékokat az emberek hálából adják annak, akitől segítséget kaptak.

A csúgen szokás eredetileg Kínából származik. A taoisták szerint volt egy földisten, akit Csúgennek hívtak, és az ő születésnapja július 15-e. Az emberek azon a napon neki adtak ajándékot, de nem csak ünnepelésként, hanem a bűnök megbocsátásáért is. Japánban pedig a buddhizmus szerint van egy esemény, amit bonnak hívnak, és amikor a halott lelkeknek adnak ajándékot és imádkoznak a halottak boldogságáért. Ebben a szokásban vannak különböző ceremóniák, és ezek között van a bonrei, amikor a szülők, a rokonok és a szomszédok a halott lelkeknek szánt tárgyat ajándékoznak egymásnak. Ez a szokás összekapcsolódott a kínai csúgen szokással, és az emberek elkezdték egymást ajándékozni a bon időszakban. Ez a szokás a Muromacsi-korszakban (1338-1573) terjedt el a császári család és császárnak szolgáló nemesek között, és az Edo-korszakban (1603-1868) már a köznép is csinálta.

A szeibo pedig szó szerint azt jelenti, hogy az év vége. Ennek a szokásnak az eredetéről két magyarázat van. Az első magyarázat úgy szól, hogy eredetileg az újévkor istennek adott tárgyat év végén egy nagy családcsoport központi családjához viszik a családok. Az ajándék általában étel, különösen olyan, amit újévkor esznek. Az ajándékokat a családban együtt eszik, és ezáltal isteni erőt kapnak. Ezt sindzsinkjósokunak hívják. Ez a szó azt jelenti, hogy az isten és az ember ugyanazt az ételt eszi, és ez megerősíti a kapcsolatot, és ettől az emberek nyugalmas életet reméltek. A második magyarázat szerint pedig az Edo-korszak kereskedelmében egy évben csak bonkor és szeibokor fizettek és ajándékoztak.

Hogyan ajándékoznak az emberek? Sok szabály van. Az egyiket mizuhikinak hívják, ami olyan, mint egy szalag, és amivel feldíszítenek egy dobozt. Két fajta van: masni és görcs. Az első fajtát akkor használják, amikor olyan esemény történik, ami akárhányszor megtörténhet, mert többször is megköthető. Például gyermekszülés, hosszú élet stb. A másodikat pedig akkor használják, amikor azt reméljük, hogy csak egyszer történik, mert nem lehet kibontani a kötést. Például házasság, halál stb.

Az ocsúgen időszaka július elejétől 15-éig, az oszeibo időszaka pedig december elejétől 20-áig tart. Általában népszerű ajándék az édesség, a sör, a sonka stb., de érdekes, hogy a legtöbb ember a vásárlási utalványnak örül legjobban. Az érték attól függ, hogy kinek adják az ajándékot. Az átlag körülbelül háromezer jen fejenként.

Vannak ajándékok, amiket nem illik adni. Például teát és algalapot azért nem illik adni, mert ezeket halál esetén adják, és más esetben a korai halált idézik fel. Ezen kívül írószert nem illik az idősebbeknek adni, mert azt jelenti, hogy azért szurkolunk, hogy az illető szolgalmasan tanuljon. Ezeken kívül is sok érdekes szabály van. Amikor valaki ajándékot küld, érdekes lehet nem csak kötelességként, hanem az adott ajándék eredetének utánanézve választani.

Prezentáció az ocsúgenról és az oszeibóról, azaz a nyári és a téli ajándékozásról.

Tavasszal ok nélkül is nagyon jól érezzük magunkat, de májusban pedig búskomorak, és júniusban is melankolikusak leszünk (de én nem, hiszen júniusban van a születésnapom! ). Ősszel újra jól érezzük magunkat...

Ez szerintem azt mutatja, hogy az időjárás nagyon mély kapcsolatban van az elménkkel. Én nagyon kíváncsi vagyok a pszichológiára, így kicsit kutattam erről, és néhány érdekes információt találtam. Szeretném röviden bemutatni azokat és a saját gondolataimat a témáról.

Először is a pszichológiai tanulmányok szerint az időjárás és az elménk között talán van valami kapcsolat (persze van néhány szakember, akik azt mondják, hogy nincs kapcsolat). A tanulmányok szerint különösen a páratartalom, a hőmérséklet és a napos idő hat ki az elménkre. Például nagyon nedves időben nem tudunk elég jól koncentrálni, a meleg idő miatt agresszívek leszünk, és amikor több a napsütés, akkor több pozitív gondolatunk van. Valóban a bevezetőben én is azt mondtam, hogy tavasszal, amikor sokat süt a nap, kicsit optimistábbak leszünk, júniusban pedig, amikor végig esik az eső, kicsit elveszítjük a kedvünket.

Egyébként miközben erről a témáról kutattam, egy dolog nagyon nyugtalanított. Miért érezzük a „gogacubjó”-t, ezt a sajátos japán lelki betegséget, ami olyan mint egy enyhe depresszió? A május nem túl nedves, az idő nem lesz hirtelen túl meleg lesz vagy hideg, és a napsütés is sok. A gogacubjó nincs kapcsolatban az időjárással?

Gogacubjó csak Japánban van (amikor ezt megtudtam, akkor nagyon meglepődtem). A gogacubjó azt jelenti, hogy olyan szellemi betegség, ami azért alakul ki, mert valaki nem tud az új környezethez alkalmazkodni. Általában tavasszal a környeztünk nagyon más lesz, és az új környezethez nem tudunk alkalmazkodni, ráadásul a Golden Week ünnepek után az ember hirtelen tele van fáradtsággal, és az egészségünk vagy az elménk ok nélkül legyengül. Tehát főleg az okozza a gogacubjó-t, hogy az ember nem tud alkalmazkodni az új környezethez, de azt találtam, hogy egy tanulmány szerint a gogacubjó-ra az időjárás is kihat. Májusban nincs nagy időjárás-változás, de sok kicsi változás van. Ezeket nem vesszük észre, de akaratlanul kihat ránk. Ilyen kicsi időjárás-változások és az előző környezeti faktor miatt alakul ki a gogacubjó.

Ez a téma nekem nagyon érdekes volt. Nagyon különböző elemek hatnak ki az emberi pszichológiára, az emberi lélektan nem zárul le az emberrel. Valami, amivel látszólag semmi kapcsolat sincs, mégis meglepő kapcsolatban van az emberi lélekkel. Más szóval az emberi pszichológiára minden kihat. Szerintem sokszor nem a látható dolgokban, hanem éppen a láthatatlan dolgokban rejtőzik valami fontos vagy rejtelmes dolog. Persze ezt nem tudom biztosan, de szeretném ezt hinni. Újra elgondolkodtam a pszichológia komplexitásán, és egyre jobban érdeklődöm a téma iránt.