Mostanában sok olyan diákot látunk, aki fekete öltönyt visel. Ők munkát keresnek. Azért igyekeznek, hogy jó munkát találjanak. Általában megfelelő céget tudnak találni és eldöntik, hogy ott fognak dolgozni. Azonban vannak diákok, akik egy "fekete céggel" találkoznak, és azt hiszik, hogy ez a "fekete cég" nagyon jó cég. Ezek a diákok úgy döntik el, hogy ott fognak dolgozni, hogy nem tudják, hogy ez a cég valójában egy "fekete cég". Ebben a szövegben a fekete cégeket szeretném bemutatni.

Először is, mi az a fekete cég? Mit csinál egy fekete cég? Sok definíció van a "fekete cégekről". Például aki egy "fekete cégnél" dolgozik, annak nincs szabadsága. A dolgozók nagyon sokat dolgoznak, de nem tudnak jó fizetést kapni. A munkaidejük túl hosszú, hosszabb, mint egy átlagos cégnél, de nem kapnak pénzt a túlóráért. Mielőtt elkezdnek dolgozni ezen a munkahelyen, azt hallgatják, hogy ez a cég nagyon jó, minden munkavállaló nagyon kedves, ott vidáman lehet dolgozni stb. Azonban ezek a dolgok nem igazak. A munkaadó túl szigorú, nem ad a jó fizetést, vagy szigorú és a munkavállalót nehéz munka végzésére kényszeríti. A túl sok nehéz munka vagy az igazságtalan munkaadó miatt sok munkavállaló beteg lesz. Van olyan munkavállaló is, aki meghal azért, mert túl sokat dolgozott.

Mostanában azt hallom, hogy Japánban sok "fekete cég" van. A japán kormány azt gondolja, hogy ez nagy probléma és megoldásra van szükség. Most tervezik a gyakorlati megoldást és manapság próbálják ki ezeket a terveket. Például minden vállalatnak muszáj rendszeresen jelentést tenni, hogy hány órában dolgozik a munkavállaló vagy hány óra a túlóra. Ha a munkaidő túl hosszú és a munkavállaló túl hosszan dolgozik, megbüntetik ezt a vállalatot. Ha a munkavállaló nem tud elég szabadságot kapni, szintén megbüntetik a munkaadót.

Kicsit nehéz tudni, hogy melyik cég "fekete cég". A legtöbb cég az álláshirdetésben csak jó dolgokat mond, és nem mond rossz dolgokat magáról. Még ha a cég nagyon nagy és népszerű is, akkor is lehet, hogy "fekete cég". De a munkakeresésben a legfontosabb olyan céget keresni, ahol hosszan akarunk dolgozni. Remélem, hogy én is tudok találni egy jó céget és nem egy "fekete cégnél" fogok dolgozni.

Mostanában a japán diákoknak nagy probléma az ösztöndíj visszafizetése az egyetem elvégezése után. Azt hiszem, hogy most sokan azt gondolják, hogy miért kell egy ösztöndíjat visszafizetni. De egy híres japán ösztöndíj (Jasso: Japan Student Service Organization) úgy működik, hogy a visszafizetésből lesz a következő diákok ösztöndíja, ezért vissza kell fizetni az ösztöndíjat.

A Jasso ösztöndíjrendszerét mutatom be. Először az ösztöndíjasokról szólok. Akinek nincs elég pénze egyetemre járni, és jó eredményei vannak, annak lehet igényelnie az ösztöndíjat. De inkább a gazdasági elem a fontosabb. Két fajta ösztöndíj van, az egyik a különösen jó eredményekkel rendelkező diákoknak van, de ilyenkor az ösztöndíj összege eldöntött, nem lehet választani. És annak nincs kamata, szóval amennyit kapnak, annyit fizetnek vissza. A másik fajtánál nem annyira szigorúan veszik figyelembe az eredményeket, és öt összeg közül lehet választani. De ennek a típusnak kamata van, szóval ha későn fizetik vissza, akkor többet kell fizetni. És ugyanaz az ember mind a kettő fajta ösztöndíjat is megkaphatja egy időben.

Most nézzük meg, hogy milyen problémák fordulnak elő. Az egyik, hogy ahhoz, hogy állást szerezzen valaki, egyetemre kell járni. Ha nem jár egyetemre, akkor nehéz lesz jó munkát találni, szóval nem lesz elég a fizetése. Ezért sok diák tovább is tanul. De ha az egyetemen nem tanul szorgalmasan, nem találja ki mit akar csinálni a jövőben, vagy nem sikerül állást találnia, akkor nem tud elég pénzt keresni. Ezért ha ösztöndíjasként járt az egyetemre, nem tudja visszafizetni a pénzt.

És a másik ok, hogy néha az ösztöndíjasok nem tudják, hogy az ösztöníjat vissza kell fizetni. A diákok általában a gimnáziumban igénylik az ösztöndíjat, és akkor meghallgatják a tájékoztatást arról, és aláírják a szerződést. De ha a tanárok nem jól magyaráznak, vagy a diákok nem jól figyelnek, néhány diák nem ismeri a kötelezettségeit, és az egyetem elvégzése után nem fizet (és nem is tud, mert általában az ilyen emberek nem keresnek sok pénzt).

Általában azt mondják, hogy e miatt a két ok miatt történik probléma. Az elsőt kicsit nehéz megoldani, mert az álláskereséssel is kapcsolatban van. De a másodikat meg lehet oldani, meg kell ismertetni a diákokkal az ösztöndíjasok kötelezettségeit. Én is kaptam ösztöndíjat a Jassotól, és annak köszönhetően tudtam az egyetemre járni és Magyarországon is tanulni. Ez az ösztöndíj biztos, hogy fontos a diákoknak. Ezért remélem, hogy továbbra is jól működik ez a rendszer azok számára, akik szorgalmasan akarnak tanulni, és még jobb lenne, ha egy új rendszer is indítanának, amelyben nem kell visszafizetni az ösztöndíjat.

Források

・独立行政法人　日本学生支援機構 JASSO

http://www.jasso.go.jp/index.html

・公益財団法人　生命保険文化センター

・http://www.jili.or.jp/lifeplan/lifeevent/education/10.html

・http://news.ameba.jp/20150605-585/

・http://blogos.com/article/112895/

A munka világa nagyon kemény. Csak kevés vállalat lehet sikeres, és más vállalatok pedig csődbe mennek. A világon 3000 vállalatnak van több mint 100 éves története és ezek 80 százaléka japán vállalat. Miért tudnak olyan hosszan működni a japán vállalatok? Én azt gondolom, hogy egy japán vállalat olyan, mint egy család. Sok az olyan vezető, akik azt gondolják, hogy a munkavállalói vagy fogyasztói az ő kincsei, és jól bánnak velük. Úgyhogy azok is hűségesek hozzájuk.

Szeretnék bemutatni egy sikertörténetet.1946-ban két férfi alapított egy vállalatot. Masaru Ibukának és Akio Moritának hívták őket. Ez volt a világ egyik leghíresebb vállalatának, a Sonynak az indulása. Ők próbáltak saját termékeket készíteni. A Sony 1954. májusban dobta piacra az első tranzisztorát és a következő évben pedig az első tranzisztoros rádiót Japánban. És a tovább években is így igyekeztek új termékeket készíteni, persze a mai napig.

Akio nem csak tökéletes mérnök volt, hanem kiváló üzletember is. Nagyon jó kommunikációs képességgel rendelkezett. A Sony vállalat igazgatójaként korábban rengeteg alkalma volt előadást, illetve beszédet tartani. Annak ellenére, hogy minden nap nagyon elfoglalt volt, segítség nélkül, csak a saját szavaival szeretett elmondani mindent. Mert ő mindig úgy érezte, hogy ő minden emberért felelős, akik kapcsolatban van a Sonyval. Volt, hogy véletlenül a témától eltérő dologról kezdett beszélni, de mindig méltóságteljesen kijavította magát. Nagy tömegekhez is úgy tudott beszélni, mintha egyenként szólítana meg mindenkit. Talán éppen emiatt hatották meg az embereket a beszédei. Akio 1999-ban meghalt, de a 20. század 100 legnagyszerűbb embere közé választották őt. Most is sokan tisztelik őt. Idegen nyelvet tanuló diákként az egyik álmom, hogy én is olyan beszédet akarok tartani idegen nyelven, amely meghatja az embereket.

Végül szeretném bemutatni két híres mondatát.

"Sok embernek van jó ötlete, de kevés az olyan ember, aki bátor és igyekszik, hogy az álma valóra váljon."

"Azért kell igyekeznem, hogy a Sony minden munkavállalója boldog legyen."

Én most munkát keresek, és szeretnék olyan vállalatot találni, amelynek az igazgatója annyira tisztelete méltó, mint Akio Morita.

Ha mostanában az ember egy nagy állomásra megy vagy sétál egy nagy utcán, olyan fiatalokat láthat, akik fekete öltönyben vannak, ugyanolyan a frizurájuk és ugyanúgy vannak kisminkelve. Mit csinálnak ők ehhez hasonló megjelenéssel? Természetesen munkát keresnek.

A japán egyetemistáknak az igazi egyetemi időszak mellett munkakeresési időszak is van. Ez az időszak általában fél évig tart. Az első hónapban sok állásbörze van az egyetemeken és rendezvénycsarnokokban. Ugyanakkor külön előadásokat is tartanak a cégek. Ezután a diákoknak jelentkezési lapokat kell írni az őket érdeklő cégeknek. Van internetes és papír jelentkezési lap is. A jelentkezési lapnak van egy önéletrajz része és egy kérdőív része. A kérdések a cégektől függenek, de sokszor találkoztam ezekkel a kérdésekkel: „Miért érdekli ez a munka?”, „A diákéletben mit csinált a legszorgalmasabban?” „Mi az erőssége és a gyengesége?” és „Mit akar csinálni vagy mit akar elérni, ha megkapja ezt az állást?” Szerintem ezek a legnépszerűbb kérdések. Ezután lesz egy motivációs és tudást mérő kérdéssor interneten vagy egy Test Centerben. Az interneten személyi számítógéppel le lehet tenni a vizsgát, ezért bárhonnan lehet vizsgázni, ha van PC, de néha a Test Centerbe kell menni és ott kell csinálni a tesztet. És ha valaki átmegy a teszten, a következő lépés az interjú. Több interjú van, az első néhány más jelentkezővel, és az utolsó egyedül.

Régebben harmadéves korban, októberben kezdődött a munkakeresési időszak, utána decemberben, és most márciusban. Egyre később kezdődik. Ez azért van, mert ha valaki elkezd munkát keresni, az azt jelenti, hogy a tanulásra szánt idő kevesebb lesz. A egyetemistáknak a tanulás a legfontosabb dolog, de ha elkezdenek munkát keresni, akkor nem tudnak jól koncentrálni, mert jelentkezési lapokat kell írni a cégeknek és munkaelőadásokra kell menni. Így később lett a munkakeresési időszak kezdete.

Ennek a változásnak van előnye és hátránya. Az előny természetesen az, hogy a diákoknak hosszabb idejük van arra, hogy a tanulásra koncentráljanak. És a hátrány az, hogy kevés az idő a munkakeresésre. A diákok szeretnének minél jobb munkát szerezni, s a cégek jó és megfelelő diákokat akarnak találni. A rövidebb idő miatt a cégeknek rövidebb idő alatt kell dönteni, hogy melyik diákot veszik fel. A kezdési idő később lett, de a befejezés ideje nem változott. És szeptemberben vagy októberben a cégek szakmai gyakorlatokat intéznek a következő évben munkát kereső diákoknak. Ezért az üzletemberek nagyon elfoglaltak és nincs elég idejük. Egy munkaszemináriumon azt mondta az előadó, hogy a munkakeresés a diákoknak és a cégnek is harc.

Amikor az iskolában tanulunk, mindannyian tankönyvet használunk. A tankönyv nagyon fontos, mert ebből sok dolgot tanulhatunk. De egyébként ki írta ezt a tankönyvet és hogyan jut el a diákokhoz? Japánban minden tanévkezdéskor, azaz minden áprilisban olvashatunk olyan újságcikket, ami a tankönyvekről szól.

Az oktatási minisztérium szerint az iskolában minden diáknak kötelező tankönyvet használni, és kb. három évig tart, amíg a diákokhoz eljut egy új tankönyv. Azért tart olyan hosszú ideig a tankönyv készítése, mert minden tankönyvnek át kell mennie egy ellenőrzésen, hogy a diákok használhassák. Ez az ellenőrzés 1947 óta működik. A második világháború előtt a japán kormány írta a tankönyveket. De azóta magánkiadók írják őket és a kormány által felállított csoport ellenőrzi. Ha a könyv át tud menni az ellenőrzésen, a kiadók eladhatják a tankönyvet az önkormányzatoknak. Végül a város adja a könyvet az iskolának, és a diákok ingyenesen használhatják.

Amikor a kiadók a tankönyvet írják, az oktatási minisztérium által hozott szabályokat kell követni, de ezen kívül a kiadók szabadon írhatnak. Minden kiadó könyve kicsit különbözik más kiadók könyveitől. Különösen a japán történelemmel kapcsolatban vannak kis különbségek. Viszont 1989 óta a kormány által felállított csoport nem ellenőrzi szigorúan a tankönyveket, ezért általában egy tankönyv sem szokott elbukni a vizsgán.

Sajnos sokszor történt probléma a tankönyvek miatt. Általában a japán kormány és a koreai és a kínai kormány szoktak vitatkozni a japán történelemről. Például a Szenkaku-szigetekről és a Takesima-szigetről mindig vitatkoznak. Kína szerint a Szenkaku-szigetek az övé, Korea szerint pedig a Takesima-sziget Korea része. A japán kormány persze azt mondja, hogy mindkét sziget Japán része. Viszont a japán tankönyvekben régebben nem volt olyan szöveg, hogy ezek a szigetek Japánhoz tartoznak. Mert a japán kormány attól félt, hogy a politikai kapcsolat rossz lesz Kínával és Koreával. 2015-ben pedig végül a kiadók azt írták az új tankönyvben, hogy a Szenkaku-szigetek és a Takesima-sziget nem ezeké az országoké, hanem Japán saját szigetei. Természetesen Kína és Korea nagyon haragszik emiatt Japánra. Még mindig vitatkoznak.

Szerintem az a lényeg, hogy a diákok gondolkodjanak arról, hogy mi az igazság, és tudják, hogy miért gondolják azt, amit gondolnak. A tankönyv csak egy eszköz, amikor valami új dolgot tanulunk. És sohase tökéletes, mert egy ember írja, akinek saját véleménye van Ezért nekünk, diákoknak gondolkodnunk kell, és mindenről saját véleményre van szükségünk.

Amikor egy japán városban vagy, sokszor láthatsz olyan diákokat, akik egyenruhát viselnek. Japánban sok iskolának saját egyenruhája van. Ez biztos a japán iskola egyik fő jellemzője. Ebben a dolgozatban bemutatom a japán iskolai egyenruhák történetét és azon gondolkodom, hogy miért szeretik az egyenruhát a japánok.

Az első japán egyenruha körülbelül 1872-ben tűnt fel. Ez talán az első hivatalos egyenruha, de tulajdonképpen már az Edo-korszaktól volt ilyen ruha. De az Edo-korszakban nem volt hivatalos egyenruha, hanem az iskolai diákok általában kimonót viseltek.

A japánok nem mindig használtak egyenruhát. Amikor háború volt, a japánoknak nem volt pénzük, így ekkor a japánok nem iskolai egyenruhát viseltek, hanem országos egyenruhát. Az országos egyenruha nagyon egyszerű és sima volt.

A háború után újra feltűnt az iskolai egyenruha. És 1970-től új típusú egyenruhák jelentek meg. A régi egyenruha általában olyan volt, mint a katonai egyenruhák, például a matrózblúz. Néhány ember azt mondta, hogy az ilyen egyenruhák miatt a japánoknak nincs egyéniségük. Ekkor a városokban feltűntek a fényes és színes egyenruhák.

Sok oka van annak, hogy miért szeretik a japánok az egyenruhát. Most bemutatok néhányat ezek közül.

Először is a legfontosabb ok, hogy a felnőttek így könnyen igazgathatják a diákokat. Ha a diák nem visel egyenruhát, a felnőttek nem tudják, hogy ő diák vagy nem. És amikor a diákok valami rossz dolgot csinálnak, lehet tudni az iskolájukat az egyenruháról.

A második dolog, hogy az egyenruha által át lehet adni a diáknak azt a tudatot, hogy ő az adott iskola diákja. Majdnem minden iskolában saját egyenruhát használnak, ezért a diák érezheti az iskolai identitást.

A harmadik ok, hogy mostanában olyan iskolák is vannak, ahol szép egyenruhát kell viselni, és ezáltal sok diák jelentkezik oda. Japánban magas a magángimnáziumok száma, és minden magángimnázium több diákot akar kapni, mint más iskolák. Amikor a diákok a leendő gimnáziumukról döntenek, néha az egyenruhát nézik.

Végül bemutatok néhány új egyenruha típust. Mostanában a legnormálisabb egyenruha biztosan a blézer. Sok iskolában használják ezt. A matrózblúz is népszerű. Sok lányiskolában használják, mert a matrózblúz nőies. A fiúiskolák közül pedig sok használ régi iskolai egyenruhákat.

A külföldi emberek sokan mondják, hogy a japánoknak nincs egyéniségük és saját gondolataik. Ennek egyik oka lehet az iskolai egyenruha. A japánok gyerekkoruktól iskolai egyenruhát viselnek. Néha az óvodában is van egyenruha. Ha mindig ugyanazt a ruhát viseli valaki, mint a körülötte lévő emberek, akkor lehet, hogy az ember egyéniség nélküli emberré válik.

U. M.

Japánban minden iskolában sok klub van, amelyekben a diákok szórakozhatnak. Sportklub, zeneklub, főzőklub, mindenféle klub van, és sokan tagjai ezeknek a kluboknak. Néha szórakozásként járnak oda, de néha nagyon komolyan is csinálják. A következőkben szeretném bemutatni a japán iskolai klubokat.

Általános iskolában, gimnáziumban, és egyetemen is vannak klubok, de mindegyik iskolában kicsit másmilyenek. Az általános iskolában, a klub néha egy óra része, szóval az óra alatt dolgoznak a diákok. Az általános iskolában sokfajta klub van: bármilyen sport, rajz, ének, kézimunka, főzés stb. Az iskolában, ahova én jártam, a diákoknak olyan új klubot is lehetett indítani, amit szerettek csinálni. Például volt, aki nagyon szeretett mangát olvasni, és mangaklubot indított. A klub tagjai a klub óra alatt csak mangákat olvastak! Lehet, hogy ez kicsit furcsán hangzik, de ott az volt a fontos, hogy a a diákok a barátaikkal szórakozzanak valamivel. Az általános iskolában másfajta klub is van, amelybe a diákok iskola után járnak. Ez komolyabb, mint az óra alatti klub. Általában iskola után hetente háromszor vagy négyszer két vagy három órát gyakorolnak. Az általános iskolában népszerű klubok a baseball, a futball, a kosárlabda, a röplabda, a nem sport klubok közül pedig a rézfúvós zenekar a legnépszerűbb.

Japánban az általános iskola és a gimnázium között alsó középiskolába járnak a diákok, ott pedig a klub nagyon fontos része lesz a diákok életének. Egy adat szerint az alsó középiskolai diákok kilencven százaléka tagja valamilyen klubnak. És hatvan százalékuk nagyon komolyan dolgozik a klubban. Például ők majdnem mindennap gyakorolnak óra után és néha óra előtt is, szóval már korán reggeltől gyakorolnak. Itt is népszerű a baseball, a futball vagy a többi már említett klub. A klubokban a diákok nem csak gyakorolnak, hanem a helyes magatartást is tanulják. Például nagyon fontos, hogy kimutassák a köszönetüket azoknak az embereknek, akik segítenek nekik, például a családjuknak, az edzőnek vagy a barátaiknak. Az ő segítségük nélkül nem könnyű sokat gyakorolni. Vagy ha jó hely vagy felszerelés van a gyakorláshoz, akkor az is nekik köszönhető. Amikor egy röplabda klubba jártam, az edző azt mondta, hogy azért tudunk edzeni, mert segítséget és felszerelést kapunk, szóval ha egyedül vagyunk nem tudunk csinálni semmit, ezért ne felejtsük el ezt.

A gimnáziumban és egyetemen egyre csökken a diákok száma, de a klubok komolyabbak is lesznek. Különösen a gimnáziumi baseballnak, futballnak és röplabdának van nagy bajnoksága. Ezekre nemcsak a diákok, hanem az egész ország nagyon figyel.

Más országban is lehet iskolai klubokba járni és ezen keresztül fontos dolgokat tanulni, de Japánban ez könnyebb, mert az iskolában sok klub van és könnyű részt venni a tevékenységekben. Én is az általános iskolától a gimnáziumig sokáig röplabdáztam, és nem csak ügyesebb lettem, hanem sok mást is tanultam. Szerintem az iskolai klub nagyon jó tapasztalat a gyerekeknek.

Forrás:

ベネッセ教育研究所「教育データクリップ！子どもと教育」http://berd.benesse.jp/berd/data/dataclip/clip0008/index2.html

Y. N.

2013-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Tokiót választotta a 2020-as olimpia helyszíneként. Biztos, hogy az olimpia miatt a japán gazdaság sokat javul majd: nagyon sok ember jön majd minden országból, és Japánban a munkanélküli emberek száma csökken majd. De nemcsak jótékony hatása van a tokiói olimpiának, hanem kérdések is vannak vele kapcsolatban. Lássuk ezeket a kérdéseket!

Elsősorban a katasztrófa kérdése fontos. Lehetséges, hogy nagy földrengés történik Tokióban az olimpia közben. A japán kormánynak szigorú intézkedéseket kell tennie a földrengés lehetőségével kapcsolatban. És a radioaktív sugárzás kérdése is felmerül. Valójában a tokiói radioaktív sugárzás nagyon gyenge, ezért nincs hatással az emberek egészségére, de a külföldiek aggódnak a sugárzás miatt.

A második kérdés a munkával kapcsolatos. Az olimpia miatt több munkahely keletkezne, de az új munkahelyek miatt nagyon sok munkás menne Tokióba, és a vidéki munkások száma csökkenne.

A nyelvtudás kérdése is fontos. Sok japán nem annyira jól beszél angolul, de persze nagyon sok külföldi jönne Japánba az olimpia közben. A japánoknak, különösen a tokiói japánoknak, többet kell gyakorolniuk az angol nyelvet. És több angolul írt táblát kell elhelyezni a városban.

Az is fontos kérdés, hogy a japán politikusok mit mondanának és ígérnének a világnak. A japán politikusok sokszor kétértelműen beszéltek az atomenergiával kapcsolatos kérdésekről. Emiatt a külföldiek nagyon aggódnak, ezért a japán politikusoknak egyértelműen el kell magyarázniuk, hogy mit gondolnak erről.

Végül, de nem utolsósorban, fontos kérdés, hogy sok japán van, aki a tokiói olimpiára nem egy sporteseményként, hanem csak a gazdaságra jó hatással levő eseményként tekint. Néhány szakember ezt nagyon fontos kérdésnek tekinti. A japánok az olimpián keresztül azt akarják megmutatni, hogy mennyire fejlett Japán. Persze ez is fontos, mert Japán a 2011-as nagy földrengés miatt nagyon sokat szenvedett és sok segítséget kapott az egész világból, így az újraszülető Japánt be kell mutatni és köszönetet kell mondani a világnak. De eredetileg az olimpia nem gazdasági dolog, hanem csak egy sportesemény. Erre is gondolniuk kell a japánoknak.

Még 5 év van hátra a tokiói olimpiáig és még sokat kell tennünk az olimpiáért!

Források

http://dancewithyou.jp/2020tokyo_olympicgames-23-1435.html

http://ccoichi.blog.so-net.ne.jp/2014-10-24-3

 A. M.

Ma szeretném bemutatni az engawát, egy olyan helyiséget, ami a hagyományos japán házakban található. Pontosan micsoda az engawa? Az engawa hasonlít a tornáchoz, a ház eresze alatt van, nem egy szoba, inkább olyan mint egy folyosó. Mondhatom azt, hogy az engawa bent van a lakásban, de ugyanakkor azt is, hogy kint van. A kint és a bent közötti világ az engawa.

Mivel a japánok fontosnak tartják a határozatlanságot, az engawát is igénybe veszik és fontos szerepet játszik. Például nyáron szenvedünk a párás melegtől és a szobában nem bírjuk ki. Ilyenkor kimegyünk az engawára leülni és kiszellőztetjük a fejünket. Az engawára egyenesen ki tudunk menni a szobából és nem kell felvenni a cipőt, de mégis már kint vagyunk a szobából. A japán nyár egyik szimbóluma, hogy az engawán ülve görögdinnyét eszünk vagy csillagszórót gyújtunk. Nemcsak nyáron, hanem mind a négy évszakban az engawán ülve nézhetjük a szép japán kertet vagy tájat. Ott tudjuk érezni a természetet és az aktuális évszakot.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy az engawán megjelenik a társadalom. Vidéken gyakran látható az, hogy az engawán idős nénik és bácsik ülnek és beszélgetnek. Úgy érzem, hogy Japánban az engawának olyan szerepe van, mint Magyarországon a pletykapadnak. Ha a szomszéd nénik hoznak rágcsálnivalót vagy édességet, illetve friss zöldségeket, akkor a vendéglátó néni kihoz zöld teát az engawára és teázva pletykálnak. A bácsik pedig kínai sakkot játszanak ott.

Manapság az olyan vidéken, amelyeket az elöregedés jellemez, még olyan vállalkozások is vannak, hogy az engawán kávézót nyitnak. Az elöregedés most komolyan érinti Japánt és sok vidéken többen vannak az idősek mint a fiatalok. Sőt az idős emberek többsége egyedül lakik, és mivel hamar nyugdíjba ment, nincsen mit csinálnia vagy nincs hobbija. Ennek az egyik megoldása az engawa-kávézó. Ott összefutnak az idősek és tudnak beszélgetni. Nem érezik egyedül magukat és lesz rendszeres programjuk is. Egy másik előny pedig az, hogy a társadalom szinte minden idős emberre tud figyelmet fordítani. Ezáltal meg tudjuk előzni az aktuális japán problémát, hogy egy öreg ember egyedül hal meg, és utána sokáig nem veszik észre a szomszédai és a rokonai.

Ez az egyedi japán helyiség nemcsak régen, hanem most is nagy szerepet játszik a japán életben.

U. A.

Japánban azt mondják, hogy nem szabad az ajtóküszöbre és a tatami szélére rálépni. Gyerekkorunk óta sokszor hallottuk ezt a szülőktől, és már hozzá vagyunk szokva, hogy ne lépjünk rá az ajtóküszöbre és a tatami szélére.

Öt lehetséges magyarázata van ennek a szokásnak.

Megtiszteljük a házat és a gazdáját.

Az ajtóküszöböt és a tatami szélét a ház szimbólumának tartják. Ha rálépünk, azt jelenti, hogy magára a házra vagy a ház gazdájára is rálépünk, mert a család rangját mutatja a tatami széle és gyakran a család címerét rakták (és rakják) ide.

Védjük magunkat.

Régen a nindzsák a tatami alá bújtak. A tatami szélétől vagy az ajtóküszöbtől látszó kis fényből látták, hogy hol van a ház gazdája, és alulról kiszúrtak egy késsel. Sok szamuráj veszítette el így az életét, innen származik a szabály.

Nem akarjuk zavarni a hely rendjét.

Az ajtó küszöbnek olyan szerepe van, hogy elválasztja egymástól a külső világot és az otthont vagy szobát és a folyosót, a tatami széle pedig a vendéget és a ház gazdáját. Így nem szabad rálépni a kettő közötti határra, nehogy megzavarjuk a hely rendjét.

Nem akarunk rálépni rá a gyerekre.

Ez egy kicsit félelmetes ok. Az Edo-korszakban ha egy egyéves gyerek meghalt, nem rendeztek temetést, hanem a ház alá temették el. Csak két évesnél nagyobb gyereket vittek el a templomba és rendeztek temetést. Ráadásul az Edo-korszakig a hét évesnél kisebb gyereket isten gyerekének hívták. E szerint a magyarázat szerint innen származik, hogy nem szabad rálépni az ajtó küszöbre.

Rendben tartjuk a házat.

Nagyon praktikus ok. Ha sokszor rálépünk az ajtó küszöbre, elkopik és eldeformálódhat a ház kerete és nem nyílik ki és nem záródik be simán az ajtó.

Sok lehetséges oka van, hogy miért nem szabad rálépni az ajtóküszöbre és a tatami szélére, de szerintem mindegyikben van igazság. Lehet, hogy az összes babona összekeveredett és ezekből jött létre a mai illemszabály.

E. A.