Az alábbiakban bemutatom a japán előszobát és arról fogok beszélni, hogy Japánban levesszük a cipőnket amikor bemegyünk a házba.

Először is, a japán előszobáról szeretnék írni. Japánban minden háznak van előszobája. Szerintem ez olyan, mint a bejárati ajtó. Általában egy háznak nagy előszobája van és ezzel szemben egy lakásnak kis előszobája van. Én bérlakásban lakom, ezért az előszobám kicsi. Minden előszobában van cipőszekrény, úgyhogy ott lehet felvenni vagy levenni a cipőt. A cipőszekrényre tudunk dísztárgyakat tenni, így tudjuk díszíteni. Az én házamban az anyám nagyon szeret díszíteni és a cipőszekrényre sok fotót tesz. Mindig próbáljuk takarítani és tisztítani az előszobát, mert ez a bejárat és nem akarjuk, hogy a vendég piszkosnak lássa.

A következő részben, a bejárattal kapcsolatos japán szokásokat szeretném bemutatni. Mi mindig levesszük a cipőnket, mielőtt belépünk a padlóra. Általában nem viselünk cipőt a szobában. Helyette sok ember papucsot vesz fel. Nem szeretjük, hogy a lábunk piszkos lesz. Azt hiszem, hogy ha mindig cipőben lennénk a szobában, nem éreznénk magunkat kényelmesen. Azonban például a szállodában a szobában nem kell levenni a cipőt. De a legtöbb ember ott is papucsot használ. Azt lehet mondani, hogy japán ember a szobában nem szeret mezítláb lenni. Tényleg én sem szeretek a lakásomban papucs nélkül lenni és nem akarom, hogy a lábam piszkos legyen.

Amikor Amerikában voltam, találkoztam egy meglepő szokással. Az amerikai emberek nem veszik le a cipőt, amikor belépnek a házba. Mindenhol cipőben vannak. Például a vécében, a konyhában, a nappaliban, az étkezőben és a hálószobában is cipőt viselnek. Amerikában nem láttam olyan embert, aki papucsot használt. Senkit nem érdekelte, hogy a lába piszkos lesz. Csodálkoztam, amikor láttam egy embert, aki a konyhában nem használt papucsot és mezítláb állt. Nem tudtam elképzelni, hogy ők nem törődnek a piszkos lábukkal amikor belépnek a hálószobájukba. De azt hiszem, hogy talán ez a különböző kultúra miatt van. Minden országnak más kultúrája és szokásai vannak. Engem ez nagyon érdekel.

N. M.

Japánban vannak nagyon meleg területek és nagyon hideg területek. Okinawában, a legdélebbi megyében, nyáron kb. 29 fok van átlagosan, délen pedig 19 fok. Hokkaidóban, a legészakibb megyében pedig nyáron átlagosan 22 fok, és télen -3.6 fok van. Japánban ha más területre megyünk egy évszakban, akkor ilyen nagy különbséget lehet tapasztalni. Más területen más típusú lakások vannak vagy ugyanolyanok? Lássuk a különbségeket Okinawa és Hokkaidó lakásai között.

Először, Okinawáról írok. Okinawa a legdélebbi helyen helyezkedik el Japánban, ezért egész évben meleg van és nyáron gyakran jön tájfun. Ott a ház déli oldalán nagy az ablak, hogy jól befújjon a szél szobába. És van egy nagy tornác. Ez megvéd az erős napfény és az eső ellen. E miatt a tornác miatt nyáron nem túl sok napfény jön a szobába, és télen pedig a fény az ablaktól távoli helyig is elér.

A hagyományos okinawai házak általában alacsonyak, mert Okinawába sokszor jön tájfun, és ha magas a ház, akkor könnyen ledőlhet az erős szél miatt. A tradicionális háztetőt a ryúkyú-aka-gawara nevű különleges csempével készítik. A csempét habarccsal rögzítik. Ennek köszönhetően a tetőről nehezen esik le a csempe, és véd a hatalmas szél ellen, mert a habarcs miatt a súlya is nagyobb.

A következő részben Hokkaidóról írok. Hokkaidóban télen nagyon hideg van, ezért nagyon fontos, hogy a lakás a hó és hideg ellen megvédje az embert. A hokkaidói lakásoknak is nagy ablakai és bejárata van a déli oldalon, mint Okinawában. De az északi oldalon nincs ablak vagy csak nagyon kis ablak van, mert ott túl hideg van. Az ablakok általában két vagy több rétegűek, hogy védekezzenek a hideg ellen. A tetőnek két fajtája van. Egyik a meredek nyeregtető. Az ilyen tetőről automatikusan leesik a hó. De ez a fajta kicsit veszélyes, mert a gyalogosokra hirtelen leeshet egy nagy adag hó. A másik forma a lapos tető. Ez viszonylag újabb modell. A hó nem esik le automatikusan, így a lakóknak kell elvinni a havat a tetőről. Azonban mostanában egy még újabb modell is létezik. Ez simának tűnik, de igazából enyhén lejt. Az ilyen típusű tetőről nem kell elvinni a havat, mert a tetőben van egy villanykályha és a kályha felolvasztja a havat. Okinawában a tetőt csempével készítik, Hokkaidóban pedig vassal. Ez azért van, mert a csempés tetőről nehezen esik le a hó, és könnyen összedől. A falban, a mennyezetben és a padlóban hőszigetelő anyagokat használnak a hideg ellen. Mostanában olyan házak is vannak, ahol központi fűtést használnak.

Okinawa és Hokkaidó is Japánban van, de a lakások szerkezete nagyon más a két tartományban. Más hely, más lakás.

M. K.

Manapság Japánban sok modern lakás van, amelyek az európai vagy amerikai stílusú lakásokra hasonlítanak. Azonban a japán stílusú szoba is népszerű még. Nem annyira ritka, hogy a modern stílusú lakásban is legalább egy japán szoba van. Miért szeretjük a japán szobát?

Hagyományosan a japán szobának sok funkciója van. Például nappaliként, hálószobaként és vendégszobaként is használhatjuk a szobát. Ezenkívül az oltárt is ebbe a szobába tesszük. A buddhisták kis otthoni oltárt szoktak tenni a saját lakásukba. A szobában ilyen sok fajta dolgot lehet csinálnunk.

A japán szoba előnye, hogy nem teljesen különül el a lakás többi részétől, szóval meg lehet tartani a jó hangulatot, ha egy modern lakásban van. Ehhez fontos a tipikus ajtó. Ez az ajtó nem a szokásos ajtó, hanem a tolóajtó egy fajtája. Ez persze egy japános, fából készített ajtó, amin négyzet alakú rácsok vannak, és mindkettő oldalára papírt ragasztunk. Mondhatjuk, hogy ez nem igazi ajtó, és kicsit hasonló egy függönyhöz. Szóval a japán szoba ajtaja nem vágja el egymástól a modern területet és a hagyományos területet, ezért a hagyományos szoba könnyen beleillik a modern lakásba.

A japán szobának biztos fontos része a tatami. A tatami egy növényből készül, ezért nagyon kényelmes és jól illik a párás japán időhöz. Akkor sem lesz kényelmetlen, amikor nagyon meleg és párás az idő.

És miért nincs hagyományos stílusú szoba a magyarországi modern lakásokban? Azt hiszem, hogy a magyar hagyományos szobákat vagy lakásokat teljesen más anyagból vagy stílusban kell építeni. A japán szobát készíteni pedig nem nehéz a modern lakásban, mert a tatamit és a fusumá-t (a tolóajtót) könnyen be lehet építeni anyagként vagy stílusként.

Mint már említettem mi, japánok a szokásaink miatt szeretjük a japán szobát. Sok időt szoktunk ott tölteni és nagyon jól érezzük magunkat. Például a japán fürdőszobáról is el tudjuk mondani, hogy főleg az európai szokásokat követjük, de a fürdőkád még fontos nekünk, és a legtöbb embernek nem elég csak zuhanyozni.

Szóval, ha a modern életmódot követjük is, mégis fontos dolog a japán szoba a japánoknak.

Y. N.

Mindenki lakásban él. És minden lakásnak van valamije. Mi ez? Igen, ez a vécé. Minden lakásnak van vécéje. És ebben a házi dolgozatomban erről szeretnék írni, a japán vécé történelméről.

Régen, körülbelül Kr.e. 3oo körül a Zsómon-korszakban vagy a Jajoi-korszakban Japánban már voltak vécék. A régi vécé olyan volt, mint a jobb oldali fényképen. Nagyon könnyű volt elkészíteni, csak fából készítették. És a vécé alatt egy folyó volt. Persze nem volt vécépapír, ezért azt hallottam, hogy a régi japánok kis agyagáru töredéket használtak (hát azt én se tudom, hogy hogyan használták ezt úgy mint vécépapírt).

Azután, a Heian-korszakban külülbelül Kr.u. 9oo-ban, újfajta vécé jelent meg Japánban. A neve hidono vagy hinohako. Csak a bürokraták tudtak olyan vécét használni. Ez a vécé mozgatható volt, és körülbelül ebben az időszakban kezdtek vécépapírt használni.

És a Kamakur-korszakban a parasztok elkezdték összeszedni az ürüléket, mert trágyáként használták. De olyan vécét, mint a jobb oldali képen, normális ember nem sokat használhatott, és mindenki csak valahol elvégezte a dolgát.

És többen és többen kezdtek vécét használni, az Edo-korszakban pedig sok ember használt vécét, és nagyon sok ürüléket használtak trágyaként. És ebben az időszakban ürüléket eladó kereskedők is voltak. Sok ember nem szerette és nem használta az ürüléket, és olyan kereskedő megkapta ezt és parasztoknak stb. eladta. Ezért Edo város nagyon tiszta volt.

De az Edo-korszakig a vécé nagyon könnyen lebomlott, mert minden vécét fából készítettek. És a Meizsi-korszakban készítettek először vécét agyagáruból (olyan, mint a jobb oldali fénykép). Szerintem nagyon szép és modern formája van. És a 2o. században az európai vécé is elterjedt, most nagyon sok vécé van Japánban, és persze minden lakásban van.

És szeretnék írni az újabb vécéről is. Mostanában nagyon sok funkciója van a vécének. Például, amikor leöblítik a vécét, akkor takarítja a vécét, nagyon kevés vízzel öblíti le a vécét, a vécé fedele automatikusan kinyílik, amikor valaki a vécéhez megy, és amikor a vécétől elmegy, akkor a vécé fedele automatikusan becsukódik, és azonfelül amikor vécére megy, akkor hirtelen zenét hallgat a vécén (miért van ez a funkció?). Azt hiszem, hogy olyan vécét kell készíteni, amit bármikor tudunk használni, még akkor is amikor földrengés történik. Azt kívánom, hogy a jövőben sokat fejlődjön a vécé.

O. Sh.

Források:

http://matome.naver.jp/odai/2138980649330490901?page=2

wikipedia

Most az életünk sokkal könnyebb, mint régen. Sok elektronikus készülék van, és nem annyira drágák, ezért minden család meg tudja venni és használni ezeket a lakásában. Ez a helyzet magától értetődő számunkra, de régen persze nem így volt. Különbségeket kerestem, és néhány érdekes dolgot találtam. Ebben a szövegben azt akarom bemutatni, hogy Japánban hogyan fűtötték és hűtötték a lakást régen.

Először is azt szeretném bemutatni, hogyan fűtötték a lakást. Mostanában különböző készülékeket lehet használni; légkondicionálót, padlófűtést, gázkályhát stb. Régen pedig nem voltak annyira hasznos dolgok, de voltak olyan dolgok mint a jutampo (湯たんぽ) és a hibacsi (火鉢).

Az Edo-korszaktól használják a jutanpó-t. Ez fémből készült, és van egy kupakja. Forró vizet töltenek benne, és melegebb lesz. Sokan beteszik a paplan és a matrac közé, és felmelegítik az ágyneműt. A Heian-korszaktól használják a hibacsi-t. Sokfelé alapanyagból készült, és sok hamu van benne. Néhány meggyújtott faszéndarabot tesznek bele, és a hibacsi-nál egy kicsit melegebb lesz. Ha fémhálót tesznek a faszénre, lehet rajta melegíteni a jakan-t (japán kanna) vagy mocsi-t (japán hagyományos étel) sütni.

A következő részben azt akarom bemutatni hogyan hűtötték le a lakást. Most lehet használni légkondicionálót vagy ventilátort, de régen nem voltak ilyenek. Helyettük szudare-t (簾), szenszu-t (扇子) és fúrin-t (風鈴) használták. A Nara-korszaktól használják a szudare-t. Bambuszból készült, és sok rés van a bambuszok között. A szudare-t az ablakhoz vagy előszobához támasztják vagy felakasztják, és így meg lehet előzni napfényt. A Nara-korszaktól használják a szenszú-t. A váza bambuszból vagy fából készült, és erre a vázra egy papírt ragasztottak. Ezt össze lehet csukni, ezért nagyon praktikus. Az Edo-korszaktól használják a fúrin-t, ami üvegből készült. Ezt az ablakhoz akasztják fel, és akkor szép hangot lehet hallgatni, amikor fúj a szél. E miatt a hang miatt hűvösebbnek érezhetjük az időt.

Régen nem voltak annyira hasznos készülékek, de találékonyak voltak az emberek. Az elektronikus készülékek sok energiát igényelnek, ami rossz hatással van az Földre. Azt gondolom, hogy most fel kell idézni a régi tudást és használni a régi praktikákat.

N. A.

Most az egész világ gazdasága nem jól működik, és itt Japánban is súlyosbodik a gazdasági válság. Az Abenomics is úgy látszik, hogy nem sikeres. Az emberek nem szeretnének sok pénzt költeni. De általában az ember életében néha nagy vásárlások történnek, és az egyik a ház. Ha a mai Japánban valaki új házat vesz, általában körülbelül ötvenmillió jent kell fizetni. És majdnem mindenki lakáshitelt vesz fel, és rendszerint körülbelül harminc évbe telik, hogy mindent visszafizessen. Így sok idő és pénz kell, hogy megvegye a saját házát. Ebben a helyzetben egy új lakás fajta egyre népszerűbb lett. Ezt a házfajtát „small house”-nak, vagy „micro house”-nak hívják.

A „small house” , mint a szavakból is látszik, kis házat jelent. Nem olyan nagy, mint egy normális családi ház. Néha a ház olyan kicsi, mint egy kunyhó. Bútorból sincs sok. Minimálisra csökkentik a szükséges tárgyakat. Általában egy ilyen házat körülbelül négy millió jenért lehet kapni. És az ott lakó élete minősége attól függ, hogy milyen jó ötletet vesz a fejébe. Ha nem ragaszkodik ahhoz, hogy csak egy helyen lakjon, lakókocsi is lehet „small house”. A „small house”-nak sok előnye van.

Igazából néhány jogi probléma van azzal kapcsolatban, hogy Japánban „small house”-t építsen valaki. De nem lehetetlen. Feltűnt egy YADOKARI nevű társaság, hogy az ilyen új lakó stílusokat híresebbé tegye Japánban. A YADOKARI weblapja, MIRAI SUMAIKATA KAIGI (A Jövő Lakásinak Konferenciája), az egész világ „small house”-ait bemutatja. Ott az ilyen házakról és ott lakó emberekről lehet tájékozódni. A „small house”-on kívül, más érdekes házakat is meg lehet ismerni. Ráadásul érdekes munkákat végeznek és utazási információkat is adnak. A társaság és a weblapja különösen a fiatalok között egyre népszerűbb lett.

A mai Japánban most nagyon kevés olyan ember van, aki olyan gazdag, mint a régi japánok. És a családmodell is megváltozott. Régen Japánban az ember általában nem csak a szüleivel, hanem a nagyszüleivel is együtt lakott. Nagyon nagy volt a család és nagy házra volt szükség. De most majdnem minden családban, különösen a nagy városokban, csak a szülők és a gyerekek laknak együtt. És már nincs szükség olyan nagy házra. Ha valaki nem tud házat venni a magas ár miatt, a „small house” egy jó lehetőség.

N. N.

Általában a japán házban van egy fürdőszoba és egy vécé. Sőt a japán fürdőszobában van egy fürdőkád, ahol majdnem minden este fürödnek az emberek. Szerintem a japánoknak nagyon fontos a mindennapi fürdés szokása. Mindennap sokat tanulnak vagy dolgoznak, utána fáradtan mennek haza és a fürdőszobában lassan fürödnek és kipihenik magukat egy nap végén. Én is tényleg szeretek fürdeni fürdőkádban, de amikor Magyarországon a kollégiumban laktam, ott nem volt egy fürdőszoba, egy fürdőkád sem. Azért utáltam zuhanyozni, mert mindig állva kell zuhanyozni és nem tudtam eléggé felmelegíteni magamat. Persze tudom, hogy néhány magyar házban van fürdőkád és Magyarországon van sok gyógyfürdő. De szerintem mindkettő száma sokkal kevesebb, mint Japánban. De miért olyan fontos a fürdés szokása a japánoknak?

A fürdő eredetileg ugyanakkor jött Japánba, amikor a buddhizmus jött Japánba Kínából a 6. században. És azt mondták, hogy a fürdő megvédhet hét betegségtől és hét szerencsét kaphat az, aki fürdik, ezért mindenki fürdött az egészségért. Utána az Edo-korban megjelent a sento-nak hívott közgyógyfürdő. Egyébként akkor a férfiak és nők még együtt fürödtek, de az Edo-kor végén ezt a szokást megtiltották. A sento nagyon népszerű volt a nemesek és polgárok körében is, de csak a nemesek házának volt fürdőszobája. De a második világháború után, fokozatosan az átlagos házakban is megjelent a fürdőszoba. Sőt, nem csak az egészség miatt, hanem egyszerű szórakozásként is kezdtek fürdeni. Mostanában Japánban a fürdőszobában igen sok dolgot csinálunk. Például tévét nézhetünk, zenét hallgathatunk, könyvet olvashatunk, szaunázhatunk, sörözhetünk is.

Japánban és Magyarországon is sok gyógyfürdő van, de ebben is van sok különbség. Az első, hogy Japánban általában tilos fürdőruhával fürdeni.(Persze a női fürdő és a férfi külön van.) Nem vagyunk biztosak benne, hogy miért tilos fürdőruhát viselni, de ez természetes szabály Japánban.

A második, hogy Japánban a gyógyfürdő fiatalok és idősek körében is nagyon népszerű és mindenki inkább szórakozásként jár gyógyfürdőbe. Sőt ott nem csak a gyógyfürdőt élvezik, hanem a gyógyfürdő ételeit is. Például a fürdő meleg vízében tojást vagy édességet főzünk. Hosszú ideig fürdünk és utána yukatá-t (könnyebb kimono) viselünk, és végül mindenkivel finomságot eszünk, ezek tökéletesek.

A japán és magyar fürdő között sok különbség van, de mind a kettőben szoktak fürdeni. Én nagyon szeretem a magyar gyógyfürdőt, szóval a magyarok is biztosan szeretik a japán fürdőt is! Remélem, hogy a magyarokat érdekli a japán fürdő és fognak fürdeni otthon is.

S. Y.

Az elmúlt években sok vállalat elkötelezett a környezetvédelem mellett. Az építőipar is szembesült a környezetvédelem problémájával, és egy új ötletet, a környezetbarát lakást javasolja.

Ezek olyan házak, amik figyelembe veszik az energiafogyasztást. Például, hatékony hőszigetelőt tesznek a falra, padlóra, plafonra és tetőre, olyan ablakot és ajtót vagy használnak, ami nem ereszti át a hőt. Ezzel annyira megakadályozzák a hő ki-be járkálását, amennyire csak lehet.

Levegős lakás is könnyűen tud szellőztetni. Ezek a környezetbarát lakások nyáron hűvösek és télen melegek, így nem kell használni a légkondicionálót és a fűtést. Az „eco-bojler” is segíti a környezetvédelmet. Támogatják azt az embert vagy vállalatot, aki beszerel „eco-bojler”-t. Különböző vállalatok árulnak „eco-bojler”-t.

Így tudják csökkenteni a széndioxid kibocsátást és megakadályozni a globális felmelegedést. És a fogyasztók tudnak takarékoskodni a fűtési és világítási költségeken.

Japánban a kormány ajánlja a környezetbarát lakási építést, és az állam támogatást ad az olyan vállalatnak és a magánszemélynek, aki átveszi ezeket a próbálkozásokat. A Környezeti Minisztérium és az önkormányzatok információt adnak a környezetbarát lakásról és az állami támogatásról az Interneten.

Az is fontos, hogy lehetőleg ne használjunk sok fosszilis tüzelőanyagot, kőolajat, szént, földgázt.

A napenergiás áramfejlesztést is gyakran üzembe helyezik. Más áramfejlesztés, ami a szelet, a geotermikus energiát, a vizet, és a biomasszát használja, is hozzá tud járulni a környezetvédelemhez.

Nem elég csak megépíteni a környezetbarát lakást. Persze, az is fontos, hogy minden ember kényelmesen és kellemesen tudjon élni. Ezeknek a lakásoknak hibája, hogy az embereknek szenvedni kell és túl előrébb valónak tartják a környezetvédelmet a kellemesnél. A építésznek meg kell értenie a tájegység időjárási jellemzőit, gondolkozni milyen energiát lehet használni eredményesen, és megtervezni a lakást. Kell igyekezni nem elrontani a tájegység kultúráját sem.

A lakás az életünk számára létfontosságú. Nem csak a lakásvállalatok, hanem magánszemélyek is gondolkoznak a környezetvédelemről és megváltoztatják az életmódjukat.

T. H.